Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

wmm. A magyar sportért... A kelet-magyarországi sportvezetők Tardoson megtartott értekezlete után felhívással fordul az önkormányzatok, a képviselő testű letek felé, hogy a készülő 1992-es év költségvetésében súlyának és rangjának megfelelően kezeljék a helyi lakosság sportolásának ügyét. „Állítsuk meg a sport elsorvadását, szakosztályok, egyesületek megszűnését, az ország sportjának hanyatlását, a tehetséges fiatalok elkallódását - olvasható a felhívásban. - Állítsunk pozitív emberi példát a felnövekvő ifjú nemzedék elé a küzdenitudásról, a szilárd akaratról az élsport, a versenysport támogatásával, segítségével. Érjük el az iskolai testnevelés, a diáksport erkölcsi rangjának visszaállítását, hogy értelme, vonzó hatása legyen a mindennapos mozgásnak, testedzésnek... Nemzetünket e nehéz helyzetéből csakis az egészséges nép egészséges fiai-lányai tudják kimozdítani, előrelendíteni." STASI-munkatárs volt a távolugró olimpiai bajnok Az NDK állambiztonsági minisztériumának, a STASI-nak dolgozott az 1980-as olimpia távolugró bajnoka, Lutz Dombrowski, s ezért egyelőre abbahagyja képviselői munkáját a chemnitzi városi parlamentben - jelentette a Chemnitzer Morgenpost című helyi lap. Dombrowski az egykori állampárt, az NSZEP utódjának, a Demokratikus Szocializmus Pártjának (DSZP) képviselője. Dombrowski beismerte az ellene felhozott vádakat, 1979-ben írt alá egy nyilatkozatot, mert attól félt, hogy nem engedik többet külföldre. Az NDK-ban akkoriban a sport az osztályharc része volt, s „én is annak tekintettem" - közölte a moszkvai olimpiai bajnok. Dombrowski ugyanakkor hangsúlyozta, hogy senkinek sem ártott, senkit sem súgott be. Azt kellett jelentenie, ha más országok különleges szervei részéről megkörnyékezési kísérletet tapasztalt. A Mazda cáfol Lineker japánul tanul A tíz csapattal 1993-ban megkezdődő japán profi labdarúgóbajnokság klubjai egyre több légióst szerződtetnek. Noha a rajt még messze van időben, máris élénken tárgyalja a futballvilág, hogy az argentin Hugó Maradona, vagy éppen az angol Gary Lineker milyen erősítést jelenthet majd. Maga Lineker, aki a Tottenham Hotspur-tól szerződött a Grampus Eight nevű klubhoz, szorgosan biflázza a japán szavakat. - Heti két alkalommal járok nyelvtanárhoz - nyilatkozta a kiváló csatár, aki a jövő nyári Eb-döntővel elköszön Graham Taylor nemzeti válogatottjától. - A japán kultúra izgalmas, kedvelem az ott élő embereket. A „Spurs" nemzetközi tornája során igen sok barátra tettem szert annak idején. Izgalommal várom az ottani szereplésemet. Bizonyosan színvonalas bajnokságban szerepelhetek majd az angol „húsdarálás" után. Lineker szerződése után felröppent a hír a japán sajtóban, hogy a válogatottságról néhány hete lemondott Bryan Robson is a szigetországba készül. Mivel a Mazda Motor Corporation is indít együttest két év múlva, élénken találgatnak a lapok, hogy a klub milyen légiósokra veti ki hálóját. A Mazda és Robson lehetséges „házasságáról" azonban egy szó sem igaz - adott ki hivatalos sajtókommünikét a gyár vezetése. Kiderült az is, hogy a Mazda egyáltalán nem kíván külföldi játékost szerződtetni, inkább japán futballistákkal kíván harcba szállni az első hivatásos japán bajnokságban. .SPORT 9 Barcelona a '92-es olimpiára készül... ENYEDI ZOLTÁN HELYSZÍNI KÉPRIPORTJA SZERDA, 1991.Nov.27. Mi újság, Szabó Karolina? Hosszú hetekig nem