Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

2 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 9. A válságos helyzeteket mindig követő diplomáciai nyüzsgés és a még feloldatlan feszültségek kezelési törekvéseinek elegyéből állt az elmúlt hét külpolitikája. Ami sikerült: hatalmi összeütközések nélkül, régebben elképzelhetetlenül csendes módon függetlennek elismerni a három balti köztársaságot, valamint a szovjet államapparátusnak lebontani önmagát. Ami nem sikerült: minden tüzszüneti megállapodás ellenére heves harcok dúlnak Horvátországban, s egyre inkább láthatóak a szerb expanziós politika eredményei (Egy hét kelleti hozzá) Ennyi idő alatt ment végbe az, amitől ötven éven keresztül rettegtek a politikusok: megbomlott a világ legnagyobb birodalma, s az elmúlt héten szinte alkotórészeire esett szét. Magyarország szerepe a szétesésben szerencsés volt. Kedden Budapestre érkeztek Litvánia. Észtország és Lettország külügyminiszterei, valamint Vitautas Landsbergis litván elnök, aláírták a három diplomáciai kapcsolatfelvételi egyezményt, pénteken pedig konfliktusmentesen Moszkva is útjára engedte a köztársaságokat, mégpedig minden feltétel nélkül. A balti államokat szinte minden nyugati ország elismerte függetlennek, az Európai Közösségtől is megkapták a zöld utat, aminek következtében az addigi várakozó Nagy-Britannia is ilyen értelmű nyilatkozatot lett. A britek jövő hét közepén küldik kapcsolatfelvevő delegációjukat a Balti-tenger mellékére. Hogy minden világos legyen, pénteken az Egyesült Államok külügyminisztere, James Baker is bejelentette az elismerést, vagyis az amerikai kormány hű maradt ígéretéhez, miszerint Washington a három köztársaság ügyében nem fog elhamarkodott döntést hozni; a moszkvai elismerés után megérkezett tehát az amerikai is. (Darabokra) A szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusán megszületett egy visszavonhatatlan verdiktum: feloszlatta magát a törvényhozó alakulat. Utolsó határozatával „szabadon engedte" a2 unió köztársaságait, melyek eztán saját akaratukból dönthetnek újabb konföderáció létrehozásáról, vagy függetlenségükről. A jelek szerint inkább ez utóbbi lesz a domináns, sőt az államalkotó és eleddig összetartó oroszországi föderáció is a függetlenség mellett fog voksolni, Ukrajna ugyanezt már megtette, így a Szovjetunió, ha továbbra is fennmaradna, azt a két legnagyobb köztársasága nélkül tenné, ami valamennyi hírügynökség magyarázata szerint elképzelhetetlen. A balti államok függetlenségének elismerése után Grúziában és Moldáviában is tüntetések kezdődtek az elismerés kicsikarása mellett. A szovjet válság megoldása aránylag sikeres hetet zárt; megalakult az országot kormányzó Államtanács, jövő hétre pedig Mihail Gorbacsov a szovjet hadsereg megreformálási munkálatait tervezi a köztársasági vezetők és katonai szakértők bevonásával. Ez lesz a színjátéknak az a felvonása, amit 1985 óta egyre erőteljesebben követelt Gorbacsov belső reformellenzéke, s amely nélkül a Nyugat is csak lavírozó politikust látott a szovjet elnök személyében. (Béke csak a konferencián) Jugoszláviában semmi biztatót nem hozott az elmúlt hét. Miután a szövetségi hadsereg és a szerb szabadcsapatok előzőleg bevették Szlavónia több települését, Vinkovci elfoglalásával (rommá lövésével) ostromolni kezdték Eszéket és lényegében elszakították Horvátország keleti területeit. Az időközben megkötött tűzszünet ellenére a harcok nem csillapodtak, hanem átmentek vádasodási csatákba is; ki szegte meg a fegyvcmyugvási megállapodást? Minthogy több mint hatvan ilyen esetről van hír, a tettes kiléte alighanem kideríthetetlen marad. Jellemző eset a múlt hét fegyveres krónikájából: Eszéknél próbálkozott - úgy tűnt, sikerrel - az EK közvetítők egy csoportja, hogy tűzszünetet érjen el, de a megegyezés és visszavonulásuk után a kezet adó felek mindössze tizenöt percig bírták lövöldözés nélkül. Nehéz dolga lesz a szombaton kezdődött békekonferenciának. PANEK JÓZSEF Nyilatkozatokkal, közleményekkel és nyílt levelekkel volt tele a mögöttünk hagyott hét vége. Hat alföldi megye szocialista szervezetének vezetői lakiteleki tanácskozásukat zárták annak kinyilvánításával, hogy „a Lakiteleken megfogalmazott történelmi igazságtevés nemes célja egyes politikusok megnyilvánulásaiban szemünk láttára fordul visszájára". A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács a munkanélküliséggel kapcsolatban, a KNDP Intéző Bizottsága egyebek közt az alkotmányosságot veszélyeztető hatalmi törekvések ellen tett közzé nyilatkozatot. Budapesten nemzetközi tanácskozást tartottak a kisebbségi törvényhozásról, a hollandiai Eefde konferenciaközpontjában a nyugati magyarság egyik jelentős szellemi műhelyének, a Mikes Kelemen Körnek volt találkozója arról, miként tekint a világ a magyarokra. Előadott Jeszenszky Géza, minisztertársa, Horváth Balázs pedig a szlovákiai Dunaszerdahely István, a király-előadásán vendégeskedett Ugyanő Dunaalmáson, az MDF nagygyűlése után kijelentette: pártjának nem minden, hanem csak egyes hírközlő szervekkel van gondja. A kormánytagok népes családjának feje, Antall József Tokióban tárgy al - találkozott Margaret Thatcherrel is. A szombati hivatalos megnyitó után csütörtökre hívta össze a Jugoszlávia-békekonferencia első ülését lord Carrington, a tanácskozás egyhangúlag megválasztott elnöke. A volt brit külügyminiszter „enyhén szólva nehéznek" minősítette az előtte álló feladatokat, de hangsúlyozta, hogy mindenképpen kutatni kell a közös elemeket a megegyezéshez Lord Carrington a jugoszláv köztársaságok külügyminisztereit várja Hágába a folytatásra. Az értekezlet résztvevői elfogadtak egy elég általánosságban megfogalmazott közös elvi nyilatkozatot, amelyben bejelentik a döntőhíráskodási bizottság létrehozását, leszögezik, hogy a megoldásnak minden Jugoszláviában élő személy érdekeit figyelembe kell vennie. Lényegesnek nevezik a konferencia sikeréhez a tűzszünet teljes betartását. Egy megállapodás elmaradt Szombaton, helyi idő szerint reggel nyolc órakor Tokióba érkezett Antall József kormányfő, akinek látogatását felfokozott várakozás előzte meg magyar részről, és élénk érdeklődés kiséri a japán partnerek részéről is. A magyar kormányfő az első miniszterelnök, akit a keleteurópai rendszerváltások óta a japán vezetés hivatalos formában fogad a térség országainak vezetői közül. A szovjetunióbeli válság és a Jugoszláviában folyó harcok nem destabilizálják Magyarországot hangsúlyozta Antall József Tokióban, amikor a Suzuki vállalat elnökével találkozott. Első hivatalos találkozóján kormányfőnk a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzuljává nevezte ki Szudzuki Oszamut, a Suzuki Vállalat elnökét, aki ez alkalommal is jelezte, gondjaik vannak a magyar alvállalkozók munkájának minőségével. Végül is Szuzuki 80 százalékban elégedett a Magyarországon folyó munkával, ami szerinte jó arány, és közölte, hogy a jövő év augusztus 20-ára készen lesz a Magyarországon gyártott gépkocsi. Antall József és a magyar küldöttség tagjai ezután Kono Joheivel, a Japán-Magyar Baráti Társaság elnökével és a szervezet tagjaival találkoztak, majd