Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

HÉtfó, 1991. SZEPT. 30., 81. ÉVF229. SZÁM, A szegedi honvéd esete az AMD-65 mintájúval Katonai eskü HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Hová lettek a tegnapi lányok? - harsogott szombaton délelőtt a Török Igác laktanya: rövid, egy­hónapos ismeretség után eskü­dött új menyasszonyának átme­neti, a Köztársaságnak örök hűséget több mint 400 katona­fiatal. A nevezetes eseményt megtisztelte jelenlétével Tompa János mérnök ezredes, a hadsereg­parancsnokság műszaki főnöke is. A fogadalomtétel után csak­úgy visszhangzottak a falak a díszmenettől. Nagyon megtanul­ták a fiúk, büszkélkedett még az előző napon Jákó Gyula helyőr­ségparancsnok. Vagyis alaposan, de nem csupán a látványos tech­nikai elemeket tekintve készültek fel az új házasságra. Bizony, ko­moly munka folyt a nagy napot megelőző hetekben - mondta az ezredes. A fiúknak tehát egy időre hanyagolniuk kellett régi kapcsolataikat, így aztán min­denki tudhatja, miért szólt olyan panaszos-büszkén a nóta. Hová tűntek a tegnapi szép szavak? Persze, nem a szerelmesek ajkáról, hanem a közéletből, s természetesen a laktanyaudvarokról: ünnepi beszédét Jákó Gyula ezredes az önálló nemzeti hadsereg eszméje köré építette fel. A katonáiról gondoskodó, új típusú honvédség képét vetítette hallgatósága elé: a fő cél az, hogy az eredményes képzés után az állomány egészségesen intsen búcsút a katonaéletnek. S egyáltalán nem szólított föl áldozatokra valamely ügy érdekében. Talán már megfelelő forrásmunkát sem talált volna hozzá a dandár könyvtárában. Mivé lettek a tegnapi kincsek? Először is leértékelődtek. Tíz forintos egységárban, szerényen sorakoztak a zöld katonasátor alatti kopott asztalon. Szakadt celofánkötésben G. V. Plehanov örökbecsűnek hiti műve a vallásról. Az egykor oly ismert szerző, akinek a fordító „a proletár ateizmus kiváló teoretikusa és propagandistája" kitüntető címet adományozta, az emberi gondolkodásnak eme eltévelyedéséről, mint a közösségi tudatot rendkívüli mértékben károsító tényezőről ír. Mellette A hadosztály harcászatáról írott munka, mely a Vörös Hadsereg magasabb egységeinek taktikai megmozdulásait elemzi, s egy főiskolai tankönyv: Hadtörténelem; A kapitalista országok hadművészete a NOSZF-ig. Nem tudni, lesz-e újra tábori lelkész, de az időben elfutó és a centiről lehulló napokat - ez már bizonyos - újra Jézus Krisztus születésétől számítjuk. Fordult a világ. Hol vannak a tegnap(előtt)i erkölcsök? Megrendültek. No hiszen, ez nem is csoda ebben a nagy, forradalmi átalakulásban. Mert az forradalmi, könnyen belátható. Az embert az erkölcsre kondicionálják - nem így a már és a még korszakhatárán: a néptömegek, akiket itt nevezzünk csak egyszerűen nézőközönségnek (általában úgyis ez a szerepük) az Internacionálé hallatán már bizonyosan nem állnak vigyázba, ha pedig a Szózatot hallják, arról még nem vesznek tudomást - mint történt ebben a városszéli laktanyában; kivéve természetesen az egyenruhásokat, akik így aznap nem csupán a hon, de az erkölcs őrizői is_voltak. A zsibongás persze érthető volt, hiszen mindenki azt kutatta... Hová lettek a tegnapi srácok? Magyarázatképpen: moziból kijövet hallottam azt a nézetet, miszerint az illető azért nem szereti a kungfu filmeket, mert képtelen megjegyezni, melyik a főhős a sok egyforma, sárga emberke között. Hát a családtagok is csak fürkészték a zöld sorfalat, keresték a fiúkat, vajon melyik sapka alatt bujkál. Gyü­lekezett aztán a kapu előtt a rokonság, s a jóbarátok: várták a megesküdött embert, mert az eltávozást kapott a mézeshetek elótt, időt az erőgyűjtésre, a fölkészülésre. Tisztelettel: annyit bírálták itt Keleten a katonai szférát, hogy oly lassan történik az újítások átáramoltatása a polgári életbe ­kérdezzük, nem lehetne ez utóbbit civilben azonnal bevezetni? ÓDOR JÓZSEF Összekevernek bennünket a kommunistákkal Német szociáldemokraták Szegeden A városházán mozgalmasan telt a hét vége. Szombaton 43 fős német szociáldemokrata delegáció érkezett Szeged testvérvárosából, Darmstadtból, velük tartott Günther Metzger főpolgármester és Gerd Grünewaldt, a szociáldemokrata frakció vezetője Hessen tartomány Parlamentjében. A szombati foga­dás szünetében Gerd Grünewaldt urat kértük rövid beszélgetésre. - Milyen céllal érkeztek Magyarországra, illetve Szegedre? - A darmstadti hagyomá­nyokhoz az is hozzátartozik, hogy rendszeresen meglátogatjuk test­vérvárosainkat. Ez alkalommal azonban - mint azt az alpolgár­mesternőnek is elmondtam - ennél többről van szó: szeretnénk köszö­netünket kifejezni az önök orszá­gának és az egész magyar népnek azért a hihetetlen politikai bátor­ságért, amelyet két esztendővel ezelőtt tanúsítottak. Testvéreink előtt megnyitották az utat, s ezzel rendkívül sokat tettek Németor­szágért, s a demokrácia