Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

SALADI MAGAZIN Forintos falatok Frissítő furfang A hagyományos szilveszteri étkek például a korhelyleves, a malachús, a káposztás ételek, sós sütemények elkészítésének régi, ezért sok háziasszonynak új módjait ajánljuk. Próbálják ki! A korhelylevest például készítsék úgy, hogy vöröshagymás rántást hordós káposzta levével engednek fel, majd hideg vízzel hígítják és belefőzik az apróra vágott hordós káposztát. A tányérokba tegyenek karikára vágott füstölt kolbászt és tejfölös tojássárgáját. (Egy liter vízhez fél liter káposztáié kell, két és fél decis bögre káposzta, két tojássárgája, két deci tejföl, fél szál kolbász. A rántáshoz két evőkanál olvasztot zsír vagy olaj és egy evőkanál liszt.) Aki nem szereti a káposztát, annak másnapos gyomrába ajánljuk a savanyú tojást: Szépen megpirított, vékony rántást kell meghinteni piros paprikával, felereszteni vízzel. Sót, egy babérlevelet kell beletenni, pici cukorral és ecettel ízesíteni. Ha jól összeforrt, annyi tojást kell beleütni, ahány személyre főzzük, s addig kell lassan forralni, míg a tojás kemény nem lesz. A malacpecsenye akkor a legízletesebb, ha ropogós. Ezt a következőképpen lehet elérni: a malachúst enyhén besózva hagyjuk állni egy-két óráig, kenjük meg bőven hideg zsírral. (A malachús is legyen zsíros, a soványnak nincs jó pecsenyéje.) Tegyük tepsibe rakott szalonnaszeletekre vagy vízre (ha az elsül alóla pótolni kell, de úgy, hogy a víz a húst ne érje, mert megpuhul tőle). Kezdetben lassú tűzön, aztán hevesebben süssük. Ne a saját levével öntözzük, hanem egy villára szúrt szalonnadarabbal kenegessük, s ha közben hólyagok keletkeznének rajta, azokat szúrjuk ki. (Ha egyben sütjük a malacot, a kiálló részeit - füleit, farkát - alufóliával vagy zsíros papírral kössük be, hogy ne égjen meg.) A kenést lehet úgy csinálni, hogy a szalonnát sörbe mártogatjuk. A malachús egy, másfél óra alatt sül meg. Lucskos káposzta úgy is készíthető, hogy a káposztafejeket négyrét vágjuk, egy marék kaporral együtt leforrázzuk és egy ideig állni hagyjuk. Közben vegyes húsdarabokat (marhát, sertést, birkát) tegyünk fel főni, leves módjára. Amikor a húsok megfőnek, vágjuk kockákra.Kenjünk ki egy nagyobb edényt zsírral, az aljára tegyük a kaprot, rá egy sor káposztát, arra húsdarabokat, aztán újra káposztát, újra húst, felülre káposzta kerüljön. Fedjük le az edényt és pároljuk benne az ételt, majd öntsük fel húslével, ízesítsük sóval, borssal. Egy poharas tejfölből és két-három kanál lisztből készítsünk habarást, öntsük rá a káposztára. ízesítsük kevés ecettel s forraljuk össze. Különleges étel az édes káposzta olaszosan: amihez egy káposztafej, egy csésze rizs, egy csésze reszelt sajt, húslé, só és bors szükséges. A káposztafejet négyfelé kell vágni, s a torzsáját kiszedve sós vízben puhára kell főzni. Hideg vízzel lehűtendő, majd a levét kí kell nyomkodni. Egy edényben kevés felhevített zsiradékra tegyük rá a káposztacikkeket, borsozzuk meg, öntsük rá a rizst és húslé folyamatos adagolásával fedő alatt főzzük meg. ízlés szerint sózzuk, s a tálalás előtt keverjük bele a reszelt sajtot. Túrós pogácsa: Hozzávalók: egy csomag margarin, negyed kiló túró, negyed kiló liszt, egy kiskanál só, köménymag, egy tojássárgája. A margarint dolgozzuk el a liszttel és a túróval, sózzuk meg. A masszát tegyük a hűtőszekrénybe és hagyjuk állni legalább egy napig. Sütés előtt nyújtsuk ki egy ujjnyi vastagra, szaggassuk ki pogácsaszaggatóval, szórjunk rá darabos sót, köménymaggal, kenjük meg tojássárgájával, és forró sütőben süssük ki. A szilveszteri bólé készítésénél a következőkre legyünk figyelemmel: könnyű és ízletes italt keverjünk, ne részegítőt. Bóléhoz legalkalmasabbak a fiatal, könnyebb borok, a pezsgő (de ez helyettesíthető habzóborral is). A gyümölcsök frissek és ne túl érettek legyenek (jó a befőtt is). A bornak jéghidegnek kell lennie, nem szabad a bólét jégkockákkal hűteni, mert az rontja az ital ízét. A bólé jobb akkor, ha a hideg (5-6 fokos) pezsgőt a pohárban öntjük hozzá. - A bóléstálat egyébként lefedve kell tartani, mert különben az ital veszít az aromájából. Alkoholmentes bólét is készíthetünk. íme, egy recept (6 személyre): egy üveg őszibarack befőttet tegyünk bóléstálba, porcukorral (kb. 30-40 dekával) cukrozzuk le, öntsünk rá egy-egy deci narancs- és ananászlevet, hagyjuk állni két óráig, majd adjunk hozzá három liter hűtött szőlőlevet és egy liter hűtött, szénsavas ásványMásnaposság ellen számos „gyógymódot" ajánlanak. Aki a szilveszteri buli után hasogató fejfájásra ébred, tegyen a fejére egy jeges vízzel telt tömlőt, egy jégakkut, vagy jobb híján egy hideg zacskós tejet. A gyomornak jót tehet egy pohár sör vagy tej. (De csak akkor, ha a „beteg" nem hány!) A kortyonként fogyasztott hideg víz nagyon jótékony hatású. És jó a citrom- vagy narancslé is. A másnapos ember fogyaszthat kúra céljából citromos kávét is: a keserű kávéba kell beletenni fél citrom levét, és forrón meginni. Jót tehet az is, ha reggelire savanyú uborkát, uborkasalátát, sós heringet, sárgabarack befőttet eszik. A magát „kutyául érző" számára az is gyógyító hatású, ha újév reggelén vesz egy olyan tízperces meleg fürdőt, aminek a vizébe egy kis ecetet és egy marék durva szemcsés konyhasót tesz. HÁZIVARRODA Hálóing és köntös Egy szabásminta alapján varrhatunk magunknak egymáshoz harmonikusan illő hálóinget és csinos köntöst. A szabásminta 96-os mellbőségre alkalmas, rajta 1 kocka=10 négyzetcentiméter. A ferdén bevonalkázott rész a köntös két elejének visszahajtását jelzi. A hálóingnek elől 18 cm mély kivágást szabunk, ezt is, mint az ujja szélét, paszpólozzuk, s vékony zsinórral ellátva, masnira csukódik. A mell alatt 3-4 soros gumírozás fogja össze a bőséget, de ez el is hagyható. A köntös oldalánál az A-B közötti részt nyitva hagyjuk, ide állítjuk be a duplán kiszabott belső zsebet. Öt gombbal csukódik, s ha elkészült - karcsúak széles, teltebbek vékony övvel köthetik meg. A szabásmintajelzése: l=eleje és háta, 2=köntös ujja, 3=zseb. B. K. rs 3 rM * M. j_ —\ 1 \ 1 \A 1 & M 1*1 * T B 1 \ P "1 \ P r i r—« 1 f t l 1 \ 1 \ \ — i — i A T I ji iriun j n u OLYTATASOS REGENY :: .... . DÉR ENDRE Szégyen vagy szerelem (9.) (Ó, ajtónállók éje! Kinyitlak végre ma, zár" (Óegyiptomi verstöredék) - De én a te nevedet viselem! Nem tudtad?! - fordult hirtelen az Öreghez. - Hát igen. Utóbb anyád intézte így. - Anya tehát nem csinált efféle számadást... Úgy értem, nem tudott erről... - Már hogyne tudott volna! Ő is helyeselte azt, hogy ha önálló keresettel rendelkezel, törlesztened kell majd. Az Öreg kielégítő részletességgel, felvillanyozva adta elő, hogy saját gyermekeiről is vezetett költséglistát, így egyrészt ellenőrizte, mire költi az anya a csekélyke fizetést, másrészt alaptőkét kovácsolt magának magyarázta. Gábor felderült ettől a komikusfineszes „előrelátástól." Eddig életének talajtalanságát és jövőjének ködösségét felejtve, játszani kezdett: ceruzával, papírral a kezében azt próbálta „boralapon" kiszámítani, amit a családnak keresett tízéves kora óta. - Ugye, az tény, hogy annak idején csak úgy tudtál álláshoz jutni, hogy én, a kisgyerek, éjszakánként festettemrajzoltam helyetted? - Hát, azért az nem egészen úgy volt, kérlek... abban nekem befektetésem is volt. A város leghíresebb rajztanára foglalkozott veled, nem kis pénzért. Többet költöttem rád azokban az években, mint saját gyerekeim neveltetésére. Nem beszélve arról, hogy teljes ellátást kaptál, ruháztalak, és akkor már az anyám is elvállalt nyaranként... Ha Gábor akkoriban tudta volna, hogy nyaralni ő csak azért mehet, mert év közben megdolgozott érte, bizonyára keserű lett volna a szája íze. Most, vissszagondolva ezekre a nyarakra, meg kellett állapítania, sehol olyan rózsaszíneket és tejfölsárgákat nem látott, mint abban az isten háta mögötti, szerb falucskában, ahol nagyanyja élt. Júniusban a nárciszok nyíló sárga tengere összecsendült a díszfák üde és fáradt zöldjével, piros és bordó leveleivel, s ez érlelte meg benne a dús színek soha nem tapasztalt, életre szóló harmóniáját, és a lélek békéjét... Akkoriban már érezte az önkifejezés kényszerét munkálni a bensejében. Ezt ugyan nem ő maga fedezte fel magában, a szomszédoktól hallotta: „Szomszédasszony, ez a legnagyobbik unokája csuda különös... milyen szelídke a drága..." - Ezt akkor mondogatták, amikor egyszer-kétszer asztmatikusan köhögött. - „Szomszédné, nem adná kölcsönbe a jövő hétre a legidősebb unokáját? Olyan jól tud rózsát kötözni...!" - Mit nevetsz? - kérdezte az Öreg megütközve. - Tudod, az egyszerű emberek mindent megéreznek a másikból. Szerintem náluk ez külön érzékszerv dolga. - Ugye, szerettél falun lenni? kérdezte Pötyi. - Szép freskók voltak a szerb templomban. Azokon az ikonokon vettem észre, hogy az arany méltóságossá és emelkedetté teszi az életet. Akkor jöttem rá: arannyal kell próbálkoznom. A ma emberéhez is szólnak az arany színek... Üzennek nekünk. Gábor a gyerekkori emlékek fölött időzve, a levél tartalmával már nem törődött. Az Öreg látta a fiú arcán: a messze múltban jár. Szeretett volna dühében valami lealacsonyítót megállapítani róla, becstelenséget vagy számító gyengeséget. Fokonként lett egyre indulatosabb, amit azonban palástolni igyekezett: - Szerencsére, már te sem vagy fiatal, és nagyobb bizonytalanság mankó nélkül sem ólálkodik körülötted. Nyugodtan bocsátalak el. Gábor gúnyosan húzta el a száját. - Fő a hidegvér és a nyugalom, és nem utolsósorban az irányítási készség. Arra törekedj, hogy te légy az irányító, és ne téged kormányozzanak - emelte fel hangját az Öreg. Elvékonyodott, komikusan magas hangok jöttek ki a torkán. Krákogott, hosszan. Láthatólag zavarta ez a gyerekes-vékony hang, elvesztette tőle a „méltóságát". Kivette Gábor kezéből a megsárgult levélpapírt. - A múltadat kibogozhatod, ha kedved van rá: kaptál támpontokat. Az Íróasztal mögé lépkedett. Kicsit görnyedten ment, apró, női lépésekhez igazította léptekkel, de lassan, meggondoltan, mintha minden porcikája intelem lenne: „Én neveltelek, kiemeltelek a névtelenek közül, tartozol nekem tisztelettel, évjáradékkal, tartozol nekem, életed végéig tartozol..." Ünnepélyes volt, mint aki az „élet súlyát" cipeli görnyedt hátán, s amikor széttárta karjait, csaknem az hangzott a szoba légterében: „Engedjétek hozzám jönni az elesetteket!" Meghatódott önmagától. Pötyi .