Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

KEDD, 1991. DEC. 31. BELPOLITIKA 3 Költséges kötélhúzás A vasárnap délutántól folyamatosan ülésező képviselők hétfőn hajnalban törvénykeztek a betegszabadságról. E szerint évente 10 nap betegszabadság - melynek költségeit a munkáltató az átlagkereset 75 százalékával fizeti - illeti meg a dolgozót. Ennél hosszabb betegség esetén már táppénzre jogosult a keresőképtelen személy. 1992-től a munkáltatók által fizetett 43 százalékos tb-járulék összege 1 százalékkal emelkedik. Éjszaka, sőt egész délelőtt folytatódott a jövő évi költségvetés részletes vitája, majd a több mint 20 órás vitát kora délután lezárták. A költségvetési bizottság a plenáris üléssel párhuzamos közel 24 órás tanácskozásán, amelyen a benyújtott módosításokat tárgyalták kiderült: az elfogadott módosítások, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról hozott döntések következményeként 13 milliárd forinttal növekedne a költségvetés hiánya. A bizottság intézkedéseket javasolt a deficit csökkentésére. Mivel kora délutánra még nem sikerült megteremteni a szavazáshoz szükséges feltételeket, így a tervezettel ellentétben csak mintegy 2 órával később, 17 óra tájban kezdhették meg a képviselők a jövő évi költségvetési törvényjavaslat határozathozatalát. Addigra készülhetett el ugyanis a szavazáshoz szükséges forgatókönyv. A döntéshozatal megkezdését az is hátráltatta, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter válaszát követően Tardos Márton (SZDSZ) és Orbán Viktor (Fidesz) frakcióvezetők kezdeményezésére újabb vita bontakozott ki a hétfő délelőtti televízió közvetít és elmaradása ügyében. Szabad György, a Parlament elnöke türelemre intette a képviselőket, mondván az eset tisztázásához a Házbizottság ülésén összehívott vizsgálóbizottság jelentése szükséges. Lapzártakor még folyt a szavazási procedúra az Országgyűlésben. Késő éjjel is szavaztak a képviselők Csaknem 24 órás folyamatos ülésezés után hétfőn este 5 óra után az Országgyűlés megkezdte a határozathozatalt a költségvetési törvényjavaslat ügyében. A Háznak több mint ezer módosító indítványról kell döntenie. A szavazási procedúra első szakasza az előzetes megállapodásnak megfelelően az éjszakai órákig tartott, majd szünet következett, és a reggeli órákban folytatódott. A költségvetési törvényjavaslat határozathozatala előtt hétfőn délután ismét terítékre került a délelőtt elmaradt tv-közvetítés ügye. A tv második csatornája reggel 9 óra helyett az előzetes műsortervtől eltérően csak a déli órákban kezdte meg a közvetítést a plenáris ülésről. Szabad György, az Országgyűlés elnöke a szavazást megelőző szünet előtt szóba hozta az elmaradt tv-közvetítés ügyét, tekintettel a feltett számos kérdésre. Tudatta a Házzal, hogy az előző ülésnap végén - vagyis a hétfő kora reggeli órákban, amikor a Ház tagjai már meglehetősen elgyötörten folytatták a munkát - kapott jelzést a tv-közvetítés igényéről. Megítélése szerint semmi akadálya nem lett volna, hogy mint mindig, ezúttal is az ülés kezdetétől nyomon kövessék az Országgyűlés munkáját. Ám ezt nem tették. Az viszont fogalmazott - rendkívül szokatlan eljárás lett volna, hogy az ülés végén kezdődjék a közvetítés. Minthogy a következő ülésnap hétfő délután kezdődött, akkorra időzítették a közvetítést is. Az ellenzéki pártok vezetői azonban nem hagyták ennyiben az elhangzottakat. Tardos Márton, az SZDSZ frakcióvezetője kifogásolta, Szabad György most közzétett véleményével előre befolyásolja a Házbizottság vizsgálócsoportját, amelyet az ügy hátterének feltárására hoznak létre. Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője pedig egyenesen azt tudakolta a Ház elnökétől: személy szerint ki döntött a közvetítés letiltásáról. Kétszer is megismételt kérdésére a Házelnök elmondta, hogy hétfő kora reggel „az apparátus illetékes személyiségének szolgálati úton" azt a választ adta a tv-közvetítési igényre, hogy szokás szerint a közvetítés az ülés kezdetétől, azaz fél háromtól legyen. Arról nincs tudomása, hogy ezt a választ ki és milyen formában, kinek juttatta el. Ezért vizsgálatnak kell feltárnia a további történteket. Segítséget kér Komárom A bős-nagymarosi vízlépcső beruházásának elmaradásából adódó legindokoltabb feladatok megoldásához mintegy 400 millió forintra lenne szüksége Komárom-Esztergom megye közgyűlésének. A testületnek viszont e teendőkre csupán az összeg töredéke áll rendelkezésére, ezért hétfői, Tatabányán megtartott ülésén úgy határozott, hogy kormányzati segítséget kér a problémakör mielőbbi és megnyugtató rendezéséhez. A tanácskozáson elmondták: a megyei önkormányzat tisztában van a költségvetés helyzetével, annak szűkösségével, továbbá azzal is, hogy a vízlépcső megépítésének terve annak idején elsősorban politikai indíttatású volt. Viszont az is köztudott, hogy a Duna menti települések kommunális és infrastrukturális fejlesztése hosszú éveken keresztül azért maradt el, mert úgy tervezték, hogy a fejlesztést a vízlépcsőhöz kapcsolódó állami beruházások részeként tervezték megoldani. A felszólalók javasolták: a teendők rangsorolásakor az árvízvédelem legyen a legfontosabb. Ezt azzal indokolták, hogy a Duna két oldala közül a Szlovákiáin az árvízvédelmi töltés magasabb, mint a magyar területeken, noha a töltések kiépítésének és biztonságának mindkét oldalon azonosnak kell lennie. Az eltérésből adódóan az árvízi kockázat megnőtt a magyar oldalon, s emiatt veszélyeztetett helyzetbe kerültek a vízbázisok is. Még mindig nem született döntés arról, hogy ki s miként teremti elő a komáromi szennyvíztisztító-telep építési munkálatai beindításához szükséges összeget. Az import nem szorítja ki azokat hogyan fogadják a vásárlók. A felmérésből az is kiderült, hogy a vásárlók zöme azért keresi a márkás nyugati termékeket, mert azok minőségét megbízhatóbbnak tartja. A hazai hűtőszekrények és színes televíziók teljesítménye összességében gyengébb, az előforduló minőségi problémák miatt pedig az ár indokolatlanul magas - legalábbis a vevők szerint. A hűtőgépeknél gyakran előfordul a hazai választékhiány. A Gazdasági Versenyhivatal a közel jövőbén hasonló vizsgálatokra kéri fel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget. Nem igaz az a híresztelés, mely szerint az importáru kiszorítja a belföldi piacról a hazai előállítású termékeket - állapítja meg az a felmérés, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség végzett a hűtőgépek és a színes televíziók kiskereskedelmi kínálatának összetételével kapcsolatban. A most lezárult felmérés során országszerte közel 600 kiskereskedelmi boltban vizsgálták meg, hogy az árukészletben mekkora arányt képviselnek az import, illetőleg a hazai termékek, és A volt szovjet katonai repülőterek jövője Turistabázis lesz a légikikötőből Eredménytelen versenyfelhívás A repterek átmeneti kezelője, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a közlekedési tárcával közösen az elmúlt évben már közzé tett egy versenyfelhívást, amit azonban később - megfelelő ajánlatok hiányában - eredménytelennek nyilvánítottak. Fölmerült viszont, hogy a végleges hasznosításig ideiglenes időtartamra adják bérbe a reptereket. így ez év tavaszán kizárólag az első pályázat résztvevőinek - felkínálták ezt a lehetőséget, amivel a debreceni önkormányzat és a Mikromatika Holding azonnal éltek is. Az utóbbi cég Sármelléken megnyitotta a Balaton Airport-ot. Nem sokkal később ideiglenes bérlőkre talált további három repülőtér: a kunímadarasit egy Top Vision nevű hongkongi érdekeltség, a csákvárit a Mikromatika, a kiskunlacházit pedig a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) kapta meg. A legnagyobb érdeklődést azonban minden bizonnyal a tököli repülőtér váltotta ki, hiszen a jelentkezők között olyan világcégek is voltak, mint a Boeing és a Lockheed. A tököli légi táHét volt szovjet légi támaszpontot kínál eladásra Magyarország a belföldi és külföldi cégeknek, annak érdekében, hogy azokat a polgári légi forgalmi hálózatba bekapcsolva az ország