Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

K. S. T. A szabadságharc külföldi katonái Az 1848-as európai forradalmak leverése után a magyar szabadságharccal kezdődik meg az a folyamat, ami az akkori Európában a legjelentősebb és leghosszabb ideig tartó küzdelmet indítja meg a Magyarországot elnyomó Habsburg-ház ellen. A levert forradalmakban részt vevők közül sokan Magyarországra siettek, hogy harci tapasztalatukkal segítsék országunkat. Idegenek voltak ugyan, de tudták, hogy segítségükkel - ha közvetett módon is - saját népük ügyét szolgálják. 1848 második felétől sorra alakultak a külföldi légiók. Ezek közül kiemelkedik a Lengyel Légió és a Bécsi, illetve a Német Légió. A Magyarországra érkező lengyelek jó része a Demokrata Társaság tagjaiból állt. A légió fő szervezője Josef Wysocki, aki szembekerült Josef Bemmel, mivel ő ellenezte a külön lengyel légiót, és magyar alakulatokban kívánta látni honfitársait. Kossuth sokat habozott, s így a Lengyel Légió csak a tavaszi hadjárat idején Dembinski fővezérsége alatt jutott méltó szerephez. Megkezdődött a jeles haditettek sorozata Szolnoknál, ahol Damjanich parancsnoksága alatt harcoltak, Bicske elfoglalásával folytatódott, majd Isaszeg, Gödöllő, Vác, Nagysalló voltak a tanúi a lengyel hősiességnek. Két kiemelkedő személyiség: Bem és Dembinski. Kettejük közül Dembinski volt az, akit meglévő erényei ellenére fővezérként elkövetett hibái miatt sokan nem szerettek. Bem jelleme más volt, igen vakmerő, határozott, katonái tűzbe mentek érte. Erdélyi és bánáti hadjárata legszebb fejezete a szabadságharc történetének. 1848 decemberében egy kis létszámú, leromlott harcértékű sereget vesz át, és rövid három hónap alatt kiveri az ellenséget Erdélyből. Az 1848 októberi bécsi forradalom leverése után sokan menekültek Magyarországra, főleg azért, hogy a harcot a magyarok oldalán folytassák. Közülük is kiemelkedik Peter Giron, akit Kossuth azzal bízott meg, hogy a bécsi menekülteket Sopronban gyűjtse össze, és szervezzen belőlük egy katonai alakulatot. A felhívások következtében hamarosan megalakul az 1. század Berger kapitány vezetésével. A 2. századot Pesten szervezték meg. Később a Német Légió a toborzó tisztek segítségével az ország egész területén szervezi a német lakosságot, s így a Hadügyminisztérium jelentése szerint április 13-án már megvolt az I. zászlóalj 820 fővel, ekkor még a 7. és 8. század zömét a Bécsi Légió tette ki. Pest visszafoglalása után folytatták a II. és III. zászlóalj szervezését. Tanulságos a 17 főből álló tisztikar összetétele: 10 magyarországi születésű német, 3 Bécsből származott, 4 pedig Németországból. A légió századait Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén vetették be. Korán megtörtént a kapcsolatok kiépítése az olaszokkal is, Piemonttal Alessandro Monti nagykövet révén. De az osztrákok győzelme Novaránál meghiúsította az olasz államokkal történő szövetséget, s a császári csapatok által körülzárt Velence sem tudott Magyarországgal szövetséget kötni. S így nem csoda, hogy az olaszok, akik itt harcoltak, főként az osztrák hadsereg katonái voltak, akik átálltak a szabadságharc oldalára. Harcoltak még a magyar szabadságharcban franciák, havasalföldi románok, törökök, svédek, angolok, amerikaiak is. Képviseltette magát a honvéd hadseregben az etnikailag sokszínű Magyarország valamennyi nemzetisége. Az egyszerű bakától a tábornokokig találunk számos nem magyar katonát. Természetesen ők nem tekinthetők idegennek. Főként azokat a nem magyar tábornokokat kell kiemelni, akiket Aradon végeztek