Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. Nov. 27. / Uj szabályok szerint autózunk? Európaibb lesz a KRESZ Beszélgetés dr. Gyurkovics Sándorral, a KHVM államtitkárával Már jó ideje nyilvánosságra hozták: megújítják a közúti közlekedés szabályait, közismert nevén a KRESZ-t. Az év azonban hamarosan eltelik, s még most is csak tervekről, elképzelésekről hallhatunk, olvashatunk. Miért? - kérdeztük a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban dr. Gyurkovics Sándor közigazgatási államtitkárt. - Mindenképpen azt szeretnénk, hogy ne hatalmi szóval meghozott hatósági döntés, hanem széles és felelős társadalmi konszenzus alapján módosuljanak a szabályok. Ezért a szakmai gondolatokat már tavasszal a közvélemény elé tártuk, számos vitafórum gondolatait építettük be a most már véglegesítés előtt álló elképzeléseinkbe - válaszolta dr. Gyurkovics Sándor, hozzátéve: - A véglegesítés azonban nem szól örök időkre, nagyon is átmeneti szakaszra vonatkozik. Ugyanis az a véleményünk, hogy három éven belül az egész KRESZ újabb, átfogó módosítására lesz szük­ség, s mostani lépéscink már ezt készítik majd elő. - Mi indokolja a kétlépcsős változtatást ? - A szakaszosságot az, hogy bizonyos lépések megtételével nem várhatunk évekig. Magát a változtatást pedig két alapvető követelmény. Az egyik, hogy még közelebb kell kerülnünk a közlekedés rendjét illetően is az európai, a nyugat-európai gyakorlathoz, amely szintén változik ezekben az években, a további - határoktól független ­egységesítés irányába. E változásokhoz folyamatosan és időben kell csatlakoznunk - ez a második követelmény. - Idáig jelentős volt a magyar és a nyugat-európai közlekedési szabályrendszer eltérése? - Ezt nem mondanám, s külföldön autózó állampolgáraink többsége is bizonyára hasonlóképpen vélekedik. Tudnivaló, hogy a közlekedési gyakorlat egységesítését 1969 óta megalapozták a bécsi multilaterális egyezmények. Az egyik a forgalom szervezésére, szabályozására, a második pedig a jelzőtáblák egységesítésére tartalmazott előírásokat. Ezekhez a konvenciókhoz a '70-es években hazánk is folyamatosan fölzárkózott, miként az 197l-es ­hasonló célú - genfi megállapodást is aláírtuk annak idején. Nincs tehát szó arról, hogy nagy lenne az elmaradásunk. Inkább az a probléma, hogy ez az egységesítés a részletekre nem eléggé terjedt ki, azokban már nagy eltérések lehetnek. így azt kell mondanom, hogy jelenleg a közlekedési szabályok egészét tekintve csak nagy vonalakban vagyunk egységesek a fejlett Európával. - Ebből arra következtethetek, hogy nem történelmi jelentőségű, hanem inkább sok apró lépéssel kerülhe­tünk közelebb az európai gyakorlathoz. - így van. Aránylag kicsi, de annál célszerűbb igazításokat látunk szükségesnek. De a társadalmi konszenzus ezekhez is nélkülözhetetlen, mert csupán egy szigorú szankciórendszer még nem segíti elő igazán a közlekedési kultúra kívánatos fejlődését. Az a legfontosabb, hogy a „játékszabályokat" közösen elfogadottnak, mindenki számára hasznosnak ítéljék a közlekedés résztvevői, a szabályok áthágóit pedig maguk is elítéljék. - Milyen változtatások várhatók? - Négy fontos kört emelek ki a tervekből. Az első: a lakott területen belül megengedett legnagyobb sebesség. Ennek értéke Európa fejlett közlekedéssel rendelkező részében már - néhány kivételtől eltekintve - 50 km/óra, habár differenciáltan alkalmazva. Hogy mit jelent a maihoz képest 10 kilométeres sebességcsökkenés reflexidőben, fékútban, azt az autósoknak aligha kell bizonygatnom. A környezetvédők és a többletfogyasztástól félők aggodalmai nem megalapozottak, így nagyon remélem, hogy bevezethetjük a megengedett sebesség korlátozását, hozzátéve, hogy a forgalomszabályozási lehetőségekkel - akár a helyenkénti nagyobb sebesség megengedésével - természetesen lehet és kell is élni. A második téma: a világítás. Külföldön mindinkább terjed a nappali világítás ajánlása, itt-ott kötelezővé tétele. Nálunk talán ekkora szigort nem indokolnak az időjárási és útviszonyok, de a veszélyes útsza­kaszokon - kivált az úgynevezett „félautópályás szakaszokon", autóutakon, s az olyan kiemelten veszélyes országos főútvonalakon, mint amilyen az l-es Győr után, a 8-as, vagy az 5-ös Kecskeméttől ­mindenképpen ajánlható. És jó, ha erre tábla is figyelmezteti - vagy akár kötelezi - a forgalom résztvevőit. A hátsó biztonsági övek használatának bevezetése a következő nagy témakör. Itt a fo­kozatosság elvének érvényesítésére késztet bennünket a valóság. Ez év júliusától Magyarországon új típust már nem forgalmazhatnak hátsó biztonsági övek nél­kül, jövő év közepétől pedig általában az új autókra kiterjed a hátsó övek kötelező meglétének ellenőrzése. Hogy a már forgalomban lévőkre elrendelhető-e kötelezően, az vitatott kérdés, hiszen az amúgy is „agyonsanyargatott" autósokra újabb terhet raknánk vele. És folytatódik a dilemma azzal, hogy mennyire vegyük szigorúan azt az esetet, hogy beszerelték ugyan a hátsó övet, de nem használják az utasok? Itt leginkább olyan megoldást támogatnánk, hogy lakott területen nem, de azonkívül legyen kötelező a használata. Végül a taxik buszsávhasználati jogáról. E kérdésben is megoszlanak a vélemények, mint ahogy a gyakorlat is tarka. Európa országainak nagy többségében megengedett a taxiknak, hogy az autóbuszok részére fenntartott sávot is igénybe vegyék, de ott mások a tarifák és más a szolgáltatás minősége, valamint a tömegközlekedési járművek szerepe. Itt csak személyes véleményemre hivatkozhatom: előbb utóbb meg kell engedni, de nem most, hanem csak a feltételek javulása után. - Mikor jelenik meg a fenti gondolatokat ötvöző és a most még vitatott kérdésekben egyértelműen állást foglaló rendelet? - Mivel a módosított KRESZ-nek tavasszal már életbe kellene lépnie, s a rendelkezések megis­mertetéséhez, a végrehajthatóság technikai felté­teleinek megteremtéséhez pedig előzőleg szükség van némi időre, én úgy gondolom, hogy legkésőbb januárra nyilvánosságra kell hozni a rendeletet. Vagyis még az idén meg kell születnie a döntésnek. SCHÖFFER JENÓ MTI-PRESS Autósélet Franciaországban Nem dokumentum a MedCard (Budapesti tudósítónktól) Tegnap délben a Grand Hotel Hungáriában sajtótájékoztatót tartott az Állami Biztosító. Magyarországon megoldatlan ^probléma, hogy baleset után hogyan juthatnak el az életmen­téshez feltétlenül szükséges infor­mációk az orvoshoz. A vizsgá­latokkal járó időveszteség behoz­hatatlan hátrányt jelent olyankor, amikor perceken múlik az élet. A hazai háttéripar fejlődésével most lehetővé vált nálunk is egy olyan kártya bevezetése, amilyen az Egyesült Államokban és más tengerentúli országokban már régóta forgalomban van, és nagy népszerűségnek örvend. Európában az angolokkal egy időben kezdtünk hozzá az életmentő kártya beve­zetéséhez. Az életmentő kártya a bank­kártyákhoz hasonló kis műanyag kártya, melybe egy mikrofilm van beépítve. Ezen a mikrofilmen szabad szemmel is jól olvashatóan vannak feltüntetve a mentéshez és a sürgősségi ellátáshoz feltétlenül szükséges orvosi adatok (cukor­betegség, magas vérnyomás, vér­zékenység, epilepszia, allergiás reakciók stb.). Az orvosi adatokon túl fel lehet tüntetni azoknak a személyeknek és orvosi intézmé­nyeknek az adatait is, akik érte­sítésével újabb segítség várható. Ennek jelentősége a szabad or­vosválasztás térhódításával egyre nő. A mentés sikerének esélyét fokozza az a lehetőség is, hogy fel lehet venni a kapcsolatot a beteget korábban kezelő kórházzal is. A kártya adatait maga a tulaj­donos szolgáltatja, szükség esetén az orvos tanácsait felhasználva. Ez az adatbázis tehát nem doku­mentumértékű, nem is célja diag­nosztikai eljárásokat pótolni. Fő elv. hogy a kártya akkor is „be­széljen a tulajdonosa helyett", ami­kor ő erre képtelen. Az adatok legtöbbjét az állampolgárok tudják magukról, így legfontosabb betegségeiket, rendszeresen szedett gyógysze­reiket. allergiájukat, műtéteiket. A vércsoport feltüntetésének inkább az általános egészségügyi kultúrát és tájékozottságot növelő szerepe van, hiszen a vércsoport meg­határozást az orvosnak minden körülmények közt el kell végeznie. A rendszeres magasvérnyomás­érték tudatosítás is fontos nép­egészségügyi kérdés. E kártya jelszava szó szerint vehető: Ki időt nyer, életet nyer! De ez csak akkor igaz, ha a mentésben részt vevők tudnak a meglétéről. Á hazai mentőszolgálatok és a sürgősségi ellátást biztosító am­bulanciák jövő év elejétől már keresik és használják baleseteknél a kártyát. Ezt megkönnyítendő: a gyalogosok az igazolványra ra­gasztható, az autósok szélvédőre ragasztható kis öntapadós matri­cával jelezhetik, hogy MedCard tulajdonosok. Á kártyának az egészségvé­delemben betöltött jelentőségét felismerve a Nemzeti Egészség­védelmi Intézet vállalta az ügy koordinálását és népszerűsítését az orvostársadalom és a lakosság felé. Az Állami Biztosító Rt., mint a legnagyobb hazai biztosítótársaság, a kártyában lévő kármegelőzési lehe­tőséget és good-will eszközt fedezte fel. Az ÁB Rt. vállalta, hogy az életmentő kártyához szükséges kérdőíveket saját hálózatán keresz­tül országosan terjeszti, sőt a terjesztéshez megfelelő reklámmal is hozzájárul. Az Állami Biztosító Rt. minden dolgozóját ellátja MedCard kártyá­val, ügyfelei pedig 15 százalék engedménnyel válthatnak ilyet. A lakosság az Állami Biztosító Rt. fiókjainál, a gyógyszertárakban és az orvosi rendelőintézetekben juthat MedCard igénylőlaphoz. Várhatóan több nagyvállalat ellátja dolgozóit (főként a veszélyes munkakörökben foglalkoztatotta­kat) ilyen kátyával. Az életmentő kártya ára 304 forint, plusz áfa, ami tartalmazza az utánvétet és a postaköltséget is. Az ára összesen: 380 forint. A statisztikák szerint ma Magyarországon 100 felnőtt em­berből 4 cukorbeteg, 10-nek magas a vérnyomása, 30 keringési beteg­ségben szenved, 35 allergiás vala­mire és körülbelül 40 olyan, akinek a mentés szempontjából fontos betegsége van. Ezek alapján nem nehéz megjósolni, hogy a Med Card-ra a lakosság többségének szüksége van. De aki teljesen egészséges, annak is szüksége lehet a kártyára! Az orvos számára az is értékes információ, hogy valaki nem beteg! A MedCard Kft. a kitöltött űrlapokat számítógépes feldolgo­zással (jól olvashatóan) teszi át mikrofilmre. A kész kártyákat tulajdonosa a kártya hátoldalán aláírásával hitelesíti. A mikrofilm feldolgozásában a Microbi Kft., az adatfeldolgo­zásban a Humáncoft Kft., a kártya gyártásában a Multicard Kft. nyújtott segítséget. Két év alatt az életmentő kártya elterjedésével számolunk. Ez a folyamat saját előnyein túl hozzá­járulhat a személyi kártyák általá­nos elterjedéséhez is, és előké­szítheti a '90-es évek közepére tervezett komplex orvosi mágnes­kártyás nyilvántartási rendszerek bevezetését is. „Az év autója '92" -az új Volkswagen Golf Az új Golf megállíthatatlan: közvetlenül a piaci bevezetése után, más különböző kitüntetések mellett, „Az év autója '92" címet is elnyerte. Egy 60 fős, autós szakújságírókból álló nemzetközi zsűri az erős konkurencia ellenére nyilvánvaló előnnyel neki ítélte az első helyet. A választékot további 16 új, kü­lönböző kategóriájú gépkocsi jelentette. Összesen 276 pontot adtak a zsűritagok az új Golfnak, amely nemcsak a legbiztonsá­gosabb és leginkább környezet­barát autónak számít a saját kategóriájában, hanem ráadásul hathengeres kivitelével a kompakt kocsik között egy teljesen új komfortkategóriát képvisel. A második helyet a szakújságírók az Opel Astrának ítélték (231 ponttal), míg a bronzérmet a Citroen ZX kapta (213 ponttal). A díjátadásra előreláthatólag 1992. január 14-én kerül sor, Madridban. Az „Év autója" cím az új Golf-koncepció helyességét bizo­nyítja. Kiemelkedő passzív biz­tonsága mellett, amely a világszerte érvényes valamennyi biztonsági követelményt kielégíti, továbbá elismerten környezetbarát kialakí­tásával sokat nyújt a vevőnek a pénzéért. A motor, a futómű és a felszereltség - ahogyan a szaksajtó első tesztjei egyértelműen mutatják - azt bizonyítják, hogy a harmadik generáció Golfja következetes folytatása az elődök sikereinek: a Golf továbbra is hagyományokat teremt. Lovas kocsi helyett jött az autó Rémület az autópályán Miután egy novemberi hétvégén száz kilométer hosszúságú dugó alakult ki a Berlint Nürnberggel összekötő autópályán, és több ezer ember kénytelen volt az autójában éjszakázni, a német rendőrség katasztrófaelhárítási terven dolgozik. Mert ha egy ilyen dugó nulla fokos hőmérséklet alatt lepi meg az autósokat, akkor akár hetvenezer megrekedt, éhes és didergő ember ellátását kell a hatóságoknak valahogyan biztosítani. A német egyesülés óta a német autópályákra ki lehet tenni a „megtelt" táblát. Az NSZK-ban, ahol a „szabad polgárok szabad haladásának" büszke elve érvényes, a világon egyedül sebességkorlátozás nélkül, az autósok már csak lépésben tudnak haladni. A dugóban a Trabant és a Mercedes egyformán tehetetlenül vesztegel. Egyre többen választják az éjszakai órákat az utazásra, aminek az az eredménye, hogy a forgalmas autópálya-szakaszokon hajnali három órakor is torlódnak az autók. Hamburgban, amelynek nincs külső autópálya-gyűrűje, és ezért a teherforgalom a belvároson dübörög át éjjel-nappal, az egyik főútvonalon egy kilencéves kislány halálra gázolása robbantotta ki a forradalmat. A felháborodástól szinte magukon kívül levő lakosok eltorlaszolták az utat, elvágva a közlekedés fő ütőerét, és közölték, hogy addig nem mozdulnak az úttestről, míg a városi tanács ki nem teszi a 30-as sebességkorlátozó táblát az út elejére és végére. Németország Európa legnagyobb tranzitországa - és ha a fejlődés mai ütemét vesszük alapul, akkor az ezredfordulóra megduplázódhat a forgalom. Az áldatlan állapotok felszámolása érdekében hamarosan a parlament elé kerül az a törvénytervezet, amely elfogadása esetén, lehetővé tenné, hogy a gyakran évtizedekig tartó huzavonák helyett egy parlamenti határozat dönti majd el, hogy Müller gazda birtokából mennyit sajátít ki az állam autópályaépítés céljára. A nagyvárosokban - így a 3,5 millió lakosú Berlinben - a helyi igazgatási szervek nagyszabású kampányokkal igyekeznek rávenni az autósokat, hogy szálljanak át a metróra és a buszokra. Ám az, akinek nap mint nap a csúcsforgalmi órákban végletekig zsúfolt metrókocsikban kell préselődnie, kétszer is meggondolja, hogy az autója kényelmes ülése helyett (ahol legalább egyedül van és bizonyos fokig szabadon tudja mozgatni a végtagjait) végérvényesen ezt a megoldást választja. A bicikli pedig ideális ott, ahol van bicikliút; ahol viszont nincsen, ott a kerékpározó állandó életveszélynek van kitéve. A Greenpeace környezetvédő szervezet ezen az őszön országos akciót hirdetett az „autóőrület" megfékezésére: aki csatlakozik a felhíváshoz, az kap egy nagy táblát az autója szélvédőjére, amin az „Önként leállítottam" felirat díszeleg. Azt beszélik, annak idején, amikor Párizs utcáin még csak ló vontatta konflisok jártak, valaki kiszámolta, hogy ha ilyen ütemben sokasodnak tovább a lovas kocsik, akkor néhány éven belül méter magas lóürülék fogja borítani a párizsi aszfaltot. A jóslat nem vált valóra, mert időközben feltalálták az autómobilt. Ma megint legfőbb ideje, hogy eszünkbe jusson valami új. FORNYÁK ÉVA . BERLIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom