Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. DÉLMAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZAT 3 Tagtoborzás és népünnepély Kisgazda-forgatókönyv FOTÓ: SCHMIDT ADREA A politikai népünnepély forgatókönyve alapján szervezték szegedi nagygyűlésüket a kisgazdák. Plakátok és röplapok, foszlós kalács a várakozóknak, fúvószenekar, hosszúlábú majonettek, virágcsokorral és gyerekpuszival fogadott „fontosember", szónoklatok, taps, közbekiabálás és (majdnem)verekedés. Az „ünneplők" után egymás hegy én-hátán a székek, üres emelvény, leszaggatott plakátok, földre szórt röplapok és papírzászlócskák, letaposott fü... Az oktatásnak elsőbbséget kell adni! r folytalis a 1. oldalról Panelek a palánkok között A két kisgazdapárt egyesülési aktusához méretezték a szombati, sportcsarnokbeli nagygyűlést. A közel 1500 fós tömeg óriási ovációval, tapssal fogadta a Független Kisgazdapárt vezetőit. Az elnökség ismét forgatókönyv szerint - leült a hosszú asztal mögé. A hazaiaknak, föltűnt: a házigazdák, a szegedi vagy megyei politikusok nem kaptak helyet a pulpituson. A tömegben, valahol a második sorban fedeztem föl Pintér gazdát, a megyei elnököt, oldalt ült Hatvani Zoltán, a szegedi elnök. Az előírásnak megfelelően kezdődött a program: Himnusz, vers, ének. bevezető szónoklat, majd a Kiút a csődből című Torgyán-beszéd. A közel kétórás szónoklat kiindulópontja: „hogyan tudunk drága hazánkon segíteni". A tapssal „jutalmazott" vissza-visszatérő elemek közül néhány: „a bolsevizmus maradványaitól meg kell szabadítani az országot"; „még mindig a régi rendszer hívei ülnek a bársonyszékekben"; ,3 legnagyobbat választás előtt és vadászat után szokták hazudni, de mi tartjuk magunkat eredeti ígéreteinkhez, abba kell hagyni a beszédet, a cselekvés útjára kell lépni". A tagságnak a következőket mondta: „egyetlen kivezető út, hogy létre kell hoznunk egy erős pártot, mely segít, hogy Magyarország tejjel-mézzel folyó kánaán legyen", „ez egy konzervatív párt, mert magyarságunkat megőrizzük"; „radikálisan gondolkodunk, de nem vagyunk szélsőségesek". A kormánynak azt üzente: „a koalíciós tárgyalásokhoz csak akkor fűződik érdekünk, ha rendszerváltás lesz", „vissza kell állítani a miniszterelnökhelyettesi posztot, osztoznia kell a hatalmon a három kormányalkotó pártnak". A gazdaságról kijelentette: „a jelenlegi módszerek nem visznek a piacgazdasághoz; a kisgazdapárt a jóléti társadalom híve, vállalkozásbarát, most készülő csomagtervünk alapelve, hogy a nép terhei nem nőhetnek tovább". Szélsőség a színpadon? A „szokásos" záró szavalat Siklósi András, „költő" tiszte volt, aki saját „versének" elharsogása után előkapta több oldalas „prózáját", s mint a párt nagyszegedi szervezetének titkára olvasni kezdte kiáltványát. A forgatókönyvben nem szereplő szónok támadta a kormányt, bírálta a párt vezetőit... Az elnökség tagjai tanácstalanul egymásra néznek... A rendezők hatalmas karmozdulatokkal integetnek, hogy valaki kapcsolja már ki a mikrofont... A hangszórókból elkeseredett, zavaros szóáradat bugyog... Nyakkendős, sötétzakós emberek lépnek a színpadra, a karjánál fogva rángatják a szónokot... Szófoszlányok, mikrofonrecsegés... Megbolydul a közönség, a székekről felpattannak az emberek, egymást túlkiabálva osztanak igazságot... „Hagyják beszélni azt az embert!" „ Te is kommunista vagy, fogd be a pofád!" Közben űj főszereplő tűnik föl a színen: a bördzsekis karatés elfordítja a mikrofont, támadó állásba lendül... A makacs szónok mikrofon nélkül is tovább beszél... Az elnökség a Szózat éneklésébe kezd... Mindenki vigyázba merevedik, tátog... Visszatértek a forgatókönyvhöz. Az pártvélemény, amit az elnök mond Míg a tömeg gyülekezett, a pártvezetők a Tisza Szálló tükörtermében csevegtek, a hidegtálak, italok kínálták magukat. A sajtó képviselőit már a rendezvény előtt tájékoztatóra hívták, melyen Torgyán Józseffel az élen az országos elnökség hét tagja jelent meg. A kézfogó elmaradását csak technikai kérdésnek tekinteti Torgyán űr, ugyanis az egyesülés úgy is megoldható, hogy a Nemzeti Kisgazdapárt tagjai visszalépnek a Független Kisgazdapártba. így ebben a régióban is erős bázisuk lenne. Az egyesülés kezdeményezése a függetlenek részéről nem csupán ügyes trükk volt, hogy tagokat toborozzanak? - kérdeztük. Az aktus kezdeményezését Torgyán magának tulajdonította, s kijelentette: a Nemzeti Kisgazdapárt annak idején azért alakult, mert közvetlen baloldali veszélyt láttak az akkori párton belül, de a vezetőváltással ez megszűnt, így nincs értelme a különállásnak. „A nemzetiek tiszta lappal kezdhetnek nálunk." Európa helyzete egyébként is azt példázza, az integrálódás, nem pedig a differenciálódás ideje jött el. Ennek megfelelően Magyarországon egy nagyon erős pártot kell létrehozni, mely csakis a Független Kisgazdapárt lehet. A belpolitikai botrányt kavaró Kónya-tanulmány nyilvánossággal foglalkozó részéről a pártelnök azt mondta, általában nem helyes, ha egy felelős politikus felelőtlenül nyilatkozik, s pártja mindenáron kiáll a sajtószabadságért, Gyimóthy Géza főtitkárhelyettes viszont üdvözölte a tanulmányban is rögzített Csurka-féle felfogást. Ezután hangzott el a kérdés: melyik válasz a pártálláspont? Torgyán válasza: „az a pártvélemény, amit az elnök mond". A jólfésült, hófehér hajú úr mosolyog. Bába István ügyvéd úr az újságírónak nem örül, széttárja a karját, s a kérdésekre csak annyit válaszol: „párttonkívüli érdeklődőként vagyok jelen". Néhány jólértesült állítja: ó irányít itt mindent - a háttérből. Rebesgetik, ő állja a cehet a buliért, a Független Kisgazdapárt polgári tagozatának leendő vezetője, esetleg a leendő pártfóügyész-helyettes tapsol ott az emelvény magasságában, kicsit oldalt. „Egy tál levesért nem hagyom eladni a pártot" - mondja indulatosan Hatvani Zoltán, a nagyszegedi szervezet elnöke. „Ez az egész vagy ötszázezerbe került. Ha jól számolok: háromszáz forintba került minden egyes résztvevő. De ez kevés ahhoz, hogy párttag legyen az a szegedi ügyvéd, aki előidézte a pártszakadást, akit ezért egyszer már kizártunk, aki most a saját pártját is odahagyta! Torgyánnal alapvetően egyetértek, de a kritika jogát fenntartom magunknak. Szerencsére az Háttér - indulatok egyesülésről nem jelentett be semmi rendkívülit. Ha megtenné, ellenállnánk..." „Ez egy demokratikus párt. Minden tagnak, főleg a házigazda alapszervezet titkárának joga van szólni az összegyűltekhez" - érvel Siklósi András, miközben az őt biztató, illetve a szinte tetlegességig nekirontó embergyűrűn próbálja keresztül verekedni magát. „Pesten elintéztem: húsz percet kapok. Azt folytattam volna, amit Torgyán abbahagyott." „Ez a beszéd nem volt a programban. Egyedi, szélsőséges megnyilvánulásoktól ez a párt sem mentes" értékeli a történteket Torgyán úr. A tömeg, a tapsok. Az igen! Az a lényeg, ami látszott? UJSZÁSZI ILONA és információs rendszer kialakítását tervezik; összehangolják a most aktuális szabályzatalkotó munkát, az egyetemi statútumok elkészítését; koordinálják a külföldi intézményekkel alakított kapcsolatokat. Közös képzési formákat teremtenek: a JATE új tanrendeje például már tartalmazza, hogy melyek azok a más intézményekben hallgatott kollégiumok, amelyeket elfogad a tudományegyetem. Az universitas-szellemiség érvényesülését és a megfelelő szervezeti változtatásokat akadályozza, hogy az egyetemeken konzerválódott a feudális struktúra; érdekellentétek gátolják