Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

8 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. DEC. 24. VARGA ISTVÁN. 5. OSZT. FRANK ENIKŐ, I.OSZT. ZÁDORI ÁGI, 6. OSZT. alatt több, mint tizenötezren látogatták meg a körképet. Sóhajtunk bárcsak nálunk is így lenne, s elfelejtenénk a Feszty körüli vitákat. Stanislaw Filipiak, a csoport másik vezetője éppen a képre utólag ráfestett rétegek eltávolításával van elfoglalva. A levegőben szalmiákszesz párája terjeng. A viasz kioldásához hasonló nehézséggel kellett megbirkózniuk, amikor a többszörösen átfestett kép eredeti színeit akarták kibontani. Külön-külön meg kellett találni minden festékréteg oldószerét. „Sziszifuszi munka" - mondja mosolyogva Riszard Wójtowicz. Az. egyik megtisztított darabon a szürkéskék égbolt egy darabja bukkan elő, sokszorta világosabb, mint a ráfestések. A viaszkivétel és festékcltávolítás után a retus következik - ezt már a munkadobogó szélén üldögélve tudom meg, miután Wójtowicz úr megmutatja az. infravörös lámpát: sugarainak segítségével kideríthető, hol rejtőzik az eredeti festékréteg. Minden munkafázist gondosan dokumentálnak, színes és fekete-fehér fotó, dia, videoszalag őrzi a tapasztalatokat. Restaurátor-kittel pótolják a kitörcdczett hiányokat, s csak ezekre festenek. Ezután a vásznakat állványokra húzzák, s így végzik el a feltétlenül szükséges pontjavításokat. Ne feledkezzünk cl arról sem, hogy a festmény elé dioráma kerül: a jelenetek tárgyai megtestesülnek, földkupacok, kerítésdarabok, kocsikerekek, dárdavégek adnak olyan illúziót a nézőnek, mintha maga is belépne a képbe. Beszélgetésünk vége felé hirtelen életre kelnek a hatalmas ormányok. az automatika megsokallta a levegőben fölgyűlt vegyi anyagokat. Wójtowicz úr befejezésül még hozzáteszi, hogy csak az erős vegyszerek használatának idejére kvártélyoz.ták be magukat a katonai bázisra, ha végeztek ezzel a munkafázissal, a körkép végleges helyéül épített csarnokba költöznek át. Mielőtt visszafelé indulnánk, még átmegyünk a barakk végében nyíló „melegedőbe" egy kis közös vacogásra, mert az olajkályha, meg az elektromos hősugárzó nehezen bírja a versenyt a hirtelen beköszöntött hideggel. Búcsúzóul forró teát. kávét kapunk, s a kommunikációs nehézségeket angol-orosz keveréknyelven hidaljuk át. Alina, Stanislaw, Wiktoria, Jan, Barbara, Andrzej, Malgorzata, Ryszard és Jerzy - most ők kilencen köszönnek cl tőlünk, és - szlogen ide vagy oda - csakugyan a barátaiknak érezzük magunkat. Szűcs Árpáddal, a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátorával már Szegeden beszélgettem. A „Panorama Raclawicka" és a Feszty-kör^kép különös rokonsága, hogy a két képet azonos időben festették, s egy időben mutatták be. A Fesztyt 1894. május 13-án láthatta először a közönség, a lengyel szabadságharc első nagy győzelmét ábrázoló körképet másfél hónappal később. Amíg „A magyarok bejövetelét" a századfordulón Londonban állították ki, éppen a Panorama Raclawickát hozták a helyébe Budapestre. (Természescn a festők is ismerték egymást). És hogy teljes legyen a sor: a lengyel képet is bombatalálat rongálta meg a második világháborúban. Ezt a képet állította helyre közmegelégedésre az Ars Antiqua, ezért jutott nekik a megbízás. A Feszty Alapítványt gondozó kuratórium megbízásából egy szakértő testületet állítanak fól, amelynek az lesz a feladata, hogy munkafázisonként kövesse a restaurálás előrehaladását. A bizottság három tagját a magyar fél, s ugyancsak három tagját a lengyelek delegálják majd. Persze 1995. október 31-ig - ez a tervezett befejezési határidő - még alhatunk néhányat. Árpád vezér vitézei egyelőre még viaszágyban várják, hogy elfoglalhassák (most már igazán végleges!) helyüket Ópusztaszeren. NYILAS PÉTER Októberben szállították ki Ópusztaszcrre. későbbi felállítási helyére Feszty Árpád sok vihart megélt, honfoglaló őseinket ábrázoló körképét. A huszonnyolc részre szabdalt, hatalmas hungarocell hengerekre tekert panorámakép restaurálását a lengyel Ars Antiqua csoport végzi. Hidegen szikrázó, fehérből halványkékbe tűnő égbolt alatt autózunk, és figyeljük az elágazásokat, meg kell találnunk a műhelyhez vezető hadi utat. Nincs tévedés, valóban katonai területre kell lépnünk ahhoz, hogy egy ezer éves hadsereg festett katonáival találkozhassunk. A „hadi útról" Kalocsa környéki hadgyakorlataink jutnak eszembe, erdők mélyén kanyargó, homokos ösvények, amelyeken mindig el tudott akadni egy-két katonai jármű. Ebből nagyobb baj csak akkor származott, ha éppen a gulyáságyú csúszott kátyúba: a bizonytalanság homályába vesző vacsora komolyan veszélyeztette hadrafoghatóságunkat, bár - ellenség hiányában - a térképháborúkat így is rendre megnyertük. Az ópusztaszeri hadi út viszont messze fölülmúlja reményeimet: simábbra bitumenezték. mint némely szegcdi utcát... Tucatnyi sötétbarnára száradt napraforgó áll sorban a szántóföld oldalán, s hamarosan kibukkan a fák közül az első őrtorony is. Fényképeznünk nem ajánlatos, mint ahogy nem nevezhetjük meg a telep pontos helyét sem: bár katonai szerepét már föladta, a közelmúltban még a titkos bázisként működött. A körképet persze nem azért hozták ide, mert ennyire féltenék a külvilágtól. Egyszerűen csak alkalmas helyet kellett keresni, ahol elférnek a kiteríteti tekercsek. S mivel a munkatcriilctet a végleges felállítási hely közelében igyekeztek megtalálni, végül éppen a nagyrészt kiürített katonai telep parancsnokával sikerült egyezségre jutni. Az átlagosan 4 méter széles, és 5-10 méter magas képszelvények kibontásához legalábbis egy tornacsarnokra lett volna szükség, ám ilyet nem találtak. Maradtak tehát a katonák. Az autó kürtjeiére kerékpáros közeledik felénk. Kísérőnk Szűcs Árpád, a múzeum fórestaurátora - személye garancia a bebocsáttatásra. A kerítésen túl újabb dróthálófolyosó következik, ebből azért sejthetjük, hogy csakugyan titkokat őriztek itt valamikor... Egv hangár leválasztott vége a műhely, amit keresünk. A túloldalon még maradt mutatóba egy-két zöldre festett jármű, de a sárga barakkok kö/.ött nagy a csend, csak a hó csikorog a csizmánk alatt. \ A terem látványa egy űrbázis filmbeli képére emlékeztet: derékvastagságú, könnyedén ide-oda lengedező fémcsövek lógnak a mennyezetről, mint különös, ide nem illő csóposta tartozékai. Várnagy Balázs, az Ars Antiqua „koordinátora" (később tisztázzuk, hogy ez a cím magában rejti a tolmács, szervező és összekötő szerepét is) felvilágosít, hogy az automatikus szellőztető berendezés légcsöveit látom, amelyek elszívják a vegyszerekből kipárolgó gőzöket. Óránként ötször cseréli a terem levegőjét, s a világítással úgy kapcsolták össze, hogy kizárják egy kipattanó elektromos szikra föllobbantotta tűz lehetőségét. De még így is szükség van arra, hogy - amint mi annak idején a hadseregben, vegyi támadás esetén - időnként gázmaszkot húzzanak a restaurátorok. Középen arasznyi dobogó - oldalt éppen csak járófolyosókat hagytak -, s éppen kél képszelvény a terítéken. Az egyikből nem sokat látni, vékony, fehér papírlapokkal borítják, erre csepegtetik a vegyszereket. Az orvosi köpönyeges restaurátorok cipő nélkül, csak úgy zoknisan, nagy óvatossággal lépkednek a képen, azután lekuporodnak az éppen kezelés alatt álló felület mellé fektetett laticelre, és finom mozdulatokkal dörzsölik, kapargatják az eltávolítandó rétegeket. FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Vitézek viaszban Riszard Wójtowicz, a munkacsoport egyik vezetője épp olyan, amilyennek a lengyeleket elképzeljük, különös tekintettel a „lengyel-magyar két jó barát..." kezdetű szlogenre: mosolygós, készséges, segítőkész (emellett kék szemű és vörös hajú). Elmondja, hogy ők még csak az előőrs, és az a dolguk, hogy előkészítsék a terepet a januárban érkező erősítés számára. Először is fel kellett mérni a kép jelenlegi állapotát, amit Wójtowicz űr így jellemzett: klinikai halál... Ki kell oldaniuk az évekkel korábban tartósítási céllal - a vásznakba vasalt nagy mennyiségű viaszt, kezelhetővé tenni a most rendkívül merev, szakadékony anyagot. Vegyszerek sokaságát próbálták ki nagy óvatossággal, mire rátaláltak arra a „koktélra," amely alkalmas a viasz eltávolítására. A kép hátoldalán dolgoznak, ide „szívják át" a festékrétegbe jutott viaszt is anélkül, hogy a festményt károsítanák. Alig titkolt büszkeséggel mondja: nem egészen véletlen, hogy éppen ők kapták ezt a megbízatást. Otthon - nagy közönség- és szakmai sikert aratva ők állították helyre a raclavvicei csatát ábrázoló körképet, a „Panorama Raclawickát", amely sok rokonságot mutat a Fesztyvcl. A kép megmentése Lengyelországban nemzeti üggyé vált. A most Wroclawban fölállított festmény restaurálási munkáinak utolsó napjaiban megnyitották a munkaterület kapuit a nagyközönség előtt. Megindító látvány volt, hogy több kilométeres sorban álltak az emberek, és pár nap