adott hírt magáról, kedden viszont „előkerült" Szabó Karolina, a Bp. Honvéd sokszoros válogatott hosszútávfutónője. Először is arról számolt be az MTI munkatársának, hogy mi történt vele a New York-i maratonin. - Nagyon jó időt akartam futni, de 30 km-nél kénytelen voltam belátni, hogy a betervezett ritmust nem tudom tartani. Nem jellemzőek rám a feladások, most viszont kiálltam, képtelen voltam elfogadni, hogy gyenge lesz az időm, s annak megfelelően a teljesítményem. Szabó, aki már az I982-es athéni Eb-n 6. volt a maratoni távon, három évvel később pedig a Világ Kupában 2. helyezést ért el, megkezdte felkészülését az olimpiai esztendő erőpróbáira, mindenekelőtt a barcelonai nyári játékokra. Legutóbb Szöulban egy amolyan „se jó-se rossz", 13. helyet ért el. - Azt hiszem, az utolsó nagy lehetőség kínálkozik előttem, azt pedig semmiképpen sem szeretném elszalasztani - folytatta az idén 30 esztendős atlétanő. - Férjemmel, egyben edzőmmel, Rimely Andrással úgy döntöttünk, hogy a lehető legjobb szereplés érdekében ismét áldozatot vállalunk, mélyen a családi kasszába nyúlunk. Ez azt jelenti, hogy januárban önköltségen legalább három hónapos mexikói edzőtáborba utazunk, amelyet, ha úgy látjuk, néhány amerikai utcai futóversennyel szakítunk meg. Nem • titok: a több mint költséges magaslati edzőtábor fedezetét többek között ezek a kiruccanások hozzák össze. Ha a tábor jól sikerül, a tavaszi londoni nemzetközi maratonin megfuthatom az olimpiai részvételhez szükséges 2:32.30 órás szintet. Elképzelhető, hogy a norma teljesítése nehezebb lesz az olimpiai próbatételnél is - mondta befejezésül Szabó Karolina. Fiatalítani kellene!(?) Húszévesek a pálya szélén Szegeden az elmúlt néhány évben az utánpótlás-nevelés terű -létén elkezdődött egy tervszerű munka. A világon már sokfelé eredményes gyakorlatra gondolok, amelynek lényege: a tehetséges focista-palántákat együtt készítik fel a labdarúgó-pályafutásra. Erre a szisztémára alapított munka nyomán Lóczi István edző irányításával kialakult egy sikeres társulat. Munkájáról, pedagógiai érzékéről eredményei beszélnek: tanítványai közül jó néhányan a korosztályos válogatott együttesekbe is bekerültek. Ezek a fiatalok most vannak abban az életkorban, hogy kiderüljön róluk a befektetett munka, energia és pénz meghozza-e - és kinek - gyümölcsét. Véleményem szerint ennek a gárdának legjobbjaival - kiegészítve őket néhány harcedzett érett játékossal, a bizalom és a türelem légkörében néhány év múlva stabil első osztályú együttese lehetne Szegednek. Félő azonban, hogy ezek a játékosok hasonló sorsra jutnak, mint a Kisistók és Véber nevével fémjelzett korosztály, akik közül né•••••••agiiiiiMM hányan szintén felhúzták a címeres mezt, ám azóta más egyesületekben kergetik a labdát. (Pénteki számunkban már beszámoltunk arról, hogy Hegyeshalmi, Dézsi és KisGuci nemrég egy alsóbb osztályú müncheni csapatnál járt próbajátékon!) Persze, mondhatná bárki, hogy a Lóczi-legénység együtt játszik a harmadik vonalban, s ott sem tartoznak a listavezetők közé. Ezen állítás igazával nehezen lehetne vitatkozni, csakhogy az is tény, hogy egy fiatal, becsvágyó és fejlődőképes társulat, amely fejlődőképességének csúcsát, képességének maximumát még nem érte el. Fejlődésük gátja éppen a jelenlegi Felső Tisza parti csapat, amely lassan egy fogatlan oroszlánra hasonlít. Már megmérettek az elmúlt bajnoki szezonban és könnyűnek találtattak. Ráadásul a legjobb támadójátékost, a román idegenlégiós Sorin Cigant, az UTE igazolta. Ez a csapat a második vonalban még érhet el sikereket, „izzadságszagú,, győzelmeket, de sokakkal együtt én is úgy látom, szakmailag megalapozatlan a feljutás megpályázása. Természetesen ezért nem csupán a labdarúgók hibásak, hiszen ők tudásukhoz mérten teszik a dolgukat, néhányuknak csak megköszönni lehet az elmúlt időszak sikereit. Jellemző, hogy ebben a gárdában a harmincadik életévüket jóval túllépő Bogdán és Kun számít meghatározó személyiségnek, de rájuk a továbbiakban rövidlátó szakmai dilettantizmus lenne építeni. Ezeken a posztokon már saját nevelésű, fiatal játékosokkal kellene próbálkozni, akik a jövő szegedi nagy csapatának alappillérei lehetnek. Városunkban az újbóli NB l-es feljutást, immár csak néhány száz elvakult szurkoló mellett, a Szeged SC karrierre vágyó szakmai vezetése szeretné. Tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy ilyen mélypontokról csak hosszú távú kemény, következetes csapatépítő munkával lehet kilábalni. Ha ez a munka elkezdődött és a nyilvánosság előtt zajlik, akkor a labdarúgást szerető szurkolóktól az elveszett bizalom is visszaszerezhető! , CSONKA LÁSZLÓ .Ez igen, de megpaskolnám a popsijukat!" Lelki teher nélkül A Magyar Torna Szövetség közgyűlésén végre zöld utat kapott az önállósodni kívánó ritmikus sportgimnasztika. Egy kivétellel minden szakosztály alapító tagja lett a már év elején megalakult Magyar Ritmikus Sportgimnasztika Szövetségnek, így végre e nyomasztó lelki teher nélkül léphettek fel a Nemzeti Sportcsarnokban azok az ifjúsági versenyzők a hét végén, akik beneveztek az országos bajnokságra. Az rsg-versenyek gyér látogatottságához képest meglehetősen sokan foglaltak helyet a lelátón, ami bizonyítja, hogy egyre többen élvezetet, szépséget találnak e sportágban. A színvonalról pedig többek között az ifjúsági mezőnyben fellépő felnőtt válogatott kerettagok gondoskodtak. „Igazán szép és nívós versenynek lehetünk szemtanúi - mondta a versenybíróság elnöke, dr. Széchenyiné dr. Fekete Irén, de hozzátette: Vannak még csiszolni valók. És zrevehető - folytatta gondolatmenetét azonban az egész éves fárasztó munka. Sajnos, több egyesület az újjáalakulás miatt nem nevezett, ezért az új válogatottkeret kijelölését elhalasztjuk. Megvárjuk míg teljes lesz a mezőny." És amikor szólították az éremesélyeseket, Szalai Andreát, Gyulai Évát. Sebes Ildikót, Holjevicz Esztert (ez lett egyébként a végső sorrend) újra érezhettem - mint a sportág régi szerelmese - a színre lépés tenyérizzasztó izgalmait. Vajon sikerül-e az egész éves munkát mindössze egyetlen percben bemutatni? A versenyzők magabiztosak, s a hibák utáni sírásnak már régen nincs helye. Azt hiszem, talán valahol itt kezdődik a felnőtté válás, no meg a nőiesség. Apropó, nőiesség! Elhihetik, csinos, érett lányok léptek porondra. De minek is magyarázkodom, inkább egy mondatot idézek a mögöttem ülő kardvívó kommentárjából:,, Ez igen, de megpaskolnám a popsijukat!" Hát ennyit a lányokról... A szegedi ritmikus sportgimnasztika kedvelőinek pedig még egy információ, december 15-én Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban gálaműsorral lépnek fel e sportág jeles képviselői. Remélhetőleg, talán egy két éven belül a szegedi gyerekek is bemutatkoznak a nagyközönség előtt karika-, labda-, buzogány-, kötél- és szalaggyakorlataikkal . VARGA KRISZTINA