Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JAN. 20. Az Istennek ajánlott gyermek / Árpád-házi Margit emlékezete Spanyolos évad a szabadtérin Ahhoz képest, hogy lassan bele kell nyugodnunk, a színház - az valami kisebbségi dolog, ehhez képest meglepően nagy az érdeklődés az idei szabadtéri programok iránt. A többi között ezt tudtam meg dr. Nikolényi István igazgatótól; no, és a műsortervet természetesen, s azért most, a szokásosnál később, mert az ismert színházi-szabadtéri pályázatok-kinevezések végeredményeit meg kellett várni. Mi vonzza a közönséget a nyári színházba az idén? kérdeztem az igazgatótól. Atyja, IV. Béla, Magyarország királya. Szent Erzsébet testvére, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő férje volt. Amikor édesanyja Margitot még a szíve alatt hordozta, a keresztény Nyugat keleti része megremegett a mongol lovas csapatok patkócsattogása alatt. 1241-ben Batu, a vezérük, Wahlstattnál megsemisítette a németek és lengyelek egyesült seregeit. Azután a vértől és győzelmi mámortól megittasodva behatoltak a vad hordák Magyarországba. Béla király megkísérelte a Sajó folyónál feltartóztatni őket, de borzalmas vereséget szenvedett; a mongolok vad módjára üldözték, mélyen le Dalmáciába. A szülők végső szükségükben a még meg nem született gyermeket Istennek ajánlották. És a hihetetlen megtörtént: a nagy kán meghalt messze BélsőÁzsiában, Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátra hagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni. Amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek, Veszprémben. A domonkosok rendi családja, ahol a gyermek felnövekedett, csak néhány évtizede létezett. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei. Mária bensőséges szeretete, nagy odaadás a szenvedő Megváltó iránt és megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak ennek a lelkiségnek jellegzetes vonásai. Margit mindig a legelnyűttebb ruhákat hordta, a lenézettebb tisztségek után áhítozva, a házat söpörni, a szennyet eltávolítani, főzni és gyakran súlyos terheket cipelni - ez volt gyönyörűsége. Beteg nővéreknek, sőt szolgálóknak, akiknek betegsége elkapásától féltek a többiek, olyan szeretettel és az önmegvetés vágyával szolgált, hogy a körülöttük való összes nehéz és alacsony rendű teendőket csak maga számára foglalta le; semmibe sem vette, ha keze a hidegtől és térdei a térdclésektől megdagadtak és megrepedeztek, sok böjtöléstől megtört testét vezeklóruhával, ostorozásokkal és álmatlanul töltött éjszakákkal keményen gyötörte. Ebben a szellemben nőtt fel Margit, és szívből sajátjává tette. Béla király az ő kislánya számára új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. Ott tette le Margit a fogadalmat, 1254-ben. Fogadalomtétele után atyja kétszer is fölkereste a kolostorban házassági ajánlattal. Margit mindkét ajánlatot határozottan elutasította. Atyjának pedig szigorú prédikációt tartott, amelyben emlékeztette, hogy ő maga szentelte egykor Istennek, és hogy a cseh királyság összes kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány csak ahhoz az országhoz képest, amelyet az ég és föld királya ajánl neki. Neki van eljegyezve egyszer s mindenkorra. Margit élete alapszabályául megjelölte: Istent minden fölött szeretni és felabarátunkat, mint önmagunkat. Sohasem lenni tekintettel önző énünkre. Embertársunkat soha meg nem vetni vagy elítélni. Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is. Az például bebizonyított dolog, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. IV. Béla leánya nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adni magát, de utolsó nagy Árpád-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel mégis szoros kapcsolatban maradt. Egykor Istennek ajándékozták, mivel atyja azt hitte, kieszközölheti ezáltal Magyarországnak az ellenségtől való megszabadulását. Amikor Margit elég idős volt ahhoz, hogy önmaga felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a feláldozást. Huszonnyolc éves korában halt meg, 1270. január 18-án, a vezekléstől és szeretettől felemésztve. Három nappal előtte derűs lélekkel előre megmondotta a nővéreknek halála óráját. Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan megengedték. 1943-ban avatták szentté, XII. Pius pápa jóváhagyásával. SAVANYA MÁRIA - Mind a négy programunk érdeklődést keltett; míg tavaly mindenki a Macskákra akart jegyet, az idén az eddigi igények kiegyenlítettek, annak dacára, hogy a nem igazán a dóm elé való, tavaly mégis nagy sikert aratott musicalt visszahozzuk. Négy előadást tervezünk belőle, augusztus 19., 20., 21., 22-én. Ez a szezonzáró produkciónk, s a nyitódarabunk is musical, a La Mancha lovagja. Július 24., 25., 26-án lesznek előadásai, Iglódi István rendezi, s a főszerepet Darvas Iván kapta, aki Magyarországon először vitte színre ezt a Brodway-sikert, amelynek egyébként egy manhattani szabadtéri színházban volt az ősbemutatója. Haumann Péter és Sáfár Anikó lesznek a partnerei. Két este Magyar lakodalmast mutat be az Állami Népi Együttes, július 31-én és augusztus l-jén. Az opera műfaját ezúttal a Carmen képviseli a téren, természetesen nemzetközi előadói gárdával francia nyelvű előadás lesz. - Örökké a pénzhiányról hallani: miért olyan természetes, hogy a szabadtéri külföldi művészeket szerződtet az operaszerepekre? Kiket? És miért nem az Aidát adják? - Kezdjük a végén: valóban az Aidát terveztük eredetileg, méghozzá a takarékosság céljából közösen az Operaházzal. A kulturális élet mai kiszolgáltatott helyzetét jól mutatja ennek a tervnek a sorsa. Az történt ugyanis, hogy miután Ütő Endrével, s a rendező Nagy Viktorral már abban is megállapodtunk, hogy a szegedi és a pesti előadások után Jeruzsálembe és Kairóba is elvisszük ezt az Aidát, s így feltehetően megtérül az ára, jelentkeztek a hongkongiak... - Népstadion? Domingo? Eleven elefántok meg oroszlánok? Piramis Bécsből a dunai dereglyén? - Hát igen, ezzel mi aligha tudnánk versenyezni. Ez az a híres Aida, amit évekkel ezelőtt Luxorban mutattak be, azóta járja a világot. Megértem, hogy az Operaháznak is kell a bevétel - bár én elég kockázatosnak gondolom ezt a stadionoperát. Mindenesetre így kötöttünk ki a Carmennál, s így lett egy kissé spanyolos ez az évad. Nem teljesen véletlenül mégsem, hiszen a barcelonai foci-világbajnokság és a sevillai világkiállítás határozza meg ebben a szezonban az európaiak üzletét és szórakozását. Hogy miért kell nemzetközi szereplőgárda - ez egy kicsit hosszabb mese. Megváltoztak a szabadtéri - és általában a színházak - gazdasági feltételei. - Az ember egy ilyen mondat után reflexszerűen rosszra gondol, arra, hogy kevesebb a pénz. A külföldi nagy neveknek pedig borsos ára van. - Mégsincs ellentmondás. Tavaly még a nézők száma határozta meg, melyik színház mennyi állami támogatást kap. Éz volt a fejkvótarendszer, ami nekünk kedvezett, mert nagy a nézőtér és szerencsére, többnyire mégis megtelt. Most úgy tervezzük a költségvetést, hogy a tavalyi számokat vesszük és az inflációt számítjuk; az így tervezett költségek felét kapjuk állami támogatásként akkor, ha a másik felét garantálni tudjuk. A mi esetünkben 31 milliót kell helyileg produkálni, önkormányzati eszközökből és saját, jegyárakból, bérleti díjakból származó bevételeinkből. Bizonyára feltűnt, hogy az eddigi öt helyett az idén csak négy bemutatónk lesz; így költséget takarítunk meg, ám a négy produkció előadásait ugyanannyi embernek kellene megnézni, mint ahányan máskor az öt produkciót látják, ahhoz, hogy a jegyárbevételünk elérje a tavalyi mennyiséget. Nos, miért jönnének ide operára, ha nem kapnak mást, mint a kőszínházi szezonban? Ezért kell nekünk nemzetközi szereplőgárda. Hogy kik, arról még korai lenne beszélni, a jövő héten kötjük a