Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 22. DM-grafikon A foglalkoztatás milliói -1991 4% (4.9) 13% (14.7) 14% (16.9) 29% (33.3) ü Képzés, átképzés G9 Munkahelyteremtés • Közhasznú munka • Részmunkaidős fogl. H Egyéb 40% (46.1) H

ol vannak már azok a boldog békeévek, amikor a cégek - többnyire vállalatok és szövetkezetek - megtiszteltetésnek vették, ha a sajtó valamilyen esemény kapcsán írt róluk. A nagyobbaknak ez automatikusan is dukált, mi több, az apropót is segítettek megtalálni az újságíró-gyakornoknak, aki nem tartotta mindig fejben, mikor tölti be harmincadik egészen tiszteletre méltó trösztöknél harmincötödik - születésnapját a cég. Akkoriban sokkal kevesebb vállalkozás működött, mint manapság, így taián könnyebben is fértek be egy-egy bemutatkozás * erejéig a hármas gazdaságpolitikai, a négyes várospolitikai vagy az egyéb oldalra. Ma valahogy nehezebb megszólaltatható igazgatót, bemutatható vállalkozást találni, különösen ilyenkor, a privatizáció, az átalakuló vállalatok idején. Hiába jelenik meg a nagy nyilvánosság előtt az Állami Vagyonügynökség listája az eladósorba került gazdálkodókról, hiába köztudott a házasságszerzésre jogosult szervezetek névsora, a használható információ kevesebb, mint bármikor. Azt mondják, sok a tisztázatlan privatizációs ügylet, suba alatt adják-veszik a vállalatokat. Á hangulat kialakukulásában természetcsen a sajtó is ludas lehet, hiszen legtöbbször csak a végeredményekről tudósít. A privatizáció olyan különös mérkőzés, amelynek nincs félideji eredménye, ott csak egyetlen győztes van. Idő előtt pedig senki sem beszél szívesen, nem teregeti ki kártyáit a versenytársak előtt. így azután előfordul hogy a védéki telephely eladása ügyében Szegedre érkező vezérigazgatót egyszerűen elrejtik az újságíró elől, miközben arról biztosítják, hogy ő lesz az első, aki - amint lehet - minden tudás birtokosa lesz, vagyis rögtön azután, hogy az utolsó utáni pecsét is ráüttetik a szükséges papírokra. KOVÁCS ANDRÁS Amikor arról beszélünk, hogy Csongrád megyében az elmúlt évben több mint kilencszázmillió forintot költöttek a munkanélküliek ellátására - döntően a segélyek és a járadékok kifizetésére akkor a problémakezelés passzív eszközeinek költségkihatását emlegetjük. Természetesen vannak aktív foglalkoztatáspolitikai lehetőségek is. csak itt a források eleve szűkösebbek. A decentralizált Foglalkoztatási Alapból 116 millió forint felhasználásával tavaly a megyében ötezer rászorultat támogathattak valamilyen mértékben, s az összeg hatékony „kihelyezésével" nagyon sok embert ki lehetett emelni a munkanélküli-segélyért sorbaállók közül. legtöbb erőt az új álláshelyek teremtésre koncentrálta a Munkaügyi Tanács, s kizárólag a pénzügyileg is stabil, hosszabb távon foglalkoztatást biztosító vállalkozásokat támogatta. Az egy munkahelyhez átlagosan szükséges százezer forint elsősorban a kérelmezők által ajánlott magas önerős rész következménye. A második legnagyobb csomag az átképzéseké, a harminc tanfolyamot összesen 750 résztvevő látogatta. Közel hasonló összeg jutott a közhasznú munka és a részmunkaidős foglalkoztatás támogatására, s a jövőben ezek még nagyobb súllyal szerepelnek majd az aktív eszközök között. Az egyéb címszó két legnagyobb tétele a gyakornoki foglalkoztatás és a vállalkozóvá válás támogatása volt. KOVÁCS Nem szélmalomharc Megjelent Bátyai Jenő Szegedi malomhistóriája „A históriában, a történelemben elég nehéz eligazodni, különösen akkor, ha hagyjuk, hogy évszázadainkat elenyéssze az idő. Most egy nemes szándék megvalósulásával betekinthetünk a szegedi malomhistória réseibe, s elénkbe tárulnak a régi szélmalmok, a gőzmalmok, majd a legújabb technológiák világa, az ezekben foglalatoskodó, dolgozó, harcoló ember, a lisztért, a mindennapi kenyérért, legszentebb táplálékunkért" - írja Prohászka Ottó, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója Bátyai Jenő Szegedi malomhistória című, ipar- és technikatörténeti könyvének előszavában. Élelmiszeriparunk kialakulása és a magyar malomipar áttekintése után a szerző Szeged régi malmait mutatja be; külön fejezetekben foglalkozik a száraz-, a szél-, a vízi- és a gőzmalmokkal. Malomgenealógia címmel kísérletet tesz „Amikor az ember törte-zúzta a magvakat, őrlésről még nem beszélhettünk, csak amikor már rájött arra, hogy a két lapos kő közé zárt gabonaszemeket a kövek mozgatásával jobban, tökéletesebben tudja porítani, akkor kezdődött az őrlés. Az épület, ahol az őrlést végzik, a malom." malmaink származásának, eredetének feltárására, majd a helyi lisztkereskedclem szereplőinek bemutatására. Foglalkozik a malommozgalmakkal is; az iparág helyi érdekvédelmi és szakmai szervezeteinek tevékenységével, eredményeivel, a szakfolyóiratokkal. A malomipar krónikájához sajátosan a malomtüzek és a tűzoltóság története is hozzátartozik. A második világháború utáni időszak a helyi malomiparban is nagy változásokat hozott. A legtöbb malmot 1949-ben államosították, ugyanakkor jelentős beruházások kezdődtek, 1955 végére minden munkafolyamatot gépesítettek. A könyv utolsó fejezete azzal a kérdéssel foglalkozik, mit hozhat a jövő a helyi malomiparnak. „ Várható, hogy a gazdag múlt, a figyelemre méltó jelen valahol a jövőben, 1991-től kezdődően akkumulálva a 300 évet, naggyá teszi ezt az iparágat, és ismét a világelsők között emlegetnek minket." A malomhistóriát kislexikon, gazdag kép- és fotóanyag egészíti ki. Illusztráció található szinte valamennyi Szeged környéki malomról, mellettük térképek, számlakivonatok, műszaki leírások, hirdetések szerepelnek. A kötet a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kiadásában jelent meg, és a szegedi antikváriumban kapható. KG Back Bernát malma. 1890. (Zich és Weinwurm metszete.) Világbanki szakemberek Szegeden Hétfőn a szegedi önkormányzat vendége volt Alfréd Watkins, a Világbank privatizációs koordinátora, Ann Elwan, a vb műszaki irodájának közgazdásza és Richárd Á. McEwen, az európai iroda munkatársa. A vendégek Tűhegyi József alpolgármesterrel és Kováts Gáborral, a szegedi vízművek igazgatójával folytattak tárgyalásokat. A városnak a dán Krüger céggel közösen létrehozandó szennyvíztisztítóhoz lenne szüksége világbanki támogatásra. A megbeszéléseken konkrét megállapodásra egyelőre nem került sor, hiszen a szakemberek csak tájékozódni jöttek a vízügyekkel kapcsolatban Magyarországra. Költségvetés még nincs Máris egymilliárd „hiányzik" Költségvetése nincs még ugyan Szegednek, természetesen elegendő pénze sem, vannak viszont még igénybe vehető tartalékok, lefaragható igények, ezért nem fenyeget a működésképtelenség. Ez a summázata annak a kávéházi estnek, melyen az illetékesek - Tűhegyi József alpolgármester és Simor Ferenc, a pénzügyi bizottság elnöke - arról tájékoztatták a megjelenteket, mit tartogat 1992 Szegednek gazdasági szempontból. A pénz elosztása a szűkös források miatt az idén sem az igényekhez igazodik, hanem szigorú bázisalapon történik. A tervezett 6 milliárd forintos büdzsével szemben az igények máris 7 milliárdra rúgnak. „Szerencsére, lesz mivel gazdálkodni" - vélte Simor Ferenc, mert az év folyamán jelentős vagyontárgyak kerülnek önkormányzati tulajdonba. Amelyek fenntartása és működtetése meglehetősen nagy összeget emészt majd fel Tűhegyi József szerint. A költségvetés elfogadásának késését azzal indokolta, hogy a képviselők most kezdik igazán átlátni a város gazdálkodását, és a különböző igények „lefaragása" is hosszadalmas egyeztetéseket kíván. Az intézményeknek biztosított 5 százalék dologi és 10 százalék személyi automatizmus nem elegendő ugyan, de a működőképességet biztosítja, hiszen a tavalyi szükségköltégvetés mellett sem került sor iskolák vagy kórházak bezárására. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy a növekvő terhekből a lakosságra is háruljon valamennyi, mert bizonyos városi közüzemeket például a tömegközlekedést nem lehet gazdaságosan működtetni. A körülbelül 400 millió forintnyi lakossági adó viszont a bevételnek csak töredéke. A megjelent polgárok és az önkormányzati képviselők leginkább abban értettek egyet, hogy vannak még felkutatható tartalékok, amelyeket mozgósítani lehetne ahelyett, hogy tovább növelnék a lakosság terheit. KECZER Törvényen belüli szövetkezetek (2.) Százalék és számítás A kérdéskört egy másik tized is színesíti. A tagságnak lehetősége van arra, hogy belátása szerint egyebeknek is juttasson üzletrészt. így alkalmazottaknak, volt tagoknak és azok örököseinek, segítő családtagoknak is adható egy, 10 százalékot meg nem haladó szelet. S még mindig nincs vége az osztozkodásnak, ugyanis a kárpótlási törvényből adódó földtulajdonrendezési ügyek az első ütemben még nem zárulnak le. A kárrendezési hivatal február 20-a körül közli a gazdaságokkal az igények kielégítéséhez szükséges, elkülönítendő földalap nagyságát. Ezt követően 30 napon belül a szövetkezetnek földterület-megosztási javaslatot kell készíteni. A társadalmi kontroll szellemében az érdekeltek helyi érdekegyeztető fórumot hozhatnak létre. A fórum 8 napon belül tehet észrevételt, s vitás esetben ugyanennyi idő van az egyeztető tárgyalásra. Ha ez sikertelen, akkor a megyei kárpótlási hivatal a 8 napon belül megtett jelzést követő 15 napon belül határozatban foglal állást. Kacifántos esetekben még az országos kárrendezési hivatalnál is lehet fellebbezni, s ezt követően a Az átmeneti törvény a mezőgazdasági szövetkezeti vagyon 100 százalékos nevesítéről szól. Ugyanakkor a szövetkezeti törvény kimondja, hogy a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek vagyonuk 10 százalékának megfelelő mértékben fel nem osztható szolidaritási alapot kötelesek létrehozni. Az értelmezéstől függően az ellentmondás lehet valós vagy látszólagos, amennyiben a vagyonfelosztás során kell képezni, vagy az 1993-tól élő új tipusú szövetkezetnek kell a keletkező vagyonnövekményből feltöltenie. bírósági út sem kizárt. A dátumokat összegezve látható, hogy igen sok idő eltelhet, mire kiderül, mennyi a közös tulajdonban maradó terület, mely csak ezután osztható fel. A vagyoni viszonyok tisztázását követően, az átmeneti törvény szerinti határidők figyelembe vételével, július közepéig lehet szervezeti változást és kiválást bejelenteni. Ezzel ellentétben áll egy másik paragrafus, amely 1992. december 3l-re teszi a véghatáridőt. E második változat nem szerencsés, mivel ezt kivárva, nincs elegendő idő az 1993. január 30-ig előírtaknak. A szövetkezet közgyűlés által elfogadott új alapszabályát ekkorra be kell adni a cégbíróságra, különben jogilag megszűnik a közös gazdaság. Amennyiben valahol kiválás, átalakulás, szétválás nélkül képzelik el a jövőt, ott nincs más dolga a tagoknak, mint az új alapszabály elfogadását követően megválasszák a tisztségviselőket. Az új forma megválasztását nem célszerű elsietni, érdemes mérlegelni az azzal együttjáró feltételrendszert. A több községes szövetkezetekben leginkább elképzelhetőek a területi logikán alapuló szétválások, ha a kisebb szervezetnek elegendő gazdasági ereje van önmaga eltartására. Akik az idén még várnak a radikális irányváltással nem vesztették el a jogukat, hogy alkalomadtán megtegyék. Az új szövetkezeti törvény továbbra is nyitva hagyja ezt az utat. T. Sz. I.