Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

SZERDA, 1992. JAN. 22. A VÁROS 5 Búcsú Farkasinszky Teréztől Ma kísérik utolsó útjára dr. Farkasinszky Teréz nyugalmazott pszichiáter főorvost, c. egyetemi docenst, a Szegedi Gyermekkórház-Rendelőintézet Ifjúsági Ideggondozó Intézet és a drogambulancia vezetőjét. Farkasinszky főorvosnő négygyermekes családból származott. Kiemelkedő szellemi képességével már a középiskolában, illetve az egyetemen is feltűnt. Nemes egyszerűségét, közvetlenségét, páratlan szerénységét élete végéig megőrizte. Gyógyítómunkáját a SZOTE Ideg-Elmegyógyászati Klinikáján kezdte, majd felkérésre megszervezte a Szeged városi kórház ideg-elme osztályát, egyben az ifjúsági ideggondozó intézet vezető főorvosi feladatait is ellátta. 1977-tól nyert kinevezést az ifjúsági ideggondozó intézet vezetésére. A gyermekpszichiátriai területen túl érdeklődése kiterjedt a szenvedélybetegségekre is. Páratlan előrelátással felismerte a napjainkban egyre terjedő drogfogyasztás elleni küzdelem szükségességét. A Farkasinszky főorvosnő által létesített drogcentrum az országban elsők között vált központjává a szenvedélybeteg fiatalok ellátásának, módszertani példát szolgáltatva a széles körű megelőző tevékenység megszervezésére. Életműve volt - amiért életműdíjat is kapott - a szegényekkel, az elhagyatottakkal való törődés, a rászorultakról való gondoskodás. A nincstelenek segítésére és ellátására létrehozta a hajléktalanok szállását, támogatásukra alapítványt szervezett. Az utóbbi években súlyos betegsége akadályozta munkájában, azonban a kórházi ágyon is fáradhatatlan optimizmussal írta leveleit, pályázatait a különböző alapítványokra. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén jelentős támogatást szerzett a drogambulancia fejlesztésére és működtetésére. Érdemei elismeréseként számtalan kitüntetésben részesült, többek között megkapta az Érdemes Orvos, a Kiváló Orvos, a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést, a Szegedért Alapítvány kuratóriumi díját, a Magyar Pszichiátriai Társaság Életmű-díját, a kormány Ifjúságért díját. Emlékét megőrizzük: kollégái, munkatársai, és mindazok, akikért dolgozott, akiket segített * Ma, szerdán délelőtt 9 órakor a jezsuita templomban (Dáni János u.) dr. Farkasinszky Teréz lelki üdvéért gyászmisét mutatnak be, temetése délután 2 órakor lesz a Belvárosi temetőben. „Agyagvölgy" - igen, vagy nem? Ha a múlt csütörtökön megtartott lakossági fórumon részt vevők véleménye - mint cseppben a tenger - kifejezi az Északi városrész lakóinak álláspontját, akkor elmondható, hogy az ott élők körében nem aratott nagy tetszést a terület átkeresztelési terve. A polgármester tanácsadó testületének javaslatára ugyanis „Agyagvölgy" lenne a városrész új neve, feltéve, ha ezt a városi képviselők is megszavazzák. A fórum előtt szavazhattak is a környék lakói: az ABC-áruházban elhelyezett gyűjtőládába dobhatták írástos véleményüket arról, akarnak-e Agyagvölgyben élni. Értesüléseink szerint 51 cédula 49:2 arányban vetette el a névváltoztatási javaslatot. A Kodály Téri Általános iskolában megtartott fórumra körülbelül ötvenen jöttek el, de közöttük már nem akadt egyetlen újrakeresztelés-párti sem, egyöntetűen kinyilvánították oly irányú akaratukat, hogy jó lesz a már megszokott Északi városrész elnevezés, abban legalább nincs semmi politika, kibírja a