Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

4 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. OKT. 19. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A megfogant élet védelmében I. A katolikus egyház a Szentírás tanítása alapján mindig kifejezetten és határozottan védte a magzati életet. A Szentírás elénk állítja, hogy az ember lényegileg kiemelkedik a többi teremtmény közül: Isten az embert saját képmására, személynek, férfinak és nőnek teremtette és külön is megáldotta (Ter 1, 27.28); nem a mulandó földi életre alkotta, mint a többi élőlényt, hanem meghívta Isten gyermekeinek a méltóságára és az örök életre. Ezért az emberi élet szent a kezdetétől a végéig, és aki az élet ellen vét. a teremtő Isten ellen vét. Bár az új élet emberi közreműködéssel kezdődik, a magzat létezése első pillanattól kezdve Isten teremtménye (vö. Iz 44.2). Szól a Szentírás olyan személyekről is, akiket Isten már anyjuk méhében, a magzati életben kiválasztott és felkent (vö Jer 1,5). Amikor Erzsébet köszöntötte Máriát, fiát. Jézust, Urának vallotta, aki akkor még nem érte el a magzati élet harmadik hónapját sem (Lk 1,43). A kezdeti keresztények a Szentírásnak ezt a tanítását a megfogant élet értékéről és szentségéről nagyon komolyan vallották, noha abban a korban is előfordult a magzati élet elpusztítása. A második század elejéről származó Didache (A tizenkét apostol tanítása) ilyen előírást adott: „Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslattal ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt. ami a felebarátodé." (II. I) Ugyanebből az időből ránk maradt irat a kezdeti keresztény közösség életét így jellemezte: „Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el." (Levél Diognetoszhoz V. 6) A Szentírás tanítását és az első keresztények erkölcsi felfogását a katolikus egyház mindig határozottan hirdette. Legutóbb a II. Vatikáni zsinat így tanított: „Az életet a leggondosabban kell óvni, már a fogamzástól kezdve. A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése is szégyenletes bünteti." (Gaudium et spes 51) II. János Pál pápa a keresztény családokhoz intézett apostoli buzdításában ezt írta: „Az Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze egyre világosabb és szilárdabb meggyőződéssel - azt az akaratát, hogy minden erejével és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet: bármilyen fokon vagy körülmények között is legyen az élet." (Familiaris consortio 30) Mindebből érthetően következik, hogy a katolikus egyház a magzati élet elpusztítását a legsúlyosabb bűnök közé sorolja, elkövetőit pedig az Egyházi Törvénykönyv kiközösítéssel bünteti. (1398. kánon.) II. A katolikus egyház egyértelműen vallja a megfogant emberi élet értékét. Jelenleg világszerte, így hazánkban is, sok vita folyik a „magzat elhajlásról", a művi abortuszról, amelyet igen sokan erkölcsileg megengedhetőnek, a törvények pedig elfogadhatónak tartanak. Ennek következtében az abortuszok száma az egész világon évente eléri a 30-40 milliót. Hazánkban az utóbbi években átlagosan 90 ezer abortusz történt; vagyis minden 100 élve születés mellett átlagosan 73 magzat élete pusztult el. Ezt a helyzetet az orvosi technika fejlődése mellett segíti a társadalom egy részének ama véleménye is, amely az abortuszt elfogadhatónak tartja és a családtervezés módjának tekinti. Eltűrik az állami rendelkezések is, amikor az abortuszt legalizálják. Az abortusz azonban nemcsak orvosi, társadalmi, jogi, hanem mindenekelőtt erkölcsi kérdés, amely mélyen befolyásolja az egyéni és társadalmi magatartást az élet tiszteletben tartására vonatkozóan. Jogos, hogy a megfogant emberi élet védelmében elsősorban erkölcsi szempontok érvényesüljenek. A hazánkban kialakult súlyos helyzet és az utóbbi időben fellángolt sokféle vita is megkívánja, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar ismét szóljon híveihez, és rajtuk keresztül az egész magyar társadalomhoz. védelmét, tiszteletben tartását. A magzati élet védelme azonban nem kizárólagosan vallási tanítás, hanem az emberi természetből fakadó erkölcsi kötelezettség, amely világnézettől függetlenül mindenkire vonatkozik. A katolikus tanítást az