Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-08 / 236. szám

2 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. OKT. 9. A magyar hús és Európa CSERNUS SÁNDOR PÁRIZSI BESZÁMOLÓJA A külső szemlélő, és a franciaországi életet többé-kevésbé belülről élő külföldi is egyaránt megállapíthatja, hogy Franciaország - egyebek mellett - a látványos nagy rendezvények hazája, vezetői és népe a monumentális és könnyed ünnepségek iránt is különös érdeklődést és vonzalmat mutat. Talán ez is magyarázza, hogy „mindennek" van „napja", „hete1 vagy „hónapia": a zenének, a színháznak, a nőnek, az apának (igen, neki is), az anyának, a gyereknek, a fáknak és madaraknak, a tengernek, a bornak, a nemzetnek, a könyvnek, a munkának stb. Az egyik ilyen ünnep a sorban, melyre az idén nem először készült az ország a szeptember közepére ütemezett un. „fete du patrimoine" volt mely több szempontból is igen érdekesnek ígérkezett. Az 1991-es ünnep nyitányát a dél-burgundiai Morván vidékére tervezték, Chateau-Chinon közelébe (F. Mitterrand köztársasági elnök, a választások idejének döntő óráiban ide szokott visszavonulni, várván az eredményeket). Ezen világtól meglehetősen elzárt területen a közelmúltban rendkívül fontos ásatások folytak, a Gallo-román egyik legjelentősebb régészeti lelőhelyét tárta föl egy nemzetközi hírű szakemberekből álló soknemzetiségű régészcsoport. (Tegyük hozzá azt is, hogy ebben a munkában oroszlánrészt vállalt Szabó Miklós professzor, folyamatosan bekapcsolódott Bökönyi professzor s dolgozott ott számos magyar diák is. E munkát a szervezők messzemenően elismerték, és meghívott szakemberek között kiemelt hely illette meg őket: a magyar részvétel döntő fontosságú volt, ami nagyon komoly eredmény Az idei „fete du patrimoine" tehát az „első Európa", azaz a Kelta Európa jegyében, az Európa-gondolat köré, európai részvétellel, francia nemzeti ügyként szerveződött, Franciaországnak az egyik „eldugott" részén; megnyitójára nagyszámú francia és nemzetközi szakembergárda, valamint a politikai élet főszereplői készültek. A szervezők Mitterrand elnök és Jack Lang kulturális államminiszter jelenlétében készültek megnyitni az eseménysorozatot. Az ünnepségből azonban nem lett semmi, ugyanis nem csak a szervezők, a szakemberek, a helyi és az országos politikai elit valamint a média „készült rá" erre az országos eseményre, hanem mezőgazdaságban dolgozók is, akik haragjukat demonstrálni kívánták, kinyilvánítva egyúttal azt is, hogy nem kérnek a régió életének átstrukturálására irányuló nagyszabású tervekből, - ezzel szemben követelik a hús felvásárlási árának magasabb szinten való meghatározását és befagyasztását. Hoj>y érveiknek nagyobb nyomatékot adjanak, a felbecsülhetetlen értékű régészeti lelőhely egy részén a fákat kivágták és az oda vezető utakra döntötték, melyeket előtte gondosan beszórtak szögekkel, s mindezt tekintélyes mennyiségű trágyával öntötték le. Ily módon mintegy „foglyul ejtették" azokat a látogatókat. A tapasztalat érdekes és tanulságos. Az elégedetlenség egyik oka - a meglévő reális belső feszültségek mellett (amint ez a helyiekkel való beszélgetésből kiderült) - a „Keletről fenyegető hús" érkezésének gondolata volt. (Bármilyen mosolyogtató is a lengyel-magyar-csehszlovák tervezett húsexport mennyiséget a fenyegetés kategóriába sorolni.) Ez a „fenyegetés" azonban - úgy látszik - egyszerre volt ürügy és az a bizonyos „csepp a pohárban": a sokak szerint túltámogatott, ám azzal együtt is elégedetlen francia mezőgazdasági termelők frontális támadást kívántak indítani a jelenlegi francia kormány agrárpolitikája ellen. Amint másnap Charasse pénzügyminiszter, a francia mezőgazdasági termelők, a liberális gazdaság elvét fennen hangoztatva, saját maguknak monopóliumokat és kiváltságokat követelnek, a liberalizmusnak csak IM, ••„" :_'_"* * óp; nagyon erősen talajt bizonyos területeken, s az érintettek nem akarják, olyan yzetben látják a létjogosultságát, ahol az ő piaci pozícióik a jobbak. Ilyen körülmények között az „Európa-gondolat" nem foghatott még hogy területükön más szektorok fejlesztésével próbálják meg (pl. turizmus) kiváltani az esetlegesen csökkenő jövedelmet, csak az állattenyésztést, és azon belül a marhatenyésztést kívánják folytatni, máshoz nem értenek és nem is akarnak érteni. Egy biztos: több dologról van szó egyszerre. Születésekor az európai integráció gondolata az elmúlt évszázad szélsőséges nemzeti rivalizálásainak és szembenállásának a legintelligensebb megoldására tett eleddig sikeresnek mondható - kísérletet. Egy ideje az EGK kis lépésekben fejlődött és szélesedett tovább, ám az ezzel együtt járó szükségszerű átstrukturálódás rendszeres, s még ma sem minden tekintetben feloldott feszültségekkel járt. A hetvenes-nyolcvanas években egyszerű volt, Nyugat-Európából nézve azt kívánni, hogy a „merev", „poszt-sztálinista" rendszerek bomoljanak föl, hogy a „népi demokráciák" egyszerűsödjenek demokráciákká. Ebben a közvélemény egységes volt. A segítségnyújtás többé-kevésbé hangsúlyozottan emberbaráti gondolata széles tömegekben vert gyökeret. Szerencsére az „üzlet" lehetősége is fokozatosan befészkelte magát a köztudatba (bár gyakran nem volt mentes attól a hátsó gondolattól, hogy majd a közép-európai országokon át megnyílik a mindig is vonzónak látott „szovjet piac"). A feltételek azóta alaposan megváltoztak. Kétségtelen, hogy bizonyos helyzeti előnyök és a történelmi hagyományok következtében a szóban forgó három ország szavakban határozottan, a tettekben több-kevesebb botladozással megindult az újjáalakuló és kiszélesedő Európai Közösség felé. Ugyanakkor a nyugat-európai közvélemény egy (és a francia közvélemény nem jelentéktelen) része örül - és tartózkodó. Az esélyeket a szakemberek még mindig jónak tartják. A tartózkodás oka más: sokan vannak, akik a munkájukat féltik, akik belső gazdasági emigrációtól tartanak. Azt bizton állíthatjuk, hogy a három említett országgal kapcsolatban különleges a helyzet, az átmenet a köztudatba, mint ahogy az is, hogy ez a három ország előbb-utóbb az EGK része lesz. Hogy mikor és miként megy ez végbe, azzal kapcsolatban természetesen eltérőek a nézetek. A bevezetőül említett események, ismervén az EGK korábbi történetét, úgy is értékelhetők, hogy az integrációs folyamatoknak egy természetes állomásához jutottunk, s az előrehaladás következtében - a dolgok természeténél fogva is - sok sok probléma és ellentét kerül a felszínre, s ez nem rossz dolog. Ezek m'előbbi feloldása érdekében azonban nekünk is sietni kell. Szerencsére Magyarországgal kapcsolatban lehetőséget és üzletet ajánl. Á közép-európai „csodát" végleg < keleti „csoda" eseményei. Ki kell használni a még mindig megnyilvánuló érdeklődést, a felkínált lehetőségeket. Tudni kellene élni a meglévő ajánlatokkal: a tavalyi évben, adataink szerint, több mint 150 francia képviselő járt Magyarországon, se szeri, se száma a regionális, városi delegációknak s az érdeklődő üzletemberek sem kerülték és kerülik el az országot. A kapcsolatteremtés hatásfoka rajtunk is múlik, vajon elégedettek lehetünk-e vele? SF—7750 FÉNYMÁSOLÓ CSAK NÁLUNK! Most 30 000 Ft árkedvezménnyel! Irodatechnikai SHARP szaküzlet "" , . mL»" Szeged, Széchenyi tér TJa L*"**-* Tel.: (06)-M 66-7032, T* 166-7449 Légitámadás Zágráb ellen A szélsőjobboldal előrenyomulása jellemezte a vasárnapi alsó-szászországi helyhatósági választásokat. A republikánusok „a külföldiektől megtisztított Németország" jelszavával korteskedtek. Helyi szinten a kereszténydemokraták a legerősebbek, bár három százalékot vesztettek. A német államfő, Richárd von Weizsácker Prágába érkezett. A két külügyminiszter ezúttal látja el kézjegyével a német-csehszlovák államközi szerződés szövegét. Ausztriában is helyhatósági választásokat tartottak. Felső-Ausztriában a jobboldali Szabadságpárt újabb előretörése minden bizonnyal kihat a koalíció sorsára. A Néppárt elvesztette abszolút többségét és 30 helyett 26 mandátumot szerzett. A Szabadságpárt 8 mandátummal erősödött. Portugáliában, a parlamenti választásokon a kormányon lévő jobboldali liberális irányzatú szociáldemokrata párt 51 százalékkal diadalmaskodott. A kommunista párt alig több mint hat százalékot kapott. Az izraeli hatóságok két napra kitiltották a megszállt területeken élő arabokat Jeruzsálemből. Ma, kedden lesz a jeruzsálemi Templomhegyen történt véres incidens első évfordulója. Tavaly 18 palesztin halt meg és 150-en sérültek meg, amikor összetűzés robbant ki a muzulmán hívők és a Templomhegy hívei nevű szélsőséges zsidó szervezet tagjai, illetve az őket támogató rendfenntartó erők között. Az Európai Közösség gazdasági és pénzügyminiszterei nagyfontosságú elvi döntést hoztak arról, hogy az eddig a Szovjetunió számára biztosított 750 millió ECU élelmiszersegélyt 1,25 milliárd ECU értékű új hitelkerettel bővítik'. Ennek az összegnek mintegy felét közép-európai (így magyaroszági) szovjet vásárlások meghitelezésére fordítják. A Zágráb elleni légitámadás során az óvárosi elnöki rezidencia is súlyosan megrongálódott. Légiriadó volt egész Horvátországban. Jelentések szerint, lapzártakor, egész repülőraj közeledett Zágráb felé. Négy föld-föld típusú rakétát is kilőttek a szerb erők. A néphadsereg eltökélt, hogy Vukovár, Dubrovnik és Zadar városokat megtisztítja az „usztasa" erőktől. Az éjszaka sok jót nem sejtet... A krakkói csúcsról a varsói csúcsra Hétfőn délben hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Antall József miniszterelnök, s kíséretében Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. A magyar kormányküldöttség a lengyel miniszterelnök meghívására érkezett Varsóba, egyenesen a krakkói csúcstalálkozóról. A lengyel vélemények megoszlanak a Visegrádi Háromszög csúcstalálkozójáról. „A ma parancsa és a jövő lehetősége" címmel a Zycie Warszawy főszerkesztője, Kazimierz Wóycicki arra hívta fel a figyelmet, hogy Krakkóban erőteljes hangsúlyt kapott a Nyugatnak szóló figyelmeztetés: saját érdekében többet kell tennie, segítenie, ha nem akarja, hogy közvetlen szomszédsága veszélyes konfliktusok övezetévé váljon. A Gazeta Wyborcza azt emelte ki, ami nem történt meg: nem állapodtak meg közös gazdasági stratégiában a Szovjetunió iránt, nem hozzák létre a szabad kereskedelmi övezetet és a közös állami bankot. A lap szerint elsősorban a magyarok ellenállásán bukott meg a három ország közti vámhatárok felszámolásának terve. A katolikus Slowo Plowszechne így látja: „Nem egyenlő oldalú ez a háromszög és a közepe üres, a három várkastély, a pozsonyi, a visegrádi és a krakkói még nem egyesültek egyetlen várrá, amely megvédene a jövőtől való félelemtől". A Glob 24 viszont úgy vélte, hogy Krakkó az igazi közeledés kezdetét hozta meg: végre sikerült leküzdeni a külpolitika alapkérdéseiben korábban meglévő alapvető különbségeket, és megnyitják az utat az igazi háromoldalú együttműködés, a határok megnyitása és a közös biztonsági rendszer kiépítése felé. Az érdekközösség tudatát erősítette meg a krakkói lengyelmagyar csúcstalálkozó, s ez legvilágosabban a katonapolitikai területen nyilvánult meg - vélekedtek a krakkói találkozót összegző német kommentárok. A Die Welt szerint a posztkommunista országokban a problémák oly nagyok, hogy azokat egyedül lehetetlen megoldani. Ezért elengedhetetlen az együttműködés, különösen gazdasági területen, ezért létezik a VarsóPrága-Budapest háromszög. Horvátország független Horvátország ma függetlenné vált - jelentette be hétfőn Franjo Tudjman horvát elnök. A horvát vezető emlékeztelett arra, hogy hétfőn járt le az a háromhónapos moratórium, amelyet a függetlenségi döntések befagyasztására vállalt a Brioniban kötött megállapodás keretében. - Most is érdekeltek vagyunk abban, hogy a válságot békés úton oldjuk meg: ezért Zágráb nemzetközi konferenciát indítványoz. Ennek a tanácskozásnak azonban nemcsak a béke megteremtéséről kellene tárgyalnia, hanem az eddigi jugoszláv köztársaságok szétválásáról is. Továbbra is felajánljuk a lehetőséget a békés megoldásra - közölte. ... a háború pusztít A gazdasági szankciókkal fenyegető EK-ultimátum lejárta és a szovjet békefelhívás ellenére is tovább folytatódtak hétfőn a harcok a horvátországi frontokon. A legsúlyosabb összecsapások Vukovarban és Zágráb környékén dúltak. Franjo Tudjman horvát elnök szerint a „Zágráb kapujában álló jugoszláv néphadsereg a horvát főváros teljes elpusztítására törekszik". Az elnök hangsúlyozta: egyre nyilvánvalóbb, hogy a hadsereg le akarja rombolni Zágrábot és Dubrovnikot. Közölte, hogy mások erőszakolták rá Horvátországra a háborút, és most már a horvátoknak is a háború szabályai szerint kell cselekedniük. Andrija Raseta tábornok, az ötödik katonai körzet főparancsnokának helyettese a Zágráb környéki szövetségi laktanyák ostromának beszüntetésétől tette függővé a horvát főváros elleni támadás leállítását. Szerinte megegyezett Franjo Greguric horvát miniszterelnökkel a laktanyák blokádjának beszüntetéséről, azonban az egyezség ellenére sem szabadultak fel a hadsereg épületei. Kijelentette: Úgy tűnik, hogy már senkinek sem lehet hinni, és nem maradt senki, akivel tárgyalni lehetne. A híresztelések ellenére nem szakad az RMDSZ A jövő: a platformok szerinti szerveződés Aradon, az október 6-i gyásznap előtt huszonnégy órával összeült az RMDSZ-vezérkar, a szervezetet foglalkoztató időszerű politikai kérdések megtárgyalására. Miből is áll a romániai magyarság pártjának vezérkara? A Küldöttek Országos Tanácsának (KOT), amely két kongresszus között vezeti a szervezetet, minden megyei elnök hivatalból tagja. Akár az ifjúsági szervezetek vezetői, valamint a szakosított, a politika támogatását nem nélkülözhető csoportosulások képviselői, amilyen például a szórvány-kutatóké. A KOT-gyűlések között (havonta, változó helyszíneken, legalább egy alkalommal összejönnek), mint végrehajtó szerv, az Elnökség képviseli a szervezetet. A parlamenti frakció (a szenátusba és képviselőházba bejutott politikusok) a törvényhozásban képviseli érdekeiket. Az aradi KOT-tanácskozásról dr. Bárányi Ferenc temesvári képviselő, a román Parlament egészségügyi bizottságának elnöke az alábbiak szerint nyilatkozott. - A Stolojan-kormányban való részvételről tárgyaltunk. Kemény, férfias, hajnalig tartó vita volt. A többi ellenzéki párttal egyetemben egy-egy államminiszteri (rangja szerint miniszterelnök-helyettesi) funkciót tartunk elfogadhatónak a jelenlegi helyzetben. Az államminiszterek egyértelműen az illető politikai alakulatot képviselnék a kormányban. Egyetlen tárcát igényel az RMDSZ: a kisebbségit. - Milyen biztosítékot látnak ennek megszerzésére? - Semmi biztosíték nem létezik. Az sem valószínű, hogy nem odázzák el a kisebbségi tárca létrehozását. Folytatom: hat minisztérium (tanügy, kultusz, művelődés, ipar, mezőgazdaság, igazságügy) számára jelöltünk ki államtitkárt, mivel e területeken ismert és bizonyos értelemben megfellebbezhetetlen szakértőkkel rendelkezünk. - Az egészségügy miért maradt ki? - Ezen a területen nem lehet politizálni, ráadásul a jelenlegi romániai gazdasági helyzetben szinte semmit sem lehet tenni. Különben én a képviselőház, kollégám, dr. Kozsokár Gábor pedig a szenátus egészségügyi bizottságának elnöke, tehát a törvényhozásban, már az alkotás során hallatjuk szavunkat. -A KOT-döntést mi fogja követni? - Az igénymeghallgatást a kijelölt miniszterelnök megejtette. A pártok is egyeztetik egymás között a terveket. A személyekre szóló leosztás, a gyakorlati alku ezután következik, ami már az elnökség feladata. Mármint határozataink végrehajtása. - Kiket javasoltak a végrehajtó hatalom pozícióiba? - Értelmetlennek tartom az előzetes harangozást, mivel rontaná helyzetünket a többi párttal való egyeztetés során. Közbevetem: a jól értesültnek tűnő magyarországi lapok sok név felröppentésével rossz szolgálatot tettek, ráadásul nem egy esetben dezinformáltak. - Rengetegen találgatják: szakad-e az RMDSZ? - Nem szakad. A jövő: a platformok szerinti szerveződés. A marosvásárhelyi kongresszuson a hasznos idő egyharmadát az ezzel kapcsolatos vitával töltöttük. Akkor (szorosan) a látszategység megőrzéséért kiálló vonal győzött. Most, Aradon átbillent a mérleg nyelve. A Küldöttek Országos Tanácsa munkánk korszerűsítése mellett döntött. E jövőképet képviselte Tőkés László püspök is. - Miről tárgyalt még Aradon a KOT? - Sajnos, a kormányzásban való részvételünkről folytatott vita fölemésztette a hasznos időnket. A pénzügyi, oktatási, gazdasági és a szórványmagyarságot illető kérdések, bár napirenden voltak, halasztódtak. - Egy mondatot - végezetül - szeretnék hallani a képviselőház törvényalkotó munkájáról... - Egészségügyi vonatkozásban: sok mindent tettünk, ami nagyon kevés. Megalkottuk a sztrájk-, szakszervezeti-, kollektív munkaszerződési-, fizetések- és adótövényt; az egészségügyi-, munkaügyi-, társadalombiztosítási- és a nők helyzetéről szóló, valamint az örökbefogadási törvényt az általam vezetett szakbizottság tárgyalta előzetesen. Mivel kineveztek a bizottság vezetésére, „kis Napóleonként" elértem, hogy e csoport az alkotók politikai színezetétől függetlenül tudott dolgozni. Ez kis eredmény a nagy ellentmondások közepette... PATAKI SÁNDOR