rendszerváltozásokat is. Nyilatkozatra bírták a három érintett önkormányzati képviselőt is - közülük Dobó János hívta össze a fórumot -, s ekkor kiderült, hogy ók sem pártolják a névváltoztatást. „Agyagvölgyet" senki sem védte ezen a délutánon, így a tanácsadó testület tovább gondolkodhat. Koldustól kér a koldus Lippai Pál a Megyei Városok Szövetségéről - Az önkormányzatok 1990 őszi megalakulását követően a BM összehívott egy országos konferenciát a polgármestereknek. Ott több kezdeményezés indult, hogy az ország 3200, eltérő nagyságú telepü lése próbáljon valahogy csoportosulni - elsősorban nagyság szerint -, az azonos gondokkal küszködő önkormányzatok megpróbálják érdekeiket közösen képviselni. Ott én javasoltam a budapesti kerületek és a vidéki nagyvárosok polgármesterei konzultatív tanácsának a megalakítását. Ez akkor meg is alakult, engem ügyvezető elnöknek választottak. Ugyanakkor elindult egy másik kezdeményezés is a községek, a kisvárosok és a megyei jogú városok részérői, amelynek eredményeként néhány hónappal később Kecskeméten a megyei városok tartottak egy összejövetelt. Akkor elhatároztuk, hogy most már nem a polgármesterek, hanem maguk a városok egy szövetséget hoznak lérte, és megvizsgálják, milyen közös problémáik vannak, a véleményüket hallatják bizonyos törvénytervezetekről, közösen elvégeztetnek tudományos kutatásokat, melyek megalapozhatják az ezen városok sajátos helyzetére vonatkozó törvényhozást. Az önkormányzati törvény ugyanis vajmi keveset mond a megyei városokról, a szabályozásban alig van eltérés egy kis falu és egy kétszázezres nagyváros között. Most Szombathelyen létrehoztuk a társult tagság intézményét is. Vannak ugyanis olyan volt megyeszékhelyek - például Szekszárd vagy Salgótarján -, amelyeknek nincs 50 ezer lakosuk, és ezért nem megyei jogú városok. Hasonló problémáik is vannak azonban, ezért nekik is biztosítjuk az együttműködés lehetőségét. Jó volna, ha létrejönne a főváros kerületeinek, a községeknek, illetve a kisvárosoknak is hasonló szevezete. Akkor lehetőség nyílna, hogy megalakuljon az önkormányzati tanács, melynek létrehozására tulajdonképpen '90 ősze óta vannak kísérletek. Vitatott, hogy a tanács tagjai lennének-e a megyei önkormányzatok, melyek ebben a felállásban nem képviselnek külön lakossági rétegeket. A legnagyobb vitát az okozta, hogy tagok lehetnének-e a különböző regionális szervezetek, például a Tiszatói, vagy a Balatonkörnyéki Önkormányzatok Szövetsége. Ilyen nehézségek miatt az önkormányzati tanács még nem alakult meg, s most Szombathelyen ennek a javaslatnak a részletes vitáját levettük a napirendről, mert úgy látjuk, hogy további egyeztetések szükségesek. - Ezen a városok döntő többségében liberális önkormányzat működik. A szövetség egyfajta FÖTÓ: NAGY LÁSZLÓ Az elmúlt hét végén Szombathelyen tanácskozott a Megyei Jogú Városok Szövetsége. Az országban 21 település rendelkezik ezzel a címmel, melyre akkor lehet pályázni, ha az illető városnak több mint 50 ezer lakosa van. (Csongrád megyében két ilyen is van: Szeged és Hódmezővásárhely.) A szövetségnek nem tagja Budapest, s a megalakuláskor nem lépett be Pécs sem, de utóbbi már keresi a csatlakozás lehetőségét. A szövetség súlyára jellemző, hogy ezeken a településeken több, mint 2 millió ember él, mintegy 120 képviselőt választanak a Parlamentbe. Lippai Pállal, Szeged polgármesterével a szervezet céljairól, az együttműködés lehetőségeiről beszélgettünk. ellensúlyt akar képezni a kormányzattal szemben? - A pártszempontok, szerencsére, nem kaptak szerepet. Az lenne az optimális helyzet, ha nem kellene a kormányzattal szemben ellensúlyt képezni. Teljesen világos, hogy hosszú távon a kormánynak is ugyanaz az érdeke, ami az önkormányzatoknak és az ország egészének. Persze, vannak speciális részérdekek is, és ezek a megyei városok esetében nagyon sokszor közösek. - Melyek a közös specifikumok? - Vannak bizonyos térségi feladatok, melyekre a megyei önkormányzatok kapnak normatív költségvetési támogatást. Ilyenek például - hogy csak a legkézenfekvőbbet említsem a középiskolák vagy a kórháJöjjenek a közgyűlésre! A holnapi városi közgyűlés egyik tervezett napirendi pontja a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) módosítása lesz. információink szerint a polgármester ennek keretében javasolni fogja a szakbizottságok számának 12-ről 9-re csökkentését. Ezt az eltelt egy év tapasztalatai indokolják. Néhány bizottság ugyanis (például a kulturális) túlterhelt, míg mások kevesebb munkát végeznek. Akad olyan terület is, amelyet a jelenlegi bizottsági struktúra nem fed le. A csökkentés jelentős anyagi megtakarítást is eredményezne. A bizottságok általában 10 tagból állnak, egy-egy személy havonta 4000forint tiszteletdíjat kap, a titkárok és az elnökök pedig még magasabbat. Ha 30-cal kevesebb a létszám, az havonta minimálisan 120 ezer, egész évben 1,44 millió forint megtakarítást jelent a városnak - és természetesen ugyanennyi mínuszt azoknak, akik ezentúl nem lesznek bizottsági tagok. - Az szmsz-t és a róla szóló döntést nagyon fontosnak tartom. - mondta Lippai Pál - Ezért ezúton is meghívom Szeged polgárait, jöjjenek el a közgyűlésre holnap reggel 9-től, hogy személyes tapasztalatok alapján is tájékozódjanak az önkormányzat munkájáról! Az szmsz tárgyalására várhatóan délután kettőkor kerül sor. Várok minden érdeklődőt a karzatra és a földszinti hátsó sorokba. zak. Azt javasoltuk 1991-ben, hogy bontsuk meg a térségi feladatokat, és a támogatást az kapja, aki ezt a feladatot ellátja. Részletesen indokolt felirattal éltem ebben az ügyben a költségvetés tárgyalása előtt az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságához, ám ennek ellenére ezek a támogatások továbbra is teljes egészében a megyénél maradtak. Pedig nem kértünk több pénzt, csak az elosztás megváltoztatását. Vagy hasonló közös gondjaink vannak bizonyos vállalatok privatizációjával kapcsolatban is. Nálunk a középiskolások 43 százaléka nem szegedi lakos. És ezeket az intézményeket a város költségvetése támogatja. Indokolt lenne, hogy a megye is támogassa valamilyen formában. Összehívtuk az érintett települések önkormányzatát, de hát koldustól kér a koldus... - Amit eddig elmondott, abból azt látom, fontosnak tartja ezt a szervezetet. - Igen. A hivatalos napirenden túl rengeteg tapasztalatot lehet szerezni a napközbeni és az esti beszélgetéseken is. Ennek a szervezetnek a jelentősége vetekszik egy külföldi tanulmányúttal, vagy egy külföldi szakértő itteni előadásával. - Kapott valami konkrét, hasznosítható ötletet is? - Egyik ilyen a szociális bérlakások odaítélése. Szerintem nagyon jó, hogy több helyen évente megvizsgálják a bérlók helyzetét, és évente újra odaítélik a lakásokat. Vagy számos javaslatot kaptam a jelenleg