jellemzi, hogy ami az emberi természetből következő kötelezettség, azt minden eltérő véleménnyel, sőt, támadással szemben következetesen vallja és védelmezi. A biológia egyértelmű megállapítása, hogy az új élet a megtermékenyítés pillanatában kezdődik el. A megtermékenyítéskor olyan minőségi változás történik. amelyből tévedhetetlenül ember fejlődik ki. A magzat az első pillanattól kezdve önálló emberi élőlény, még ha nem is tud az anyától függetlenül élni, fejlődni. Amint a megszületett gyermek sem élő sejtek halmaza, amelyet tetszés szerint lehet életben hagyni vagy elpusztítani, ugyanígy a magzat sem tekinthető csupán a sejtek halmazának, amelyet egyéni tetszés szerint lehet megtartani vagy megölni. Nem is az anya testének a része, amelyet operációval el lehet távolítani. A magzat már önálló emberi lény! Az emberi élet a legnagyobb ajándék, de ugyanakkor mások védelmére is szorul. Mindenkinek az élete bizonyos módon függ másoktól. Vannak azonban olyan sajátos helyzetek, amikor ez a függőség szinte teljes, és az életben maradás mások segítségét kívánja meg. A magzati élet az anyának teljesen kiszolgáltatott. Az anya szerepét nem tudja más átvállalni. Jóllehet a biológia tudománya a megfogant életet emberi lénynek tekinti, a gyakorlatban mégis hiányzik annak a védelme. A társadalom egy része az anya autonóm döntésére bízza a megfogant élet sorsát; sőt úgy vélik, bár az államnak kötelessége az emberi élet védelme, a megfogant, de még meg nem született élet védelmében az államnak semlegesnek kell maradnia. így korunkban az erősek irtó hadjárata folyik a teljesen védtelen és kiszolgáltatott emberi élet ellen. III. A mai társadalomban teljesen ellentmondásos helyzet alakult ki. Hirdetik az alapvető emberi jogokat. amelyek közül kiemelkedik az élethez való jog. Ezt viszont nem alkalmazzák a még meg nem születettekre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberi jogok nem népszavazásnak, közvéleménynek vagy törvényhozásnak a kegyadományai, hanem az emberi természetből erednek, még akkor is, ha a fejlettségük vagy körülményeik miatt ezt nem védelmezhetik. Ellentmondásos az a ma kialakult vélemény is, hogy az élethez való jog a születés után kezdődik, mert akkor kezdődik el az „önálló" élet. Ez az állítás figyelmen kívül hagyja azt az alapvető igazságot, hogy az önálló emberi élet a fogantatás pillanatában megkezdődik. Ellentmondásos az a kijelentés is, hogy az anya emberi jogához tartozik annak az eldöntése, hogy a magzatot megtartja vagy megöli. Amint az anya nem dönthet arról, hogy a már megszületett gyermeket életben hagyja vagy megöli, ugyanúgy nem dönthet a magzat sorsáról sem. Sőt, alapvető emberi kötelesség, hogy éppen az anya védje a magzat életét. hiSz annak a fennmaradása teljesen tőle függ. Hamis az a széltében tapasztalható beállítottság is, hogy a modem családtervezéshez szükségképpen hozzátartozik az abortusz. A családtervezés ugyan a szülők jogos feladata, de semmiképpen sem az abortusz révén, vagyis az elkezdődött emberi élet kioltásával. Bármennyire az emberi természet törvényéből következik is a megfogant élet védelme, a törvényhozás többékevésbé legalizálja az abortuszt a világ több országában. Hazánkban, sajnos, az egyik legliberálisabb rendelkezés van érvényben, amely kizárólag az anya kérése alapján gyakorlatilag csaknem minden esetben engedélyezi az abortuszt. Az az orvos pedig, aki lelkiismereti indokok alapján nem akarja az abortuszt végrehajtani, diszkriminatív helyzetbe kerül. IV. Mindez életellenes beállítottságból ered. Alapja az elméleti és a gyakorlati materializmus, amely csak biológiai folyamatot lát a megfogant életben. Kapcsolódik hozzá az önzés, az anyagiasság, amely a gyermekben csak terhet lát és megfoszt az egyik legnagyobb személyes értéktől, a másik életének a megbecsülésétől, segítésétől. A statisztikai adatokból és a felhozott indokokból mindez világosan megmutatkozik. Korunk társadalmi életét jellemzi a demokrácia és a pluralizmus. Jogos igények, de ezeknek is megvannak a maguk határai. Szavazással nem lehet dönteni az erkölcsi élet sorsáról sem. Társadalmunk pluralista jellegű, vagyis jellemzi, hogy a különböző világnézetű, felfogású embereknek kell együtt élniük és egymást elviselniük. Jogos igény, hogy a másik embert vagy embercsoportot elfogadjuk, még ha másképpen gondolkodik is. De elfogadhatatlan a pluralizmusnak az az értelmezése, amely az élet ellen támad. A Magyar Katolikus Püspöki Kar tuda' tában van annak, hogy nyilatkozata a magzati élet teljes jogú védelmében sokak részéről visszatetszést, vitát, sót ellenkezést vált ki. De annak is tudatában van, hogy az emberi természetből fakadó igazságot és jogot védelmezi, amikor felemeli szavát a megfogant élet védelmében. Megkívánja ezt az Isten és az emberek előtti felelősségéből eredő küldetése, és a katolikus tanítás hirdetésével az emberek javát szolgálja. Akik viszont a katolikus egyház álláspontját nem tudják elfogadni, azokat tisztelettel arra kérjük, hogy először önmagukban tisztázzák a magzati élet értékét: a magzat már emberi élettel rendelkezik és ezt tiszteletben kell tartani. A magzati életnek a lefokozása az emberi élet általános leértékelését jelenti, amely igen súlyos erkölcsi következményeket von maga után egyéni és társadalmi szinten egyaránt. V. Mindezek alapján a Magyar Katolikus Püspöki Kar mindenekelőtt a magyar törvényhozáshoz fordul, hogy az abortusz kérdésében az élethez való alapvető emberi jogok alapján döntsön, amelyek korlátozás nélkül kiterjednek a magzati élet védelmére is, és az orvosok lelkiismereti szabadságára is. A törvényhozást kötelezi az erkölcsi értékek, az alapvető emberi jogok csorbítatlan védelme. A törvényhozó testület csak akkor áll hivatásának a magaslatán, ha meri vállalni az élet teljes körű védelmét és csak így szolgálhatja az egész nemzet erkölcsi felemelkedését. Az élet védelmét azzal is mutassák ki, hogy a családok gyermeknevelési gondjain szociális intézkedésekkel segítenek. Fordulunk az orvosokhoz, hogy etikai megfontolások vezessék mindegyiküket az élet védelmében, és ne legyenek az élet elpusztítói. A mai orvosok etikai magatartása sem lehet alacsonyabb, mint a két évezreddel ezelőtt élteké, kiknek hivatásszerű tevékenységét a „hyppokratészi eskü" fémjelezte. Ennek eredeti szövege így szólt: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzatja elhajlásához." De még inkább a katolikus hívekhez fordulunk, hogy félretéve az önző emberi szempontokat, ellenállva a különféle kísértéseknek, a Szentírás, a katolikus egyház és a természeti törvény egyértelmű tanítását kövessék. Erezzük át mindnyájan mélységesen Isten előtti felelősségünket, hiszen előtte számot kell adnunk minden tettünkről, különösen is az Istentői adott élet elleni bűnről. Ez a felelősség fennáll akkor is, ha az állami rendelkezések engedékenyek lennének az élet védelmének a kérdésében. Akiket pedig a lelkiismeretük vádol, őszinte bűnbánattal tegyék jóvá az élet ellen elkövetett bűnt. Egyházunk papjaihoz is fordulunk, hogy a katolikus tanítást fürdessék világosan a híveknek. A jegyesoktatáson hívják fel a jegyesek figyelmét a meg nem született élet védelmére, és alkalmas tanácsokkal lássák el őket a családtervezés felelősségteljes kérdéseiben. Szervezzék meg a hívek szociális segítését, hogy erkölcsi kötelességeik vállalásához az anyagi lehetőségek is biztosítva legyenek. Jól ismerjük azokat a problémákat, amelyek a családokra nehezednek, és a kísértéseket, amelyekkel szembe kell nézniük. Legyenek bizonyosak abban, hogy Istentől erőt is nyernek. Mellettük áll az egyház egész közössége, amelyben életük tanúságtevő és példamutató. Egyben segítsék js egymást a családok minden területen az igazi krisztusi szeretet és szolgálat szellemében. így lesz családi életük az egész egyház építőjévé és lelki örömére. Egyben szavukkal és példaadó családi életükkel legyenek a közvélemény aktív formálói, a közösségi erkölcs alakítói. Erezzék át társadalmi felelősségüket és küldetésüket. Szívből kérjük Isten áldását híveink, de az egész nemzet családi életére is, hogy gondolkodásmódban, törvényhozásban átformálódva, az igazi humanizmus szellemében védjék a megfogant emberi életet és ezzel a nemzetünket sújtó egyik legnagyobb erkölcsi válságon felülemelkedhessünk. Budapest, 1991. július 3. A Magyar Katolikus Püspöki Kar A magzatnak embersége van Beszélgetés Gyulay Endre megyés püspökkel - Az abortuszt, mint az emberei élet kioltását, a katolikus egyház egyértelműen elutasítja. Más egyházak e kérdés megítélésében nem ily kategorikusak. Például a zsidó törvények a magzatot az anya teste egy darabjának tekintik, nem teljes jogú lénynek. Az abortuszt minden olyan esetben engedélyezik, amikor a terhesség az anya lelki egészségét veszélyezteti. Az iszlám szerint az emberi élet a terhesség első 40 napja után kezdődik, így addig megengedik az abortuszt. Mi az oka az egyházak eltérő álláspontjának? - Sok egyház annyira emberközpontú, hogy ehhez igazítja az isteni törvényeket is. A katolikus egyház szellemisége és értékrendje szerint az ember érték, nem lehet az anyagi érdeknél, az egészségnél alacsonyabbrendű. Az emberi élet milyensége, hovatartozása annyira isteni jog, hogy azzal kapcsolatban egyház nem tehet semmiféle engedményt. Embernek nincs joga más életéről dönteni. A kifejezetten abortáló beavatkozást gyilkosságnak tekintjük. Az életadás misztériumáról a tudomány keveset tud, az első napokban szinte ki sem mutatható, hogy a nő szíve alatt új élet fogant. Ma az orvosok nagy része biztos abban: a két sejt találkozásától és beágyazódásától beszélhetünk az emberi élet kezdetéről. A fogantatással kezdődik az emberi személy kifejlődése. - A katolikus egyház pedig ettől a pillanattól védi a teremtményt. Az egyház tanítása szerint van lelke a magzatnak? - A görög filozófia szerint az ember test és lélek. A modern filozófia a testet és lelket egységes egésznek tekinti, ebben az értelemben a magzatnak embersége van. - Ha katolikus hívő dönt ilyen vagy olyan okból az abortusz mellett, milyen következményekkel kell számolnia? - Az egyház büntetést szab ki az abortuszt elkövetőnek. A föloldozás a püspök joga. Ezzel is jelezzük, milyen súlyos bűnnek tekintjük az abortuszt. - Azt, hogy az egyház tiltó szava mit jelent, jelzi: a püspöknek hányszor kellett e jogát gyakorolnia? - Eléggé sok papomnak adtam felhatalmazást a föloldozáshoz. Nem tudom, pontosan hány, de azt hiszem, elég sok hívő folyamodik ilyen természetű papi föloldozásért. - Önmagában az abortusz tiltása meghozza a kívánt eredményt? - Nem. Az emberi ösztönök embertelen emberi állapotig juttathatnak megfelelő nevelés és felvilágosítás nélkül. Az újságok fotói, a filmek fölszítják az emberekben az ösztönszerű viselkedést. Meg kell mutatni, hogy a szüzesség, a tisztaság, az önmagomon való uralkodás érték. Ha beszélnénk a természetes folyamatokról, a női szervezet ritmusáról, annak ellenőrizhetőségéről és az önfegyelemről, egészen más világ alakulhatna ki, nem lenne szükség abortuszra. - Európa két legkatolikusabb államában Lengyelországban és Olaszországban - az abortusszal kapcsolatban liberális magatartás tapasztallmtó... - Mert ott más a születési arány. Magyarországon sajnos elindult a nemzetpusztulás, minimális a szaporulat. A szigorúságról annyit, hogy például az iszákosságot is tiltja az egyház, de sok hívő ezt a tanítást sem követi. Tehát más az elv, s más a gyakorlat. Az iránymutatás az egyház feladata. - A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilvánosságra hozta abortuszellenes nyilatkozatát. Az abortuszt szabályozó új törvény megalkotása várható. Sokan valamiféle összefüggést gyanítanak, az abortuszellenes hangulatot az egyház növekvő befolyásának tulajdonítják. - Nem vallási, hanem emberi dologról van szó. Őszintén kellene szólni arról, hogy az abortusz társadalmilag megold bizonyos problémákat, de visszafordíthatatlan kárt okoz például a nő szervezetében, lelkében. Az egyház hirdeti elveit, a gyakorlatot pedig megpróbálja kereszténnyé tenni. Ha valaki megbotlott, nem ítéljük el, segítjük pszichikai összetörtségében vagy egyebekben. Intézkedéseimmel a papság fölvilágosító munkáját ösztönzöm: két éve az egyházmegyémbe tartozó minden városban előírtam a jegyes kurzus megtartását. Az emberek lekiismeretéhez szólunk, nem a magyar törvényhozók munkájába akarunk beavatkozni. Abban azonban biztos vagyok, hogy az abortuszt tiltó vagy teljesen szabadjára engedő törvény meghozása egyaránt sürgetné más, ezzel összefüggő szociális és egyéb jogszabályok megalkotását. ÚJSZÁSZI ILONA