Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

KEDD, 1992. JAN. 14. A megye - Szeged vonzásában TÁRSADALOMÉ A/, önkormányzati törvény a megyéket és a megyei jogú városokat - igen szerencsétlen módon elmetszette egymástói, nyilatkozta lapunk hasábjain a minap Csongrád megye főjegyzője. Dr. Ványai Éva alpolgármesternő segítségével ezúttal röviden áttekintjük a főbb problémacsoportokat, és arra keressük a választ, hogy e két közigazgatási kostrukció a kapcsolatoknak miféle módozatait igyekszik kialakítani azokon a területeken, amelyeken a párbeszéd elengedhetetlen. Ez utóbbi esetben a válasz egyelőre - még csupán kevéssé terjedelmes: az illetékes szakbizottságok megkezdték a kommunikációt, s együttműködési szerződéseket fogalmaztak, kijelölve a további munkálkodás fő irányait. Az egészségügyben közös cél az egyeztetett, egységes, azonos színvonalú betegellátás, s a beutalási rendszer rögzítése a társadalombiztosítási törvény megjelenése után. A jogszabály a kis önkormányzatok számára azonban csak az alapellátást írja elő kötelező feladatként; a megye ebben a szférában az érdekek összehangolását, az információáramlást tartja elsődleges fontosságúnak. Szeged problémái sokkal konkrétabbak. A városkörnyéki települések lakosságának szakor\'osi ellátása a Vasas Szent Péter (volt Zöld Sándor) utcai rendelő forgalmának kétharmadát teszi ki; a kórházi ágyak 40 százalékát a vonzáskörzet köti le. A; oktatásban a megye a pedagógus-továbbképzés, a szaktanácsadási ügyek, az átképzés problémái iránt fogékony, s az információs anyagok közreadása, a pályázatok és a tanulmányi versenyek állnak figyelmének középpontjában. Szeged regionális, sőt országos oktatási központ, s az alpolgármesternő úgy nyilatkozott, e szerepét a jövőben meg kívánja tartani. Nehézségek pedig bőven akadnak. A város 31000 diákjából 5600 (18%) nem szegedi, közülük 2300 kollégista. Szeged részéről ismeretes a felvetés: a kibocsátó települések járuljanak hozzá az itteni oktatási intézmények fenntartásához. Az ötlet - ezt talán mondani sem kell - azonnal élénk ellenkezést váltott ki a környező települések lakóiból és polgármestereiből. Az alább mellékelt számok azonban elgondolkodtatóak, ámbár az alpolgármesternő szerint Szeged missziót teljesít, s ennek megfelelően kell viselkednie. Diákok Szegeden Az ország 440 településéből érkeznek Szegedre a tanulni vágyók. Táblázatunkban a 20 főt meghaladó delegációkról adunk tájékoztatást. Alt. isk. (>imn. Szakköz. Szakm. Összesen Ált. isk. Gimn. Szakköz. Szakm. Összesen szakköz. szakköz. 1. Sándor31. Békésfalva 19 31 111 191 352 csaba 1 12 24 3 40 2. Makó 2 53 92 143 290 32. Csengéié --15 24 39 3. Hódmező33. Mezővásárhely 4 25 154 96 279 hegyes 15 10 14 39 4. Kistelek 3 16 86 112 217 34. Battonya 1 8 9 20 38 5. Mórahalom 4 33 76 91 204 35. Csanád6. Deszk 36 18 50 66 170 palota 1 17 19 - * •37 7. Ásotthalom 12 40 88 140 36. Tótkomlós 1 6 28 2 3? 8. Szatvinaz 5 15 53 67 140 37. Kecskemét 1 32 1 34 9. Domaszék 16 8 50 63 137 38. Kiskun10. Röszke 7 15 40 71 133 félegyháza 6 23 5 34 11. Üllés • 16 49 63 128 39. Puszta12. Bordány 3 18 32 63 116 mérges 5 11 18 34 13. Rúzsa 4 5 30 71 110 40. Kiskun14. Tiszamajsa -9 14 9 32 sziget 13 8 33 55 109 41. Pitvaros 3 8 19 30 15. Balástva 6 18 33 48 105 42. Öttómos 2 13 15 30 16. Zsombó 15 43 40 98 43. Kiskőrös 2 4 22 1 29 17. Zákány44. Kelebia 1 2 23 3 29 szék 1 30 37 29 97 45. Gyula 2 6 20 1 29 18. Űjszent46. Baja 4 23 1 28 iván 17 7 26 42 92 47. János19. Szentes 7 44 41 92 halma 2 21 2 25 20. Forráskút 4 8 25 50 87 48. Szarvas 16 6 3 25 21. Kiszombor 9 31 44 84 49. Földeák -9 15 24 22. Csongrád 4 37 34 75 50. Csanytelek 2 13 8 23 23. Opusztaszer 3 2 20 43 68 51. Csólyos24. Baks 1 5 17 39 62 pálos 2 14 7 23 25. Kübekháza 5 6 19 26 56 52. Szegvár 2 12 8 22 26. Mindszent 5 28 20 53 53. Ferenc27. Orosháza 1 8 27 15 51 szállás • 12 9 21 28. Kiskun54. Nagy lak 1 13 6 20 halas 5 38 1 44 55. Dóc 3 5 12 20 29. Apátfalva -2 21 19 42' A . 