Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. DEC. 27. ••—• Mihail Szergejevics Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, orosz parasztcsaládban. 1950-ben iratkozott be a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára. Egyetemistaként lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, 1952-ben. Diplomájának megszerzése után, 1955-ben visszatért szülőföldjére, és 1970 áprilisától első titkára lett a sztavropoli határterületi pártbizottságnak. Munkája mellett elvégezte a mezőgazdasági főiskolát, ahol agrárközgazdász diplomát kapott. 1971-ben választották be az SZKP Központi Bizottságába. 1978-ban KB-titkár lett: a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések tartoztak hozzá. 1980 októberében teljes jogú állandó tagja lett a Politikai Bizottságnak. Csernyenko halála után az SZKP KB 1985. március 11-i rendkívüli ülésén megválasztották főtitkárrá. 1988. október l-jén elnöke lett a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a később megszüntetett kollektív államfői testületnek. A párt élére kerülve az energikus Gorbacsov nagy lendülettel látott munkához. Felismerve, hogy a változatlanság, a pangás a lassú halállal, az elkerülhetetlen csőddel egyenlő, meghirdette a peresztrojkát, a gazdasági-politikai élet gyökeres átalakítását, továbbá a glasznoszty, a nyilvánosság jelszavával a politikacsinálás társadalmi ellenőrzését. Gorbacsov vezetése alatt a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, s a demokratizálódás más területeken is elindult. A Népi Küldöttek Kongresszusa - a politikai rendszer megreformálása keretében - jóváhagyta az elnöki intézmény bevezetését, és 1990. március 15-én az SZKP KB főtitkárát választották meg a Szovjetunió első elnökévé. Az új elvek érvényre juttatása a szovjet külpolitikában világpolitikai áttörést hozott. A Gorbacsov által elindított változásoknak oroszlánrésze volt abban, hogy alapvető változások történtek a kelet-közép-európai országokban és lezárult a szocialista társadalomépítési kísérlet ebben a térségben. A Szovjetunió kivonult Afganisztánból, megkezdte erőinek visszavonását Kelet-Európából. Rendszeressé váltak a szovjet-amerikai legfelső szintű találkozók. Az álláspontok folyamatos egyeztetése, közelítése olyan kézzelfogható eredményekben öltött testet, mint a német egység megvalósulása, közös szovjet-amerikai fellépés az Öböl-válsággal kapcsolatban, vagy az 1991. júliusi Gorbacsov-Bush csúcstalálkozón a START-szerződés aláírása. 1990. október 15-én Mihail Gorbacsov kapta az 1990. évi Nobel-békedíjat. Az eredmények mellett Gorbacsovnak komoly belső problémákkal kellett szembenéznie: az egyre lehetetlenebb gazdasági helyzetben az általánossá vált hiánygazdálkodás, a katasztrofális szervezetlenség és a munkakörülmények általános összeomlással fenyegettek. A peresztrojka felszínre hozta a mesterségesen lefojtott nemzetiségi indulatokat és törekvéseket is. Hosszas előkészítő munkák után 1991. augusztus 20-ra tűzték ki az új szovjet szövetségi berendezkedés alapjait megvető államszerződés aláírásának első fázisát. Augusztus 18-án délután azonban a Krímben pihenő Gorbacsovot ultimátumszerűén felszólították: mondjon le Janajev alelnök javára a hatalomról. Miután az államfő erre nem volt hajlandó, 19-én hajnalban a moszkvai rádió bejelentette, hogy egészségi állapotára való tekintettel Mihail Gorbacsovtól Gennagyij Janajev vette át az elnöki teendőket. Az ország egyes területein hat hónapra rendkívüli állapotot vezettek be, amelyet egy nyolcfős bizottság felügyelt. A harckocsikkal nyomatékosított hatalomváltás okát a bizottság abban jelölte meg, hogy a Gorbacsov által elindított reformpolitika csődbe jutott, s a szélsőséges erők már a Szovjetunió létét fenyegették. A szovjet államfő helyzetét a Borisz Jelcin vezette ellenállás mentette meg. 1991. augusztus 21-én a puccskísérlet összeomlott, a „nyolcak" letartóztatását már maga a 22-én Moszkvába visszatért szovjet elnök rendelte el. 23-án az oroszországi parlamentben mondott beszédében Gorbacsov bejelentette a teljes szovjet kormány leváltását. A puccskísérletben játszott szerepe miatt országszerte SZKP-ellenes megmozdulásokra, intézkedésekre került sor. Gorbacsov lemondott pártfőtitkári tisztségéről és önfeloszlatásra szólította fel az SZKP-t. A puccs után a szovjet köztársaságok sorra nyilvánították ki függetlenségüket, és a Gorbacsov által szorgalmazott új szövetségi szerződés aláírása egyre halasztódott. 1991. december l-jén Ukrajna polgárai a függetlenségre szavaztak, és Kijev közölte, hogy nem csatlakozik a ter\'ezett új államszövetséghez. Gorbacsov elképzeléseinek végleges megtorpedózását jelentette, hogy ezt követően Jelcin orosz, Kravcsuk ukrán és Suskevics belorusz államfő december 8-án Minszkben bejelentette a Szovjetunió megszűnését és új államközösség létrehozását. December 21-én Alma-Atában további volt szovjet köztársaságok csatlakoztak a minszki kezdeményezéshez, és összesen 11 állam írta alá a Független Államok Közösségének megalakításáról szóló dokumentumokat. Gorbacsov ezt követően döntött lemondásáról. Nyomot hagyott a történelemben Kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben - így értékelik a csütörtöki moszkvai lapok Mihail Gorbacsov exelnök politikai pályáját. A Nvezaviszimaja Gazeta a XX. század nagy reformátorának nevezi Gorbacsovot, akinek feltétlen érdeme, hogy hozzájárult a cári birodalom romjain felépült kommunista egyeduralmi rendszer összeomlásához. A Pravda így fogalmaz: „Gorbacsov elmegy, de a krónikákban hagyott nyoma nem tűnik el". A Kuranti arra figyel fel, hogy nagyon nehezen engedte át a hatalmat - „akkor ment el, amikor más megoldás már nem volt"; „személyiségének kettőssége lemondónyilatkozátából is érződött". „Elhagyta posztját a nagy romboló" - így kezdi értékelését a Moszkovszkaja Pravda, majd így folytatja: „Reméljük, a peresztrojkát felváltja az építés, a glasznosztyot a szólásszabadság, a demokratizálódást a demokrácia, a stabilizációt pedig a stabilitás." Alekszandr Jakovlev, Gorbacsov főtanácsadója a Lityeraturnaja Gazetában így beszél róla: „A kompromisszum embere, az utóbbi években enélkül már régen totális polgárháború tört volna ki." Roj Medvegyev történész rendkívül kemény hangú bírálattal élt a TASZSZ-nak adott iterjújában. Szerinte Gorbacsov egyetlen reform ja sem vezetett sikerre -, jó beszédkészsége van, de szervezni nem tud; eligazodott a párton belüli intrikákban, de nem volt képes megválasztani a helyes módszereket és a reform ütemét; felszabadította a társadalmat, de már nem tudott úrrá lenni az érzelmeken." Az Egyesült Államok után Nagy-Britannia is elismerte Oroszországot, és.a Szovjetunió jogai és kötelezettségei örökösének tartja. Ezt az AFP jelentette, közölvén, hogy az elismerést tartalmazó üzenetet Nagy-Britannia nagykövete adta át az orosz külügyminiszternek. Olaszország szerdán ismerte el Oroszországot. Hasonlóan határozott Líbia és Irán is. Tévébeszédben köszönt le a szovjet elnök Az új államalakulat vezetőinek alma-atai találkozóján véglegesítették: nincs szükség a szövetségi elnöki tisztre, lévén nem létezik a Szovjetunió, mint geopolitikai és nemzetközi jogi tényező. Gorbacsov 1985 márciusában lett az akkor még egyeduralkodó SZKP főtitkára, majd 1990. márciusától látta el a Szovjetunió elnöki tisztét. Tízperces, indulatoktól szinte teljesen mentes beszédét azzal kezdte: „A Független Államok Közösségéek megalakulásával előállt helyzet miatt beszüntetem tevékenységemet a Szovjetunió elnöki posztján. E döntésemet elvi megfontolásból hozom". A továbbiakban hangoztatta: mindvégig a népek függetlenségéért, önállóságáért lépett fel, de soha sem tagadta: a szövetségi állam, vagyis az unió mellett teszi le a voksát. Szerinte az események mégsem ebbe az irányba haladtak, és elkezdődött az ország felbomlása. Most is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új államCsaknem hét évvel hatalomra kerülése után Mihail Gorbacsov szerda este a központi televízióban bejelentette: lemond elnöki posztjáról. Döntését a Független Államok Közösségének megalakulása után kialakult helyzettel magyarázta. Hozzátette azonban: elvi okokból cselekszik. alakulattal kapcsolatban külön ki kellett volna kérni a nép véleményét. Ezzel együtt azt ígérte: mindent megtesz, hogy az AlmaAtában elfogadott egyezmények meghozzák a valódi egyetértést a társadalomban, és megkönnyítsék a válságból kivezető utat és a reformokat. Végigtekintve a hatalom csúcsán eltöltött csaknem hét évét, hangsúlyozta: már főtitkárrá választasakor tisztában volt azzal, hogy nagy bajban van az ország, a társadalom fuldoklott a parancsuralmi rendszerben. A részleges reformkísérletek kudarcba fulladtak, az ország elvesztette a távlatot, nyilvánvaló lett: gyökeres változások kellenek. Az eredményeket méltatva sorolta: megszüntették az egyeduralmi rendszert; áttörést hajtottak végre a demokratikus átalakulás felé, vagyis valósággá vált a szabad választás, a sajtó- és a vallásszabadság, a népképviseleti szervek, a többpártrendszer és az emberi jogokat mindenek fölöttinek ismerték el; megkezdték a többszektorú gazdaság kiépítését, törvénybe foglalták a vállalkozási szabadságot, erőre kapott a privatizáció. Eközben nagy figyelmet szentelnek az emberek szociális védelmére is, különös tekintettel az öregekre és a gyerekekre. A régi rendszer ellenállása illetve saját beidegződéseink, az alacsony politikai kultúra és a változásoktól való félelem miatt időveszteséget szenvedtünk. A régi rendszer összeomlott, még mielőtt az új elkezdhetett volna működni ismerte el. Az augusztusi puccs a végletekig kiélezte a helyzetet, amelynek legpusztítóbb eleme az volt, hogy szétesett az állam - hangoztatta, majd sajnálatát és nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy honfitársai elvesztették egy nagy ország állampolgárságát. Ennek következményei nagyon súlyosak lehetnek figyelmeztetett. Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki a megújulás politikájának megvalósítása során segítségére volt, beleértve a külföldi államférfiakat és politikusokat is. Ezekkel a szavakka fejezte be beszédét: „Meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb közös erőfeszítéseink meghozzák gyümölcsüket, népeink virágzó, demokratikus társadalomban élnek majd. Mindannyiuknak a legjobbakat kiBush megköszönte Gorbacsovnak Bush karácsonyi szabadságát megszakítva tért vissza a Fehér Házba, hogy országos tv- és rádióhálózatok által az esti csúcsidőben közvetett beszédében méltassa a történelmi fejleményeket. Azok, mint mondotta, véget vetnek a szembenállásnak, hiszen az ellenségből partner lett, s bár az atomveszély távolról sem tűnt még el, jelentősen lecsökkent. A történtek a szabadság, a demokrácia, a nyugati erkölcsi értékek nagy győzelmét jelentik - mondotta az elnök, kiemelve: minden amerikai büszke lehet a sikeres védelmi erőfeszítésekre, amelyeket 9 elnök alatt tettek. Bush az amerikai nép nevében köszönetet mondott Mihail Gorbacsovnak a világbéke melletti tartós elkötelezettségéért, szellemi erejéért és bátorságáért, hiszen az ő politikája George Bush amerikai elnök szerdán este országos tv-beszédben méltatta a szovjet változások jelentőségét, és bejelentette, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal, Ukrajnával, Belorussziával, Örményországgal és Kazahsztánnal. Washington elismeri független államként a további hat, az új közösségben tömörült köztársaságot is, de kapcsolatokat csak akkor létesít velük, miután társaihoz hasonló, kielégítő garanciákat adtak biztonságpolitikájukat, illetve a demokratikus alapelvekhez való hüségüket illetően. folyamán, röviddel annak lemondása előtt telefonon beszélt a szovjet államfővel. A Fehér Ház egyébként külön, írásos nyilatkozatban is méltatta Mihail Gorbacsov szerepét a nemzetközi változásokban, a két ország világpolitikai együttműködésében. - Annak ellenére, hogy az egyensúly felbomlása, káosz is bekövetkezhet, a fejlemények tette lehetővé a szabadság alapjainak lerakását, nyilvánvalóan szolgálják az Egyesült Államok - Gorbacsov teljesítménye elismert helyet biztosít neki a történelemben, és szilárd alapot ad az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy hasonló, építő együttműködést folytasson utódaival - mondotta az elnök, aki a nap nemzeti érdekeit, s olyan új reményeket, lehetőségeket nyitnak meg gyermekeink számára, amelyekre pár éve még nem is gondolhattunk folytatta az elnök, majd hangsúlyozta: - Az Egyesült Államok elismeri és üdvözli a szabad. független Oroszországot, bátor elnöke, Borisz Jelcin vezetésével. Bejelentette, hogy a moszkvai amerikai nagykövetség az orosz kormány mellett működik tovább. Washington támogatja, hogy Oroszország vegye át a Szovjetunió helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, s azok a köztársaságok, amelyekkekl az USA máris felveszi a diplomáciai kapcsolatot, válhassanak (ha még nem azók) - az ENSZ tagjává. - Új partnereink támogatásunkat kérik, és meg is fogják kapni - mondotta George Bush, de az általános ígéretnél tovább nem ment, sőt: beszéde végén fontosnak tartotta emlékeztetni arra, hogy nem feledkezik meg az ország belső gazdasági problémáiról, sok polgárának gondjáról, s éppoly elhatározottan törekszik majd e gondok eltüntetésére, mint amilyennel a hidegháborúban küzdött. Bush, válaszolva ellenfeleinek a választási kampányban hallható érvelésére, hogy forduljon az ország befelé, leszögezte: Amerika nem engedheti meg magának az elzárkózást. Kraus kételkedik Változatlanul fenntartással fogadják azt a bejelentést, hogy a Jeruzsálem megmentésére alakult szervezet követte el a merényletet december 23-án a volt Szovjetunióból, hazánkon át Izraelbe kivándorló zsidók csoportja ellen - tájékoztatta az MTI-t csütörtökön Dávid Kraus, Izrael budapesti nagykövete. Elmondta, hogy kapcsolatba lépett Jeruzsálemmel, de ott sem ismerik ezt a szervezetet. A nagykövetség újabb információkkal nem rendelkezik, de biztosak abban, hogy a magyar hatóságok mindent elkövetnek a terrorcselekmény tetteseinek és körülményeinek felderítésére. Urbi et orbi-üzenet II. János Pál pápától II. János Pál pápa hagyományos karácsonyi „urbi et orbi"-üzenetében a jugoszláviai polgárháború befejezéséért, valamint a népek közötti harmónia megteremtésére intézett felhívást a Szent Péter téren összesereglett nyolcvanezernyi zarándokhoz, valamint a világ négy kontinensének ötven országában a televíziók előtt szavait figyelő mintegy egymilliárd nézőhöz. - Elég a gyűlöletből és az elnyomásból - hangzott a szentatya beszéde a napsütötte, de szeles téren. - Legyen vége a jugoszláviai háborúnak, legyen vége a háborúnak a szeretett Horvátország földjén és szomszédságában, ahol szenvedélyek és erőszak dacolnak az értelemmel, a józan ésszel mondotta a pápa. Beszéde után a katolikus egyház feje 54 nyelven, köztük magyarul üdvözölte a karácsonyt ünneplőket. A pápa szólt az új világrendhez igazodó európai kontinesen jelentkező gondok sokaságáról, utalva volt kommunista országokból érkező emberekkel, menekültekkel szemben megmutatkozó intoleranciára. - Európában, miután leomlottak a megosztottság, a félreértések falai, növekszik az egymás jobb megismerésére irányuló akarás, a kölcsönös megértésre és együttműködésre. Különböző nemzetek az együttélés új formáit keresik, saját történelmükkel való megbékélésre és kultúrájuk harmonizálására törekednek - fejtette ki a pápa. A harmadik ezredév küszöbén a világ minden népének és fajának világosságra van szüksége - mondotta. Az Ausztria által adományozott 30 méter magas karácsonyfával díszített téren összegyűltekhez szólva, a szentatya hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy a gazdasági érdekek az embert puszta profilforrássá alacsonyítsák le.