nagy, kelet­európai áttöréséért. - Az egyesülés után milyen változások történtek a német szoci­áldemokrácia helyzetében? - Új problémákkal kellett szem­benéznünk. Az egységes Német­ország eszméjével, a márka ural­mának az egykori NDK területére történő kiterjesztésével, a kor­mánypártok - különösen a szövet­ségi kancellár - óriási politikai sikert kasszíroztak. Az SPD-nek az új keleti országrészben rendkívül nehéz volt elfogadtatnia magát; a választásokra sorait képtelen volt megerősíteni, ennek következmé­nyeként meglehetősen alacsony százalékban képviselteti magát a Parlamentben. Azonban - köszön­hetően annak, hogy az SPD a földön járva, a társadalmi realitá­sokat nagymértékben figyelembe véve politizál - a párt népszerűsége habár lassan, de fokozatosan emel­kedik, míg a CDU-é hanyatlik. - A kommunizmus bukása után a baloldal, s benne a szociáldemok­rácia Európa-szerte nehéz helyzet­be került. - Németországban azért külö­nösen nehéz a helyzetünk, mert összekevernek bennünket a kommu­nistákkal, a szociáldemokráciát pedig a tévesen értelmezett szoci­alizmussal. Európában tudniillik soha nem az valósult meg, hanem a kommunizmus. A szociáldemok­rácia másfélszáz éves alapgondo­lata a szociális kiegyenlítődés. Ez egyetemes érvényű megfogal­mazás. mindenütt hatnia kell, ott is, ahol a viszonylagos gazdasági elégedettség a jellemző, hisz e törekvés mögött a valódi polgári biztonság igénye húzódik meg. - Meb magyarországi pártokkal sikerült eddig felvenniük a kapcso­latot? - Sajnos, e téren még teljes a hiányunk. Nagyon szívesen kon­zultálnánk például az itteni szociál­demokratákkal, s rendkívül hálásak lennénk, ha ők ebben segítenének nekünk, s megtennék az első lépést. Természetesen nem zárkózunk el más pártok közeledésétől sem: az SPD múltjában találunk példát arra is, hogy kereszténydemokratákkal dolgozott együtt, koalícióban. - Hogyan értékeli magyar­országi útjukat? - Darmstadtban részletes tájé­koztatást adunk pártunknak látoga­tásunk eredményeiről. Az alpol­gármester-asszonynak is megje­gyeztem: csak jót mondhatunk, látogatásunkat eredményesnek ítélem. Mind több szál köti össze a két várost, bővülnek az intézmé­nyeink közötti kapcsolatok, folyta­tódnak és egyre gyakoribbá válnak a cserelátogatások. Ó.J. TARTALOM A Hét 2 „A Kupa-program nem kritizálható" 3 Kést rántott a gyerek ...3 Herceg-élesztő 4 Nem akarunk amerikai olvasztótégelyt 5 Uniformis, az egyéniség színeivel 6 Pontszerzés kapuralövés nélkül 7 Ötjátszmás dráma 9 Menekültügy a köztársasági megbízott szemével 10 Szabó Magdolna tárcája 16 Forint Az elmúlt egy-két évben a gaz­daság liberalizálódásának köszön­hetően sokmillió befektető országa lettünk. Megnyílt a Tőzsde, érték­papírokat, valutát, aranyat, műkin­cset, előbb lakást, később nyugati aulát és még ki tudja, mit vásárol­tunk, nemegyszer bizony spekulá­ciós célú befektetés gyanánt. Min­dig azt. amit az ügyeletes okosok tanácsoltak. Volt belőlük elég, a televízió képernyőjén, a heti- és napilapok oldalain egymást érték a szakértők, a beavatott tanácsadók. Én is magabiztosan ajánlottam egykor családom tagjainak az 55 forintért vásárolható, akkor még szigorúan nyugatnémet márkát, mint az egyetlen tökéletes befektet­ést. Azután, amikor már 43 forint­ért kínálták ugyanezt, megkérdezték tőlem, miért végeztem én olyan magas közgazdasági iskolát, ha ekkorát tudtam tévedni. Hiába mentegetőztem, hogy azok is mellé­foglak, akik ebből élnek... Azóta, pontosabban a valuta hivatalos és feketepiaci árfolyamának kiegyenlí­tődésekor az is megtörtént, hogy a számlatulajdonos forintban kérte a dollárját a devizafiókban, amit még valóban nem pipált a világ. Vásá­roltunk részvényeket is, közülük azonban mindössze egyet-egyet sikerülne ma eladni a kibocsátási ár felett, és hol van még a mini­málisan elvárható inflációs árnövekedés. Építkezés közepén tartó kollegám vásárolt az utolsó pillanatban - áfa-szigorítás előtt ­nyugati autót, nem tikoltan befek­tetésként és bukott rajta hatszám­jegyű összeget, amikor sürgőssé vált a következő befizetés. Jó né­hány évvel ezelőtt, a decemberi lakásvásárlási hisztéria idején megszerzett panellakás négyzet­métere pontosan húszezer forintot ér ma is, mint akkor, miközben az infláció csaknem megfelezte forin­tunkat. Talán valami nagyon jó beosztású téglás garzon, frekven­tált építési telek őrzött valamit az értékéből, az aranyból, a műkin­csekből rövid időn belül csak nagyobb veszteséggel lehet kivenni a pénzt. Tévedett egy egész ország, azt ugyanis senki sem mondta, hogy befektetés - veszteség minima­lizálás - az is, ha takarékba tesszük a pénzünket. Forintban, kamatra. Erre a túl egyszerű, eleganciát és vállalkozókedvet nélkülöző meg­oldásra csak kevesen voksoltak, mégis dobogós lett. Lehet, hogy újra ráfanyalodunk? KOVÁCS ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom