Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

PÉNTEK, 1991. SZEPT. 6. tMihWih ORSZÁG KÁRPÓTLÁS 3 H)ADATLAP HÁZINGATLAN,LAKÁS ELVITELE MIATTI KÁRPÖTIÁSI IGÉNY Berítéfcsz-to: RP | m H A lap sorszáma m JL JL Iktatószám: •i i Első beadvány (1) Hiánypótlás tcLesítese (2) Újaab igény beiekmésc (J) Milyen jogcímen kéri a kárpótlást: jj|jj| ^ [ saját (I) leszármazott (2) tu dó házastárs (3) Neve a sérelem elszenvedésekor 1 (nőküé! csak leánykori név) 9 Születést helye :| Születésé ideje. | Anyja me | ÁBatapolgárságst a sérelem elszenvedésekor j im^iii D B Be 1 1 1 i ÜH mmm ÜH mmm magyar (1) nem magyar (2) élt-c 1990. december H-ós? A sérelem a magyar áltsmpo ijárságitől való igen (II nem (2) igen (1) nem (2) 19 FIGYELEM! A kdtttfcező kérdésekre csak annak kell vátaszotraa, aki lagárroazottként tart igea)! a kárpótlásra. 19: A volt tuiajdonos elhalálozásának éve: | élt mmmiijbi . , , A leszármazott rokonsági toka III j gyermek (1) unoka (2) dédunoka (3) A volt tulajdonos gyermekeinek száma: FIGYELEM! A kővetkező kérdésekre csak akkor fcetl válaszotok, ha ön a volt tutnjöoaos unokája. Saját testvéreinek száma: i 5 Nagyszülője testvemnek száma: 16 J Szülője te&rvéretüek száras: 17 . J Saját testvemnek száma: 18 Ngjktfwnt: Ktjeiwwm, hogy az általain közéit adatok s valóságnak megfelelek, és az általam megjelölt részre - tudomásom szennt - más nem jogosult. • Milyen arányban jogosult az igénylő a kárpótlásira'? (Az őgyiatlzó tóid ki!) V) ADATLAP VÁLLALAT, VÁLLALKOZÁS ELVETŐÉ MIATTI KÁRPÓTLÁSI IGÉNY V Rotifclszám. R ! AbpwwJ m{JJ Iktatósámi •1 S > beadvány (I) Hiánypótlás teljesítése (2) Újabb igény bejelentése (3) Milyen jogomén kén a kárpótlást • Jj|j| EZ1 ^ f" származóit (2) túlélő házastárs (31 "'i'll'l'!! Avoítlulsíjdfloosadataí: Neve a sérelem elszenvedésekor: M f <nőknél csak leánykori név)B3 , Születési helye: jj||| : i J . I gátsága a sérelem idstenvedéaekor: ||l|j| ; j magyar (1) nem magyar fi Ha mm magyar, akkor 1®:#?; :';>:. : A sérelem a élt-e 1990, december 31-en? Areágától való űggésbeo érte? 1 I igeo (t) nem (2) igen (1) nem (2) Ha igen, rmkor?££| 19 "r-1 FIGYELEM: A kővetkező kérdésekre csak annak kel válaszaira*, aki fesrinnázotfkést tart igényt »l A volt tulajdonos elhalálozásának Ive: J||||j táj A leszármazott rokonsági foka: JH j I gyermek (I) unoka (2) dédunoka (íj WWt >-:„.--.••.--.> •'.•"•• A volt ttdajdopes gyermekesnek szánra FlGYELIiM! A következó kérdésekre csak akkor keli válaszüMa, íta Ön a volt tulajdonos unokája. Saját testvéreinek száma: FIGYELEM ! A kővetkező kérőkre csak akkor a volt 16 Szülője testvéteindk száma: j 17 j • :: :: : :•:: Saját testvéreinek száma: QfTj Nytotkóaati Kljetentem, hogy az áltálára fcőzőtl adatok a valóságnak raegfeWaek, és az általam megjelölt részre tudomásom szerint más nem jogosult • (Az SgyiátézS HM HÜ Ismét - már ki tudja hányadszor a figyelem középpontjába kerül a kárpótlási törvény és annak alternatív megoldása a reprivatizáció. A kárpótlás, jól mondják a zöldbárók, terheket raknak az állampolgárok nyakába. Igaz, sok évre elosztva ezek nem elviselhetetlenek. Mégis, jobb a reprivatizáció (kisbirtok, kisüzem visszaadása), mert ez egy fillérbe se kerülne, csupán egy tollvonásba, amellyel a birtokalapon áthúzzák a jelenlegi bitorló nevét, és fölé írják azét, aki eredeti tulajdonosa, igazi gazdája az ingatlannak. Az ilyenfajta igazságtétel, amely erkölcsnek, jognak egyaránt megfelel, ellentétben a közhiedelemmel nem feltétlenül jár együtt a vagyon működtetésének változásával. Lehet, hogy az igazi gazda azt mondja: „Én nem vergődők az üemeltetéssel, bérbe adom a kereslet és kínálat igazságos törvényei alapján annak, akivel meg tudok egyezni, ez lehet az eddigi üzemeltető is." A fentiek hallatán gondolom most felhördülnek a (nyugodtan mondhatjuk) „reakció" erői, „Kizsákmányolás!"-! kiáltva; de akár tetszik a kommunista neveltetésüknek, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy ez nyugaton is így van, vagyis nem mindig esik egybe a tulajdonos és a használó személye. Más szóval a föld nem feltétlenül azé, aki megműveli. A föld a gazdájáé! Most már, ennyi balfogás után a nyugati mintát kell átvennünk. Az elvtársaknak „bizonyításra" éppen elég volt 70 év. Nem kísérletezhetnek tovább a nép kárára. A tulajdonviszonyok rendezése során mindkettő elképzelhető, a reprivatizáció is, a kárpótlás is, csak egy harmadik nem: az, hogy a mai, félkommunista vezetés (egykori rablók, mai orgazdák) kiszúrják a kisemmizettek szemét egy üres erkölcsi rehabilitációval. Ez esetben Tulajdon ugyanis soha meg nem valósulna az óhajtott nemzeti megbékélés, amely az összefogás előfeltétele. Már a józanul gondolkodó kommunisták többsége is belátja, hogy az elképzelhető legrosszabb tulajdonos az állam, és hogy ami mindenkié, az senkié. Aki a másét kezeli, az szükségszerűen pazarol. Csak a sajátjával tud az ember gazdaként, takarékosan bánni. Éppen ezért az 1917 óta eltelt hosszú időt úgy értékelhetjük, mint a kárbaveszett évtizedek zsákutcáját, a kommunizmus kísérleteinek csődjét. Magyarországon 1945 után (itt kezdődött a tragédiánk!) a Vörös Hadsereg oltalma alatt üldözni kezdték az értelmes, jellemes, hangyaszorgalmú embereket, és hatalomra kerültek a tücsök-mentalitásúak, akiknek mindig csak a máséra fájt a foga, akik irigyelték kitartóbb társaik javait. Ahhoz nem volt erejük, hogy megdolgozzanak az óhajtott jólétért. A készbe szerettek volna beülni, amit más létrehozott azt elvenni, vagy pedig könnyen, olcsón, munka nélkül (vörös tagkönyvvel) hozzájutni a máséhoz. Az nem zavarta lelkük békéjét, hogy idegen lakásba költöznek, idegen bútorok közé, hogy olyan javakat élveznek, amiért nem az ő körmük kopott. Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelnem, kik ők. Mindenki megismerhette erőszakosságukat, amikor bevonultak a munkahelyekre, hogy „osztályérdekeiknek" megfelelően összefüggést teremtsenek a vonalaskodó talpnyalás, valamint a fizetés és előmenetel között. A proletárdiktatúránál gyalázatosabb, émelyítőbb elnyomás még nem volt, amióta a föld forog. Ók, a keleti megszállók barátai most különféle álarcok mögé bújva, igazi énjüket nyíltan nem vállalva fűt-fát, tücsköt-bogarat kitalálnak, csakhogy fékezhessék, késleltessék a szükséges átalakulást. Nem ismerik el a magántulajdon szentségét, a tulajdont nem jogi aspektusból korrekt módon vizsgálják, hanem zavaros, szubjetkív elemekkel kuszálják össze a kérdést. Állítják, hogy 20-40 év után nem lehet a jogos tulajdonost megtalálni, pedig a török rabság után, amely 150 évig tartott mindenkit pontosan vissza tudtak helyezni a birtokába. Nem merik néven nevezni az orgazdát, félnek kimondani, hogy a jogilag korántsem hibátlan vagyon pillanatnyilag a téeszeknél és az államnál van. Az állam hibás rövidlátása miatt (a tulajdonosok kárára) ezek privatizálásából szeretné a kommunista államadósságokat visszafizetni. A zöldbárók (és sleppjük) pedig kontraszelekcióval szerzett zsíros állásaik védelmében ragaszkodnak a más földjéhez. 1967 után apró engedményt tettek a kapitalizmusnak. Az új gazdasági mechanizmus megmentette az országot a közellátási gondoktól és megmutatta, hogy a kistulajdonos még őskori kéziszerszámokkal is csodákra képes, ha a magáéban magának dolgozik. Most is ezt fogja tenni, ha visszakapja jogos tulajdonát. Aki mást mond, az a levitézlett kommunista propagandát szolgálja! László király kijelentette: a tyúktolvaj kezét le kell vágni. Hát a fóldtolvajlás nem bűn? Magyarországon - leszámítva a negyven év vörösuralmat - 1000 éven át mindig szent volt a tulajdon. A nemzet feltámadása kívánja, hogy a jövőben is az legyen! KÖVÉR KÁROLY FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT A kárpótlás nyíltan nemzetellenes Sokan és sokféleképpen nyilatkoztak már a kérdésről; ezért anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, csupán néhány vezérgondolatot szeretnénk kiemelni. .1. Hosszas látszatviták és vagdalkozások után, többszöri módosítással és átdolgozással, olyan - önmagához méltó - törvényt alkotott a kormányzat és az Országgyűlés, amely a volt tulajdonosok, a kisemmizett tömegek s rajtuk keresztül, az egyetemes magyarság durva arculütése és becsapása. Valóságos katasztrófa, égbe kiáltó jogtalanság és igazsgágtalanság; egész népünkre sértő, megalázó és elfogadhatatlan. 2. Szó sincs itt elkapkodott, dilettáns fércműről. RavasZj tervszerűen kiemelt döntés született, mely jól tükrözi a rendszerváltás helyetti kommunista hatalomátmentés eszméit és módszereit. Ez a törvény az alkotmányosság égisze alatt jogerőre emeli a korábbi gyalázatos rablásokat, s gyakorlatilag semmit sem juttat vissza az eredeti tulajdonosoknak. 3. A kárpótlási jegy önmagában is nevetséges, vásárlóértékét senki sem garantálja. A földekre történő licitálás pedig azt eredményezi, hogy az amúgy is megnyirbált területek még tovább zsugorodnak, s a gazdák közt viták, pereskedések lobbanhatnak lángra. 4. A jelenlegi tsz-birtokokat nem azért tartják egyben, mert a nagyüzemi termelés bármiben is elónyösebb lenne a magángazdaságoknál s az önkéntes szövetkezeteknél, hanem azért, hogy a „kárpótlás" végrehajtása után megmaradó hatalmas földterületeket dobra verhessék a hazai és külföldi rablótoké elótt, majd az így megszerzett bevételek zömét egyre növekvő adósságaink törlesztésére fordíthassák. Ezzel totális kirablásunk után megkezdődhet hazánk végleges elrablása, más szóval gyarmatosítása. 5. Korábbi elveinkhez hűen csak a teljes tulajdoni rehabilitációt tartjuk elfogadhatónak, vagyis mindén jogtalanul elvett vagyon reprivatizációját. Földek esetében ez nem okozhat gondot; a még meglévő épületeknél és más ingatlanoknál hasonló a helyzet; csak ott fogadunk el százszázalékos - kártérítést, ahol ezeket lerombolták. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a tulajdonjog viszszaállítása - a liberális-bolsevista híresztelés ellenére az államnak egyetlen fillérjébe sem kerül, sót a készpénzben történő kártérítés sem juttatná csődbe az apparátust. 6. Ha a kárpótlás - a föntiek ellenére is - végrehajtásra kerül, a gazdasági fejlődésünket elősegítő konstruktív nyugati tőke aligha merészkedik országunkba. Hiába kerülnek javaink idegen kézbe, nemzetközi adósságainkat sohasem tudjuk visszafizetni. 7. Senkit sem bíztatunk arra, hogy könyöradományként megajánlott kárpótlási jegyeit ne vegye fel; ám úgy gondoljuk, hogy e nyíltan nemzetellenes törvénnyel szemben bármilyen politikai tiltakozás megengedett: az aláírásgyűjtéstói, a bojkotton át, egészen a tömegdemonstrációig. AZ FKGP NAGYSZEGEDI SZERVEZETE SIKLÓSI ANDRÁS TITKÁR HATVANI ZOLTÁN ELNÖK PAPP-CSUKA ISTVÁN ALELNÖK Információ A Magyar Közlöny 77. és 88. száma foglalkozik részletesen a kárpótlási tudnivalókkal. Megjelent azonban már a közlöny I. számmal jelzett különkiadása is, amely a kárpótlási törvényt és a kapcsolódó ismereteket tartalmazza, s rövid időn belül beszerezhető lesz a II. számú kiadvány is, benne a végrehajtással kapcsolatos információkkal. A kárpótlási igénybejelentőknek segít az úgynevezett egységcsomag útmutatója, valamint dr. Sáriné Simkó Ágnesnek és dr. Mikó Zoltánnak a Mentor Mont Kiadó gondozásában megjelent Föld, ingatlan, kárpótlás '91 című könyve s számos belügyminisztériumi kiadvány is. DÉLMAGYARORSZÁG KÁRPÓTLÁSI MELLÉKLETE Készült az Útmutató a kárpótlási ügyek intézéséhez című belügyminisztériumi kiadvány alapján Főszerkesztő: DLUSZTUS IMRE Főszerkesztő-helyettes: SANDI ISTVÁN Olvasó- és tervezőszerkesztő: TANDI LAJOS KIADJA: a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. E'elelős kiadó: CHRISTIAN THEODOSE és DLUSZTUS IMRE Ügyvezető igazgató: KISPÁL ANTAL Szedés, tördelés : Délmagyarország Kft. Készült a Nice Press Invest szegedi nyomdájában Felelős vezető: Surányi Tibor