Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. OKT. 1. Megért volna 16 milliót Aranyvásár Árvereztek már néhány vendéglátóipari egységet Szegeden, tulajdonjogot azonban mindeddig csak egyetlen üzletre sikerült szerezni, s az is korábban egy budapesti központú cég , a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat kezelésében volt. Szeptember közepén hat üzletet póbáltak értékesíteni a vagyonügynökség megbízásából, közülük négynél bérleti jogot, kettőnél, egy salgótarjáni egységnél, illetve a szegedi Kgő Arany Sörbárnál tulajdonjogot lehetett vásárolni. Az utóbbi vevőivel, az Intercoop Kft. ügyvezető igazgatójával, Ábrahám Jánossal, illetve a cégvezetővel, Csányi Évával beszélgettünk. A régi terv „elveszett", az Éliker perelni fog! Privatizáció - újabb nekirugaszkodás - Teljesen élőiről kellett kezdenünk mindent! - mondja az Éliker új igazgatója, Papp Zoltán . Az annak idején jegyzett részvények jórészét kérésre visszafizettük a dolgozóknak. A maradék 600 ezer forintot elkülönítve őrizzük, s kamatot fizetünk érte. - Mi lesz az Éliker sorsa? - Válasszuk ketté a folyamatot. A több mint 70 üzletünkből ötvenet elvisz az előprivatizáció. November 4-én indul az árverés, s az idén még 19 üzletünk kerül kalapács alá. -A többi? - A szerződések miatt lesz olyan is, amelyik csak 1994-ben adható el. Addig ez a cég elkülönített vagyonát képezi, s vagyonkezelőként működünk közre. - Mi lesz a megmaradó résszel? - A vállalatot teljesen át kell alakítani. Minden bizonnyal részvénytársasággá. Az volt a tervünk, hogy egyből nyílt jegyzésű részvényeket bocsájtunk ki, de ehhez a vagyonügynökség nem járult hozzá. így két lépcsőben tudjuk csak elképzeléseinket megvalósítani. Először-1-január 1-ével társasággá alakítjuk a megmaradt A Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat átalakulási törekvéseiről jó évvel ezelőtt már hírt adtunk. Akkor 2 millió 550 ezer forintot fizettek be a dolgozók egy zárt alapítású részvénytársaságba. Időközben azonban valóságos háború tört ki a kereskedők között, aminek az lett a végeredménye, hogy a vállalatot - miután szabálytalanságokra derült fény „lefejezték". Az új vezetés elölről kezdhetett mindent. Az átalakulás régi dokumentumait, ma nem találja senki. Ráadásul annak idején egy ügyvédi irodának - előre - több mint két millió forintot fizetett ki a régi vezetőség, a mára már használhatatlanná vált papírokért. Most úgy döntöttek, perre viszik a dolgot. Nem csak a két millió miatt... tizenkilenc üzletünket és egyéb vagyontárgyainkat, majd 1992. áprilistól beléphet a külföldi érdekeltség is. - Van már érdeklődő? - Egy osztrák bankkonzorcium, amelyik már más társvállalatoknál többségi részt szerzett. - Hogyan alakul majd a tulajdon a társaságon belül? - A dolgozók körülbelül 15 százalékot jegyezhetnek kedvezményesen, 10 százalékot vissza kell tartani kárpótlásra, várhatóan 15 százalék illeti meg az önkormányzatot, a maradékot pedig az ÁVÜ fogja értékesíteni, minden bizonnyal a külföldi cégnek. - A nagy boltokat is el lehet adni, ha a benne dolgozók vevők rá. - Régebben akadt ilyen szándék, de visszaléptek a kereskedők. Ez a cég csak így, egyben ér valamit, ha kimazsolázzák, az senkinek sem jó. Egyébként a vagyonügynökség sem járult hozzá. - Mi lesz a kisboltokban dolgozókkal? - Sajnos 80 kereskedőnek máris fel kellett mondanunk. Az pedig kétséges, hogy a leendő új tulajdonosok őket fogják alkalmazni. Kereskedőből egyre több lesz a munkanélküli a városban. Legfeljebb a nyugdíj előtt állókat tudjuk megmenteni. - És ha az új tulajdonos másként gondolkodik? - Az Éliker boltoknál is többségében bérleti jogot privatizálnak majd. A kis üzleteknél jórészt megmarad még öt évig a profilkötöttség. De élelmiszert árulni ma aránylag jó üzletnek tűnik. - Mennyit ér a megmaradó vagyonuk? - Több mint negyedmilliárd forintot. A forgalom és a vagyon 75-80 százaléka megmarad az rt.-nek. - A fogyasztók mit érzékelnek majd az átalakulásból? - Egyelőre minden bizonnyal a feszültséget is. De igyekszem időről időre minden boltba eljutni, minden részletről tájékoztatni a kollegáimat. - Ki bonyolítja majd a privatizációt? - Szerződést kötöttünk a budapesti székhelyű Pénzügykutató Rt.-vel. Semleges közvetítőt szeretnénk, tiszta, nyílt privatizációt. RAFAI GÁBOR - Mi történt Budapesten? - Körülbelül az, amire mindenki számított, azokra az üzletekre, amelyekre csak a bérleti jogot kínálták, egyetlen pályázat sem érkezett. Az országszerte beharangozott ötszörös-tízszeres bérletidíjemelés árnyékában a potenciális érdeklődők nem is próbálkoztak. - Miért lehetett tulajdonjogot értékesíteni az Égő Aranynál? - Tudomásunk szerint már az olajosháznak nevezett tízemeletes építkezésébe beszállt Hungária, s az üzlethelyiségnek így ez a cég lett az egyedüli kezelője. - Ez még nem tulajdonjog. - Maga az árverési hirdetmény sem volt igazán egyértelmű, hiszen a kezelői jog kifejezést használta, s talán ennek köszönhető az, hogy csak mi pályáztunk. - Akkor kikiáltási áron vásárolták meg az üzletet. - Tfz és félmillió forintért, ebből ötmillió háromszázezer volt a készpénzben fizetendő privatizációs költség, a többire Egzisztencia-hitelt vettünk fel a Dunabanktól. - Miért volt ilyen magas a privatizációs költség? - A berendezést egymillió kettőszázezerre értékelték, de a korábbi fejlesztési hitelből is maradt még az üzleten, amit a vételárból fizetnek majd vissza. Szerintünk ez a magas készpénzarány is visszatartotta a pályázókat. Az árverés másik tulajdonjogos üzlete, a salgótarjáni egyébként négymillióról indult és a duplájáért kelt el. - Licitálás esetén Önök meddig mentek volna el? - Tizenhat millióig, a banki ígérvény eddig engedett volna bennünket. - Hogyan találtak rá a sörbárra? - Többek között adó- és befektetési tanácsadással foglalkozunk. Törzshelyünk volt ez a söröző és a dolgozók egyszer panaszkodtak, hogy el akarják adni a fejük fölül a munkahelyüket. - Addig adtak másoknak tanácsokat, míg a legjobbat megvették maguknak? - Először természetesen magunknak, hiszen E-hitelt csak magánszemélyek kaphatnak de az üzletet bevittük a kft-be és úgy hasznosítjuk. - Alaptőke-emeléssel? - Nem, vagyonként, hiszen ha törzsbetétként vittük volna be, nehéz lenne később mobilizálni. - Hogyan tervezik a hasznosítást, milyen hosszú megtérülési idővel számolnak? - Bérbeadjuk a sörbárt az egyik meglehetősen ismert szegedi vendéglátós kft.-nek, s az üzemelteti október elsejétől. Három évre kötöttünk szerződést, számításaink szerint hat év múlva megtérül a befektetés. - Véletlenül nem a bérbevevő cég megbízásából pályáztak? - Csak az árverés után vettük fel a kapcsolatot, de magunk is belevágtunk volna az üzemeltetésbe, ha nem találunk rá megfelelő partnert. - Elképzelhető, hogy hat év múlva úgy lesz egy magántulajdonú, tehermentes belvárosi üzletük, hogy addig lényegében egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe? - Nem szabad elfelejteni, hogy ötmillió készpénzt fektettünk be és ami hasonlóan fontos, nagyon jól vásároltunk. Kettőszázötven négyzetméter az üzlethelyiség huszonöt a terasz, nem is drágább, mint egy jobb belvárosi lakás negyvenezer forintos négyzetméter ára. Nem lehet véletlen az sem, hogy a banki hitelígérvény tízmillió forintra szólt, ugyanakkor nekünk csak a felét kellett igénybevenni. KOVÁCS ANDRÁS • • Onprivi atizác !ÍÓS nro gram (Előzetes jegyzék) Létszám Vagyon f Forgalom millió Ft millió Ft Autójavító V. Hmvhely 132 57 29 Autójavító V. Makó 99 52 26 Szella 97 51 19 Szegedi Patyolat 169 61 73 Szentesi Villamos V. 40 16 5 Szervo 137 118 16 Csomiterv 117 54 38 Délterv 224 82 83 Szegedi Fodrász V. 135 17 20 Az Állami Vagyonügynökség mintegy 800-900, ügyelet alatt álló Csongrád megyei vállalatok jellemzően kis- és középvállalat önprivatizációját ezeknek a kitételeknek megfelelnek, nincs tehát kivánja végrehajtani, legkésőbb 1993 március akadálya a privatizációnak. Az érintett cégek a végéig. (DM szept. 28.) Az első ütem azokat az törvény értelmében - a szabadon megválasztható állami vállalatokat érinti, ahol a foglalkoztatottak szakértő szervezet közreműködésével - saját létszáma háromszáznál kevesebb és az éves belátásuk alapján szervezhetik meg privatizációs forgalmuk háromszáz millió forintnál kisebb. Mint folyamataikat, dönthetnek átalakulásukról és látható, a táblázatban felsorolt, önkormányzati felhatározhatnak új tulajdonosi struktúrájukról. Afor-kutak, másodszor... Minden bizonnyal kerekre nyílna a szeme annak a banktisztviselőnek, akihez egy - különben kifogástalanul öltözetű - úr azzal állítana be, hogy negyvenezer forint Egzisztencia-hitelt szeretne felvenni, vállalkozás alapításához. Pedig a milliókhoz szokott pénzembernek nem szabadna csodálkoznia, ekkora összegű kedvezményes kamatozású hitel is elegendő lehet például egy - különben alig százezer forintba kerülő - tüzelőolajkút megvásárlásához Szegeden. Április végén jelent meg lapunkban az első, privatizációhoz kapcsolódó klasszikus árverési hirdetmény, amelyben a vagyonügynökség megbízásából hét Csongrád megyei üzletét - hat háztartási tüzelőolaj-árusító helyet és egy csongrádi benzinkutat - kínált eladásra az Áfor. A megadott határidőig az üzemanyagtöltő-állomásra négy jelentkező is akadt s az árverésen a legtöbbet ígérő pályázó el is vitte a benzinkutat. A HTO-eladóhelyek senkit sem érdekeltek. A szakemberek már akkor sokallták a 200-250 ezer forintos kikiáltási árat, hiszen a kutak forgalma az utóbbi időben alaposan megcsappant. A mihálytelki, a Bérkert utcai és a petőfitelepi eladóhelyek környékére bevezették a gázt, a színezés miatt nem lehet már olcsóbb fűtőolajat önteni a dízelüzemű autókba, s talán a fóliaházaknál is kevesebb fogy, mint korábban. Egy liter fűtőolajon egy forintnál alig valamivel magasabb az árrés, ezek a kutak többnyire csak veszteséggel üzemeltethetők. Hiába kerül ez államiból magánkézbe, itt nem biztos, hogy a gazdaszemlélet hiányzott. A senkinek sem kellő HTO kutak a tervek szerint kinyitnak a fűtési idény kezdetére - a sajátosan értelmezett ellátási felelősségnek köszönhetően -, hasznot azonban nem igen hoznak majd a régi tulajdonosnak. Az illetékesek - ez esetben a vagyonügynökség - természetesen addig sem ülnek tétlenül, hiszen a közelmúltban másodszorra is meghirdették az állomásokat - immár féláron. Az más kérdés, hogy a hozzáértőnek ingyen sem kellenének, s talán inkább fákat ültetne a helyükre. icX