szerződéseket. - És ebbe is beleszól az új adózási rendszer, ha nem tévedek... - Más színházaknál, ahol állandó társulatok dolgoznak, kevéssé, mint nálunk. Minden bizonnyal rajtunk csattan a szerződéskötéskor, hogy megszűnt a szellemi szabadfoglalkozásúak adókedvezménye; a művészek többet fognak kérni, mint eddig, különösen a sokat foglalkoztatott sztárok, akikre pedig szükségünk van, mert értük jön el a közönség. - Ez a 22-es csapdája. De úgy értesültem, van más is: a színházigazgató kikérte a szabadtéri gazdasági és műszaki vezetőjét. Intendatúra, együttműködés helyett a két szegedi színház szembenállása következik? - Remélem, nem. Új gazdasági vezetőt már találtunk, arról pedig tárgyalni szeretnénk, hogy a műszaki vezető mindkét színházban működhessen. Akárcsak arról, hogy a Carmen, miként az lett volna, ha egy szervezeti egység lehet a két színház, szóval, hogy a Carmen talán bemehet a nagyszínházba is, és akkor a költségmegtakarítás esete áll elő. - Milyen kiegészítő programokra számíthatunk? - Ismét megrendezzük a szabad színházak fesztiválját, s most tárgyalunk Szikora Jánossal, még a szabadtéri szezon előtt ide hoznánk a Legenda a Varázsfuvoláról című szolnoki előadást. S. E. Dísztárgyzsüritől a szabadiskoláig A szépmíves céh művészetoktatói programjáról A Szegedi Szépmíves Céh alapszabályának egyik legfontosabb pontja a nagy hírű szabadiskola feltámasztása és a képzőművészeti amatőr mozgalom felkarolása. Nagy örömünkre szolgál, hogy végre igen közelinek tűnik a tanfolyamkezdés időpontja. Tanfolyamaink különböző profilúak, más-más érdeklődő kört céloznak meg. Ezek a tanfolyami formák a következők: szabadiskola, posztgraduális képzés, felvételi-előkészítő, díszítőművészeti tevékenységgel foglalkozók művészettörténeti képzése. Bár minden érdeklődőt külön-külön is szívesen tájékoztatunk, mégis, nagy vonalakban elmondom, ki hová jelentkezhet. A szabadiskolai forma mindazok részére nyitva áll, akik közelítik, vagy elérik az amatőr kiállító szintet. Ide jelentkezhetnek egykori művészeti középiskolai hallgatók, főiskolások, tehetséges amatőr képzőművészek. Heti három óra gyakorlati és két óra elméleti képzésre lesz lehetőség. Tervcinkben a művészteleppel zárás is szerepel, de rövidebb tanulmányutat is szeretnénk szervezni. Sokoldalú technikai és anyagismereti képzéssel kurzusokban gondolkodunk, melyek végén bizonyítványt is adunk. A posztgraduális képzést azok részérc indítjuk, akik valamely felsőoktatási formában tanultak rajzolni és most is pedagógusként működnek. Bízunk benne, hogy többen A Szegedi Szépmives Céh művészetoktatói szándékát Tóth Attila írásából lapunk olvasói már megismerhették, sőt többen érdeklődtek a megnevezett lehetséges helyszíneken. Az elmúlt egy hónapban a céh vezetősége tárgyalásokat folytatott a MÁV Művelődési Ház igazgatójával, az. önkormányzati vezetőkkel, tisztségviselőkkel. A szervezéssel eltelt idő után, úgy tűnik, hamarosan valóra válik a céh elképzelése. A tanfolyami formákról az ügyvezetőtől, Nagy Károlytól kaptunk friss információkat. felismerik a modellrajz és a korrektúra fontosságát, azt, hogy ez a tevékenység számukra pont olyan fontos, mint az operistáknak a skálázás. A gyakorlati foglalkozások ismeretfrissítő jellege mellett az új eszközök használatát, mind módszertani gazdagodást, előtérbe helyezzük. Természetesen a pedagóguskiállítók részére a felkészüléshez és a zsűrihez is segítséget adunk. A tanulmányút itt is tervezett foglalkozás. Ebbe a csoportba nem csak a szegedi, hanem a városkörnyékről bejövő óvónőket, tanítókat, tanárokat várjuk heti egy alkalommal, háromórás foglalkozásra. Nagyon kérjük az iskolaigazgatók segítségét a részvétel lehetőségének megteremtésében. A felvételi-előkészítő ebben az évben az indulás időpontja miatt tehetségkutató szakköri tevékenység lesz, 5-6. osztályos tanulók részére. Ez elsősorban kreativitásfejlesztő