jelentős légi közlekedési központtá váljon. A magyar kormány ugyanis a szovjet csapatok kivonása után hatalmas „kifutópálya-felesleggel" került szembe, amiből most anyagi előnyöket remél. maszponton ugyanis egy katonai üzem is található, amely a keleti blokk légierejét szolgálta ki. A berendezéseket azonban könnyen át lehet alakítani a polgári repülőgépek karbantartásának ellátására. A nagynevű cégek tehát egy közép-európai javítóbázis megteremtésére láttak lehetőséget. Hogy a tervekből mi válik valóra, az ma teljesen bizonytalan, hiszen mint ismeretes, a tököli repülőtér egyelőre a honvédség használatába került. Nemcsak a „füvesek" - Ferihegy is A jó minőségű betonos kifutópályával rendelkező volt szovjet reptereket a bérlők elsősorban turisztikai célokra kívánják használni. A Mikromatika sármelléki reptere például egyidejűleg 2 nagy, 4-5 közepes és 15-20 kis repülőgép parkoltatására és folyamatos kiszolgálására képes. A Vértes-hegység lábánál elterülő csákvári repülőtérnél Székesfehérvár és a Velencei-tó közelsége jelent nagy idegenforgalmi vonzerőt. A többi repülőtér bérlője is főképp az üzletemberek, turisták fogadására számít, hiszen a már létező helikopteres és repülőgépes légitaxi vállalatok kényelmes közlekedést biztosítanak az ország különböző régiói között. A hatóságok nemcsak a szovjet repülőtereket kívánják eladni, hanem azt is fontolgatják, mit lehetne kezdeni a katonai repülőklubok által használt több mint 40 füves felszállóhellyel. Ezek a repülőterek azonban kevésbé érdeklik a külföldi légitársaságokat, hiszen hiányos a felszereltségük. Néhány magyar cég azonban ezekben is lát fantáziát, a Mikromatika Holding például a Tisza-tó mellett szeretne egy ilyen létesítményt turisztikai célokra átalakítani. Közösen a Lockheeddel? A légi támaszpontoktól függetlenül hamarosan megkezdődik Budapest legnagyobb repülőterének, a Ferihegy privatizációja is. A Malév és az LRI közti vagyonmegosztásban hosszú viták után sikerült megtalálni a kompromisszumot, így már nincs akadálya az átalakulásnak. A Malév a Lockheed céggel egy közös javítóbázis létrehozását tervezi, míg az LRI a Ferihegy II. jelentős bővítésére készül. A tervek szerint a régi Ferihegyi repülőtér a belföldi légi közlekedés szolgálatába áll majd. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert a szakemberek véleménye szerint az országban ma összesen 6-8 belföldi reptérre van szükség, ennél azonban jóval több áll rendelkezésre. A csúsztatás csúcstechnikája PATAKI SÁNDOR Az év végi számadás kötelezettsége (és lehetősége) a közíró magányát űrbélivé emelné, amennyiben gondjaink általános tömegvonzása nem tartana e helyt. Tisza-partján szólva: helyben. Mivel azonban a hegyeshalmi szoros és a nagylaki palló között lehetetlen lábujjhegyen járni, kimazsoláztam azt a történést az elmúlt év háromszázhatvanöt napjából, amely számomra a legtöbb mondanivalót biztosítja - szakmai és emberi, hazai és nemzetközi, különösen pedig elhallgatása vonatkozásában. A; újkeletű magyarországi demokrácia viruló vadhajtásáról van szó, ami - a jelek szerint - sok „bajtársunknak" igen sokat hozhat a konyhára, be nem vallott, tehát adómentes jövedelmek formájában. Kis nép kis széltolói a nemzetközi vizeken nem sok szelet kavarnak: hazai, balatoni méretekben gondolkodva azonban a hullámverés igencsak kikezdheti a martot, amit védettnek vélünk... Itt a klasszikus eset, a minden szocialista lében ügyesen tébláboló újságíróról. Aki a rendszervállás pillanatát az első szabad választások után letudja - nem vévén tudomást arról, ami nyilvánvaló: folyamatról van szó, annak minden árával (íme, négy jelentésű szavunk...) és apályával. Nosza, felölti villámgyorsan az álliberális szakállt, s dörgedelmes cikkben számol he a tarthatatlan magyarországi viszonyokról egy németországi lapban. Melyik lap vállalja az ilyenszerű, csúsztatásoktól hemzsegő dolgozat közlését? Nyilvánvalóan egy baloldali beállítottságú kiadvány. Mondjuk, a müncheni Süddeulsche Zeitung. Eddig semmi gondom