Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

KEDD, 1991. NOV. 19. A VÁROS 7 Csúszáspróba O

ly régen volt, hogy esztendejét nem tudom, atájt lehetett, amikor még futotta hétvégi kiruccanásra a családunknak... Olyasfélére, hogy csütörtökön megszületett a döntés, márpedig fölmegyünk a Mátrába pénteken, rögtön a munka után, s haza sem jövünk vasárnap estig. Telefon a Hotel Lipicaiba (uramisten, ki tudná azt ma megfizetni?), szobarendelés, gyors csomagolás, szánkó, anorákok, hótaposók (mert akkoriban még bizton lehetett hóra számítani!) - s aztán hajts! Általában itt lent, a nagy magyar alföldön hópehely egy szál sem, egészen Hevesig, onnantól pedig dögivei, frissen esett, vagy már eljegesedett, olvadós vagy csontkemény, mindenesetre Trabant-próbáló. Mára az ilyen kirándulásokból csak a Trabant maradt, meg az emlék a szilvásváradi fenyők hóterhéről, az erdő tüdőtágító illatáról. Meg a parkolóról. Az ugyanis a maga kihaltságában olyannyira csábított a kormánytekergetős, fékezős-újraindulós próbálgatásra, hogy a séták és szánkózások programjaiba mindig be kellett iktatni egy-egy havas rallyt. Micsoda passzió volt megtapasztalni, hogy megcsúszás, kifarolás ellen tényleg a csúszás irányába kell kormányozni az autót! Rájönni, hogy mégsem beszéltek hülyeséget a gépjárművezetést oktatók, amikor bűvszóként egyre csak a rákormányzást, meg a „kis gázzal induljon"-t hajtogatták. R

itkán volt rá szükség, de amikor mégis, de jól jött az akkor szerzett gyakorlat! A pánik nélkül, mesterségesen előidézett csúszós vezetést oktatni kellene mindenkinek, akár kezdő, akár vén róka már a kormánykeréknél - így vélekedik az oktatói gárda is -, ám a lehetőségek elég szűkösek. Néhány ügyességi versenybe beiktatnak ugyan efféle gyakorlatokat, olykor maga a természet is produkál alkalmas körülményeket, de az önszorgalmú képességfejlesztéshez nincs állandó, bármikor, akár nyáron is felkereshető, veszélytelen terep. M

agam néhány évvel ezelőtt még vezettem azt a házilag átalakított, kísérleti Daciát, melyre valamiféle görgősícsuklós kereket szereltek a közlekedésfelügyeletnél, s amely úgy szánkázott az ATl-tanpálya száraz aszfaltján, mint a szilvásváradi parkolóban annak idején a Trabantunk. Miért nem lett semmi, úgy értem, oktatási segédeszköz abból az ötletből, nem tudni. Talán érdemes volna most, hogy újra nyakunkon a tél, s lehet belőle még igazi is, újra elővenni, hadd próbálja, hadd gyakorolja vele a csúszkálást, aki nem biztos magában. Szerintem nem fizetne tá senki. P. K Havas előzetes A hó elhárításért, a téli utak járhatóságáért felelős szervezetek képviselői tegnapi - ilyenkor november / végén esedékes - értekezletükön várható feladataikat, s az ehhez szükséges eszközeiket vették számba. Az elmúlt évhez képest, feltételeik annyiban változtak, hogy ezentúl a megyeszékhelyen, Szegeden átvezető főutak takarításáról is a közúti igazgatóságoknak kell gondoskodniuk. Akadály Döccent már? És, mit érzett? A magam tapasztalatát készséggel megosztanám, de az teljesen mellékes. Ami valamennyiünket érint: szoktatnak bennünket, hogy átnevelődjünk, mi, neveletlenek. Ha nem idomulunk, hát akkor muszájból... A szegedi oldalon a régi hídra jobbra kis ívben kanyarodok kellemetlen döccenővel küszködnek pár hete. A bordákat, küszöböt nem sokkal azután helyezték az aszfaltra, ahogy leszerelték onnan a lámpát. A „villanyrendőr" fölösleges lett, hisz a négy út kereszteződése látszólag négy. A Híd utcát régen lezárták a közforgalom elől. Különben szerintem sem az új forgalmi rend, sem a lámpa eltűnése alapvetően nem módosította az öreg híd szegedi végén lévő kereszteződés közlekedési rendjét. A többi lámpa működik, mint vesszük észre, azok a mérvadók. A jobbra kis ívben kanyarodóknak értelemszerűen le kell fnondaniuk itt az egyébként őket megillető elsőbbségi jogukról. Ha valaki mégis elfelejtette volna, annak kedvéért elsőbbségadás kötelező táblát raktak. Hogy minek a döcögtető küszöb, arra nem találok magyarázatot. Kellemetlen útakadály, melynek létéről a vezető mit sem sejt, mert tábla, mi figyelmeztetne rája, az nincs. Az ember mikor ráhajt, úgy érzi, mintha csapdába esett volna. A helyzetet pedig, amelybe kényszerítették, megalázónak. Első döccenésemkor sétáló apróságok jutottak eszembe, akiket madzagra fűztek, nehogy elcsatangoljanak, kilógjanak a sorból. Csak semmi önkényeskedés, rugalmasság, logika! A szabály az szabály. Jut eszembe, ez a kereszteződés nem lakó pihenő övezet. Szabály szerint tudtommal azokban bordázhatnak. S vajon mi lesz e bordákból a télen ? Ha majd a jeges latyak ráfagy, lerakódik köréje, akkor mi lesz? MAG FOTÓ: SOMOGYI KAROLYNÉ ÉS RENDŐRSÉGI ARCHÍVUM Felejtsük el a féket! Gumik, lámpák. Idő és nyugalom. Ez az a négy kulcsszó, amelyeket a szegedi rendőrkapitányság közlekedési szakembereivel a legtöbbet emlegettünk. A vastag bordázatú gumik, a megbízhatóan működő világítás, a tiszta szélvédők és lámpabúrák fontos kellékei a biztonságos téli autózásnak. (A városi fény ajánlatos napközben is.) Nemkülönben hogy időben induljunk útra kocsival, kellő türelemmel, nyugodtan hajtsunk. Ennyi? Nem egészen. Van még sok feltétel, amelyet ha teljesít a járművezető, nagy eséllyel kiállhatja a havas hónapok próbáját. Az egyik: felejtsük el a féket, mondják a rendőrök. Nem a szó szoros értelmében persze, hanem kezeljük ezt a pedált másként, mint ahogyan szoktuk. A megcsúszott, meglódult kocsit sosem fogjuk meg a fékkel, csakis megfelelő kormányozó technikával irányíthatjuk a helyes útra. Pusztán gyakorlás kérdése az egész. Hogy most a tanfolyamokon például mennyit gyakorolják a tanuló vezetők e tecnikát, az nem tudható, régen káliszappannal bekent aszfalton tehettek próbát. A szegedi baleseti statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy az ősz végi, tél eleji hetek a legveszélyesebbek. Hirtelen, foltokban, kiszámíthatatlanul jelentkeznek a talajmenti fagyok. Ezekre most is számíthatunk, főleg a hidakon. Éppen ezért a csúszásveszélyre figyelmeztető táblákat már kihelyezték. Nem csak a hidakon, hanem minden úton fokozottabban vigyáznunk kell a követési távolságra, a sávváltásra, a kanyarokra, a sebességre. Ezeket a napokat drasztikus időjárásváltozások jellemzik, a fronthatások jobban megviselik az emberi szervezetet. Nem árt ha tudják önmagukról az autósok, hidegre avagy melegre érzékenyebbek. A megfigyelések szerint általában több balesetet okoznak a hidegfront érzékenyek. M. E. Téli balesetek Szegeden 1990-91 november 205 december 199 januar 151 február 121 Majdcsak boldogulnak A hóértekezleten elhangzott tények, információk közül a legfontosabbak: a raktáron lévő só menynyisége meghaladja a három és fél tonnát, s további fél tonna szállítására várnak. Ha figyelembe vesszük a tavalyi fogyasztást - két tonna sót és közel ennyi homokot használtak el -, a környezetvédők nagy bánatára legyen mondva: sóból nem lesz hiány. Az előírásoknak megfelelően az elsőrendű utakat a havazástól számított 4-6 órán belül, az egyéb útvonalakat 6-12 óra alatt kell járhatóvá tenniük a hókotróknak. A sószórók a jegesedés megelőzésére 20, jegesedés esetén pedig 40 gramm sót szőrhatnak négyzetméterenként. A környezetvédők, a sós hólében tocsogó járókelők és a gépjárművezetők többsége - ha rajtuk múlna az útérdesítést, a homokszórást részesítené előnyben. A tájvédelmi körzetek, a műemlékek környékén a sózás