Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-08 / 236. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, J 991. OKT. 8. KÖRKÉP Részvénytársasággá alakult át az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. A kormány április 11-i határozata alapján a tröszthöz tartozó tíz nagyvállalatot október 1 -ével megszüntette, majd tár­sasággá alakította. A részvény­társaság cégneve: MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvény­társaság. Rövidítése: MOL Rt. A társaság a korábbi gazdálkodó szervezetek általános jogutód­jaként, határozatlan időre alakult, s többek között tagja a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat is. Zátonyra futott a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat és az angol Steetley cég társaság­alapítási terve. A vagyonügy­nökség az elmúlt héten már hozzá­járult a „téglaipari frigyhez", amelyet a magyar fél kezdemé­nyezett. Ám a külföldi partner, két nappal az ÁVÜ jóváhagyása után minden indoklás nélkül vissza­lépett, mondván, máshol fekteti be inkább a pénzét. A dél-alföldi cég egyébként a kereslet csökkenése miatt veszteséggel zárta az esztendő első felét. Szombathelyen negyedik alka­lommal rendeznek Nemzetközi Őszi Vásárt október 9-13. között a Haladás SE sportcsarnokában. Az ezer négyzetméteres kiállítási terü­leten az irodatechnikától, az épí­tőipar, a szabadidő és az idegen­forgalom újdonságain keresztül a computerekig igen csak színesnek ígérkezik a kiállított áruk palettája. A magyar kiállítók, kft-k, vegyes­vállalatok mellett Ausztriából és Jugoszláviából érkeznek vásá­rozók. A szervezők 130-150 kiál­lítóval és 60 ezer látogatóval szá­molnak. „Közmű 2000" címmel kong­resszust és szakmai vásárt ren­deznek az ausztriai Oberwartban október 17-20. között. A sereg­szemle központi témái: a hulla­dék-gazdálkodás, szennyvíztisztí­tás, környezet, közlekedés, ener­giatechnika, szociális szolgálta­tások és a szabadidővel összefüggő gazdasági kérdések. Tovább csökkentek a lakosság forintban elhelyezett takarék­betétei. A betétállomány egészé­nek növekedése egyrészt az ese­dékes kamatok beszámításából, másrészt a devizabetétek emel­kedéséből adódott. Mindent együtt­véve a betétállomány közel 60 milliárd forinttal több, mint az év elején. A lakosság tulajdonában lévő értékpapírok állománya 30 milliárd forinttal nőtt kilenc hónap alatt. A bankhitel tartozás pedig a januári 330 milliárd forintról 190 milliárdra csökkent. A Kamara tiltakozik a Szolida­ritási Alapba való befizetés mérté­kének 6 százalékos emelése ellen, bár egyetért a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosí­tásával - jelentették bc a Magyar Gazdasági Kamara sajtóosztályán. Elfogadhatatlannak tartják, hogy kizárólag a szolidaritási elv alapján biztosítsák a munkanélküliek ellátásának fedezetét. A szakmai vita során az a vélemény alakult ki, hogy maximálisan 4 százalékos befizetési járulék lehet a tárgyalási alap, s csak abban az esetben, ha az így keletkező többletterheket a kormányzat a munkabért terhelő egyéb járulékok csökkentésével ellentételezi. A valóságban milyen folyamatok is zajlanak gazdaságunkban? ­tesszük fel a kérdést nap nap után. A szocialista tervgazdaság tervszerű lebontása, vagy egy új, nem éppen eredetinek nevezhető tőkefelhalmozás folyamata megy végbe ma Magyarországon? Ez is, az is - mondhatnánk, ha csak a felszínt figyeljük. De a felszín fecsegő. A valóságban a tervgazdálkodás nyomán létrejött torzszülöttek, azaz egy megnyomorított gazdaság kétségbeesett talpraállításának vagyunk szenvedő részesei. Az eredeti tőkefelhalmozás nyomán mára multinacionális nagy­vállalatok szúlettek, megizmosodott ugyanakkor egy polgári középréteg, s működésbe lépett az