a párhuzamos tevékenységek kiküszöbölését; a főhatósági széttagoltság is akadály és hiányzik a felsőoktatási törvény. A szegedi felsőoktatás felelős irányítói a reményteljes, ünnepi alkalommal sem engedték meg maguknak, hogy hallgassanak a jelenlegi helyzet veszélyességéről. Zárszóként, tehát hangsúlyosan Róna-Tas András fogalmazta meg: ha Magyarországon európai egyetemeket akarunk, akkor európai arányban kell részesülnie a felsőoktatásnak a nemzeti jövedelemből, a költségvetésből. Nem privilégiumokat kémek, hanem megfelelő feltételeket követelnek. Lehet, hogy ez pillanatnyilag közgazdasági kérdés, de nagyon hamar politikai kérdéssé válhat. A felsőoktatás olyan rossz anyagi helyzetben van, hogy a mostani „nehéz ősz" alternatívája: „vagy kiköveteljük, amire szükség van, vagy bejelentjük, hogy nem tudjuk tovább csinálni". Az Universitas évnyitó után Göncz Árpád találkozott a szegedi felsőoktatási intézmények hallgatói önkormányzatait képviselő diákokkal. A közvetlen hangulatú beszélgetésen a pénzhiányról esett a legtöbb szó; a köztársasági elnök megígérte az egyetemisták képviselőinek, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segít abban, hogy az oktatás elsőbbséget kapjon, mert ez nemzeti érdek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az erről való közgondoF kodást leginkább a .professzorok és diákok szövetsége" képes alakítani; az elkeseredés luxusát most nem engedheti meg magának senki, hiszen minden jel szerint a világnak ez a régiója, Kelet-Európa van soron a fölzárkózásban, s ezt az esélyt inkább elszalasztani nehéz, mint kihasználni. SULYOK ERZSÉBET Göncz Árpád: „Ketyeg az ifjúsági bomba..." A Szegedi Universitas első tanévének megnyitóján „nehéz őszről" beszéltek egyetemi vezetők és diákok. A pénzhiány nem csupán helyi jelenség, az egész magyar felsőoktatás veszélyes jellemzője. Hosszú évek óta. Azért is kelt különös feszültséget a helyzet, mert a rendszerváltással sokan ennek megváltozásában reménykedtek. Hiába. A tanévnyitó ünnepség után módunk volt - Göncz Árpád sűrű programjára tekintettel - egyetlen, ezzel kapcsolatos kérdésre választ kérni. - Elnök úr szerint kit és miről kell meggyőzni, mit kell tenni a mai Magyarországon annak érdekében, hogy az egyetemi polgárok fenyegetettségérzete végre megszűnjön? - Azt kell belátni végre mindenkinek, hogy az oktatás a legkitűnőbb befektetés. Közgazdaságilag is. Ésszerű, hatékony, olcsó. Biztos a megtérülés. Ha nem tudjuk záros határidőn belül megoldani, hogy abszolút elsőbbséget adjunk az oktatásnak, akkor óhatatlanul önmagunkat ítéljük lemaradásra, nemzeti öngyilkosságot követünk el. Ketyeg az ifjúsági bomba, amelynek csak ezzel tudjuk a robbanószerkezetét kivenni, ketyeg az elavulásbomba, és itt van a jövő fenyegetése, hiszen a jövő nemcsak kihívás, hanem fenyegetés is számunkra. Ezt mindenkinek meg kell érteni, aki az ország sorsát a szívén viseli. Ez a probléma sokkal súlyosabb, sokkal többet jelent, mint bármiféle politikai vita, bármilyen napi politikai nézetkülönbség miatti főfájásunk. Ég a kanóc. Ha tizenévesek félanarfabétákként kerülnek ki az iskolából, s ott maradnak az utcán, háromszoros árat fogunk fizetni. Nem lehet nem tudomást venni a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok számának szaporodásáról, az ifjúsági bűnözés szaporodásáról, a pályakezdők lehetetlen körülményeiről. Egyszerűeif sZÖlva: azért kell első helyen az oktatásra pénz, mert ifjúság nélkül nincs jövő és képzett ifjúság nélkül nincs fölemelkedés. E.S. Tudományegyetemi és foiskolai évnyitók A JATE tanévnyitóján dr. Tóth Károly fótitkár tájékoztatott a tavalyi év fontosabb eseményeiről, s bejelentette, hogy az idén 1107 első éves kezdi meg tanulmányait a tudományegyetemen. Róna-Tas András rektor évnyitó beszédében arról a meggyőződéséről szólt, mely szerint az új magyar polgári társadalom kialakulásában kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a magyar egyetemek polgárai. Az egyetem ugyanis az az intézmény, mondta, amely a legmagasabb szinten alakítja a polgári magatartásformát. Ennek jellemző vonásai közül kiemelte a következőket: a polgár abban bízik, hogy tudása és készségei határozzák meg a társadalomban elfoglalt helyét; mint a tudóst, a polgárt is nemcsak az jellemzi, amit tud, hanem az is, hogy tisztában van tudásának korlátaival; fejleszti magában a kreativitást; a tudós és a polgár egyaránt kritikus elme, abban érdekeltek, hogy a látszatokkal szemben ismerjék a valóságot; toleránsak, autonómiájuk feltételeként elismerik mások autonómiáját, a másság jogosultságát. A rektor arra kérte a most beiratkozottakat. hogy egyetemi polgárságukat tekintsék életük legnagyobb szellemi kalandjának, s ígérte, az oktatók, akiknek talán kissé elegük van már a történelmi kalandokból, a szel cmi kalandozásban a hallgatók partnerei lesznek. Az egykori egyetemi polgárok közül a gyémántdiplomát vehette át: dr. Bakó János, dr. Fórián Szabó László, dr. Fövényi Mihály, dr. Hárs A JATE tanévét az aulában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláét a Belvárosi moziban rendezett ünnepségen nyitották meg szombaton. A hagyományok szerint mindkét intézmény volt hallgatói az évnyitókon vehették át díszdiplomáikat, alapítványi díjakat és egyéb kitüntetéseket kaptak az arra érdemesek. László, dr. Leöke Béla, dr. Somogyi Endre, dr. Szilágyi György, dr. Verebély László, dr. Németh Istvánné dr. Kardos Emília és Merész Konrád. Az aranydiplomások: dr. Balassy János, dr. Csizmár Károly, dr. Kaposi Ede, dr. Kiss Endre, dr. Kisvölcsey Frigyes, dr. Merényi György, dr. Schmidt Iván, dr. Sugár Béla, dr. Tamás Miklós, dr. Tarlósy József, Gesmay Hona, Polányi Imre, dr. Bóna Imre, Jernei Irén, Kiss Lajos, Klebniczki József, Orovecz Kornélné, Varga Lajosné Kálmán Olga. A további kitüntetettek: Professor Emeritus dr. Horváth Róbert, dr. Nagy László, dr. Károly Sándor, Címzetes egyetemi tanár dr. Joó Ferenc, Címzetes egyetemi docens dr. Orosz László. A Kanyó Alapítvány díjazottja Pusztainé dr. Orosz Magdolna és dr. Szerdahelyi Zoltán, a Tari Alapítvány díjazottjai: Bognár Zoltán, Csanády László, Dósa Karola Ágnes, Orbán Zsolt, Pokorádi István. * A főiskolai tanévnyitón Bonifert Domonkosné dr„ főigazgatóhelyettes köszöntötte az ünnepség vendégeit, köztük dr. SzőkefalviNagy Béla akadémikust, aki a mai intézmény jogelődjének tanára Folt, s dr. Sándor István nyugalmazott főiskolai tanárt, aki alapítványt tett a legeredményesebb magyar szakos hallgatók díjazására. Dr. Szalay István főigazgató elmondta, hogy az idén ismét gazdagodott a képzési kínálat: 3 éves, egyszakos idegennyelvi képzés indul, latin és olasz nyelv- és irodalomtanárokat képeznek, a felsőbbévesek közül pedig féltucat hallgató kezdi meg katolikus hittanári tanulmányait. A Vajdaságból, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről összesen 69 elsős iratkozott be a most kezdődő tanévre, akiket itthoni és külföldi alapítványok segítenek. A főiskola jogelőd intézményeiben végzettek közül rubinoklevelet kapott dr. Orny Attila, vasoktevelet Kanzárda Györgyné és Papp Lászlóné. A 60 éve végzett gyémántoklevelesek: dr. Csókisi Béla, Kiss Gergely, Széchényi Sándor, Vincze István. Az 50 éve végzettek, 46-an. aranyoklevelet vehettek át. Négy hallgatónak ítélték oda a Sándordíjat: Banner Gézának, Fekete Évának, Szarka Mariannak és Tóth Ákosnak. Összesen 36-an kaptak az idén köztársasági ösztöndíjat. SE