Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

2 KÁRPÓTLÁS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. SZEPT. 6. Miben nyújt segítséget a polgármesteri hivatal? A polgármesteri hivatalok közreműködnek az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézésében, ügyfélszolgálataik tulajdonképpen ingyenes jogi tanácsadást végeznek, a hatáskörükbe tartozó esetekben eljárnak, azon túl információkat szolgáltatnak és az illetékes helyekre irányítanak. így van ez a kárpótlással is, tájékoztatott dr. Tóth László, Szeged megbízott jegyzője. A továbbiakban arról beszélgettünk, milyen segítséget nyújthat az önkormányzat. - A törvény sommásan fogalmaz: a jegyző köteles a kárpótlási kérelem elbírálásához szükséges okiratokat rendelkezésre bocsátani. Az igénylőnek mindenekelőtt azt kell majd igazolnia, hogy a sérelem elszenvedése idején magyar állampolgár volt. E célra elsősorban természetesen az anyakönyvi kivonat jöhet szóba, ezt a polgármesteri hivatal adja ki. A leszármazói, illetve a házastársi minőséget, úgyszintén a volt tulajdonos halálának tényét is igazolni kell. Elfogadhatók azonban korabeli választási névjegyzékek, népszámlálási iratok és egyéb okmányok, igazolványok is - ez utóbbiakat azonban a Csongrád Megyei Levéltár őrzi, onnan kell elkérni. Örülnénk, ha a kárpótlási hivatal ezek másolatait (dokufotóit) további hitelesítés nélkül elfogadná, s nem kellene mindegyikre külön rávezetni - ez is-időveszteség -, hogy „az eredetivel egyező". Abban az esetben, ha nem tudunk az ügyfél segítségére lenni az iratok előkerítésében, a BM hatósági főosztályához is lehet fordulni állampolgársági igazolvány kiállításáért. - A törvény a jogsérelemnek rengeteg fajtáját sorolja fel, azonban vélhetően a földdel kapcsolatos problémák lesznek a leggyakoribbak. - A régi, telekkönyvi rendszer sokkal megbízhatóbban tárolta az adatokat, hiszen az elbirtoklási idő 75 év volt, szemben a mai, a Ptk által a földhivatalok számára rögzített 10 esztendővel. Fontos tudni, hogy az egykori birtoklásnak nemcsak direkt tényeit fogadják el teljes értékű bizonyíték gyanánt - nemcsak a földre, hanem bármilyen más vagyontárgyra is igaz ez. Például könnyen lehet, hogy elveszett már az az okirat, amely egy ház államosítását rögzítette. Vagyis nincs bizonyíték. Ám ha az illető volt tulajdonos 1958-ban - ekkor ugyanis lehetőség nyílott rá - visszaigényelte az ingatlant s ezt a kérését elutasították, akkor ez a testületi ülések anyagai között biztosan fellelhető, s az eredetivel egyenlő bizonyíték. Az ügyfélszolgálat ezeket a másod- vagy harmadlagos bizonyítékokat külön kérés nélkül kiadja - ez ugyanis kötelessége, akkor is, ha az igénylőnek nincs tudomása róla. - Előfordulnak-e más, reménytelennek tűnő esetek? Hogyne. A '40-es években volt rá példa, nem is egy, hogy a tulajdonos halála után már javára folyt a hagyatéki eljárás, amikor az állam rátette a kezét egy házra vagy egy kisüzemre. No már most, ha az örökösöket viszont előzőleg felvették a hagyatéki eljárásba, s ezt dokumentálták is - bizonyítéknak számít, az illető közjegyzőségtől kell elkérni. Más. Az '50-es években gyakoriak voltak a kitelepítések. Ami a 20 kilogrammos csomagba nem fért bele, az ingóságokat a hatóságok elkobozták, s bizományi úton értékesítették. A befolyt töredékösszegeket az OTP V. kerületi fiókjának letéti számláján helyezték el, az állampolgár visszatértekor felvehette. A kérdés: teljes kárpótlást jelentett-e ez akkor? A dokumentumokat az említett helyen kell keresni. - Egyéb fontos tudnivaló? - Az alapeljárás illetékmentes, tehát a határozatok, iratok stb. kiadása is az. Egyetlen kivétel van -csupán: az anyakönyvi kivonat bizonyos esetekben illetékre kötelezett. Arról viszont, hogy a feladatok végrehajtására mikor és mennyi pénzt juttat nekünk a ól. Borúlátó riport a parasztvilágból - A kórság, aki beleüt - legyint Rózsika néni -, nem köll neküiik a föld. - Akkor se, ha ingyen adják ? - Öregek vagyunk hozzá, mind a ketten. Apu azzal se bír, ami van. Por Feri tanyájára ügyel most is, mert visszament Amerikába. Van munkánk épp elég anélkül is. Csak a bajt hozná ránk... Tudom én, hogyne tudnám, hogy Nemes Nagy Vince bácsiék még a hátuk közepére se kívánják az új terhet, hiszen rakott rájuk az élet eddig is jócskán, de, hogy nem földet, hanem jegyet adnának a kárpótlás gyanánt, sajnálnám, ha odaveszne, amiért fiatalkorukban oly sokat szenvedtek. Az elkobzott vagyon, belőle leginkább is a csengelei föld, amelynek a hetvenes éveit taposó Rózsika néni is egyik örököse. A tata és a mama tisztest kort éltek Rózsika néni apja évei áthaladtak a százon - s utánuk, a nem éppen csikókorban lévő gyerekekre, osztódott a juss. - Nem a földet adják, hanem olyan jegyet, mint a pénz. És az, ha novemberig kérik, ezer forintot ér aranykoronánként. Abból, akár még a gyerekek lakásába is befizethetnek... Rózsika néni biggyeszt, sietne az éppen soros munkához vissza a kapuból, majd mosolyodik: - Na, majd mondom Gyurkának Csengelén, kezdje meg az utánajárást. Ezután kezdtem gondolkodni a dolgon s rájöttem: Rózsika néni pár hold földjének visszaszerzésekor, lehet, hogy többe kerül a hús, mint a leves. A kifárasztásra apelláló politikai elitünk elérte, amit akart. Többségében maguk az érdekeltek mondják, hogy ott egye meg a fene a földet, meg a jegyet, nem járnak utána. Ezután már ékesen bizonyítható, hogy a vidék elégedett a rendszerváltás eddigi .eredményeivel, szeretné, ha a földek ismételten azok kezében maradnának, akikében a korábbi szocializmusunk juttatta. Egyik, korai kisgazdagyülésen badarságnak tetszett az egyik fölszólaló kijelentése, amely szerint a magyar állam már fölvette a pénzt a földek visszaadásának rendezésére, csak másra használták. Emiatt, figyeljük csak meg - ajánlotta még a parlamenti választások előtt a tudós szónok - szép csendben el fogják tussolni az ügyet. Mármint: a gazdák szájíze szerinti földosztást. Nyilván, akkor sem hihettük, hogy ez ilyen egyszerűen vázolható probléma lenne, és most sem lehet egyértelműen ráfogni, hogy azért iktattak annyi buktatót a kárpótlás menetébe, mert a hatalomnak szükséges kezében tartani a földek sorsát. Inkább a régi beidegződések áldozatai vagyunk, aminek okán: dolgoztassunk meg minden lehetséges hivatalt, hogy ők is pénzhez jussanak. Mert amit a hivatalok beszednek, az előbb vagy utóbb a megtölthetetlen, állami, hagy kalapba jut. Mi másért szükséges.fizetni a birtoklapok újra érvényesítéséért, a halál szomorú tényének igazolásáért, a papírhegyek emeléséért, a földek kiméréséért, hogy csak a legfájóbbakat emlitsük, hirtelenjében. Utána sem érdemes számolnunk, például, hogy ha valaki Csengeléről többször kénytelen Szegedre, vagy ne adj Isten, Pestre vagy az ország messzi tájára, utaznia busszal: mennyibe is kerül, manapság. Mert az ilyen ügyeket nem a nyugdijasok intézik elsősorban, hanem a család gyorsabban mozgó tagjai. Domaszékiek friss példája, hogy háromszor jártak Dorozsmán, háromszor bent a faluban és négyszer Szegeden és még be'sem adták a kárpótlásra való papin. ígéret volt mindenhol, de haladni nem haladtak mindeddig sehová, mert a papírok világában sehol sincs rend. A mi szocializmusunk állandóan könyvelt, nyilvántartott, de most, mikor kéne valamilyen megbízható adat, csak sajnálkozunk, egymásra mutogatunk. Azt mondta Sándor Mihály, hogy a nagy magukra maradtságukban az számit: ki, mennyire jártas az ügyek intézésében. Akik közel kerültek az ilyen helyekhez, azoknak jut a java, akik meg nem fértek oda, azok kapják, amit kapnak. A földek ügyében legtöbben a földhasználó szövetkezetektől várják a tisztességes intézkedést. Azokra hárul a munka dandárja, akiknek egyáltalán nem érdekük, hogy a gazdálkodó visszakapja birtokát. Vagy, hogy ezután más formában szövetkezzék. A szükséges papírok összeszedésekor a gazdálkodó ember igencsak gyámoltalan, mert még senki nem mondta meg neki tisztán, jól érthetően, hogy mit, mikor és hol cselekedjék. Legtöbben hallomásból tájékozódnak. Nem a saját érdektelenségük miatt. Amióta bedobták a köztudatba a tulajdon rendezésének lehetőségét, állandóan fülel a nép. Oszt, szoroz, kalkulál és sokan vailják: ha nem állna közébük annyi haszonleső, már rég elrendezte volna a földek sorsát. Csakhát, most sem számíthatnak meghallgatásra, mert lényegében semmibe sincs beleszólásuk, azoknak, akikért a kárpótlási harangot megzengették. Elvenni sokkal nagyobb csapatával indult a rendszer. Házhoz mentek, Ígértek, erőszakoskodtak, törték a népet a céljuk érdekében. A visszaadáskor meg simuljanak ismét a gonosz hatalom keze alá, azok, akik netalág ilyesmire vetemednének. Kérdezték már páran: hol itt az igazság? Nincs, aki erre választ adjon. . Papp Mihály - nagyapja, apja és saját jogán majdnem száz hold kisteleki föld várományosa - igazán bizonytalan. Kérheti, nem kérheti? Hova , kihez menjen? Milyen papírokat vigyen? Tanyájában, s az egyetlen társalgási helyen, a perczeli bolt előtt, most ezek a sorsfontosságó kérdések. Mások se tudják, ebben a zavaros, áruval agyonhíreit világban, hogy érdemes e kapadozni az ősi jussért? Aki gazdálkodott, annak eddig is jutott, amennyit akart. Csupán azért vigye ki a közösből, hogy rányomhassák az adót? Meghogy nála menjen tönkre az áru? Az okosabb emberek már rég tudják: nálunk megint elkésett a földreform. Évtizede még jobban futott velünk a szekér. Dehát, akkor még nem roggyant össze az orosz birodalom. És, hogy most ez a hír járja: Vince bácsiéknak, Papp Mihályéknak és a többi kiszolgáltatott embernek mennyivel lesz különb az élete? Jó lenne mondani, hogy sokkal, de erre nincs semmilyen fedezet. Nincsenek már kinyilatkoztatások, ellenvéleményt nem ismerő utasítások. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit tart érdemlegesnek a múltból és mire számíthat a jövőben. Más kérdés, hogy most ehhez semmiféle eligazodó, kapaszkodó nem mutatkozik. Mert igaza volt e annak az irodista lánynak, aki kerek-perec megmondta a hozzátipegő mamókának, meg a fővárosból hazavonatozó fiának: hagyja francba az egész kárpótlást, hiszen mire megkapná a tízezer forintot érő jegyeket, tizenötöt elveszt érte? A mai gyakorlatunkat tekintve: teljesen. És, ha a jövőre gondolunk? Megmaradnak a téeszek? Adnak mindenhol fizetést? Jut mindenkinek nyugdíj ezután tíz évvel is? Fájó, majdhogynem könnyekre késztető kérdések ezek. A választ megint elodázhatjuk... Kiben, miben bízhatnak a tanyák népei, a falvak, a városok máról holnapra élő emberei? A csodában, az isteni csodában, hogy majd életük jobbra fordul. Esetleg néhány jószándékú pénzes emberben, aki munkát kínál. Vagy saját erejükben, hogy a legnagyobb fegyelemmel, kitartással túlélik a mostani válságot és a vagyon, az ismeretek napról napra való gyarapításával megkapaszkodnak. Ehhez feltételek, a mainál sokkal tisztább tulajdoni formák - amelyben mindenki tudja, hogy mennyi az övé, mennyi a másé kellenének. Csak a mi leleményünk segít, amelyik eddig is tartotta bennünk a lelket. Bárki, bármit is gondol a mostani felemás kárpótlásról, ez a jobb élethez vezető első próba. Az okos politikusok jól kieszelték: ha sikerül legyőznünk a nemtörődömséget, úm lenni a rendszer teremtette káoszon - győztek. Évtizedek múltával fiaink, unokáink neveikkel ajkukon áldják jó szerencséjüket. Addig, sajnos, meg kell tanulnunk élni a becsapottság érzésével. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. És fizethetünk háromszáz forintot a szomorú tényért, hogy apáink, anyáink nem várták meg, hogy elorzott vagyonukat, most drága pénzért, hatalmi kegyből - visszavehessek. Hiszen, ha normális lenne a világ menete, bizonyára nem mondaná Rózsika néni sem az életadó földre: „kórság, aki beleüt". MAJOROS TIBOR Egyedi károk - egyedi ügyek A megyei kárrendezési hivatal vezetője - tapasztalatom szerint - ritkán található az irodájában, sőt, az épületben sem sokkal többet... Ezzel nem azt állítom, hogy nem dolgozik, csak épp nem íróasztalnál ülő hivatalnokként. Amikor végre találkozhattunk, fél óra elteltével - nem túl feltűnően - az órájára pillantott. Észrevette, hogy én is odanéztem, s rögtön magyarázattal szolgált. A börtönbe készült, hogy felmérje, az elítéltek közül akad-e kárpótlásra jogosult, s ezzel élni kívánó, illetve rendelkeznek-e a szükséges információkkal. Menni, utánajárni való akad mindig, szinte napi kapcsolatban vannak a földhivatallal és a levéltárral. Mivel az egész ügymenetben az igényjogosultság bizonyítása, illetve mértékének megállapítása döntő momentum, érdemes mindezt jól előkészíteni, a partnerekkel úgy együttműködni, hogy lehetőleg az ügyfél egy menetben elintézhesse a kárpótlást. A hivatalnak is jobb, ha minél kevesebbszer kell hiánypótlásra visszaküldeni az adatlapokat. Dr. Szabó József örömmel újságolta, egy kis búvárkodással nap mint nap bizonyítékok újabb forrásai bukkannak elő. A tíz főből álló hivatalban főként a földszinti ügyfélfogadásra berendezkedett kollégái állják az érdeklődők rohamát. Bár ottjártamkor pár perc várakozás után sorbakerültem volna. Látszatra olajozottan működik a gépezet. S a valóságban? - Szerencsére elmaradt a hirtelen roham, így augusztus 12-e óta begyakorolhattuk a feladatainkat. Véleményem szerint ez annak is köszönhető, hogy áprilistól a szervezés időszakában a bennünket felkereső több száz embernek magyaráztuk el, nem kell kapkodni. Akkor adják be az igénylésüket, amikor már a bizonyító adatokat is beszerezték. - Talán ez az utánajárás igényel hosszabb időt, s ezért nem túl sok az ügyfelük. Mi van akkor, ha valaki emiatt kési le a november 7-ei határidőt? - Bonyolult, nehezen bizonyítható esetekben sem szabad azt megvárni. A rendelkezésre álló adatokkal addig föltétlen be kell adni a papírokat. Ez az időpont még messze van, reméljük nem lesz sok ilyen „félkész" ügyiratunk, aminek teljes rendezése póthatáridőt igényel. - Hányan fordultak eddig önökhöz? - A napi forgalom emelkedő, naponta közel száz adatlapgamitúrát hoz a posta. Ide személyesen elsősorban idősebb emberek jönnek, akik nehezen tudják értelmezni a kérdéseket. Az igényjogosultság jogi kérdés, nem elég a rendelkezésnek az illető számára kedvező olvasata. A legtöbb családban akad fiatal, aki el tud igazodni, s nem biztos, hogy bonyolultabb esetekben kidobott pénz jogászhoz fordulni. -Az eddig beérkezett igények milyen jellegűek? - Nyolcvan százalékot meghaladó a termőföld, tanya elvétele miatt kárpótlást kérők aránya. - Találkozott-e olyannal, aki a kárpótlást életjáradékként kérné? - Szerintem ezzel a fővárosban, s nagyvárosokban élők egy része kíván majd élni, nálunk eddig nem számottevő az érdektődés. -Általánosítható tapasztalatok, tipikus nehézségek bukkantak-e elő? - Az ügyek egyediek és konkrétak. Előfordulnak értelmezési eltérések, ezekben az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal állásfoglalása a mérvadó. Összességében tudjuk a dolgunkat. Egy-egy kérdés eldöntésésre van még időnk, kár volna előre dramatizálni a napi munkában előforduló zökkenőket. - Mi az oka, hogy az önök hivatalának nevében nem szerepel a kárpótlás szó, míg a törvényt kárpótlásinak ismerjük, s az országos szervezetében már ez sem hiányzik. - Jogászi értelmezésből adódik mindez. Ugyanis mi csak tulajdonhoz kötődő sérelmeket intézünk, s ennek a módja a kárrendezés. A kárpótlás személyhez kapcsolható fogalom, gondolok itt például a hadifoglyok sérelmeinek orvoslására. A köznyelv nem ilyen árnyaltan fogalmaz. - Önök csak dolgoznak, ügyintéznek, nem érzik úgy, hogy hiába? á népszavazásra, illetve aláírásgyűjtésre gondolok. - Hamis eredményt kapunk, ha 2-3 millió embert érintő kérdésben 10 millió ember véleménye dönt. Aki nem élte át a jogsértéseket, azt könnyen befolyásolja, hogy mindez 100 milliárdba vagy ennek többszörösébe kerül. Ha a tulajdon szentségét komolyan vesszük, akkor nem lehet kétséges, van mit kárpótolni. Ez tény, és nem eldöntendő kérdés. A kárpótlás módján már lehet vitatkozni. - Valóban, sokan félnek, a kárpótlási jegy nem tölti be hivatását, értéke legalábbis kétséges. - Ezzel ellentétes az a tendencia, hogy értékforgalmi bankok - köztük külföldi is - érdeklődnek e jegy iránt. - Területenként vannak-e eltérések a kárpótlás megítélésében? - Eddig megyénkben a legnagyobb az igénylők aránya. Ezt az ütemet figyelembe véve az elméletileg kérelmezésre jogosultak fele fordul hivatalunkhoz. Természetesen ez csak a pillanatnyi tendencia alapján valószínűsíthető, s bármikor fordulat állhat elő.