30. Pusztaszer 1 2 20 19 42 Ó.J. Magyarországi szabadegyházak Jehova tanúi E vallási mozgalom alapítója Charles Taze Russelp852-1916) amerikai kereskedő volt. Szülei a presbiteriánus egyház hitelvei alapján nevelték, azonban Russel ezek közül többel nem tudott egyetérteni. Ezért alig húszévesen nagyobb részben adventista barátaival kört alakított a Biblia mélyreható tanulmányozására. Ebből fejlődött ki a Komoly Bibliakutatók Nemzetközi Egyesülete, mely 1931-ben vette fel a Jehova tanúi nevet. Russel - minden teológiai végzettség nélkül bámulatos mértékű térítőtevékenységet végzett. Halála után az akkor már mintegy 1200 csoport irányítását J. F. Rutherford vette át, aki az alapítóhoz hasonló intenzitással folytatta és irányította az USA-ból tanításaik elterjesztését az egész földön. Magyarországra századunk első évtizedében jutottak el az első „hírnökök". Közülük kiemelhető az Amerikát megjárt Dobó József. Missziós munkájuk jelentősebb eredményeket az 1920-as évektől ért el hazánkban. Jehova tanúinak nincs lezárt rendszerbe foglalt hitvallásuk. Tanításuk leglényegesebb elemeit a következőkben lehet összegezni: Hitük alapjának a Szentírást tekintik, de meglehetősen önkényesen bánnak vele. Ugyanis azokat a bibliai kifejezéseket, amelyek nem felelnek meg elképzeléseiknek, mellőzik vagy átalakítják. Tagadják a Szentháromság tanát. Szerintük Jehova az egyetlen igaz Isten. Jézus Krisztusról azt állítják, hogy ó Jehova legtökéletesebb teremtménye, de csupán ember volt, és nem része az Istenségnek. Ezért halálát és feltámadását sem tartják az emberiség megváltása beteljesedésének, hanem csak a megváltás kezdetének. A Szentlelket (ahogy ők mondják: Szent Szellemet) csupán „Jehova tevékeny erejének" fogják fel, nem önálló személynek. Tagadják a lélek halhatatlanságát. Azt vallják, hogy Jehova senkinek sem adott a testtől kü -lönálló lelket. A lélek nem egyéb, mint lehelet. Ha az ember meghal, testével együtt a lelke ugyancsak megszűnik létezni. A pokol és az örök kárhozat létét sem ismerik el. A gonoszakat Jehova örök halállal bünteti. A kiválasztott 144 ezer igaznak viszont megadatik majd az örökké tartó szellemi élet a mennyben. Tanításuk központi eleme a Biblia által megjövendölt végső időknek nagyon közeli bekövetkezésére való várakozás és készülés. A végső idők egyik legfontosabb eseményeként várják az ún. „Armageddoni csatát", melyben Krisztus a mennyei seregek élén legyőzi a sátáni hatalmakat. Ekkor a földön kezdetét veszi az ezeréves békeország korszaka, melyben a 144 ezer kiválasztott igaz fog dicsőségesen uralkodni. A korszak végén feltámadnak a halottak, és eldönthetik, hogy meg akarnak-e térni vagy nem. Mindezek után Jehova végítéletet tart, melynek során az ellenszegülőket örökre megsemmisíti. A hűséges „tanúk" a földön, édenkerti körülmények közepette nyerik el az örök életet. Jehova tanúi az ezeréves békeország kezdetét már többször megjövendölték a Bibliából kiinduló, különféle számítások alapján. Maga Russel először az 1914es évet, majd 1918-at adta meg dátumul. Ezután 1925-öt jelölték meg. Mivel a várt események egyik időpontban sem következtek be, így egyre újabb és újabb magyarázatokkal palástolták próféciáik kudarcát. Ugyanakkor mindmáig további éveket közöltek a végső dolgok idejeként. Mindenféle földi szervezetet a Sátán eszközének tartanak. így nem csak a politikai pártoktól tartják távol magukat, de bűnnek tekintik az államok bármiféle hatóságának való engedelmeskedést is. Ezért tagadják meg a katonai szolgálat bármilyen formájú teljesítését. Esküt sem tesznek. Az egyházakat és a nemzetközi szervezeteket szintén azzal vádolják, hogy azok az Antikrisztus szolgálói. Egyik kiadványukban például az ENSZ-ről mint „a Sátán vérszennyezte politikai képéről" beszélnek. Erkölcsi magatartásukban a világ iránti semlegesség megvalósítására törekszenek. Néni dohányoznak és mérsékelten élnek a szeszes italokkal. Világi szórakozásokban nemigen vesznek részt. Tagjaik nem csak vért nem fogyaszthatnak étkezéskor, de a vérátömlesztést sem fogadhatják el. Csak a hittestvéreikkel kötött házasságot tekintik érvényesnek, a válást pedig tiltják. Gondos precizitással felépített szervezeti rendszerük legkisebb eleme a változó nagyságú, de maximum 200 főt tömörítő csoport. Ennek vezetője a „csoportszolga" (vagy „véntestvér"), akit más tisztségviselők segítenek. A csoport tagjai a „hírnökök". Elnevezésük utal legfőbb céljukra: a hitük terjesztésére. Mindent elkövetnek taglétszámuk növelése érdekében. A missziós munkát párosával házról házra járva, vagy a forgalmasabb utcákon, közterületeken végzik. Mivel nem ismernek el papi rendet, bármely rátermett egyháztag elláthatja a „lelkészi" teendőket. A csoportok hazánkban körzeteket alkotnak. Munkájukat az országos központ irányítja, élén az „országszolgával". Az egész világra kiterjedő szervezetük központja a New Yorkban székelő központi igazgatóság. Istentiszteleti életük minden más vallási közösségtől eltér. Ugyanis nem a személyes áhítat a célja, hanem a tanulás és a térítőmunkára való alapos kiképzés. Az imádság és az éneklés csak keretéül szolgál annak az állandó tanfolyamnak, mellyel hitelveiket és a térítés módszereit sajátíttatják el a „hírnökökkel". Összejöveteleiken módszeresen feldolgozzák és megtanulják kiadványaik anyagát. A keresztséget bemerítés formájában felnőtt korban szolgáltatják ki. Az úrvacsorát pusztán szimbolikus cmlékvacsorának tekintik, és évente egyszer, a zsidó peszach ünnepén terítik meg hozzá az asztalt. Jehova tanúinak száma az egész földön körülbelül 10 millió. Magyarországon jelenleg 6 és 10 ezer közé becsülik taglétszámukat. GICZI ZSOLT mim u[rMKiaiMiKM&ixK8t*aiiiimiiiBi A megyegyulés hidat épít(ene) Az új. a szolgáltató, a nem hatalmaskodó megye egyéves létezése sokféle tanulsággal szolgál. Kiderült, a megyei önkormányzat és a települések együttműködésében döntő jelentőségű a megyei jogú városokkal való kapcsolat, ám ennek lényegét a jogszabályok nem tisztázzák. A Csongrád megye önkormányzatai közötti viszony vázolásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a sajátosságot: itt két megyei jogú város létezik. Szeged és Hódmezővásárhely a megye lakosságának nagyobb hányadát képviseli. A megyei önkormányzat keresi a kapcsolatot a két nagyváros közgyűlésével. A hódmezővásárhelyi polgármester véleményét egy héttel ezelőtti számunkban olvashatták. Most közzétesszük. hogyan képzeli el a „hídépítést" a megyei közgyűlés. A megyei önkormányzati képviselők az 1994-ig szóló munkaprogramban rögzítették: arra törekszenek, hogy a közgyűlésben képviselettel nem rendelkező megyei jogú városok együttműködési megállapodások alapján vegyenek részt a megye egészét érintő folyamatok alakításában. Szorgalmazzák a kölcsönös testületi és bizottsági kapcsolatok kialakítását. így például közös munkát ajánlanak a Tisza hasznosításával kapcsolatosan, a területfejlesztési feladatok együttes ellátására. Szükségesnek tartják, hogy a megyei jogú városok a községeket, a megye lakosságát érintő döntéseik előtt konzultáljanak az érintett települési, illetve a megyei önkormányzati testülettel. A megyei közgyűlés kezdeményezi intézmények közös fenntartását, rendezvények együttes szervezését, a megye lakosságát szolgáló alapítványok és alapok létrehozását. A megye egész lakosságát érintő kérdésekben meg természetesen közös fellépést tart indokoltnak. Az első magyar Jehova Tanúinak brooklyni főhivatalában Katolikus vallású létemre én jutottam magyar állampolgárként elsőnek Jehova tanúinak New York brooklyni városrészében levő főhivatalába. az Office Complexbe. Lakó János, Jehova egyik tanúja, miután elolvasta „Az áldozatok Isten szolgái" című könyvem - amely a hitükért az elmúlt évtizedekben súlyos árat fizető különböző felekezetű lelkiatyákról és teológiai hallgatókról szól -, megértést tanúsított az iránt, hogy hasonló szellemben Jehova tanúi köziil azokról szeretnék könyvet írni, akik sok-sok évet töltöltek börtönben a pártállam idején. Bár nem értek mindenben egyet az ő térítési módjukkal, és nem egészen úgy képzelem el a világ vége utáni isteni igazságszolgáltatást, mint Jehova tanúi, az esetleg megírandó könyvemben mindenképpen hangot kívánok adni annak a meggyőződésemnek, hogy Jehova tanúi mindenekelőtt istenfélő, minden vonatkozásban tisztességes földi halandók, akik soha nem süllyednének-oda, hogy bárki ellen fegyvert fogjanak. Javasolta, feltétlenül látogassak el Jehova tanúinak brooklyni főhivatalába. A New York-i repülőtéren Jehova egyik fiatal tanúja a kezében tartott „Mr. Martinkó" feliratú táblával jelezte számomra, hogy kire kell bíznom magam. Alig fél órával később már a főhivatal impozáns halljában vártam a találkozást az osztrák származású Uisch Gerittel, és a valamikor Gyulafehérvárról elszármazó Szedlacsek Józseffel, aki mindvégig tökéletes tolmácsomnak bizonyult. Lösch urat elég volt végigmérnem ahhoz, hogy érezzem, ő bizony nem akármilyen „nagyfőnök" lehet itt, s ezért pimaszul, de nem rossz szándéktól vezérelve rögtön rákérdeztem, neki mennyi itt a fizetése. Magamban már lefogadtam, havonként, legalább 4-5 ezer, vagy még annál is több dollár, hiszen - miként azt hittem - Jehova tanúinak „nagyfőnökei" bizonyára jól keresnek. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor közölte: 90 dollár, akárcsak mindenkinek, aki önkéntesként dolgozik a főhivatalban. Rögtön más szemmel, minek is tagadjam, nagyobb tisztelettel tekintettem rá és Szedlacsek úrra, mivel megértettem, hogy ezek szerint itt olyan demokrácia uralkodik, amilyen talán sehol másutt ezen a világon. A főhivatal munkáját vezető testületük irányítja, amelynek valamennyi tagja csupán egy az egyenlőck közül tehát csak egy-egy szavazattal rendelkeznek valamennyi, általuk megtárgyalandó kérdés eldöntésekor. Miként a főhivatal valamennyi önkéntesének, nekik sem kell hiányt szenvedniük semmiben sem, ami életük és munkájuk végzéséhez feltétlenül szükséges. A főhivatal lakótelepén szállodai körülmények között laknak, öltözködésük biztosítása pedig éppen úgy megoldott, mint napi háromszori étkeztetésük, s az is magától értetődik, hogy nem az apostolok lován kell a városban, az országban, vagy külföldi útjaik során közlekedniük. A vezető testület doyenje és elnöke F. W. Franz úr, aki - ha jól értettem - már túljutott ugyan a 90. születésnapján is, de az idő vasfoga mégsem kezdte még ki. Jehova tanúinak élén gyülekezeteikben - a véntestvérek állnak, akik csakis abban különböznek a többiektől, hogy azokénál jóval nagyobb a lelki értelemben vett felelősségük. A főhivatalban dolgozni a legnagyobb megtiszteltetésnek számít, az erre való rátermettséget ki kell előbb érdemelni. Végigjárhattam a világ talán legkorszerűbb nyomdaüzemét, ahol Jehova tanúinak havonként kétszer megjelenő folyóirata, az Őrtorony, angol nyelven a Watchtower készül, csaknem száz nyelven! Együtt ebédeltem a Főhivatal hatalmas, és minden igényt kielégítő ebédlőinek egyikében Lösch és Szedlacsek úrral, s az asztalunknál helyet foglaló Jehova tanúival. Az egy-egy nagyobb tálban levő étel kézről kézre járt asztalunknál. mindenki annyit vett magának a tányérjára, amennyit akart. Ebéd előtt és annak befejeztével imát mondtak. Bemutattak a vezető testület több tagjának, s ezek sorában Lloyd Barrynak és Milton G. Henschelnek is. Jó érzés volt hallanom tőlük, hogy milyen nagy tisztelettel beszélnek szülőhazámról és Jehova ottani tanúinak tevékenységéről. M~K"