és alapvető technikákat megismertető jelleggel működik, iskolai keretek között. A céh által bérelt műterembe csak a rendhagyó foglalkozásokat visszük be. Ez a forma heti egy alkalommal háromórás foglalkozást jelent. A művészettörténet és a vizuális kultúra új irányait előadásokon bemutató foglalkozások közönségigényre, annak a körnek a részére szerveződik, akik dísztárgyak és iparművészeti tárgyak (pl." kisbútorok) előállításával, forgalmazásával foglalkoznak. Az ő részükre nem csak művészettörténeti előadásokat, szervezünk, hanem igény szerint terveiket véleményezzük, termékeiket lezsűrizzük. Ebben a formába heti egy alkalommal háromórás foglalkozást tartunk. Céhünk az ismertetett alkotói tevékenységéhez bérelt műteremben lát hozzá (kisebb átalakítás után). A tanfolyamok helyszíne a Széchenyi tér 2VA számú ház udvarában levő „vasutasműterem". A foglalkozások esténként 5-6 órákor kezdődnek, reményeink szerint február közepén. Egy-egy tanfolyamra 20 főnél többet nem fogadhatunk, ezért az érdeklődők mielőbb jelentkezzenek postacímünkön (Szegedi Szépmíves Céh 6701, Szeged, Pf. 878.). A céh valamennyi' tanfolyama részvételi díjas, ezek összege fajtánként eltérő. Termet, oktatót, modellt biztosítunk, anyagait ki-ki maga szerezze be. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tanfolyamok vezetését szövetségi és alaptag művészek látják el, akik lehetnek céhtagok és kívülállók is. Vendégoktatói rendszer kimunkálásán is fáradozunk, ugyanis biztosan jót tenne a hallgatóknak, ha más városból, más felsőoktatási centrumból egy-egy köztiszteletnek örvendő mester módszereit megismerhetnék. Ugyanígy szeretnénk megismertetni a helybéli tekintélyes művészeket is a több félévesre tervezett tanfolyamainkon. Céhünk tagsága és vezetősége nagyon szeretné, ha újból pezsgővé válna Szeged képzőművészeti élete, pótolni tudnánk azt a hiányt, ami az elmúlt évtizedeket jellemezte. Tévéjegyzet Elszáll a műsor Dr. Czeizel Egészséget mindenkinek! című sorozatát nézve, ha nem is folyamatosan, de belekukkantva, már többször elhatároztam, az elhatározás megvolt, hogy nekiülök és igenis leírom, hogy a műsor dramaturgiájával a közröhej szintjére emelik (süllyesztik) az egészségvédelmet. Nem tettem ezt ezidáig, mert tudtam, hogy egy nagyon érzékeny határvonalat kell meghúznom egy műsor színvonala és a műsor témája között. És mondják meg őszintén, kinek hiányzik az, hogy félreértsék? Úgy látszik nekem, mert most már belefogtam. Legyen előbb arról szó, a határvonal egyik oldaláról, hogy a műsorban elhangzott esetek, tanácsok, témák szinte kivétel nélkül megszívlelendők, mi több, ismerve a „hazai közönség" lerobbant állapotát, szükség van ezekkel a témákkal foglalkozó műsorra, még akkor is, ha sokaknak a könyökén jön ki, hogy mások védeni próbálják az egészségét. A határvonalon átlépve viszont, a műsor színvonala rengeteg kívánni valót hagy maga után, és még jó, ha azt ott hagyja. Dr. Czeizel stílusát már megszoktuk, ilyen. Az előre kiosztott kérdések, a műsor végi tanácsadás szereplőinek sefülesefarka ügyetlenkedései, s a legutóbbi adásban a bekötött szájú fiatalember látványa egyszerűen inkább egy egészségügyi vígjátékra emlékeztet, mintsem egy élesben működő, komolyan vehető, tanácsadó műsorra. Egy biztos, a videón felnevelkedett, mai fiataloknak sokkal kifinomultabb a képi kultúrája, mintsem, hogy ezt „megegyék". De még a korosabb korosztály is derül, ha nem röhög. Pedig, mondom, fontos lenne, ha már a raklámok többségét jól meg tudják csinálni, hogy ezt a műsort is valami befogadható formában tegyék elénk. Különben elszáll az egész. Elszáll a műsor. „Mi meg itt maradunk jobb kézben a cigivel, balban a pohárral, s térdeink között a nem múló Kalmopyrinnel." PODMANICZKY SZILÁRD Mini kommentár T+T Régen volt három „T": Támogat, tűr, tilt. Ma van két „T": Thürmer és Torgyán. Lehet, hogy egyszer elfogynak a „ték"?