Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

0 ALAPÍTVA: 1910-BEN J Delmaqyarorszaq PÉNTEK, 1991. DEC. 27., 81. ÉVF. 302. SZÁM Egy évvel ezelőtt kórházigazgatóvá választását annak is köszönhette, hogy reális, az itt és most szerény lehetőségei között megvalósítható programmal, tervekkel állt elő. Korántsem a számon kérés, mint inkább az érdeklődés vezetett, amikor az ígéretek beváltásáról tudakozódtam a szegedi gyermekkórház igazgató főorvosától, dr. Tekulics Pétertől. A igazgató úr tervei valóra váltásának igazolásaképpen rögvest a vadonatúj intenzív osztályra vezet. Elhinném én a helyszíni szemle nélkül is, hogy elkészült, hisz a szenvedés látványához nem szokott embernek, igencsak kemény lelki megpróbáltatás ide belépni. Mindkét ágyon fekszenek. Az egyiken oly piciny gyerek, hogy a műszerek jószerével elborítják kicsinyke testét, a másikon ötéves forma kislány. Eszméletlen, s mint aki rossz álmokkal viaskodik, úgy nyöszörög. - Agyhártyagyulladás. Tegnap még 5 százalék esélyt adtam néki az életben maradásra, ma már 55 százalékot - mondja a főorvos, miközben már a népes koraszülött osztály kismacskányi gyermekeit nézzük az üvegfalon keresztül. - Az első és legfontosabb tervem, az intenzív osztály, még ha csak kétszemélyes is, elkészült, és felszereltük az életveszély ellátásához szükséges valamennyi műszerrel. Hely hiányában sajnos egyelőre sem általános sebészeti, sem pedig kardiológiai ambulanciát nem sikerült még kialakítani, de ez utóbbi hiányának ellenére is - mint, ahogyan hivatalba lépésemkor ígértem - fogadjuk, gyógyítjuk a szívbeteg gyermekeket. ReményHAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Az élet ajándéka FOTÓ: GYENES KÁLMÁN re jogosít, hogy az önkormányzat megszavazott nekünk 10 millió forintot egy pavilon építésére, amelyben helyet kapna három szakambulancia, köztük a kardiológiai. - Amint láthatta, kifestettük az egész épületet, valamint a Boldogasszony sugárúti ifjúsági rendelőt, meg néhány körzeti rendelőt folytatja a „tervteljesítési" felsorolást most már a szobjában, ahol az anyagi fedezetről is kérdezem az igazgató főorvost. v- Több mint 10 millió forintért vásároltunk műszereket az elmúlt egy esztendőben. A költségek döntő részét az önkormányzat fedezte, kórházunk alapítványa 2 millióval járult hozzá. Vagy harminc vállalat, valamint segítőkész ismerős és ismeretlen emberek adták össsze ezt az összeget, amiért nem lehetek elég hálás nekik. A tételes elszámolást követően az egy évvel ezelőtti - vele készült - interjúra emlékeztetem az igazgató főorvost. Tán elfeledte, az írás címe is az volt: „Gyógyító orvosnak vallom magam". Arról szólt ugyanis akkori beszélgetésünk, hogy a kórház irányítása miatt, a gyógyítómunkát nem óhajtja feladni. - Változatlan az álláspontom. A betegágytól nem távolodtam el. Speciális területeimen, a gyermekszívgyógyászatban és a súlyos esetek ellátásban, végzem a napi gyógyítómunkát. - Az Egyesült Államokban igazgatói vagy orvosi minőségében járt? - A Gift of life - az élet ajándéka - alapítvány hirdetett gyermekkardiológusok számára pályázatot. Ezt nyertem el, és ennek révén juthattam ki tíz magyar gyermekszívgyógyász kollégával együtt az USA-ba. Szegedről, rajtam kívül dr. Katona Márta és dr. Bogáts Gábor utazhatott. A Gift of live alapítvány finanszírozza és szervezi, hogy a fejlődő, illetve a kelet-európai országokból, a szívfejlődési rendellenességgel született gyermekek gyógykezelésre, operációra kijuthassanak Amerikába. Mi azt néztük, hogyan gyógyítják őket. - Az Amerikából jött embertől kivált, ha orvos az illető rendszerint azt kérdezik, hogyan fest a szakma világszínvonalon? - Ami ámulatba ejtett, az a műszerezettség és a gyógyítómunka számunkra még elképzelhetetlen körülményei. Számomra a legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy eljuthattam a gyermekgyógyászat szakmai fellegváraiba, a bostoni és a phiadelphiai gyermekkórházba, ahol találkoztam a világ két legjobb szívsebészével. Megismerkedtem a világ első számú gyermek - AIDSszakértőjével és a gyermekgyógyászat számos kiválóságával. Amilyen, meleg szerettei fogadtak, merem remélni, hogy a későbbiekben is élnek majd e most született kapcsolatok. KALOCSAI KATALIN FÓKUSZ Y\ KÖZTÁRSASÁGI TANÁCS is kimondta a Szovjetunió megszűnését. A szovjet szövetségi parlament felsőháza csütörtöki, utolsó ülésén határozott erről, s ezzel befejezettnek nyilvánította a tanács működését. A mintegy 500 küldött nevében elhangzott olyan vélemény is, hogy a Szovjetunió sorsáról csak a népképviselők kongresszusa dönthet. Az alsóház, a szövetségi tanács már korábban kimondta a szovjet állam megszűntét, miután az orosz, az ukrán és a belorosz küldötteket saját parlamentjeik visszahívták. *Vk NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM bonni szóvivője csütörtökön bejelentette, hogy országa nem csak Oroszországot, de Ukrajnát is elismerte. Klaus Blech német nagykövet Moszkvában közölte, hogy az eddig a Szovjetunióval fenntartott diplomáciai kapcsolatok alanya ezt követően Oroszország lesz. A többi független állam elismerése és a velük való diplomáciai viszony létesítése napokon belül bekövetkezik. ^NJEVGENYIJ PRIMAKOVOT nevezték ki tegnap az '•'oroszországi hírszerző szolgálat vezetőjévé - jelentette az AFP francia hírügynökség a TASZSZ-ra hivatkozva. Primakov kinevezésére Borisz Jelcinnel csütörtökön történt találkozója után került sor. ~VÉSZAK-KOREA BELEEGYEZETT abba, hogy közös szervezetet hozzanak létre a két Korea atomlétesítményeinek egyidejű ellenőrzésére. A két állam képviselői csütörtökön Panmindzsonban találkoztak, és megvitatták az atomtémát, ami a Korea-közi békemegállapodás aláírása óta is nyitott kérdés maradt. ^NÖTEZER ÉVES HAJÓKAT ástak ki a régészek az egyiptomi sivatagban. A 12 hajóból álló flotta darabjai egyenként 20 méter hosszúak, és a kutatók remélik, hogy a segítségükkel sikerül fényt deríteni az első fáraó még ismeretlen történetére. Kairói lapjelentések szerint a valaha is előkerült legrégibb hajókra az egyiptomi fővárostól 450 kilométerre, egy temetkezési helyen bukkantak. Szakértők ebből arra következtetnek, hogy a fából készült, jó állapotban fennmaradt hajók egykoron fáraók temetkezésére szolgáltak. Megalakult a Délvidéki Magyarok Köre Kiszolgáltatottan Valljuk be őszintén: borzadva nézzük a jugoszláviai értelmetlen háború újabb és újabb fejezetéről szóló tudósításokat, mégis fásultan fogadjuk az onnan érkező menekültáradat hírét, nyoma sincs a társadalmi méretű segíteni akarásnak. Sőt... A déli határ mentén élők mindennap szembesülnek ezzel az ellentmondásos helyzettel. Fölismerték ezt a Vajdaságból Szegedre áttelepült, menekült vagy menedéket kereső magyarok, s október végén létrehozták érdekvédelmi szervezetüket, a Délvidéki Magyarok Körét. A délvidékiek gondjairól a szervezet egyik ügyvivőjével, dr. Kovács Gábor okleveles közgazdásszal beszélgettünk. - Aki a nemzetét megcsalja, nincs becsülete. Ezért kötelességünk segíteni azon a több száz emberen, aki mostanában Szegeden keresi boldogulását. Ez a kiindulópontunk - összegezi a lényeget Kovács úr. - Milyen jellegzetességet emel ki a jugoszláviai menekültek helyzetének jellemzésekor? - Sokkal rosszabb a belpolitikai és gazdasági állapota Magyarországnak most, mint az erdélyi magyarok érkezésekor. Fontos sajátosság, hogy a jugoszláviai menekültek a háború elől jönnek, azért hagyják ott a (korábban) viszonylagos jólétet biztosító munkájukat, otthonukat, mert nem akarnak részt venni az esztelen öldöklésben. Ezek az emberek iszonyú tragédiákat átélve, az öldöklés láttán, lelkileg megtörve érkeznek. - Szegeden nyugalomra, segítségre lelnek? Az a benyomásom, az első pillanatokban támaszt nyújtók száma „elolvadt", a többség közömbösen, távolságtartóan szemléli, mi történik a Jugoszláviából érkezőkkel. - Mi is tapasztaljuk, a társadalom túl van a segíteni akarás lázán. Feladatunknak is tartjuk, hogy a hivatalok, az emberek figyelmét felhívjuk: a délvidéki menekültek nem akarnak a magyarok terhére lenni, dolgozni, vállalkozni szeretnének. Példázza ezt, hogy Szegeden tízesével alapítják a gazdasági társaságokat, termelőeszközöket, készpénzt, devizát, nyugat-európai üzleti kapcsolatokat hoznak az országnak. Ezzel tulajdonképpen a régebben itt élők számára új munkahelyeket teremtenek. Ezzel szemben sok ellentmondással találkoznak a hivatalokban. Például munkavállalásukat nehezíti, hogy több helyen a külföldiekre, s nem a menekültekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák rájuk. - Hányan kötődnek a körhöz? - A hetvenes évek közepe óta több száz délvidékéki költözött Szegedre - elsősorban családi, s nem politikai vagy gazdasági okok miatt. A körnek mindenki tagja lehet, aki Jugoszláviából települt át, menekült vagy menedéket keres - földrajzi hovatartozástól, nemzetiségtől függetlenül. November közepétől naponta 9-15 óra között a Zrínyi utca 4-8. számú házban, az irodánkban ügyeletet tartunk. Több száz emberrel állunk személyes kapcsolatban. - Milyen a Szegeden tartózkodó jugoszláviaiak összetétele? - Döntő többségük magyar nemzetiségű, s szakember. A velünk kapcsolatban állók 10-15 százaléka felsőfokú, a többi középfokú iskolai végzettségű. Harmaduknak már van munkája, a döntő többségnek megoldódott a lakásproblémája. A Szegedre érkezők 60 százaléka családos férfi, 40 százaléka nőtlen. A családok egyesítése, bizony, nem könnyű, ami most, karácsony idején, még csak fokozza a lelki terheket. - Miben tudnak segíteni? - Munkahelyeket keresünk, segítünk a lakásgondok megoldásában, jogászunk tisztázza az itt-tartózkodással összefüggő jogi problémákat, közgazdászunk a vállalkozni szándékozókat támogatja tanácsaival. Költségeink forrásai: a tagdíjak, a költségvetés, s a Szőregi Takarékszövetkezet 10-550-es számú számlájára érkező adományok. Ez a kör hangsúlyozottan érdekvédelmi szervezet, nem akarunk politizálni, mert nem akarjuk nehezíteni sem a magyar kormány, sem az otthon maradt hozzátartozók helyzetét. ÜJSZÁSZI ILONA MAI LAPUNK OTTHON-MELLÉKLETTEL ÉS HETI RÁDIÓ-, TÉVÉMŰSORRAL JELENT MEG TARTALOM Mihail Szergejevics 2 A magyar kormány nyilatkozata 3 Kábítószer Magyarországon 3 Tanyán lelt boldogság ....6 Podmaniczky Szilárd tárcája 16 Társbérlet Az idősebb szegedieknek, különösen a belvárosiaknak még ismerős a fogalom, bár mostanára a kényszerlakásnak ez a számtalanszor elátkozott formája erősen visszaszorult. Természetesen azért még maradt belőlük mutatóban a kivül csinos belül öreg, századfordulón épült Kárász utcai bérpaloták hatalmas lakásaiban. Időközben a legtöbb egykori, gyakran négyes-ötös társbérletek nagy része ma kettesre szelídült, s erősen megfogyatkozott a lakók létszáma is. A népesebb családokból kirepültek a gyerekek, s csak ritkán térnek vissza hosszabb időre. Különösen nem állandóra, hiszen az öregeket is jobban zavarja már a gyereksírás, mint ifjúkorukban. Egy belvárosi lakás második emeletének kétszáz négyzetméterén mostanában két nyugdíjas kerülgeti egymást és a négy hatalmas szoba közül ilyenkor csak egyet fűtenek. Mennének már, mert így takarékosan, a konyhában vacogva is nagyon magas a rezsi, sok a lépcső, ugyanakkor kicsit maradnának is, hiszen hozzájuk idomult már minden szeglet, valamennyi kilincs. Végeredményben azért szívesen cserélnének kisebbre, de hát ez korántsem olyan egyszerű. A nagyméretű belvárosi lakásra minden hirdetésnél jönnek az érdeklődők, tetszést aratnak a tágas, világos szobák, s talán a hiányzó telefon kérdését is megoldhatónak vélik a bátrabbak. Gyakran szóba kerül a család, hogy csak ketten maradtak... Minden szép és jó egészen addig, míg egy vadidegen el nem sétál a tárgyalásba belefeledkező jövőbeni cserepartnerek között, zsebéből kulcsot vesz elő, majd kinyitja a lakás jellemzően legkisebb helyiségének ajtaját. Szó megakad, háziasszony elpirul, hiszen úgy érzi, már korábban említenie kellett volna a társbérlőket. Különben mindig és mindenkinek mondja, s időközben az is világossá vált, hogy ez a csere legfőbb akadálya. Az ügyfelek többsége a hír hallatán háttal megy ki a bejárati ajtón és nem érti, hogyan lehet húsz évig kibírni azt szomszédot, aki - bár egészen rövid időszakokra, de - napi rendszerességgel megjelenik egy idegen lakásának közepén. Az öregek sem igazán értik, miért lenne ez akkora áldozat másnak, ha ők évtizedekig kibírták hangos szó nélkiil. S kibírják ezután is, hiszen egyre inkább hasonlítanak -az ugyancsak nyugdíjas szomszédokra; talán már ők sem fűtenek minden szobát. KOVÁCS ANDRÁS