Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

4 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 14. KalstafTként a portiandi opera színpadán „A hitelét vesztett kulturális vezetéssel nem tudok együttműködni Gregor József döntése végleges, visszavonhatatlan Tegnap bekövetkezett, amire egyesek számítottak, mások megmosolyogtak, ismét mások nonszensznek tartottak: Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezetője hazaérkezvén amerikai vendégszerepléséről lemondott tisztéről. Olvasóink értesülhettek az előzményekről, amelyek dióhéjban a következők: mielőtt Gregor József Portlandba utazott, a társulattal egyetemben eldöntötte, hogy Juhász József, 61. évében járó szegedi operaénekes október 23-án a Bánk bán címszerepét 125-ször énekelve köszöntendő a közönség és a társulat előtt. Legyen a megsüvegelő a Peturt először éneklő fiatal művész. Busa Tamás. Arról már telefonon és telefaxon értesült oregoni szállodaszobájában, hogy a dolog másképpen sült el. Az alpolgármester asszony megakadályozta az előadás előtti nyilvános köszöntést, ugyanis a Tiborcot alakító Gyimesi Kálmán állítólag megvádolta Juhász Józsefet ávós múltjával. A dolog pikantériája, hogy amikor erről Gregor értesült, már félig megfogalmazta azt a levelet, amelyben közli az évad végén lejáró szerződését követően nem óhajtja ellátni az operaigazgatói teendőket. Tiszta helyzetet kívánt teremteni a legfrissebb pályázati kiírás nyomán kinevezedő igazgatónak. Am amikor egy hajnali órán csörgött a telefon, s közölték vele a Mai Nap újságírói Gyimesi reakcióját, azonnal úgy nyilatkozott, hogy amennyiben november 18-án, hazaérkezésének időpontjában még mindig Gyimesi Kálmán tölti be az önkormányzat kulturális bizottságának elnöki teendőit, azonnali hatállyal lemond tisztéről. S ez nem a Gyimesi Kálmánnal szembeni ellenszenvét jelzi, hanem annak tudomásulvételét, hogy e város kulturális vezetése alkalmatlan az együ ttműködésre, olyan helyzet teremtődött, amelyhez Gregor nem adhatja nevét. A tegnapi zártkörű operatársulati ülésen Gregor József fölolvasta dr. Ványai Éva alpolgármesterhez intézett levelét, mely így szól: „Tisztelt Alpolgármester Asszony! 1991. október 30-án Portlandben levelemben tájékoztattam Önt arról, hogy évad végén lejáró operaigazgatói megbízásomat követően az 1992/93-as évadtól nem kívánok az operatársulat művészeti vezetőjeként tevékenykedni. Felajánlottam azt is, hogy - amennyiben úgy látják - érvényes szerződésemet 1992. február l-jei hatállyal bontsák fel. Az elmúlt időszak azonban arról győzött meg, nem várhatok a fentebb entlTtett időpontig. Operaigazgatói megbízásomról a mai nappal lemondok. Döntésem morális, etikai természetű, azaz sem revolverezni, sem zsarolni senkit nem kívánok. A Szegedi Nemzeti Színház munkáját, mint énekes - amennyiben a jövő vezetése is igényt tart rá továbbra is szívesen szolgálom. Szeged, 1991. november 19." A levél ismertetésével egyidejűleg bejelentette, hogy nyugdíjazását kéri 33 éves munkaviszony és 25 éves magánénekesi tevékenység után. Meggyőződése, hogy ezen döntéseivel tiszta helyzetet teremt a szegedi színházi közéletben. Utolsó vezetői döntéseként levelet írt Gyimesi Kálmán operaénekesnek, melyben közölte, hogy az 1991. november 22-ére meghirdetett Bánk bán előadáson Tiborc szerepét - a fennálló helyzetre tekintettel - Andrejcsik István énekli. A színház vezetése a tegnapi napon Gregor József javaslata alapján Molnár László karmestert bízta meg ideiglenesen az operatársulat vezető teendőinek ellátásával. - Tegnap délután két órakor becsuktam magam mögött az operaigazgatói szoba ajtaját - mondta kérdésemre Gregor József. - A következő alkalommal kizárólag az öltözőig vagyok hajlandó menni. Iszonyatos keserűség torlódott föl bennem, hogy ilyen körülmények között, egy sikersorozat kellős közepén kényszerítették ki döntésemet. De erkölcsi érzékem, morális tartásom kötelez: nem tudok tovább e hitelét vesztett kulturális vezetéssel együttműködni. Bízom abban, hogy a most zajló színigazgatói pályázat lezárása előtti döntésem tiszta és korrekt viszonyokat teremt. Nem akartam utódomat kellemetben helyzetbe, ellentmondásos körülmények közé hozni. Remélem, a szegedi opera eddigi eredményei nem halványulnak el, az új igazgató és a majdani operavezetés képes lesz jól sáfárkodni az elért sikerekkel, a meglévő helyzeti energiákkal. Döntésem végleges és visszavonhatatlan. Rengeteg vajúdás, kegyetlen önmarcangolás nyomán született, de nem volt más választásom. Minden ellenkező híreszteléssel szemben most először mondtam le és elhatározásom véglegM. A továbbiakban kizárólag énekelni szeretnék és még buszvezetésre sem vállalkozom. T\L A Szegedi Szépmíves Céh közgyűlése Szabadiskolát indítanak Nyugvóponton van a szegedi képzőművészeti közélet. Ez mindenképpen jó, hiszen a Szegedi Szépmíves Céh november 18-án megtartott közgyűlése évek óta nem tapasztalt nyugodt légkörben, tettekre hangoltan zajlott le. Pataki Ferenc beszámolójában hosszasan sorolta a céhtagok tárlatait, hazai és külföldi szerepléseit. A közös akciók közül kiemelésre méltó a nyári kiállítás a JATE aulájában, amelyre ezután kétévenként kerül majd sor. Szakmai szempontból két önálló kiállítás föltétlen erősítette a képzőművész egyesület hírnevét. Kopasz Márta grafikusművész jubileumi tárlata és Pataki Ferenc gyűjteményes kiállítása a Vigadóban, illetve a szegedi Képtárban. A köztiszteletnek örvendő művésznőt közelmúlt születésnapja alkalmából köszöntötte a céh tagsága is. Nincs nyugvóponton a városi képzőművészet, ha várható, vagy jósolható változásaira figyelünk. Szerencsére. Alakulóban a testvéregyesület, a Szög-Art. Létével számolnia kell a Szépmíves Céhnek is, egészséges versenyszellemet teremthet a két egyesület létezése. A privatizálás máris megindult. A tét az, hogy melyik egyesület képes magához vonzani a művészeti szakiskola művésztanárait? A verseny döntőbírója a minőség garanciája lehet. A céh tagsága mindenesetre a minőség védelmére hozott fontos döntéseket. Egyrészt közös kiállításra csak akkor vállalkozik az egyesület, ha méltó helyen, igényes formában és szigorú szakmai szűrőn átjutva kerülnek közönség elé a céhtagok művei. Másrészt, a céh tagjai csak akkor hivatkozhatnak önálló kiállításuk megrendezésekor egyesületi hovatartozásukra, ha a céhtől a szakmai zsűrit vették igénybe. A minőségi szűrő főpróbája a közgyűlés alkalmával már megtörtént. Pályaműveik bemutatása után négy jelentkezőből a közgyűlés Farkas Gyula festőt és Szemán Béla grafikust vette föl rendes tagjai soróba. Mindketten egy év várakozás után jutottak át a céhvizsgán és lettek stílusosan céhlegények. A közgyűlés Művészeti Alap-tagságuk jogán fölvette a céhbe Bodor Zoltán festőművészt és a mesteri skol ás Gaál Tibor grafikusművészt. Sejben Lajos festőművész pedig a közelmúltban elnyert Alap-tagságával erősítette meg helyét az egyesületben . A közgyűlés további részében a jövő évi tervekkel foglalkozott. Ezek közül egyetlen momentum kiemelésére szorítkozunk, de olyanra, amely régóta kielégítetlen igényre épít. A Szegedi Szépmíves Céh a Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával képzőművészeti szabadiskolát szervez. Két szekció indul tanfolyamszerűén. Az egyik az általános iskolás korúak legtehetségesebbjeinek képességeit szándékozik szakszerűen fejleszteni. A szabadiskola a Tisza-parti Általános Iskola rajztermében működik majd, fölkészült és nemzetközi versenyeken is bizonyított rajztanárok és festő- illetve szobrászművészek közreműködésével. Célja a tehetséggondozás. pályaorientálás. A másik szabadiskola a középiskolás és felnőtt korosztály számára szerveződik, célja a szakiskolai és főiskolai felvételire fölkészítés, a szakmai ismeretek átadása, képzőművészeti utánpótlásnevelés. Ennek helye - további tárgyalásoktól függően - vagy a Vedres István Szakközépiskola rajzterme, vagy a Széchenyi téri „vasutas" műterem lenne. A tanfolyamon a céh erre vállalkozó művészei és nem céhtag képzőművészek foglalkoznak a jelentkezőkkel. A szabadiskolák meghirdetésérc várhatóan január elején sor kerül. EX Várnagy Lajos 70 éves A Szép Hang tanára - Kezdjem talán azzal, hogy Pécsett születtem, s alig voltam 5 éves amikor először hegedűt fogtam a kezembe; apám korán meghalt - nagybátyám, egy zenerajongó szűcsmester volt az, aki erősködött: legyek zenész. A Zeneakadémiára 1931-ben kerültem, azt mondták, rendkívüli tehetség vagyok. Még az akkor már nyugalomba vonult Huber Jenő is meghallgatott, s az övé pedig olyan iskola volt, amilyen máig sincs Magyarországon. Tanáraim egykor a Hubay-iskola növendékei voltak, így Waldbauer Imre is, aki később a Waldbauer-Kerpei vonósnégyessel oly sokat tett Bartók és Kodály magyarországi megismertetéséért. Tíz évig tanultam a Zeneakadémián, 1941-ben, az érettségi után egy évvel kaptam diplomát. Aztán Pest környékén tanítottam előbb - de közben Vaszy Viktor már csalogatott Kolozsvárra. Nagy fegyvere volt: előleget adott a muzsikusoknak. Én azonban akkoriban, a háború előtt annyira szerettem Budapestet, hogy nem vállaltam másutt munkát. Nohát, ott ért a háború s az ostrom. Ez megkeserítette számomra a várost, így elfogadtam Vaszy Viktor második meghívását, ezúttal már Szegedre. Időközben, 1945-ben ő is Szegedre jött. Ebben a városban élek és dolgozom 1946-tól, a Szegedi Nemzeti Színház után a főiskolán, vagyis hát később a konzervatóriumban. - Előadóművésznek vagy tanárnak tartja magát? - Mindkettőnek, de állásomnak, hivatásomnak a zeneoktatást választottam. Még kezdetben is, amikor nagyon erős ambícióim voltak a művészet felé, még akkor is azt vallottam, hogy számomra az oktatás fontosabb. Ez talán szerencse is, mert egy idő után kénytelen voltam abbahagyni a hegedülést: mindkét tenyeremet megműtötték. FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Olyan zenész-egyéniséget köszöntöttek hétfőn a tanítványok és barátok, akinek élete elválaszthatalan már a Szegedi Konzervatórium történetétől. Várnagy Lajos hegedűtanár 70 éves; ötven évnyi munka és 45 Szegeden eltöltött esztendő után bejelentette: nyugalomba vonul, átadja helyét. Pályafutásáról és oktatói elveiről a tiszteletére rendezett konzervatótriumi koncert előtt kérdeztük. Az orvos még reménykedett, de a bal kezem, amely a hegedűnél a legfontosabb, az nem jött rendbe. Abbahagytam - miért is folytattam volna, amikor nem tudok tökéleteset nyújtani? De maradt a tanítás, és ez betöltötte az életemet. - Az oktatókra, vagyis a nagy összegzőkre gyakran jellemző, hogy elmerülnek a régi, a klasszikus korok zenéjében. Ön mennyire tekinti magát a kor emberének, az új-ra fogékonynak? - Említettem már, hogy a Waldbauer-Kerpei vonósnégyes révén nagyon korán találkoztam Bartókkal. Ok rendszeresen műsorra tűzték a Bartók darabokat, s aztán jöttek a színpadi művek is, a Fából faragott királyfi s a Kékszakállú herceg vára - ezek mind meghatározóak voltak egy fiatal muzsikus számára. Ha úgy tetszik, úttörőnek éreztem magam abban, ami a kor zenéjét illeti. De Bach persze mégis mindenekfölötti számomra. S ott van még Mozart. Beethoven s a romantikusok, és Brams, akinek a hegedűversenyét játszani életem legnagyobb élménye volt. De a legmodernebb zene, a mai, már nem lelkesített... - Mennyire tartotta a saját ízlését-a diákjai számára követendőnek? - Mint oktató, elsősorban azt tartottam fontosnak, hogy a diák olyan művet válasszon, amely nem csak a tehetségének, de a technikai tudásának is megfelelt. Lehet, hogy ma nem hangzik jól, de a Hubayiskolából kikerülve sokat adtam a hangképzés tökéletességére, a gyakorlati tudásra, amelyre ma talán nem fektetnek elég súlyt. A szép hang, a bal kéz munkája a hegedűn, ez volt amit tanítottam. Számomra soha nem azon múlott, hogy a diák olyan művet választott-e, amely az én szívemhez is közel állt. Nem; - egy darab kiválasztásáról mindig csak akkor beszéltem le valakit, ha úgy éreztem, hogy a mű meghaladta a gyakorlati és zenei felkészültségét. A technikát állandóan fejleszteni kell, az előadóművészetben ez műidig elöl jár. A diák ne a darabbal kínlódjék. Kínlódjék a gyakorlatokkal, az etűdökkel. A darabot játssza! - Sikeresnek látja-e a pályáját? - Sok sikerélményem volt. Volt persze bosszúságom is elég, dehát ez az oktatással együtt jár. Száznál több diákot tanítottam, aki hegedű szakon diplomát szerzett. Ezt tekintem sikernek. S. P. S.