Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

6 KÁRPÓTLÁS DÉLMAQYARORSZÁG KEDD, 1991. OKT. 29. Az igazságtalan szőlő... Fityiszt termett a mi szőlőnk, nem fürtöt! Mondom testvéreimnek, jobb ha belenyugszunk s viccet csinálunk belőle, mert a tajtékozással, dühödt toprzékolással se megyünk többre a mai világban. Hiszen nem történt más, mint kiderült: hiába volt tekintélyes szőlőtáblánk, mutatós gyümölcsösünk mégsem volt! A minapi érdeklődéskor a hivatal igazságtalannak minősítette azt a két hold 1200 négyszögöl földet, amelyre a család vesszőt duggatott, gyümölcsfának gödröt ásott. Azt a birtokrészt, amely évtizedekig adta hétszemélyes családunknak a megélhetést. Mire a szőlőültetés jelei Szegedre értek, elhalványultak a hivatali útvesztőkben s mostanra majdhogynem még nyomuk sem maradt. Tudni tudnak róla, de a lehető legjobb indulattal sem változtathatnak a pecsétes papír mutatta állapotokon. Bebizonyosodott, bármivel érvelnék, elkéstem, csupán a valóság vicc voltát erősíthetem. Például mondhatnám, hogy kicsi koromban meg se faragtam a harmadik sor második almafáját és egész termést hozott az mire beterebélyesedett. Mondhatnám, hogy nem vezettünk, mi munkára kényszerített gyerekek, se lovat, se ökröt az iskolaút felé hosszába, a tanya felé meg keresztbe haladva az ekekapázások évtizedeikor. Mondhatnám, hogy nem volt Otelló-sor a Kövidinka végében, a barackos mellett meg a közte út mentén. Nem volt körbesövényezve olajfával, nem volt benne kút két cementkáddal. Kaszvadt cseresznyefák, London-Peking, Delicsesz, Asztrahán. Sztarking meg természetesen húsz mázsa jonatánalmát adó fasor sem volt, hogy számolható tízes parcellákba oszthassa az egészet. Nem nyitottunk, nem metszettünk, nem horoltunk, nem permeteztünk, nem kötöztünk s nem is szedtük le évente a tízezer nyakas, vagy éppen földbe szégyenlősködő tőke termését. Egyetlen kád mustot, hordó bort, szemnvi törkölyt nem kezeltünk és mi több: nem fogtunk nyulat, mem hűsöltünk nagylombá fakoronái alatt nyári rekkenések idején s nem is dézsmáltuk meg éhesen a korán zsendülő bogyókat. Szilvafáiról nem főztünk lekvárt az oroszok bejövetele óta soha és most kivonultukkal sem, hogy illően zárhassuk a múltat... Nem csináltunk mi semmit! Csak úgy tettünk, mintha dolgoztunk volna látástól vakulásig. Csak kívánkoztunk egyről a kettőre. S lám: öregedő korunkra viccet csinálok magunkból. Mert ezennel hivatalosan fölszólítom testvéreim - három bátyám s húgom -, hogy a szőlőnk iránti kárpótlási vágyamról teljes mértékben mondassanak le. Kérem még ehhez az összes rokon, szomszéd, barát, ismerős helyeslő erősítését meg annak a százvalahány, érdekemben képviselőként szónokló testületnek, szervezetnek fejbólintását, amelyek eddig is hatalmas zengzetességgel szerveződtek igazam védelmére. Ezenkívül kérek minden pártot, rendszerváltás igyekezetében serénykedő bármely más kompániát, hogy ne legyen csöppnyi lelkiismeret furdalásuk sem, mert szőlőnk nem volt, nincs és nem is lesz. A földhivatal jól tette a dolgát. Rajtuk igazán nem múlott semmi, sőt a körénk alakult termelőszövetkezeti csoportosuláson se. Példamutatóan cselekedtek már akkor, mikor hagyták tönkremenni azt, ami nem is volt. A szőlősorok közét - miután elszéledtünk belőlük fölverte a gaz, a gyümölcsfák belerokkantak az enyészetbe. A földjét apránként elhordták. (Hordanák még most is szegények, ha nem szakadtak volna időközben bele a közösködésbe.) Megelőzték korukat, mert a minapi jó szándékú hivatali értesítéssel megtudtam: a földhivatali papírok nem igazolják a kisteleki szőlőnk meg a volt barackosunk létét. Jelezni jelzik ugyan, de haloványan, és az adót is leszedték róla jócskán fölösen, de a föld aranykorona-értéke annyi maradt, mintha mi sem történt volna. Mintha be sem ültették volna apámék, két esztendő kemény kétkezi munkájával a háború dörgedelme alatt a csak királydinnyét virágoztató homokpartot... A hivatali nyilvántartásban nyomtalan az elmúlt negyvenvalahány esztendő. A szőlő igazságtalan létében leiedzett. S mégis kénytelen vagyok tudomásul venni az idő múlását, a dolgos pártállami időket. Ez ellen nem lehet apelláta. Ráadásul még bátran feltételezhető, hogy az időközben másvilágra költözködő, becsületükben meghótt szüleink, bizonyára elmulasztották a hivatalos bejegyzés érvényesíttetését. Bemondani bemondhatták ugyan az arrajáró végrehajtónak, de bélyeggel, írással, pecséttel nem biztos, hogy megáldották azt. Komoly kárt okozva ezzel a mi jólétünkön munkálkodó államgépezetnek. Remélem, ezért a megbocsáthatatlan hivatali kihágásért hiába fröcsög szóindulatával a sok népvezér mocsokul meg fognak büntetni még bennünket, tehetetlen utódokat is. Pótolhatjuk kárukat hamarjában, mivel nagymesterei lettünk ennek mára. Mert, mi - ellentétben a hivatallal - kiválóan tudunk kárt pótolni. Megtaníttatták velünk az elmúlt évtizedekben, hogyan s miként szolgáljunk a bürokrácia istenének. Sőt, mostmár azon se csodálkozhatnánk, ha a szőlőnkbe tévedve az elhagyatott maradék tőkéink a soros fürtök helyett mostmár igazként mutatnák a nagy fityiszt: ezt nektek, nem kárpótlást. MAJOROS TIBOR A földhivatal nyugalomra int A hiányos igénylőlap is, jó" A haláridő közeleg, az érdekeltek egvre idegesebbek. Ez a földhivatalokhan dolgozók benyomása. A kárpótlási igények benyújtásának 90 napos határideje november 8-án jár le, de sokan még most sem tudják, miért kérhetnek kárpótlást. Természetesen a jogszabály választ ad a kérdésre, de a földhivatalok munkatársai a törvény szövegének értelmezésekor a végrehajthatóságra is gondolnak. Az eddigi tapasztalatokat a megyei földhivatal vezetője, dr. Tóth Ferenc foglalja össze. A lényeg: azért a kárért lehet kárpótlási jegyet igényelni, amit 1949. június 8. után az állam okozott. így, ha valakinek a házát, földjét, vagy egyéb ingatlanát államosították, elvették, kényszerűen vagy ingyenesen kisajátították. amit kényszerből felajánlottak. De nem lehetséges kárpótlást kérni azért a földecskéért, amit térítés ellenében sajátítottak ki, azért a földecskéért amit „bevittek" a „téeszcsébe", most is téesz tag tulajdonában van és ezért földjáradékot kap, vagy olyan örökös tulajdona, aki szintén téesz tag. Azokat a földterületeket, melyek a téesz használatában, de a tagok tulajdonában vannak, viszszakaphatják az igénylők, ha „kiméretik", de kárpótlási jegyet ezért nem kaphatnak. Többen vannak azok, akiknek nem kárpótlási jegy, hanem föltulajdon kellene és szeretnék azt a téeszben hagyni bérleményként. Az idősek jó részének ez a szándéka, kivéve azokat, akiknek a gyerekei a földművelést választják. Földhöz csak úgy juthat valaki, ha igényét erre jelenti be, s a kárpótlási jeggyel földért licitál. Tehát a földhöz jutás alapja a saját jogon szerzett kárpótlási jegy, közvetlenül nem lehet kárpótlásként földet kapni. Az igénylő az így megszerzett földdel viszont szabadon - mint magántulajdonnal - rendelkezhet, tehát művelheti, eladhatja, bérbe adhatja. Azok, akik csak a tulajdonjogot akarják visszakapni, de a föld művelését a téeszre bíznák, fogjanak össze, s a licitáláskor jelöltessenek ki külön táblát. így a szövetkezettel is egyszerűbb a megegyezés. Az idős tulajdonosok gondja átmenetileg így lenne megoldható. A határidő sürget, ezért fontos tudni: az érintettek az igénylőlapot még akkor is adják le november 8. előtt a Megyei Kárrendezési Hivatalhoz, ha csak hiányosan tudják kitölteni, ha a kárukat bizonyító okiratot még nem tudják mellékelni. A hiányos iratok alapján is nyilvántartásba veszik kárpótlási igényüket, az igazolások beszerzésére pedig még több hónap áll rendelkezésükre. Elvenni sokkal könnyebb volt! „ Most licitálhatok a saját földünkre..." - Mondja meg, mit lehet kezdeni ezzel a kárpótlási jeggyel? Nem ér ez így semmit - fakad ki indulatosan egy kövér úr. - Akkor minek áll itt sorban - cáfol rá egy vékony. - Bizony, sokat ér ez a kisnyugdíjasoknak. A Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatal a sors fintora révén éppen a volt Megyei Tanács Rákóczi téri épületében működik. A földszinti aulában két asztalnál folyik az adatlapok átvétele, kitöltése, a tanácsadás. A sor hosszú, vannak itt férfiak és nők, öregek és fiatalok, kalaposok és aktatáskások, de van néhány nyűgös kisgyerek is. A forgalomtól függően néha órákat kell sorban állni. Meg is jegyzi valaki: - Miért nem lehet több ügyfélszolgálatost beállítani? Hely van, asztal van, a munkanélküli is épp elég. A földhivatalban reggel 8-tól délután 4-ig álltam sorba. A többség egykedvű. Hiszen túl vannak már a földhivatali vagy levéltári procedúrán, az anyakönyvi kivonat, a halotti bizonyítvány, a telekkönyvmásolat beszerzésén, és kitöltöttek már néhány „A" meg „K" lapot, akad olyan, aki 46-ot. - Az a fontos hogy ezt is megértük - szól oda az egyik méltatlankodó csoportnak egy idős bácsi. - Majd meglátjuk, mi lesz belőle a végére - kanyarodik vissza a beszélgetés az eredeti, örökzöldnek tűnő témára. Eddig ötezer kérelem Szabó József hivatalvezető ötödik emeleti irodája a béke szigetének tűnik a földszinthez képest. Amíg várok, a titkárnő középkorú férfit tessékel ki udvariasan az ajtón, és az ügyfélszolgálatra irányítja. - Gyakori vendég nálunk magyarázza. - Sokan legszívesebben azonnal a vezetőhöz fordulnának. Nyílik az ajtó, Szabó József egy új alkalmazottat kísér ki. Mint később megtudom, a határidő lejártának közeledtével bővíteniük kell az apparátust. - Eddig körülbelül ötezer kárpótlási igényt nyújtottak be hozzánk, a kérelmek száma az utóbbi hetekben ugrásszerűen megnőtt, úgyhogy számításaink szerint akár tízezer fölé is emelkedhet. Mindezt 12 munkatársunk intézi. Az ügyfélfogadás mindennap két műszakban folyik, reggel 8-tól dé'után 4-ig. A kárpótlási igények több. mint 90 százaléka földre és tanyára vonatkozik, elenyésző a házakra és vállalkozásokra irányuló kérelem. Általában kisebb, legfeljebb párszáz aranykoronás területekről van szó, elszórva a megye egész területén. Az igénylők nagy többsége Csongrád megyei, de jönnek az ország minden pontjáról, sőt, külföldről is. Véleményem szerint az ügyfelek nagyobb része járadékot igényel majd, és nem kezd földművelésbe, vállalkozásba. - Vannak problémák az ügyintézéssel? - Sajnos az ügyfelek egy része még mindig nem érti az adatlapokat, megriadnak a számítógépes feldolgozáshoz szükséges kódszámoktól, pedig maga a kitöltés egyáltalán nem bonyolult. - A levéltárak és a földhivatalok közreműködése megfelelő? - Az együttműködési készséggel nincs hiba, a nyilvántartások viszont rettenetes állapotban vannak. Utasítani kellett volna ezeket az intézményeket még a törvény végrehajtásának megkezdése előtt, hogy tegyék rendbe a dokumentumaikat. Felejtsük el, hogy földünk volt Szabó József lekísér a földszintre, ahol éppen váltják egymást az ügyintézők, csak a sor marad éppolyan hosszú, mint amilyen volt. - Ki az, akinek csak kérdése van? - szól a várakozókhoz a hivatalvezető. - Gyakran lejövök segíteni magyarázza. Egyszerre öt-hat ember terem ott, megsárgult, gyűrött papírokat vesznek elő, záporoznak a kérdések, itt-ott még a BM útmutatója is előkerül. - Hány „F" lapot kell kitöltenem, ha a sérelmet szenvedett nagyapa két fia is meghalt, és az unokák résztulajdonként igénylik vissza a földet? - Ha a tulajdonos Varga volt, majd nevet változtatott és úgy vették el tőle a földet, én is Varga vagyok, de csak örökbefogadott, akkor mit csináljak? Pár perc alatt legalább öt családi históriába nyerünk bepillantást. Az egyik kérdező bizalmatlan pillantást vet felém, odébb húzódik és halkabbra fogja a mondandóját. Arcára van írva: soha nem lehet tudni... Tagosítási kérelmét szorongatva talán rossz emlékek kísértik. Odébb sétálok hát egy üldögélő csoporthoz. Éppen Kisgazdapárt-emblémás szatyorból szedik elő a barna borítékokat. Nem kell sokáig faggatnom őket, nemigen rejtik véka alá a véleményüket. - Túl van ez az egész bonyolítva, elvenni bezzeg sokkal könnyebb volt. Még egy fecnit sem adtak, csak ránk parancsoltak, hogy három nap alatt szedjük a sátorfánkat, és felejtsük el, hogy földü nk volt. A lovakat meg elvitték a vágóhídra, majd a szívünk szakadt meg. - panaszolja indulatosan az egyik asszony. - Most meg licitálhatok a saját földünkre - toldja meg egy másik. Nem érti. miért kell a kárpótlási jegy, miért nem lehet mindenkinek visszaadni azt, amije volt. - A gazdag emberek majd leteszik a pénzt, a szegénynek meg megint nem jut semmi - summázza véleményét a társaság egyetlen férfi tagja. Fiatalabb nó jön az asztalhoz, éppen most végzett az ügyfélfogadásnál. - Hát tudja, én okleveles közgazdász vagyok, de a viszszaigénylési kérelem még nekem is feladta a leckét. Az egyszerű emberek még ezeket a nyomtatványokat sem tudják kitölteni, hogyan tudnának akkor okosan licitálni? - Sehogy. A faluban az egyik ember meg is mondta, ő fejbeveri lapáttal, aki az ő földjére vet szemet - mondja aggódva egy fiatalember. Nem örül, hogy az indulatok kerekednek felül. Tízmillióért háromszázötvenezer ? Megkérdezném az egyik alkalmazottat is, aki nemrég tette le az ü gyfélszolgálatot, hogy milyen tapasztalatai vannak, de nem hajlandó nyilatkozni mondván, arra csak a hivatalvezető jogosult. Mindössze annyit mond, nincs itt semmi probléma, mindenki ért mindent. Bevallom, ezzel kapcsolatban maradtak kételyeim. A szűkszavú hivatalnok gyors távozása után odaveti egy ácsorgó: - Már több, mint ezer forintot költöttem bizonyítványokra meg kivonatokra. Mivel Szabó József éppen azt magyarázza egy ügyfélnek, hogy testvér nem folyamodhat kárpótlásért, mert az oldalági rokon és nem egyenesági, és a mezőkovácsházi igényléssel egyébként sem ide kell fordulni, hanem Békéscsabára, egy fotelba telepszem. Azonnal mellém ül valaki, és mesélni kezdi a maga történetét. Szinte kibuggyan belőle a sok sérelem. Megtudom, hogy jelenleg budapesti lakos, de a megyében volt vendéglőjük. Kitelepítették őket a Hortobágyra, édesanyját egy ÁVO-s lelőtte, a vendéglőt államosították. Mégsem örül a kárpótlásnak, mert mivel testvére is van, úgy számolja, hogy körülbelül 350 ezer forintot kap. Ez az összeg pedig szerinte méltánytalan, mert a ház legalább 10 milliót ér. - Ne írja ki a nevemet - kéri, mielőtt távozik. - így is épp eléggé egymásnak ugrasztották az embereket ezzel a kárpótlással. A hivatal vezetője időközben kiszabadult az cmbergyűrűből, és mellém huppan egy fotelba. - Tudja, a kárpótlást mindenki a saját szempontjából értelmezi és értékeli. Sokan nehezen veszik tudomásul, hogy a kárpótlás részleges, tehát csak bizonyos sérelmeket orvosol. Mások azt fájlalják, hogy nem természetbeli, tehát nem az eredeti tulajdont állítja vissza, csak kárpótlási jegyet juttat. Bár az az érzésem, a legtöbb esetben inkább a földhöz való pszichológiai kötődésről van szó, és nem gazdaságiról. Nehezíti a dolgot, hogy sokszor törvényi háttér nélkül követték el a sérelmet, vagyis most nem lehet jogszabályra hivatkozni. Az az igazság, hogy az elmúlt rendszerben jóval többen szenvedtek kárt, mint ahány sértettet a jelenlegi kárpótlási törvény magába foglal. KECZER GABRIELLA