a fogyasztói társadalom, amely hónapról hónapra újabb és újabb lendületet adott a társadalmi újratermelésnek. Nálunk ugyancsak kialakultak a „multik", a nagyvállalatok szocialista vízfejei, amelyek abban voltak érdekeltek, hogy túléljék önmagukat, azt az illúziót keltve, hogy a szociális védőhálóból legalább a lyukakat képesek garantálni. De mára kiderült, ez sem megy. S most szisztematikusan igyekszünk szétszabdalni a tervgazdálkodás során összekényszerített nagyvállalatokat. Ebben az értelemben aligha lehetünk tanúi egy újabb tőkefelhalmozódásnak, hiszen a privatizációs folyamatban éppen ennek a lebontása lenne a lényeg. Egyben mégiscsak akad hasonlóság a Nyugat-Európában évszázadokkal ezelőtt lejátszódott folyamattal: a társadalmi ellentétek a végletekig feszültek mindkét folyamatban. Egyik póluson kialakult a szegények hatalmas tömege, míg a másikon a leendő nagypolgárság már ma is milliomosnak nevezhető rétege. Közte pedig szinte semmi. A gazdaságot továbblendítő középpolgárság hiánya félő, oda vezethet, hogy a vállalkozó nem tud termelni, a kereskedő nem tud eladni, ha nincs rá fizetőképes kereslet. Újjáformálódó gazdaságunknak talán ez az egyik legnagyobb rákfenéje: fogyasztói társadalom fogyasztók nélkül. Ha mindennek ára van. akkor miért éppen a munkaerőnek nincs? Hamis illúzió, hogy hosszú távon is működőképes lehet egy olyan szisztéma, amelyből éppen a motor, a fogyasztó hiányzik. Ezt a réteget megteremteni talán a legfontosabb és legsürgetőbb lépése lenne egy tőkét felhalmozni igyekvő országnak. RAFAI GÁBOR Az adósságot levásárolhatjuk? A külgazdasági tárca már megkezdte a tárgyalásokat a jövő évi magyar-szovjet áruforgalomról. A következő esztendőben többek között 8 milliárd kilówattóra villamosenergiát, 6-6,5 milliárd köbméter földgázt, valamint 4-5 millió tonna kőolajat kívánunk beszerezni a Szovjetunióból ­közölte Timár László, az NGKM főosztályvezetője. Hozzátette, ez a mennyiség majdnem megfelel az ország teljes jövő évi energia­import-szükségletének. A villamosenergia szállításnál csak az a kérdés, hogy az Ukrán Köztársaságtól, vagy az Orosz­országi Föderációtól, esetleg mindkét helyről kapunk-e energiát. Timár László elmondta, hogy mielőbb meg kell állapodni a szovjet illetékesekkel arról, hogy mikor kezdik meg az 1,7 milliárd dollár tartozásuk törlesztését. Egyelőre ugyanis még tisztázatlan, hogy milyen ütemezésben és mekkora kamatokkal juthatunk hozzá kintlevőségünkhöz. Magyar részről elfogadható az a komp­romisszum, hogy a szovjetek 1992-től három éven át törlesszék adósságukat, természetesen piaci kamatozással. Várhatóan nem készpénzt kapunk, hanem számla­pénzt, vagyis az 1,7 milliárd dollárt levásárolhatjuk. Borsodi próbálkozás A Yugo-ra tettek Az Rt megala­kulásakor kettős célt tűzött maga elé: beszállni a gépkocsialkat­részek gyártásá­ba, valamint elér­ni a személygép­kocsi forgalmazás decentralizálását, vagyis a saját átadó bázis létre­hozását. Kezdetben több nyugati céggel is tárgyaltak, de az engedélyezés és a deviza biztosí­tásának nehézségei miatt hamar rá kellett jönniük, hogy csak barter rendszerű kereskedelemről lehet szó. Az „alkatrészekért egész ko­csit" elgondolás megvalósítása azonban korántsem volt zökkenő­mentes. A magyar alkatrészek ára, a minőség és a szállítási készség eleve kizárta a nyugati kapcsolatot, de a szocialista autók behozatalá­nak is az ár-kérdés volt az akadá­lya. Az utóbbi esetben a kiszállí­tandó alkatrészekért a kocsi árának A nehézipar egykori fellegvárának számító Borsod megye ma enyhén szólva is keresi a helyét; miként tudna érdemben bekapcsolódni gyorsuló ütemben átalakuló gazdaságunk vérkeringésébe? A mamutberuházások egyrésze csak veszteséget termel, a privatizáció - már csak a méretek miatt is - nehézkes, rohamosan növekszik a munkanélküliség. Ennek tükrében tanulság értékű az a próbálkozás, amellyel a Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság rukkolt ki a közelmúltban. A kérdés csak az, milyen lóra tettek a Jugoszláv kapcsolattal? s így hiúsult meg a Skoda, a Tavria és a Dácia együttműködés is. Végül a Zastavával sikerült megállapodást kötni, első menetben a Yugo Korai típusra. Egy 2000-ig érvényes kooperációs szerződés keretében, alkatrész szállítás ellenében elfogadható áron tudják importálni a gépkocsikat. A borsodiak a mozgássérültekre is gondoltak, amikor beépítettek az autóba egy robotkuplungot, amely az egylábas vezetést teszi lehetővé. Az igényjogosultaknak felajánlot­ták, hogy egy csekély összegű előleg befizetése mellett, a régi áron tartalékolják számukra a gép­kocsit mindaddig, amíg az elő­írt orvosi vizsgá­laton és a támo­gatás engedélye­zésén túljutnak. Időközben lé­nyegesen meg­változott a hazai személygépkocsi értékesítés képe, az általános vissza­esés a kialakult kapcsolatot is fékezte. Idén az év első nyolc hónapjában mindössze annyi autót sikerült értékesíteni, mint az elmúlt év utolsó negyedében. Az országos szervízhálózat megszervezése ­amelybe természetesen Szeged is beletartozik - már szinte mini­mum-követelmény, de a közel­jövőben szeretnék ellátni a Jugo­szláv autógyár vezérképviseletét is. A kapcsolat további alakulását azonban nem lehet függetleníteni déli szomszédaink politikai hely­zetétől, így nem csoda, ha néhány kérdés egyelőre megválaszolatlan maradt Borsodban. icX A Budapesti Értéktőzsde forgalma XI. 26. XI. 27. XI. 30. okt. 1. okt. 2. okt. 3. Sportpénzek Az első tíz leggazdagabb A Sport Bild című lap nem­régiben érdekes adatokat közölt a világ élsportolóinak jövedelméről. A legtöbb pénzt kereső sportolók minden bizonnyal a sportágak népszerűségi listáját is mutatják. Mint kiderült az autóversenyzők és az ökölvívók vezetnek, futballista csak egy került a tizes toplista végére. Ugyan csak érdekes összehasonlítást tett a lap, amikor a régi és mai kereseteket vetette egybe. Wilhelm Bungert 1967-ben Wimbledonban mindössze 288 márkát zsebelhetett be a döntő után, az idén Boris Becker lett a második, de az ő markát már 663 ezer márka ütötte. A toplista Németországban készült, így érthetően márkában számolták ki az évi jövedelmeket, íme a lista, millió márkában: Buster Douglas (amerikai ökölvívó) 43,18 Mike Tyson (amerikai ökölvívó) 31,45 Ayrton Senna (brazil autóversenyző) 27,20 Nigel Mansell (brit autóversenyző) 18,70 Alain Prost (francia autóversenyző) 17,00 Evander Holyfield (amerikai ökölvívó) 16,15 Gerhard Berger (osztrák autóversenyző) 11,90 John Williams (amerikai kosárlabdázó) 8,50 Nelson Piquet (brazil autóversenyző) 8,50 Jim Kelly (amerikai futballista) 8,16 Képünkön Boris Becker, a világhírű teniszcsillag, már nem fért be a tíz legjobban kereső sportoló közé. Valutaárfolyamok (100 egységre forintban) Pénznem Vétel Eladás Angol font 12680,40 13464,76 Ausztrál dollár 5790,29 6148,45 Belga frank 211,30 224,38 Dán korona 1128,59 1198,39 Finn márka 1787,28 1897,84 Francia frank 1277,78 1356,82 Görög drachma 39,09 41,51 Holland forint 3862,67 4101,59 ír font 11638,31 12358,21 Japán jen (1000) 543,34 579,08 Kanadai dollár 6395,11 6790,69 Kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel Német márka 4353,69 4622,99 Norvég korona 1112,57 1Í81,39 Olasz líra (1000) 58,20 61,80 Osztrák schilling 618,81 657,09 Potugál escudo 50,34 53,46 Spanyol peseta 68,81 73,07 Svájci frank 4997,72 5306,86 Svéd korona 1193,15 1266,95 USA-dollár 7236,70 7684,34 ECU (Közös Piac) 8908,91 9459,97

Next

/
Oldalképek
Tartalom