amúgy sem ajánlatos. Ezzel szemben - a szakemberek véleménye szerint -, az időjárási körülmények miatt Magyarországon nincs lehetőség a sózás mgszüntetésére. Szeged környékén a legnagyobb gondot a háromszorosára nőtt kamionforgalom és a hosszú várakozás miatt torlódásokkal terhes Röszkei út, s a határátkelő környékének tisztítása jelenti majd. A többi útszakasszal majdcsak boldogulnak valahogy a „havasok". VARGA Só, só, só... „Az utak téli sózásának hatását a Kertészeti Egyetem növényörökléstani- és nemesítési tanszékének munkatársai vizsgálták" - írja november 8-i keltezésű, idei 14. számában a Lélegzet című kiadvány, amely a Levegő Munkacsoport hírlevele. Megtudjuk belőle, hogy az utakra szórt, homokkal kevert, vagy tiszta só (NaCi) egy része visszamarad az út menti fák talajában. A só a vízben - vagyis a hólében - ionokra bomlik, nátriumsó és kloridion lesz belőle. A kárt jobbára a kloridion nagy töménysége okozza, de a nátriumion felhalmozódása is káros: gátolja a tápanyagok felszívódását. Hatásukra megjelenhet a levélperzselés néven ismert mérgezési tünet. Köztudott, hogy a sózás nemcsak a növényeket támadja, hanem széfmarja az úttestet és az alatta húzódó közművezetékeket, az autók alvázát is, de még a cipőtalpak sem maradhatnak közömbösek iránta. Azt viszont talán nem tudja mindenki, hogy a só mínusz 8 Celsius fok alatt már teljesen hatástalan... A cikk szerzője, dr. Radó Dezső c. egyetemi docens a bécsi gyakorlat átvételét javasolja: használjanak inkább mechanikai csúszásgátlókat. Homokot, őrölt salakot, vagy kis szemcsenagyságú kavicsot. Bár ez 30-40 napig lassúbb közlekedést engedne csak, de mindenképpen környezetkímélőbb. * Novemberben ne havazzon! A főút a minisztériumé NYILAS PÉTER VGV tárgyalt a szükséges intézkedésekről. Jó hír, hogy az idei 20-as számú törvény a közutak karbantartását az utak kezelőinek feladatává teszi. Eddig önkormányzati teher volt a városon átvezető fő közlékedési utak tisztítása, síkosságmentesítése. Ezután viszont ezért már a minisztérium fizet, következésképp több pénz marad egyéb feladatokra. A közgyűlés pótelőirányzatot szavazott meg a városgondnokság számára, de egy esetleges novemberi hóesés takarítási költségei most nem hiányoznának.... Decemberben viszont - januári számlára! - már vígan eshet a hó. Más megoldás híján továbbra is sózzák majd az utakat - ezt Sisák Géza, a VGV főmérnöke mondta. De csak annyi sót kevernek a homokba, amennyit feltétlenül muszáj. Gépparkjuk a tavalyihoz hasonló, pénzük viszont kevesebb... A vállalati létszámcsökkentésből következően kisebb gárdával kell ellátni ugyanazokat a feladatokal. NY. P. A szegedi városgondnokságon megtudtuk, hogy a VGV és a műszaki iroda képviselői hamarosan egyeztető megbeszélésen találkoznak az önkormányzat környezetvédelmi bizottságának tagjaival - azt vizsgálják meg, mi módon lehetne a gyalogjárdákat és a kisebb forgalmú mellékutakat só alkalmazása nélkül, kizárólag tiszta homok fölszórásával érdesíteni. Persze, ellenérvek is vannak: ha nincs oldóanyag (azaz: só), a homok, vagy salak lepörög az útról, vagy - újraolvadás esetén „leül," és majd ha fagy, kezdődhet újra a csúszkálás... Bár a városgondnokság és kivitelezője, a VGV csak november 15-étől számítja a telet - ekkor kezdődik a téli ügyeleti időszak -, már a hónap elején előfordult, hogy hidak, átjárók útburkolatát alkalmassá kellett tenni a biztonságos közlekedésre: hidegre fordult az idő, csúsztak az utak. A város működéséért felelős intézmények már várják a telet. Serege János, a városgondnokság igazgatója össze is hívott egy „hóértekezletet," amelyen részt vettek mindazok, akiknek szerepük van a hóeltakarításban: az IKV, az SZKV, a