Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. NOV. 16. A módszer Amerikából jött Az első szegedi „fejvadász" Először kizárólag igényes gazdasági hetiapokban tűntek fel, később azonban a napilapok oldalait is meghódították a vezető menedzsereket, mérnököket, jól képzett, nyelveket beszélő titkárnőket kereső fél- és egészoldalas hirdetések. „Nagymúltú pénzintézet számára... Megbízónk, egy dinamikusan fejlődő magántársaság nevében..."- kezdődnek a felhívások, vagyis nem közvetlenül az érintett cég keresi a megfelelő embert, hanem egy profi szervezetet bíz meg az időt rabló kiválasztással. A budapesti központú cégek az igények növekedésével lassan kiépítik vidéki hálózatukat is, Csongrád megyében például Hódmezővásárhelyen nyílt az első ilyen iroda. Azóta Szegeden is megvetette lábát a „fejvadászat", az Euromenedzser Bt. bővítette profilját ebbe az irányba. Sánta Ferenc és Neupert Attila személyzeti tanácsadókat az új vállalkozásról kérdeztük. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ DM-teszt: FIAT Uno 1.7DS Európa népszerű kisautója „Teljesen érthető oka van annak, hogy az Uno Európa egyik legnagyobb mennyiségben eladott kisautójává vált. Formája rendkívül modern, karosszériája áramvonalas, csomagtér ajtaja nagy és praktikus, belső tere tágas és gazdagon felszerelt, hátsó üléstámlája teljesen lehajtható, így mini szállítójámüvé tud átalakulni, motorválasztéka 45-től 112 lóerőig terjed, alváza kitűnő, fogyasztása rendkívül takarékos, hosszú élettartamú, fürge motorja környezetbarát háromutas katalizátorral ellátott" - írja magáról a FIAT. Mennyi igaz ebből a sok dicséretből, milyen hiányosságai, kevésbé sikerült részletei vannak a kisautónak? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ az Oster Lízingtől kapott, s a szegedi Autócenter Kft. telephelyén átvett tesztautón, egy dízel Unón, amely szűk négy héten és csaknem négyezer kilométeren keresztül napi használatban helyettesített egy 1300-as Ladát. - Aki a mai gyorsuló tempóban állni akarja a vett senyt, nem forgácsolhatja szét az erejét, s mivel a vál­lalati vezetés ideje rendkívül drága, elengedhetetlen, hogy csak a legfontosabb, a mások által nem kezel­hető feladatokkal foglalkozzon. Bár a munkatársak kiválasztása stratégiai szempontból kiemelt feladat, a nyugati szakemberek tapasztalatai szerint ezt mégsem a felsővezetésnek kell elvégeznie. Aki valaha is választott már munkatársat, az minden bizonnyal tud­ja, hogy ez igen összetett feladat és egy-egy hibás döntés milyen komoly anyagi következményekkel járhat. Gyakran a felvételre ajánlkozók aznapi létszáma - vagy éppen saját előítéletünk - pecsételi meg egy-egy értékes jelentkező sorsát. Ezt elkerü­lendő, fejvadászaink tervszerűen, tudatosan végzik a munkájukat, amiért felelősséget, ha úgy tetszik, garanciát vállalunk. - A garancia nem túl magabiztos kifejezés ebben az esetben? - Kidolgoztuk az EUROMENEDZSER módszert, amelyet úgy tudtunk a helyi adottságokkal szinkronba hozni, hogy nem egyetlen fejvadász cég technikáját vettük át, hanem több ilyen profilú vállalkozás is rész­vett szakembereink kiképzésében. így csak azt épí­tettük be a módszerünkbe, amit a gyakorlat is igazolt. - Történetileg honnan ered ez a speciális kivá­lasztási módszer? - A gyökerek a II. világháború idejére, az Amerikai Egyesült Államokba nyúlnak vissza. A katonai ve­zetés rájött, hogy az adott helyzetben nem elég, ha kapnak a feladatra egy embert, hanem olyanra van szükség, aki rendelkezik is az elvárt képességekkel. Min­den