és Gábor felállt. Ók is ünnepélyesek voltak. Csend hullott a szobára. - A házasság a vérségi kapocs miatt nem jöhet létre! (Szószékről beszélt az Öreg, legalábbis ő úgy érezte.) Ellentétet okozna a vérmérsékleti különbség is - bökött Pötyi felé. - A lány depresszióra hajlamos, a férfi fölötti uralkodni vágyás az egyetlen életcélja, amelyet ügyesen bujtat tetszetős elméletek mögé. Az ilyen fajta kerülendő! Pötyi pár apró lépést hátrált. Gábor rezzenetlenül állt, mint aki előre tudta, a végén egy lerohanásra kell számítani, most, ebben a pár mondatban van a lényeg, mégis úgy állt ott, mint aki az egészből csak annyit fogott fel, hogy apja játékszernek használja most őket, az egész előre kifundált, merő agyrém. Egész lénye ezt fejezte ki: ha netalán igaz is volna, hogy az apja nem azonos az apjával, inkább tekintené szerencsének, mint veszteségnek. Az Öreg a Gábortól visszakért levelet összehajtogatta, majd mintha mi sem történt volna, készségesen, szinte alázatosan szólt a fiúhoz: - Nem kísérnél el, fiam? Kisasszony! - hajolt Pötyi keze fölé örültem a szerencsének, a fovábbiakban a legjobbakat kívánom. .1. (Pötyi még fel sem ocsúdott az előbbi kategorizálásból, miszerint ő depresszióra hajlamos és uralomra vágyik... Annyi jutott csupán tuclatáig: azzal vádolják, hogy még férjet is akar „fogni" magának... Ami ennek az öregembernek a szemében láthatólag a legelítélendőbb dolog a világon). Pötyi kirántotta az Öreg kezéből a magáét. - Jó napot. - Igyekezett ugyanolyan halkan és udvariasan köszönni,, ahogyan az öregember beszélt velük. - Tessék, csak tessék, fáradjon ki előbb kegyed. Az öregember nyugodtan ellépett Pötyi elől, utat engedve ezáltal. Pötyi az ablakhoz lépett az ajtó helyett. Becsukta. Az öreg láthatólag élvezte a kiszámíthatatlan csendben lényének fontosságát, s egy futó pillantással még egyszer végigmérte a fiatalokat. - Nagyon kedves volt kegyedtől, köszönöm, kisasszony, látom, mindenre kiterjed a figyelme. Hát akkor... egyelőre én távozom. Pötyi most érezte igazán, cudarul átfázott. Futva szaladt ki a szobából, s szemében rémület volt, amikor Gábort ellépkedni látta. - Azonnal visszajövök, menj a szobádba - intett vissza Gábor. Apja után tartott kiskabátban. Pötyi még látta, ahogy Gábor a dühöngőben egy szürke, elegáns télikabátot segít az öregemberre, s kezébe adja annak nagy karimájú, sötét kalapját. (A testvéreim ilyent még véletlenül se csináltak, ilyen hülye tiszteletre csak engem lehetett beidomítani!) S mintha csak most ébredt volna igazán tudatára az Öreg és a közte feszülő idegenségnek, hideglelősen nevetni próbált, és a fogasról leakasztott télikabátját visszarakta. - Egyszerűen kell beszélned ezzel a lánnyal - kezdte a beszélgetést az öreg, amikor látta, hogy Gábor nem szándékozik őt elkísérni. - Világosan az értésére kell adnod, hogy még nem nősülsz! Mire?! - Erről szó sem volt. - Örülök neki, fiam, hidd el, nagyon örülök. Az emelkedőig elkísérhetnél. Odakint a koromsötétség fekete rongyként csüngött a fákon már. A házat körülvevő tölgyek és nyárfák utat engedtek nekik. Az öregember Gáborba karolt mindaddig, amíg a síkos füvet el nem hagyták. (Folytatás a jövő pénteken) K