ki. Aulich Lajos tábornok, hadügyminiszter, aki. magyarul nem tudott ugyan, de az alkotmányra tett esküt mindhalálig megtartotta. » Damjanich János, egy szerb katonacsalád gyermeke. A herkulesi erejű tábornok hozta létre a szabadságharc leghíresebb alakulatát, a fehértollas 3. zászlóaljat, s az ő március 5-i szolnoki győzelmével kezdődik az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat. Knezic Károly tábornok, egy határőrvidéki horvát katonacsalád fia. Damjanich utóda a III. hadtest élén, az 1849. április 26-i komáromi ütközetben az osztrák állásokat bravúros rohammal veszi be. A német Leiningen-Westerburg Károly gróf, aki már az első összecsapásokban bebizonyítja, hogy kiváló katona. A III. hadtest lelkesedett érte, pedig csak néhány szót tudott magyarul. Rá és csapataira minden körülmények között lehetett számítani. Az osztrák Poeltenberg Ernő tábornok, a téli hadjárat egyik hadosztályparancsoka, majd a VII. hadtest vezetője. Aulich-hoz hasonlóan hadilábon állt a magyar nyelvvel. A dokumentumok tanúsága szerint a kiváló huszártiszt magyarul csak káromkodni tudott. Lázár Vilmos és Kiss Ernő tábornokok félig örmény származásúak voltak. Az 1848^49-es forradalom és szabadságharc sorsa a sok dicsőséges csata ellenére megpecsételődött, hiszen az akkori Európa két legnagyobb katonai hatalma, Ausztria és Oroszország fogott össze és verte le sokszoros túlerővel hadseregünket. Jellemző az angliai születésű Guyon Richárd tábornok sorsa. A téli hadjárat idején káprázatos rohammal foglalta el a kulcsfontosságú Branyiszkóiszorost. A szabadságharc bukása után Törökországba ment, és Kursid pasa néven, mint idegen szolgálta a szabadság ügyét. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Előretolt garnizon Beszélgetés Jákó Gyula helyőrségparancsnokkal Dembinski - A különböző katonai alakulatok általában lakott településekhez kapcsolódva - egy meghatározott rend szerint helyezkednek el az országban; nevezhetjük ezt katonai közigazgatásnak is. Elemi egysége a helyőrség: egy adott helységben állomásozó fegyveres erők összessége. A miniszter az illető településen szolgálatot teljesítő csapatok, esetleg laktanyák parancsnoki állományából a legmagasabb beosztásban dolgozó tisztet nevezi ki a helyőrség parancsnokává.0 természetesen elsősorban katona: szolgálati elöljárója valamennyi katonaszemélynek a városban: parancsadási joga van, parancsa törvényként jelenik meg. Emellett - talán fogalmazhatunk így társadalmi munkában ellát bizonyos adminisztratív teendőket is (nyugdíjasainkról való gondoskodás, lakáskegyeleti stb. ügyek intézése). A helyőrségparancsnok igen fontos koordinációs munkát is végez a katonai szerveken belül, de, és nyilvánvalóan ez nagyobb súllyal esik latba, a működő helyi önkormányzattal is. - A helyőrség és a városháza között milyen a viszony? - A két szervezet egymástól teljesen független, a helyőrségnek nincs lehetősége az önkormányzat befolyásolására. Ám, vannak olyan területek, amelyek feltétlenül igénylik a konzultációt és az együttműködést. Az információáramlás itt mindennapos. Ha bombát találnak a vasútállomáson, bennünket riasztanak, de azt is közlik, milyen útlezárások és -felbontások történnek a városban, hogy adott esetben ezek a csapatok mozgását ne akadályozzák. A helyőrségnek természetesen vannak olyan sajátos feladatai, funkciói, amelyekbe az önkormányzatnak semmi beleszólása nincs. Mégis, békében a csapatok: a legénység és a hivatásos állomány együtt élnek a várossal. Itt dolgoznak a tisztifeleségek, gyermekeink itt járnak iskolába: ez a mi városunk; S remélem, a város is némileg magáénak érzi helyőrségét, bár nem volt divat a hadseregről ilyen értelemben is szót ejteni. Én magam, ha egy-egy sétámon végignézem az utcákat, sok olyan helyre bukkanok, amelyen katonáim segítőkész keze nyomát fedezem fel. Szemmel látható, a munka itt értéket teremtett. - Szeged különleges földrajzi helyzetéhői, hogy a hármas határ mellett fekszik, adódnak-e különleges feladatok? FOTO: NAGY LÁSZLÓ - A helyőrség határőrizeti feladatokat nem végez. A polgárok körében felmerülhet azonban - sajnos, nem teljesen alaptalanul -, hogy mi lesz akkor, ha ...? A jelenleg nagyon jó tájékoztatási szisztémában működő honvédség pontosan meghatározta, hogy a különböző katonai szerveknél és egységeknél adott esetben milyen intézkedésekre kerüljön sor. Ehhez képest nálunk semmi egyedi nem tapasztalható. Nincs is rá szükség. Ha mégis, azt a mellettünk élő lakosság minden bizonnyal érzékelni fogja. Kijelenthetem, az élet itt is olyan, mint az ország belsejében. Ez akkor is így van, ha a határokon túl valóban aggasztónak tűnő események zajlanak. Mi nyugodtak vagyunk, a hadsereg létszámban és technikában fölkészült, bármely cselekményre (terrortámadásra stb.) azonnal képes reagálni. - Nyitottabb lett ez a kissé titkolózó hadsereg... - Olymértékben tartottunk és tarttattunk titkot, amennyiben az feltétlenül szükséges volt. Azt hiszem, hogy akik valaha is nálunk jártak: a csapatzászlót adományozó szalámigyár kollektívájától a több ezer idelátogató gyermekig, laktanyáinkat nem tartják zárt területnek. - Az ántivilágban a tisztikar élénk társasági életet élt. A szocializmusra viszont a távolságtartás, az elidegenedés, a visszahúzódás volt a jellemző... - A mai világ sokkal bonyolultabb, sokkal gyorsabban élünk, rengeteget dolgozunk. Munkaidőnk nincs, ha lenne, az jóval meghaladná a törvényben előírtakat. Egy sajátos munkarendben tevékenykedünk: igazi, a múltra oly jellemző társasági életre egyszerűen nincs időnk. - Mi a tiszti magatartás mércéje aktuálisan és a múltbéli példákat tekintve? - A múltra vonatkozó megítélés, az esetleges azonosulás fokmérője csak az lehet, hogy azok a tisztek milyen cél szolgálatába szegődtek. De még ez sem feltétlenül mérvadó. Saját képzettségemet tekintem ( a szegedi műszaki dandár parancsnoka vagyok), amikor azt mondom, az első világháború alatt a magyar műszaki tisztek kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, olyan körülmények között végezték munkájukat, hogy eredményeik mögött egészen fantasztikus szakmai tudást kell sejtenünk. Az akkori technikai színvonalon szinte kivételes volt, amit ők tudtak az útés a hídépítésről, az erődítésekről, az aknászfeladatokról. Bonyolult munka a miénk. Csak néhány órában tanultunk pedagógiát, jogi ismereteink legtöbbször csak a szolgálati szabályzatra szorítkoznak, de nekünk mégis tanítanunk, nevelnünk kell, s tanácsokat adnunk szociális problémákra, lakástörlesztési, gyermektartási és munkanélküliség ügyekben. Emellett fontos, hogy az elődökhöz méltó, jó szakemberek is legyünk. Ami a dolog erkölcsi oldalát illeti: a ma katonatisztje nem kapott újólag eligazítást, hogy ezentúl másképpen legyen hazafi, mint eddig. Nem arra tanítjuk és képezzük a saját gyermekeinkkel egykorú fiatalokat, hogy idegen célokért hogyan kell harcolni vagy meghalni. Ezt nem is tehetnénk, hisz meglehetősen erős kontroll alatt dolgozunk. Nem tudom ugyan, milyen véleménnyel van rólunk a társadalom, de elmondhatom: a magyar katonatiszt igazi patrióta, a hazáért meghalni mindig készen áll. ÓDOR JÓZSEF