foglalkozásra jellemző egy meghatározható köve­telményszerkezet, amelyet olyan tényezők determi­nálnak, mint a szakértelem, a tapasztalat, az egészség­ügyi állapot és az egyéb személyiségvonások. A mi feladatunk az, hogy a vállalati felsővezetéssel együtt­működve összeállítsuk a követelmények listáját. Ez­után kiválasztjuk a jelentkezők közül azt a néhányat, akik megfelelnek a követelményeknek. Nem titkolt célunk, hogy Szeged, illetve a közvetlen régió fejlő­dését elősegítsük, hiszen a legalkalmasabb közép- és felsővezetőket tudjuk a megfelelő helyre javasolni. - Mire alapozzák megállapításukat? - Más tevékenységeinkre. Az Open University Re­gionális Iskolaközpontjaként az egyetemi szintű me­nedzserképzésen kívül 2-5 napos tréningjeink olyan területeket fednek le, mint a változások kezelése, az időmenedzselés, a tárgyalástechnika, az üzletkötés művészete, vagy például az informatikai menedzser­kurzus. Szeretnénk kaput nyitni a világra - s bár kicsit már elcsépelt -, utat Európába. K. A. Azt hiszem, egy új autóról szerzett első benyo­másnál meghatározó, hogy milyen kocsiról vált át valaki. Az Uno ülése először szokatlanul keménynek tűnt, később azonban már végig észrevétlen maradt. A tág határok között változtatható dőlésszögű, oldal­irányban is kényelmesen támasztó ülés helyes beállí­tás mellett több órás folyamatos vezetés után is lehe­tővé teszi, hogy a kocsiból kiszállva azonnal teljesen felegyenesedve járjon a vezető. Az ajtók nagyok, széles nyílásúak, kis túlzással oldalról úgy néz ki a ko­csi, hogy van két ajtó és még valami előtte - ez a dob­lemez -, hátul pedig... az már szinte említésre sem ér­demes. A szériafelszerelésbe tartozó központi ajtózár egyetlen elegáns és halk kattanássai nyitja illetve zárja mind a négy ajtót, (a csomagtérét nem) vagyis az első mozdulatot kísérő hang kétségkívül kellemes. Melegen barátságos A könnyen áttekinthető, sallangoktól mentes mű­szerfalat a napi kiiométerszámláióval is felszerelt se­bességmérő uralja, a meglepően nagyméretű vízhő­fok- illetve üzemanyagmérő-óra társaságában. Az olajnyomást, illetve a töltést csak visszajelző lámpa vigyázza. A sluszkulcs elfordítása után e két piros fényen túl az izzítást jelző narancssárga lámpa ég még, az utóbbi azonban mindössze néhány másod­percig késlelteti az indítást. A szinte azonnal pöccenő hideg motor meglehetősen barátságtalan, jellemzően dízeles hangok közepette kap lábra, s bizony rázza is a karosszériát egy ideig. Ahogy melegszik a motor, úgy lesz az autó kezesebb, halkabb, egyszóval barátságo­sabb. Kilencven fokos víznél már csak alapjáraton emlékeztet valami a dízelre, magasabb fordulaton pe­dig egyenesen „benzines" erényeket csillogtat. Az 1697 köbcentis négyhengeres motor legnagyobb teljesítményét - 58 lóerőt - 4600-as, legnagyobb nyo­matékát 2900-as percenkénti fordulatszámon produ­kálja. Az autó - a gyár által megadott értékek szerint ­16 másodpercen belül gyorsul fel százra, végse­bessége 155 kmh. Ez a gyakorlatban körülbeiül azt jelenti, hogy fürgeség tekintetében valahol az 1300-as és az 1500-as Lada közé lehetne besorolni a tesztautót, a végsebesség pedig - pontos kilométerórát feltéte­lezve - nem igen marad el a 160-tól. A fogyasztás gyári adatai: 90 kilométeres sebes­ségnél 4,4, 120-nál 6,2, városban 6 liter gázolaj száz kilométerre. Az első értékhez - önhibámból - nem tudok gyakorlati adatokkal szolgálni, a második, illetve a harmadik már egyszerűbb feladat. Egy 380 kilométeres, végsebességet is többször kipróbáló budapesti úton 20 litert fogyasztott az Uno, úgy, hogy ahol lehetett, 120-130-as volt a tempó. Az 5.2 literbe még rengeteg energia- és üzemanyagpocsékoió fékezés is belefért. Hasonlóan szörnyű - padlógáz és fék - vezetési stílussal, nagyon sok rövid úttal, s így gyakran hideg motorral, városban 6,7 literig sikerült feltornázni a fogyasztást, ami ugyancsak igazolja a gyári érték realitását. Az ötödik sebesség A keresztben elhelyezett motorral egybeépített ötfokozatú sebességváltó - és differenciálmű - jól osztja el a nyomatékot, kiiencvennél negyedikbe visszakapcsolva bőven marad még erő egy-egy gyors és magabiztos előzéshez. Talán itt szükséges megem­líteni, hogy a motor nem nagyon ismeri a lefulladás jelenségét, s az álló helyzetből kettes fokozatban induló hölgyek is többnyire csak akkor vették észre a bakit, amikor a kihúzatás után az egyes fokozat helyén hiába keresték a kapcsolókart. A váltónál maradva ér­demes elmondani, hogy a jobbra, kisívben végre­hajtott kanyarodásoknál nem igen lehet megspórolni a kettes fokozatot, a hármas ilyen esetekben - ellentét­ben néhány benzinüzemű autóval - nem tetszik az Unónak. Az elöl 1344, hátul 1300 milliméteres nyomtávú, fronthajtású autó kellemesen stabil menettulajdon­sága, a kiváló hatású szervófék biztonságérzetet köl­csönöz a vezetőnek - egészen 120-as tempóig. E se­besség felett ugyanis a tesztautó kormánya menet­rendszerűen - és meglehetősen zavaróan - szitálni kezdett. (Azt, hogy ez egyszerű kerék-kiegyensú­lyozatlanságból, avagy konsrukciós gyengeségből adódik, nem sikerült megnyugtató módon kiderí­tenem.) A kényelmes és tudományos alapossággal konstru­ált tágas utastér valódi méreteiről pedig akkor győ­ződhettem meg, amikor a szerény 180 centiméte­remhez állított vezetőülés mögé beült egy hasonló magasságú kiskőrösi csatár és térde - legnagyobb meglepetésemre - 6-8 centiméterre volt az első üléstől. Bosszantó ugyanakkor, hogy a belső világí­tásnak nincs külön kapcsolója, a nagyobb tempónál térképet nézegető útitárstól pedig mégsem lehet elvárni, hogy egy centiméterre megnyissa valamelyik ajtót a lámpa felvillantásához. Kényelmes dolog az elektromos ablakemelő, csak az a kár, hogy kezelő­gombjai nem a keze-, sokkal inkább könyökügyébe esnek a vezetőnek. A gyakorlatban a jobb kézzel keresztbe át kell nyúlni, ez pedig mindenképpen figyelemelvonó. Egymillió bruttó Természetesen a gyengébb megoldásokat egy­szerűbb, s főként gyorsabb felsorolni, mint a jól sikerülteket, ennek ellenére azért az utóbbiakról is essen néhány szó. Széles skálán, szinte fokozatmentesen állítható a nagy variációs lehetőséget biztosító fűtés illetve szellőzés, praktikus az egykarú, háromfokozatú ­hármas vízsugárral támogatott - ablaktörlő, könnyen kezelhető az index és a világítás kapcsolókarja. Külön is említést érdemel az az óriási méretű, tökéletes helykihasználású, mégis elegánsan kecses nyitott kesztyűtartó, amely azonnal a műszerfalnál kezdődik és biztonsággal belefér egy kisebb család napi be­vásárlása. Jó autó a dízel Uno, ezt bátran ki lehet jelenteni, de hogy megéri-e az egymillió forintos bruttó vételárát, erről már biztosan megoszlanak a vélemények. Mindenesetre úgy hirdetik, mint Európa legnép­szerűbb kisautóját és ha ezen csak annyit módosítok, hogy egyik legnépszerűbb, akkor már biztosan nem járok nagyon messze az igazságtól. KOVÁCS ANDRÁS Távoli réteken Azt mondják, a szomszéd rétje mindig zöldebb. Amerika messze van ugyan, de a megállapítás erre a földdarabra is érvényes. Különben minek célozná meg annyi bevándorló. Elek Sándor, a két éve alakult Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete elnökségi tagja nem ilyen céllal utazott több ezer kilométert. Egy hónapig a szarvasmarha tenyésztés és tejtermelés ottani rendszerét tanulmányozta. Hazatérve, nemrégiben egy szakmai rendezvényen osztotta meg élményeit állattenyésztő kollégáival. Beszámolójának lényege röviden: e téren ott tényleg zöldebb a rét. Nálunk köztudottan mélyponton van az állattenyésztés, ezen belül a tejtermelés fogyasztáscsökkenésből adódó túltermelési válsága sok gondot okoz az ágazatnak. Hazánk­ban is, mint sok más országban a tejhasznú Holstein-fríz tehenek, és azok keresztezett változatainak révén sikerült a hozamokat ver­senyképessé feltornászni. Ameriká­ban e fajta 90 százalékos rész­arányt ér el. A válság ott sem isme­retlen fogalom, a különbség csak annyi, hogy a kezelési technikák több mint egy évszázados szerves fejlődés révén alakulhattak ki. Nekünk e folyamatot kellene pár évre lerövidíteni, tudva, hogy nem szégyen mások tapasztatatait fel­használni. Ennek egyike épp az amerikai modell lehet. A Holstein-fríz Szövetségnek tagja szinte minden árutermelő farmer. Két fő tevékenységi köre a törzskönyvezés és a fizető szolgál­tatások. Nem titkolják, érdekeik védelmének egyik eszköze a lob­byzás, amit ott természetesnek tatt tanak. Az évi tíz dolláros tagdíj jel­képes összeg, a működés anyagi fe­dezetét a szolgáltatások bevételei adják. Legutóbb ez 13 millió dol­lárnak felelt meg. A 49 ezer felnőtt tag mellett tízezer fiatalt vonnak be versenyek, vetélkedők révén. Rájuk leendő gazdaként tekintenek, belé­jük oltva a szövetséghez tartozás igényét. A leglenyűgözőbb a farmerekkel való foglalkozás emberséges volta. Négyen naponta hívnak fel telefo­non találomra gazdákat, hogy meg­ismerjék azok személyes és aktu­ális gondjait, elképzeléseit. Ugyan­ennyien fogadják a beérkező hívá­sokat, s választ adnak a felmerülő kérdésekre. Mindehhez kiépített számítógépes információs bázis ad támpontot. Minden gazdaság alap­adatai szerepelnek az adatbankban, beleértve az adott farmer pénzügyi helyzetét is. A 45 fős szaktanács­adói hálózat szintén igénybe ve­hető. Az összetartás egyáltalán nem az adott helyzet konzerválását ered­ményezi, hisz a gazdasági haté­konyság itt is változtatásra kény­szerítő erő. Ugyanis az állati termé­kek egészségtelen voltát sulykoló propaganda hatására csökkent a tejfogyasztás. Emiatt elsősorban a negyvenes tehénlétszám alatti gaz­daságok maradnak alul a vevőkért való versengésben, s kénytelenek kivágni az állományukat. A megmaradók számára létkérdés, hogy kiaknázzák a hozamokat és gazdaságosságot szolgáló genetikai és tenyésztési eredményeket, mely­hez épp e szövetség keretein belül juthatnak. Az embrióbeültetés épp­úgy elterjedt, mint a láb- és tőgy­formára szelektáló tenyésztési irány. A farmer számára az áruter­meléshez szükséges összes adat hozzáférhető, így döntéseit megala­pozottan hozhatja meg. Az 1992-es tejárak már most ismertek, még­hozzá havi bontásban. A környzeti adottságokból adódó költségkülön­bözet kiegyenlítésére 32 tejtermelő zónát alakítottak ki, eltérő felvá­sárlási árakkal. A szabályozott piacról nem elég beszélni, az csak a működő alrend­szerek összhangjából alakulhat ki. Számunkra sem lehet más vá­lasztás, különben az anarchikus vonások eluralkodásával a bizton­ságos élelmiszer termelés és ellátás kerülhet veszélybe. T. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom