Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

—" WM BÁTORSÁG, BARÁTOM! 9. Rajzó : ._.. .'. . OTTHON 1991. DECEMBER 27. iaii C SALAD, ÉLETMÓD, SZÓRA KOZÁS. TÉVÉMŰSOR Régről hozott indulatok Mindennapos emberi kapcsolatainkban gyakran érezhetünk olyasmit, hogy beszélgetőpartnerünk egy-egy mondata, véleménye, némelyik érzelmi reagálása, döntése több, erősebb indulatot hordoz, mint amekkorát mi kiválthattunk benne. Például: munkatársunk egy szerény kérésünkre dühösen kifakad: „Mit képzelsz, majd még talán túlórázok is helyetted?" - pedig ez igazán indokolatlan részéről, hiszen csak a délben érkező postát kellett volna átvennie. Hamarosan kiderül, hogy „Ne haragudj, azért voltam mérges, mert a kolléganőnk már háromszor egymás után megkért erre, ő meg azt sem tette meg, hogy beadja a könyvet az iktatóba". Ez esetben nyilvánvaló, hogy a másik kolléganő önző viselkedése kiváltotta düh miatt vált „allergiássá" a szívességkérésre munkatársunk. Más esetekben jóval nehezebben követhető az út a túlzott indulat gyökeréig. Újdonsült ismerősünk szemmel láthatóan félénken viselkedik velünk szemben, míg másokkal ez nem látható rajta. Hosszas beszélgetés után kiderül, hogy arcunk (nevünk, modorunk stb.) hasonlít egy személyhez (főnökéhez, tanárához stb.), akitől ő valaha félt. Maga a hasonlóság meg sem fogalmazódott benne tudatosan (csak amikor kutatni próbálta félelme eredetét), de a múltbeli érzés mégis felelevenedett most, a jelenben. Leggyakrabban az igazán jelentős személyekhez (szülőkhöz, testvérekhez, gyermekekhez, házastárshoz) fűződő érzelmeink árnyéka jelenik meg új kapcsolatainkban. Például jobban megbízunk az idős férfiak tanácsaiban, ha nagyapánkat szerettük, és bölcsnek tartottuk. Gyanakodva fogadjuk partnernőnk hűségnyilatkozatát, ha elvált feleségünkben csalódnunk kellett. Előítéleteink lesznek általában a fiatalokkal szemben, ha problémáink vannak a gyerekeinkkel - és így tovább. A pszichoterápiában (lelki kezelésben) kiemelt jelentőségük van ezeknek a régről hozott indulatoknak. Freud, a „legmélyebb" pszichoterápia, a pszichoanalízis megteremtője fedezte fel ezt a jelenséget, és indulatáttételnek nevezte el. Lényege az, hogy a kezelt páciensben erős (olykor negatív, olykor pozitív) indulatok támadnak kezelőjével, a terapeutával szemben. Ezeket a sajátos pszichoterápiás helyzet, a sajátos közeli lelki kapcsolat hívja ugyan életre, mégsem ebből a helyzetből vagy viszonyból erednek, furcsán „kilógnak" abból. A beszélgetés során felmerült régi emlékek, gyermekkori élmények és gondolatok (az ún. "szabad asszociációk") elemzése alapján megtudható, hogy a pácienst kihez fűzték valaha efféle érzelmek. A terápiás beszélgetés egyúttal segít „helyre tenni" ezeket a régi elintézetlen érzéseket. Rajta keresztül be lehet fejezni az egykor félbemaradt folyamatot: most kiadható az akkor elfojtott harag, megmagyarázható és feloldható a régi félelem, kihúzható a gyermekkori szégyen és önvádlás méregfoga; lehet elbúcsúzni, felejteni, megbocsátani és újra szeretni. Enélkül a „tudatosító" megbeszélés nélkül, illetve az érzelmi-indulati lereagálás lehetősége nélkül örökre a lélek mélyén szunnyadnának az elfojtott indulatok. Számtalan lelki bajt indítanának el bennünk, miközben ők maguk észrevétlen maradnak. Ezért is fontos az aprólékos önismeret, az élményeinkkel való foglalkozás. Ha figyelünk saját magunkra, idejében tetten érjük a különféle társas helyzetekben megjelenő, oda nem illő érzelmeinket. Egyúttal jobban megérthetjük embertársaink - néha túlzottnak tűnő - reakcióit is. f» Dr. Ignácz Piroska Tévé-szem A legtöbb családnak egyetlen téli szórakozása a tévénézés. A hosszú estéken sokáig nézzük a tévét. A televízió nézése állítólag nem árt a szemnek, mégis jobb, ha védjük azt. A készüléktől való távolság helyes megválasztása lényeges. A legkisebb távolság két méter legyen, de ha nagyobb a képernyő, akkor a távolság is legyen nagyobb. (Egy 65 centiméteres átmérőjű képernyőnél az ideálisnak mondható távolság négy méter.) A szoba nagyságához is igazítsuk a képernyő nagyságát, kis szobába ne tegyünk be túl nagy képernyős készüléket, mert nem tudjuk azt megfelelő távolságból nézni. A televízió képernyőjére való merev nézés következtében a szemünk természetellenes, nyugalmi helyzetbe kerül, és a nyakcsigolyánk is megmerevedik. Ennek feloldására időnként fordítsuk jobbra-balra a fejünket, ezáltal a szemünk is automatikusan mozog. Jó, ha Téli szárítás Télen sok gondot okoz a vizes ruhanemű szárítása. Az udvarra kirakott ruha könnyen odafagy a kötélhez. Ennek megelőzésére fel kell oldani egy pohár vízben egy teáskanálnyi konyhasót és a kötelet teregetés előtt ezzel a sós vízzel kell letörölni. Megázott, havas ruhadarabjainkból rázzuk ki a vizet, a havat, majd jó formájú akasztóra téve sugárzó hőforrástól távol szárítsuk. Nagyon meleg helyen az ázott ruha „összeugrik". Ha pedig nedvesen a szekrénybe tesszük dohos, gyűrött, rosszabb esetben penészes lesz, s nyirkos lesz tőle a gardróbban lévő többi ruha is. A megázott kötött holmit színét nem eresztő törölközőre kifektetve, formára igazítva szárítsuk meg. Ne próbáljuk vasalóval szárítani! néha fel-felállunk, hogy a vérkeringésünk is mozgásba jöjjön. A szobát úgy világítsuk meg, hogy a fény ne tükröződjön vissza a képernyőről, és ne vakítson. Annyi fény kell, hogy olvasáshoz is elegendő legyen. Ha vibrál a kép, ne nézzük, sőt kapcsoljuk ki a készüléket, mert az adáshiba idegessé tesz. Szemünket - de főleg idegrendszerünket kímélendő - ne nézzük hosszú órákig egyvégtében a televíziót. Válogassunk a műsorok között. Különösen fontos ez a gyerekeknél: azt nézzék, ami nekik való. (Életkortól függően.) A legkisebbeknek elég a mese, a rajzfilmek. Az iskolásoknak a gyermekfilmek, az ismeretterjesztő, a természetfilmek adjanak szórakozást. És ne a lélekölő horrorok, akciófilmek, krimik! Ezek túlzott „fogyasztása" a gyerekeknek különösen káros; de nem jó a felnőtteknek sem. Zaklatottá, érzéketlenné, részvétlené, durvává tesz. • • •:• . .,[•••:••::••'.•,v/ .•.•:• -jr- gr '/. • HAZTARTASTAN Ha bőrkabátunk megázik, ha ráolvad a hó, ha bőrkesztyűnk átnedvesedik, ne szárítsuk sugárzó hővel! (Ne tegyük például a kesztyűt a fűtőtestre!) A nedves szőrmét kirázva, vállfára akasztva kell megszárítani jól szellőző helyen. A lassan szárított, de mégis megkeményedő bőrholmit töröljük át néhány csepp alkohol és glicerin keverékével. Az irhakabátot száradás után puhaszőrű kefével keféljük át. Az esernyőnek árt, ha nedvesen összecsavarják, kinyitva kell megszárítani. A cipőket, csizmákat ugyancsak sugárzó hőtől távol ildomos szárítani, legjobb, ha újságpapírral kitömjük. Külön fordítsunk gondot a talpbetétek szárítására, valamint arra. hogy a lábbelit megfelelően ápoljuk. Kuncogó família - Pista, szeretném, ha nem tartana sokáig a menyasszonyságom. - Nyugodj meg, drágám, én még sohasem voltam vőlegény két hétnél tovább. * Két férj beszélget: - Az én feleségem minden hobbimat ellenzi. - Az enyém pedig támogatja. - És mi a hobbid? - A mosogatás, a bevásárlás, a takarítás... * Egy iskola előtt tábla figyelmezteti az autósokat: Itt gyerekek járnak, ne gázoljátok el őket! A szöveg alatt ákombákom írásos kiegészítés: Várjátok meg, amíg jönnek a tanárok!