a tokiói múzeum kincseivel ismerkedtek, a magyar szakértők pedig az utolsó kísérletet tették arra, hogy formába öntsék a tervezett beruházásvédelmi megállapodást. Ez nem sikerült. - Olyan lényeges eltérések vannak a két fél megközelítése között, amely lehetetlenné teszi a megállapodást kommentálta a fejleményt Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára. Mint mondta. Japán ragaszkodott ahhoz, hogy a majdani közös piaci-magyar szabadkereskedelmi megállapodásból szerzett előnyöket neki is biztosítsuk, mi viszont ezt nem vállalhattuk. A megállapodás elmaradása azonban cseppet sem fogja befolyásolni a japán befektetőket, akik eddig sem olyan országokba ruháztak be, amelyekkel ilyen megállapodásuk volt. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa a japán befektetők fó célpontja, nem pedig az a három ország, amellyel Japánnak beruházásvédelmi megállapodása van, vagyis nem Kína, Egyiptom vagy Sri Lanka - hangsúlyozta az államtitkár. Szombat éjjel óta egyébként mintha dézsából öntenék, úgy zuhog az eső Tokióban, megérkezett az idei tizenötödik tájfun, és ez némileg befolyásolta a magyar miniszterelnök vasárnap délelőtti programját is: a császárok egyik kedvelt parkjának, a Hamarikdzsui parknak a megtekintése és séta helyett a küldöttség autós városnézésre indult. Az esti órákban kezdődtek a korányfői tárgyalások az Akaszaka palotában - ezeket nem érintette a mostoha időjárás. Antall József arra kérte Kaify Tosiki kormányfőt, hogy Tokió folytassa a magyar gazdaság támogatását állami forrásokból, és ösztönözze arra a magánbankokat is, hogy biztosítsák gazdaságunk működéséhez a szükséges külső forrásokat. Kaifu miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy lehetőséget lát a pénzügyi kapcsolatok folytatására, új hitelekre, mert az ország mindig pontosan tett eleget fizetési kötelezettségeinek. A szakértők feladata lesz a részletek kidolgozása - mondta Kaifu miniszterelnök. Az MTI-nek elmondták, hogy négy konkrét környezetvédelmi terv megvalósíthatósági előtanulmányát hozta magával a kü Idöttség. Ha ezek megnyerik a japánok tetszését, akkor különleges japán elbírálásban részesülünk. Az áruforgalom felfutását segítené elő a 200 millió dolláros exporthitel-garancia megújítása, és az, ha Japán fokozná a hagyományos árukból (élelmiszerekből, gyógyszerekből) a behozatalát. Három lényeges pénzügyi dologban már most elkötelezete magát a japán miniszterelnök - közölték a tárgyalásokon részt vevő küldöttségek tagjai. E szerint Kaifu kormányfő nem tekinti a korábban Magyarországnak megadott 500 millió dolláros hitelt sem időben, sem öszszegben korlátozottnak, azt hajlandók kiterjeszteni, ha finanszírozásra váró terveket terjesztünk elő. Japán új, két évre szóló kereskedelmi és beruházásokat biztosító hitelkeretet nyit a Magyarországgal üzletelő japán cégek számára, 400 millió dolláros összegben. Kedvezően vélekedett a környezetvédelmi tervek finanszírozásáról és a magyar élelmiszerek Szovjetuniónak történő szállításáról is. E szerződés mellett a japán alapítvány budapesti irodája, a részleges vízummentességről szóló egyezmény előkészítése jelzi a japán-magyar kapcsolatok kiszélesedését. „FLANC" Újra nyit a francia bálásruha-vásár a JATE-klubban (nagyáruháznál) szept. 10.. 11., 12-én 8-18 óráig. Bálabontás: 8,10.12,14.16 órakor. M I C R O N E T W O R K KOMPUTER- ÉS SZOETVERKIALLÍTÁS szept. 11-12.. 8-17 óráig Újszeged. Forrás Szálló Gyapjas Fái u. 16-24 Adatátvitel (optonet) Telex (telexnet) Egészségügy (mednet) Gyógyszertár (prarmenct) TISZTEIJEN MEG ÖN IS LÁTOGATÁSÁVAL! Mlcronetworfc Systems Budapest, Endrfidi S. u. WK. Tel.: 176-1658,178-4371 Fax. MICRONET W O R K Szovjetunió - a működés módszertana (7.) Harmadik utas a kanna És benzinetek lesz? - kérdezték legtöbben, amikor Szovjetunióba indultunk. Túl az ötezer kilométeres autókázáson, kijelenthetjük, volt, de... E mondat végi három pont mögött azonban ott van egy egész ország: autók, emberek, félelmek, végeláthatatlan sorok, kérések és elutasítások, megaláztatások, nincsek, talonok, benzines kannák, s párhuzamosan a működőképes árnyékgazdaság, a fekete árfolyam, a korupción alapuló tökéletes rendszer, a világos, mindenki által ismert törvények, ahol az adott szó szent. Ha választani kellene egyetlen hétköznapi fogalmai amelyen keresztül talán legtöbbet lehet mondani a mai birodalomról, a tankolást is választhatnánk. . Benzinturizmus ide, olcsó benzin oda, Záhonyban csordultig töltjük az üzemanyagtartályt, fgy legalább biztosan átmászunk a Kárpátokon és kis szerencsével egészen Lvovig gurulhatunk. Ungváron nincs benzin, de ebben a magyarok is ludasak lehetnek. Vendéglátóink szerint beljebb már lesz. Régen magunk mögött tudjuk a hegyeket, amikor megpillantjuk az annyira áhított töltőállomást. Debütálhatunk. Itthoni felkészülésünk nem nélkülözte a tudományos elemeket sem, széles közvéleménykutatás eredményeként kialakult az ajándékok slágerlistája. Ez a helyezések számszerűsítése nélkül: másfél literes műanyag palackos kóla. keménydobozos Marlboro, félliteres dobozos sör. (A cigarettának ezt a változatát később kicsit megbántuk, hiszen pontosan kétszer annyiba került, mint a puhacsomagolású kiszerelés.) A sör. félliteres dobozban pedig - számunkra érthetetlenül - már-már státuszszimbólummá magasztosult s minden logikát mellőzve legalább három darab 0.33-assal volt egyenértékű. Befordulunk a késő délelőtt csöndes, már-már idilli hangulatú benzinkúthoz. Nyolc-tíz személyautó álldogál, a gazdák békésen könyölnek rajtuk, sétálgatnak vagy beszélgetnek. Ebbe a látszólagos semmittevésbe azonban szigorú szabályosságot is felfedezhet a figyelmes szemlélő. A gépkocsivezetők egyenként és lassan el-eltűnnek a kútkezelő bódéjában, s rövid idő után vagy továbbindulnak, vagy folytatják az álldogálást. Benzin természetesen nincs. Biztató jelenségként értékelhető ugyanakkor, hogy egy szállítóautó épp akkor tölti a föld alatti tartályokat. Azt gondoljuk, irt már minden csak idő kérdése, de nagyot tévedünk. A többiekhez hasonlóan mi is megkörnyékezzük a kútkezelőt, a végeredményen azonban látszik a gyakorlatlanság, a rendszer ismeretének teljes hiánya. Két-három órás várakozás után lehet csak szó tankolásról. A benzint fejtő tartályautó sofőrje ko'ántsem unatkozik, meglehetősen nagy érdeklődésnek örvend. Mi is próbálkozunk, dolgunkat azonban nehezíti, hogy i.incs kannánk. Teljsen hibásnak bizonyult az a feltételezés, hogy ahol kevés a benzin, ott sok a kanna és különben is minden nálunk botladozó szovjet kocsi tetején van belőle legalább három. A móndás. mely szerint amit pénzért nem lehet elintézni, azt több pénzért el lehet kannaügyben bicsaklott meg először. Hiába ígérünk kalapnyi pénzt, senki sem hajlandó megválni a féltve őrzött tartálytól. Bosszankodunk, a kannán múlik majd a benzin. Emeljük a tétet, a valutában eszközölt fizetés ígérete mellé dobozos sört varázsolunk a sofőr kezébe. Ez jó húzásnak bizonyul, s így szinte azonnal előkerül a tízliteres vödör, a gumicső, valamint a tölcsér is. Két forduló után újra megtelik a tank. Üzletfelünk hiába szakember, a fejtést nem ússza meg három cent benzin nélkül. Köpköd is rendesen, de hiába, ez már belefoglaltatik a szolgáltatásba. Lvovban egy szimpatikus magántaxisba, szabadúszó fotóriporterbe botlunk, órákat beszélgetünk s ő ígéri meg először, hogy szerez két tele kannát. Továbbindulásunk előtti este több mint fél órát késik a benzines randevúról - szállodánk biztonsági őreit tökéletesen összezavarjuk téblábolásunkkal s mint kiderül, egész délután hajtotta a kannát, sikertelenül. Nem mondja, de valószínű, hogy a saját 33 literes műanyagedényét adja nekünk, amelyik az út végére azután harmadik útitársunkká lép elő. Nem tudom milyen a hazai polgár lelkivilága, amikor horpadó tankkal közelít az utolsó benzinkűthoz, mindenesetre a mi pulzusunk műidig szaporábban vert a világító üzemanyagjelző láttán s az izgalom annál nagyobb volt, minél távolabbra kerültünk az országhatártól. Nem szabad hibázni az üzleti ajánlat megtételénél, mert nincs második nekifutás. Jellemzően tömör párbeszéd Lvov és Kijev között: - Benzin van? - Itt csak a hadirokkantak tankolhatnak. -Megfizetem. -Tizenöt perc múlva szólok, hova álljon. Ennek ellenére nem minden a pénz, ezt azonban csak később tanuljuk meg. Első nagy hibánk az, amikor több, benzinre sóvárgó autós szeme láttára nyomjuk a kutas kezébe az ötven rubelest. „Nálunk ennyi pénzért nagyon sokat dolgoznak az emberek" - adja vissza tüntetően. Akkor még belepirulunk, bár öt perccel később, négyszemközt már semmi kifogásolni valót nem talál a bankjegyen. Ez a közjáték jó leckének bizonyul, meg kell tanulnunk a rendszert, ha nem akarunk két város között elakadni a nagy szovjet éjszakában. Az biztos, alku után már senkit sem csapnak be, s vérig sértjük azt a tartálykocsist, akitől megkérdezzük: ugye, ez nem 76-os oktánszámú benzin? A válasz tömör: „Szart nem adok el." Ukrajnán keresztül utazva oda és vissza körülbelül ötven benzinkúttal találkozunk, ebből első megkérdezésre háromnál volt kiszolgálás, természetesen 2-300 méteres kocsisoroktól kísérve. A maradék 47-nil hivatalosan nem volt benzin. Számtalan Zaporozsecet, Volgát, Moszkvicsot láttunk utunk során betérni egy-egy kúthoz, s rövid idő után dolgavégezetlenül továbbhajtani. Nem tudtak, vagy nem akartak akkora árat fizetni a benzinért mint mi, bár sikertelenségükbe az is szerepet játszott, hogy arrafelé minden hazai autós egyben potenciális provokatőr is. A kutasok nagyon félnek a lebukástól, elvesztenék zsíros állásukat, s így a sör és a Marlboro, valamint a sokszoros felár mellett a külföldi állampolgárság is segítségünkre volt. A puccs környékén azért kissé ideges lett az addig kiszámíthatónak vélt benzinpiac. Jellemző, ha valami történik az országban, az állampolgár azonnal elkezd vásárolni. A puccs az elsó napokban felért egy ilyen történéssel, s talán ennek köszönhető, hogy Csernobilből hazafelé a hivatalos ár huszonötszöröséért sem állt velünk szóba a kutas. O az ötvenszeres árat tartotta volna megfelelőnek. Utunk során a benzinhiány igazi mértékére tulajdonképpen csak abból következtethettünk, hogy minden vendéglátónk, újdonsült ismerősünk azonnal megígérte - mi az neki -, hogy órákon belül szerez üzemanyagot és egyiküknek sem sikerült. Néha még három napon belül sem. Pedig az orosz vendégszeretetet ismerve ez ott nagyon nagy kudarcnak számít. TÓTH SZERGEJ - KOVÁCS ANDRÁS A Délmagyarország kiküldött munkatársainak ukrajnai riportját támogatták: GABODESSZA Első Magyar-Ukrán Termeltetési és Kereskedelmi Kft. (Szeged, Hajnóczi u. 18.) és a lif VOLÁNSPORT KFT AUTÓKÖLCSÖNZŐ |P (Forás Gyógyüdülő Szeged. """"" Gyapjas Pál u. 16-24)