nincs az országát feketére festővel: szíve joga fájdalmát világgá kürtölni. A dolgozatot aláírta - amennyiben néhány hónap múlva képtelen saját nézeteit (a hazai történések alapján) felülbírálni; az politikai hovatartozásának egyértelmű jele. Különben a német médiavilág magyar szakértői - elsősorban a frankfurti, a pénzpiacot igencsak befolyásoló gazdasági újságírók - az önostorozáson mosolyogva képesek elemezni a magyarországi történéseket, s hitelvesztés nélkül értelmezik országunk kapaszkodását a gyorsuló európai szekérhez. A történetnek nincs vége: a magyar hazai „szakértő" huszárvágása ezután ül. A német lapban közölt véleményét - a nyugati sajtó tallózása ürügyén - átemeli saját, budapesti napilapjába. Ott azonban már aláírás nélkül lát nyomdafestéket a dolgozat, eredeti, „német" véleményként a hazai viszonyokról... A budapesti napilap megvált ezen pehelysúlyú munkatársától, aki most egy hetilapot boldogít. A nagy-nagy felhördülés közepette, ami az útilaput követte, csak egyetlen dologról feledkeztek meg a szólásszabadság bajnoka mellett kiállók: a körülmények elhallgatása fölér a cinkossággal. Utólag sok mindent alá lehet írni. Akkor, a „német" vélemény átvételekor feledkezett meg a lejáratási csúcstechnika szószólója elemi kötelességéről. Azóta is hallgat. Erről. Történelmi napló unokáimnak ÚJVÁRI MIKLÓS Nem vagyok könnyű helyzetben. Minden év végén megpróbálkozom a lehetetlennel. A mögöttünk hagyott 365 napot egy olyan mondatba próbálom összesűríteni, amit majd annak idején, hintaszékben pipázgatva unokáimnak olvasok fel azzal a céllal, hogy tömören, zanzásítva tárjam eléjük a személyes történelem amúgy igen hosszú és kusza éveit. Első ez irányú, előre bocsátom, sikertelen próbálkozásom így festett: „199l-re a két nagyhatalom párharcából az USA került ki győztesen, Gorbacsov elérte, hogy országa darabokra hulljon, ő maga pedig állás nélkül maradjon, miközben a délszláv testvémépek egymás vérét ontották értelmetlenül, az USA megtartotta hatalmát az olaj felett, de ennek ellenére nem rendeződtek a viszonyok a Közel-Keleten, Európa felkészült az egységre, miközben Magyarországon tovább durvultak a politikai viszonyok, az első békát lenyeltük, túléltük a gazdasági terápiát, reménykedve vártuk a talpraállást." Két baj volt ezzel a mondatfüzérrel. Egyrészt hosszú, tehát nem tesz eleget a zanzásítás követelményének, másrészt nem elég történelmi, .esetleges, rendszertelen. Mert ha már Gorbacsov benne van, miért hiányzik Bush; ha szólok unokáimnak a Közel-Keletről, miért nem szólok az afrikai éhezőkről; ha szólok Európa egységéről, miért hallgatom el a különbözőségeket; és így tovább . Kihagyom belőle például az év jószagú botrányait, amik legalább egy belpolitikai korrajzba belekívánkoznának, kihagyom a nagy történelemformáló magyar pártokat, pedig sokak szerint még ötven év múltán is fennmaradnak, szólok a mondatomban reménységről, miközben hallgatok a reménytelen szegénység problémájáról. Ez tehát nem célravezető. Ezután úgy döntöttem, csak azt veszem bele a mondatba, ami Magyarország történelmében is meghatározó volt. Gorbacsov marad, Jugoszlávia marad, hisz mindkettő sorsfordító volt országunk számára. Európa egysége is fontos. Jellemző, hogy eldurvult a politika, hogy túléltük a terápiát, és hogy reménykedtünk. Aztán, hogy még tovább rövidítsek, úgy gondoltam, Jugoszlávia, Gorbi és Európa helyett elég lesz valami olyasmi, hogy „a Magyarországot övező történelmi folyamatok és események." A belpolitikában pedig úgy akartam további szűkítést elemi, hogy csak a gazdaságra koncentráltam. Mondatom tehát valahogy így festett: „A Magyarországot övező történelmi folyamatok és események ellenére az ország túlélte az 199l-es év gazdasági átalakulását." De még ez a mondat sem tetszett. Mert tartalmazta ugyan a legfontosabbakat, de túl általánosan és még mindig szószátyár módon. Ezért aztán megunva a sok sikertelen próbálkozást, nagyot sóhajtva a következőt jegyeztem fel történelmi naplómba: 1991: Túléltük...