megtárgyalandó szmsz-szel kapcsolatban. Megerősítettek abban a véleményemben, hogy a városfejlesztést és az üzemeltetést külön bizottságban kell intézni. Ez csaknem minden megyei városban külön van. Olyan nagyságú városokban, mint Debrecen vagy Nyíregyháza, nem adnak a tömegközlekedési vállalatnak további támogatást, arra kényszerítik, hogy a magasabb költségeket gazdálkodja ki. Debre cenben támogatás nélkül sikerült megoldani a szemétszállítást is. Egy közös vállalat jött létre erre a feladatra külföldi részvétellel, az önkormányzat résztulajdonában. Csodálatos módon a tevékenység nemhogy dotációt igényelne, de nyereséget hoz. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a továbbiakban az együttműködést nem csak polgármesteri szinten, de a szakemberek között is ki kell alakítani. MÁKOK TAMÁS NYILAS Ha kell, betörnek A szipuzástól a narkózásig Ha drogfüggő lennék, valószínűleg megtalálnám a módját, hogy beszerezzem a fehér port, a füvet, az ampullát, vagy a gyógyszert. Ha a mindennapi adagomról gondoskodó emberem máról holnapra azt mondaná, drágábban adja, vagy csak elfogyna a pénzem, akkor kénytelen lennék máshonnan, más módon beszerezni a drogot, illetve a pénzt. A közelmúltig csak elvétve és ritkán beszéltek nyíltan a hatóságok a kábítószeres bűnözésről. Ma már nem titok, hogy egyre több fiatal próbálja meg, milyen is az, ha „utazik" az ember. A többség, kíváncsiságát kielégítve, már csak a táíSaság kedvéért utazgat, de néhányan közülük menthetetlenül a drogok rabjaivá válnak. Szegeden az ifjúság körében először a „ragasztózás" jelentkezett, a hetvenes években. A szintetikus ragasztók bódító gőzének élvezői három tábort alkottak. Egyesek a technocolra, mások a bolgár gyártmányú Kaiéra, vagy a Pálmatcxre és a többi, főleg padlóragasztásra használt ragasztóra esküdtek. A második és egyben máig tartó korszakban a kender (indiai és magyar) szívása, a különböző gyógyszerkészítmények alkohollal együttes bevétele, és szezonálisan a mákgubó megcsapolása, vagy a belőle készített tea fogyasztása jellemzi a fiatalok drogélvezeti skáláját. A „kemény" drogok fogyasztásának jelei már most tapasztalhatóak, konkrét bizonyítékokkal azonban nem szolgálhatunk. A ragasztósok - ahogy akkoriban nevezték őket: a szipósok — többnyire még csak az építkezésekről loptak. A „gyógyszeresek", mint azt az utóbbi néhány hónap patikabetörései is mutatják, már komoly és a társadalomra is különösen veszélyes bűncselekményekre vállalkoznak: december 2-án az Acél utcai orvosi rendelőbe törtek be, és különböző gyógyszereket vittek el nagy mennyiségben. December 28-án a SZOTE gyógyszertárából több száz morfiumampulla, és 83 ezer „belövésre" elegendő kokainszármazék tűnt el. (A kemény drogok iránti kereslet tehát vitathatatlan!) Az időközben elfogott narkomán betörőket kórházba kellett szállítani. Az ellopott ampullák nagy részét is sikeralt visszaszereznie a rendőrségnek, de például a temetőben eldugott morfiumra a rendőrök érkezése elótt két otthontalan is rátalált... A közvélemény a hatóságok szigorú fellépését sürgeti, míg a szkeptikusok az italmérésekben évek óta elnézett, fiatalkori alkoholizmust emlegetik. Szegeden mindenki jól tudja, hogy a 15-16 évesek ma ott rúgnak be, ahol csak akarnak, pedig kiszolgálásuk rendeletileg tiltott. „Ha ez ellen nem teszünk semmit, hogy állnánk útját a drognak?" - kérdik joggal. VARGA