Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-03 / 283. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. DEC. 3. Sztárcsinálás, avagy jó bornak is kell a cégér - Mini minden módosítás, ez is egyeseknek könnyebbséggel, má­soknak fokozódó terhekkel jár együtt. Eddig 19 aranykorona alatt a nagyüzemek nem fizettek, míg a kistermelőknek a leggyengébb, 7 AK alatti földekért is 350-1220 forint közötti összeget számoltak fel hektáronként. Az alsó és a felső határ közötti besorolás vitatható elvét a területnagyság adta. Aki többet művelt, azt magasabb alap­összeg sújtotta. A magánszemélyek eddigi kedvezményei valószínűleg megszűnnek. így a szakszövet­kezeti és szakcsoporti tagok 15 százalékos, a 65 évet betöltött férfiak és a 60 év feletti nők 50 százalékos kedvezménye is. Nem illeti adómentesség a szőlőjüket felújítókat, a nyugdíjas tagok háztájiját, s a zölséget szerződésre termelőket. Az adókötelezettség független attól, hogy művelik-e a területet vagy sem. - Az új törvény egyáltalán nem ismeri a mentesség fogalmát? - Szó sincs róla, csak más alapo­kon. Nem kell földadót fizetni az államnak, az önkormányzatnak, s összesen 6 ezer négyzetméterig a magánszemélynek, illetve család­nak. Szektortól függetlenül állandó mentesség várható a 10 aranyko­rona alatti szántóra, gyepre, erdőre és nádasra, illetve a 24 AK alatti kertre, szőlőre és gyümölcsösre. A szőlőt, gyümölcsöst és erdőt tele­pítők meghatározott időre, ideigle­nes mentességre számíthatnak. Emellett a környezetkímélő tech­nológiát alkalmazóknak elengedik a fele adót. Tetemes elemi kár ese­tén szintén kérhető mérséklés. - Néhány példát kérnék arra, hogy kik járnak jobban vagy rosszabbul? - Egyértelmű, hogy az eddig 10 AK alatt is fizető kistermelőknek kedvező e változat. Az egy hektár­ral rendelkezők 25 AK fölött többet fizetnek, mint eddig. Például az egy hektár 40 AK-ás földön gaz­dálkodó a tervezet szerint a korábbi 950 forint helyett 3280-ra számít­hat. Ugyanakkor a 15 hektáros, 40 AK-ás birtokon termelőnek az eddigi 45750-et csak 3450 forinttal kell megtoldania. A nagyüzemek kiadásai a 11-30 aranykorona közötti sávban nőnek jelentősen. Például a 22 AK-ás földön 176 forinttal szemben 616 a várható mérték. Mivel a termelésnek e szelete a legszámottevőbb, látnunk kell hogy ez az adóteher még nem része a jelenlegi mezőgazdasági termékáraknak. Ezért különösen a kedvezőtlen adottságú térségekben, ahol a támogatások gyakorlatilag megszűnnek, nem biztos, hogy érdemes lesz megművelni a földet. A földadót ugyanis akkor is kell fizetni, ha nem képződik jöve­delem. - A jövedelemadózáshoz miként kapcsolódik e rendszer? - A földadó költségként elszá­molható, az adóalap megállapí­tásánál azonban adóalap növelő tényező lesz, úgy az SZJA-nál, mint a társasági adónál Az adóév­ben befizetett földadó CSJÍ. a mező­gazdasági tevékenység jövedelem­adójából vonható le. Amenyibcn nem képződik jövedelem, nincs miből visszatartani ezt az összeget. Arra sincs mód, hogy az esetleg más forrásból fizetendő SZJA-ban számolja el. A levonás lehetősége a kettős adóztatást kívánja kiszűrni, de csapda is egyben, mert akinek nem képződik jövedelme, való­jában mégis kell jövedelemadóként funkcionáló adót fizetnie. - Az Agrárkamara szerint mire kellene még figyelnie a törvény­hozóknak? - Nem sokáig lesz tartható az a kitétel, hogy az adókötelezettség akkor is él, ha a területet nem művelik. Ez ellentétes a Nyugat­Európában alkalmazott gyakorlat­tal. Hiányoljuk a tervezetből, hogy az újonnan földhöz jutó, kezdő vállalkozók nem számíthatnak adómérséklé : tt indokolt lenne a támogatásuk. Ezért csak azt tudjuk ajánlani nekik, hogy mielőtt gazdálkodni kezdenének vegyék számba a kiadásokat, adókat éppúgy, mint a várható bevételeiket. Az Agrárkamara információival kíván segítséget nyújtani tagjainak és az érdek­lődőknek egyaránt e cseppet sem egyszerű kalkulációhoz. T. Sz. I. Szekeres Ferenc, Média-Mix Kft.: - Az elmúlt rendszerben a reklám negatív jelenségnek számí­tott, mert a kapitalizmus egyik velejárójának tekintették. Ma már a modern szemléletű, új cégeknél az üzleti stratégia kidolgozása után a második legfontosabb dolog az arculattervezés és a reklámstratégia kialakítása. - Mi tartozik egy cég arcu­latához? Sz. F: - Az úgynevezett kisarcu­lat tartalmaz egy képi jelet, emblé­mát, amely az adott cég minden iratán megjelenik, levélpapíron, névjegykártyán. Az ún. teljes vizu­ális arculathoz pedig minden hoz­zátartozik, ami a cég külső meg­jelenésének része, a reklám­tábláktól az irodák bútorzatáig, a dolgozók ruházatáig. Pálfi Ferenc, Arcél Reklámügy­nökség: - Egy cég irnázsa az a kép, ame­lyet objektív és szubjektív ténye­zők alapján róla alkot a közönség. Számos imázsképző tényező van, kezdve az ún. hello - effect-tól, vagyis az első benyomástól a hello-csomagon, vagyis a hátraha­gyott referenciaanyagon át a legkü­lönfélébb vizuális és akkusztikus jelekig. Az azonosító jelek között vannak hosszú távú, az adott cégre alapvetően jellemző és tevékeny­sége során mindvégig alkalmazott motívumok, és 3-5 évente változ­tatandó divatelemck. - Milyen szempontokat vesznek figyelembe égy cég arculatának megtervezésekor? P. F: - El kell térni a meg­szokottól, és ami a legfontosabb, a versenytársaktól. Ugyanakkor mar­káns, könnyen megjegyezhető, a cégre jellemző jeleket kell alkal­mazni. Vagyis a két alapelv: azono­sítás önmagával, megkülönböztetés másoktól. - Hogyan épül fel egy reklámstratégia? Sz. F: - A reklámozás első része az ún. besulykoló reklám, amely tartalmazza a tudatosítandó infor­mációkat. Ezután lehet alkalmazni a felidéző reklámot, amely egyetlen reklámjellel utal az előzőekre. A hiánygazdaság megszűnésével a „Cipőt a cipőboltból" reklámok kora lejárt, kegyetlen harc indult a vásárlók megnyeréséért, a minél előnyösebb piaci megjelenésért. Egyre-másra alakulnak az arculattervezéssel, reklámszervezéssel foglalkozó vállalkozások, jelennek meg a hirdetési újságok, bővül a reklámidő az elektronikus médiákban. Talán észre sem v esszük, hogy egy-egy jól megtervezett reklámstratégia célpontjává válunk, amikor a kezünkbe nyomnak egy szórólapot vagy egy névjegykártyát, amikor dúdolni kezdünk egy szignált, vagy amikor szinte családtaggá válik egy tévés reklámsztár. A piacgazdaságban létfontosságú tudományról!?), üzletágról!?) két helyi arculat­és reklámtervezővel beszélgettünk. Ilyen például a rádiós MALÉV­szignál. P. F: - A reklámstratégia kidol­gozásánál a legfontosabb, hogy ismernem kell a már meglévő és a potenciális piacot, vagyis tudnom kell, kit célzok meg a reklámmal, milyen nemű, életkorú, ízlésű embereket. Ez a piacszegmentáció határozza meg ugyanis a reklám stílusát. Nem mirtdegy az sem, hogy beruházási vagy közfogyasz­tási cikkeket reklámozok, nem hiszem, hogy nagy ipari fogyasz­tóknak szánt hirdetéseket a tele­vízióban, két film között kellene bejátszani. Először el kell dön­tenem, hol találom meg a megcél­zott embereket, és utána kell a megfelelő médiumot kiválaszta­nom, hogy a reklám biztosan célhoz érjen. A reklámhadjárat első fázisának célja a tájékozottság megteremtése a név és az embléma ismétlésével, a másodiké a tudás elérése a reklámozott cikk ismer­tetésével, ezután következik a ked­velés, az előnyben részesítés, a meggyőződés és a megbízás elérése a vásárlónál. - A jó reklámnak bizonyára rengeteg ismérve van. Mit tartanak ezek közül a legfontosabbnak? Sz. F: - Azt, hogy érdekes, figyelemfelkeltő legyen, más, mint a többi. A nyugati reklámok leg­többje, például a Samsungé, egy­fajta langyos harmóniára épít, álomvilágot teremt. De lehet egy reklám agresszív is, fontos azon­ban, hogy mindig pozitív kontak­tusban legyen a közönséggel. A FOGYI-reklám például kifejezetten erőszakos, de a végén a színész kikacsint a közönségre. Vannak rejtélyességen alapuló reklámok is, a MÜSZI például azért keltette fel egy ország figyelmét, mert senki nem tudta róla egy darabig, hogy mi az. Számtalan stratégia van, a megfelelő kiválasztásához a megcélozandó közönséget, szak­nyelven az objektumot kell alapo­san ismemi. P. F: - A jó reklám rövid, látvá­nyos, érdekes, ugyanakkor érthető és világos, poénra vagy hangulatra épül, és van története. De nagyon fontos, hogy a reklámot a marke­ting-kommunikáció egyik stratégiai elemének tekinsük, más fontos tényezőkkel, például a személyes eladással vagy a publicitással együtt. A piaci fogadtatás meg­szervezése a terméktervezés része legyen. - A reklámozás felvet egy sor etikai kérdést is. Nemrég például erősen támadták a Benetton céget, mert egy újszülött csecsemő képét használták fel reklámcélokra. Sz. F: - A jó reklám borotvaélen táncol a tisztesség és a tisztes­ségtelenség határán, de mindig a tisztesség oldalán marad. Vannak alapelvek, például, hogy más rová­sára nem lehet érvelni, hogy valót­lant nem állíthatok, hogy az embe­rek méltóságát nem sérthetem és így tovább. De a határt valójában a közönség, vagyis a piac határozza meg, a reklámcégek az életben­maradás érdekében kénytelenek alkalmazni a tisztesség öncen­zúráját. KECZER GABRIELLA Magyar-román vállalkozásfejlesztés „Megdolgozni" a piacot... Magyar-román vállalkozásfejlesztési konzultációt és kiállítást eleddig három alkalommal és helyszínen tartoltak: Brassóban, Budapesten és Szegeden. Az elmúlt hét végén Temesvárott szervezték meg a negyedik rendezvényt, amit magyar részről a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma támogatott. A budapesti Transylvan Trade Kft., illetve a TRANSCONEX nevű román-magyar vegyes vállalat képviselője, a lelkes és fáradhatatlan Szélyes Csaba, aki magára vállalta a szervezőmunka oroszlánrészét (egy adat: 45 magyarországi és 40 romániai cég képviselői ültek tárgyalóasztalhoz), nem tehetett arról, hogy a Temesvári Uj Szó közírója, Pataki Zoltán az alábbi sorokkal indította beszámolóját az első napi eseményekről: „Fagyos hangulatban kezdődött a Continental Szálló „vörös" termében a negyedik román-magyar vállalkozói találkozó. Szerencsére nem a „hagyományosan" rossz román-magyar viszony miatt, hanem mert a teremben 15 Celsius-fok körüli volt a hőmérséklet." Jómagam a Magyar Vállalkozói Kamara szegedi tagozatának vezetője. Farkas Tibor társaságában érkezvén azt állapíthattam meg első látásra, ami szembeötlő volt: a társaság egyik fele nagykabátban üldögélt az ásványvizes palackok mellett, maga a meghívott előadó sem vetette le utcai gúnyáját, s csak a hivatalból „fűtött" (és a tolmács szerepét eljátszó) Szélyes Csaba, a brassai Róth Tibor, valamint a temes­vári Kiss József száguldozott zakóban az asztalok között... - A legutóbbi, szegedi találkozón az Arder Bt. kép­viseletében én vezettem a számítógépes nyilvántartást - világosít föl Farkas úr -, s az akkori tapasztalataim alapján nagyobb érdeklődésről regélhetnék... Mi is a célja ennek a vállalkozói találkozónak? A szervezők bevallása szerint új piaci lehetőségek felkutatásához, újabb romániai kapcsolatok létreho­zásához szeretnének segítséget nyújtani. Az előadókat olyan gazdasági, pénzügyi szakemberek köréből válo­gatták ki, akik jó ismerői a magyar-román kereske­delmi kapcsolatoknak és a romániai piac jelenlegi adottságainak. A tárgyilagos szakmai ismeretszerzés mindenki javát szolgálja. A személyes találkozást pedig - végeredményben - a telefon- és telexvonalak nem helyettesíthetik; főleg, ha figyelembe vesszük a távközlés terén jelentkező buktatókat a két ország viszonylatában. A tanácskozás során kiderült: a romániai vállal­kozók nem tudnak belenyugodni a hazájukban érvé­nyesülő hitelrendszeri visszásságokba; személyes kapcsolataik nem elégségesek a külföldi befektető bizalmának elnyeréséhez; a központi irányítás (mely licencek formájában érvényesül) megköti a kereskedők kezét; a temesvári forradalom utáni nagy nekilódulást egy helyben topogás követte - nem tudják elfogadni a hivatalos magyarázatot, miszerint minden a „nemzeti valuta", a lej védelme érdekében történik, hiszen a legutóbbi kísérlet - a kereskedelmi és valutáris kurzus „egyesítése" - sem tudta stabilizálni a lej helyzetét, s az érvényes export-import rendelkezések védik ugyan a hazai ipart, csakhogy egyúttal kerékkötői a piacgazdálkodásnak... Kézdivásárhclyi, baráti, sepsiszentgyörgyi és nagybányai vállalkozókkal szót váltva, konkrét példákkal szembesülhettem - ezek megoldása azonban a romániai illetékesek feladata. Dr. Vörös Péter, a szegedi Tisza Füszért kül­kereskedelmi irodavezető-helyettese a magyar szempontok mérlegelésével, saját gyakorlatuk megfogalmazásával világosította a képet: - Román partnert kerestem - és találtam. Részt vettem mind a négy konzultáción, s véleményem szerint Brassó'óta javult a helyzet. A román piac „megdolgozása" minimum egy évbe keriil. Kemcny munkával föltárhatók a lehetőségek, hisz nem az ügyfél, a jogszabályok diktálnak. Most építjük ki a Joker Markét hálózatunkat, s kalasnyikovon kívül mindent árulunk. Romániából például nagyváradi bútort szállítunk, s ennek az előzménye tudatosan kiépített üzletpolitika. Nem titok: a kereskedelmi vállalat január elsejétől átalakul, s a külkereskedelmi iroda vegyes összetételű kft. formájában működik tovább. Jugoszláv és osztrák partnereink adottak, most a romániaiakon a sor. Mivel - példának okáért ­közvetlen Sony kapcsolattal rendelkezünk, tehát a vezérképviselet nincs beépítve üzletmenetünkbe, az idei karácsonyi vásárra mindenkinél alacsonyabb árakkal jelentkezünk. Tizenkét literes mikrosütőt 17-18 ezer forintos áron kínálunk az ilyenszerű, tü­relmesen kialakított partneri viszonynak köszön­hetően. Mindezt Románia viszonylatában is szeret­nénk előbb-utóbb érvényesíteni. PATAKI SÁNDOR ••••• Földadó - kinek jobb, kinek rosszabb A mezőgazdasági termelők, mostani és leendő földhasználók szamara a izaz dálkodás egyik alapfeltétele, hogy előre tudják, mennyi földadóval kalkuláljanak. Eddig a kistermelőkre és a nagyüzemekre eltérő szabályok vonatkoztak. Az egységes, szektorsemleges adózás parlamenti vitája közben a Csongrád megyei Agrárkamara munkatársát. Kürti Klárát kértem meg, hogy mondjon véleményt az eddig körvonalazódott elvekről, s azokról a változtatásokról, melyet nagy valószínűséggel megszavaznak a képviselők. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom