Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

ALAPÍTVA: 1910-BEN CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 26., 81. EVF. 226. SZÁM UTO-szeminárium Szegeden HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Testvérként, szinkronban OD CISSuNISS UNOED'TOWNS aiűADca LNDAS CliTAUMTc vSSNJESTADTH atcaiHs+íae rcpco, Talán nem tűnik erőszakoknak, ha jelképet lát a tudósító abban, hogy a franciaországi székhelyű Testvérvárosok Világszövetségének és Szeged városának tegnap kezdődött, s péntekig tartó, közös rendezésű szemináriumán az időmegtakarítás - és ezzel összefüggésben az érdemi vita és véleménycsere - végett a francia nyelvet választották a német és a magyar résztvevők közti szinkrontolmácsoláshoz. (Előbbiek ugyanis tudnak franciául, azaz a vendégek harmadik csoportjának anyanyelvén...) Viszonylag szűkkörű ez a Forrás szállóbeli eszmecsere - a magyar városok közül Pécs, Nyíregyháza, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Orosháza és persze Szeged képviselteti magát ám a téma - Demokratikus FOTÓ: GYENES KÁLMÁN várostervezés - a mélyebb, elemzőbb gondolatcserét meg is követeli. Köszöntőjében Tűhegyi József szegedi alpolgármester is az érdemi kapcsolatépítés fontosságát hangoztatta, amelyről a múlt század végén Európa nagyvárosai épp Szeged árvízi tragédiájával kapcsolatban tettek tanúbizonyságot. André Gentil, a Testvérvárosok Világszövetségének (angol rövidítéssel az UTO-nak) francia képviselője, majd Ulrich Mentz, németországi munkatársként a szervezet céljait és stratégiáját elemezte. (Összeállításunkban, az 5. oldalon erről bővebben is olvashatnak), örvendetesnek tartva azt a tényt, hogy a két évvel ezelőtt, jobbára formális kötődés az UTO-hoz mára tartalmassá vált, ami az ötről huszonötre gyarapodott magyar tagvárosokat illeti. A szemináriumon három fő témában cserélődnek a gondolatok a nyugat-európai szakértők - a francia Poitiers városépítészeti hatóságának vezetője, Mathilde Lecharpentier és Jacques Gagneur, Grenoble közlekedési kérdésekkel foglalkozó ügynökségének igazgatóhelyettese -, valamint a hazaiak közt. A városközpontok és az önállóságra törekvő agglomerációk érdekegyeztetésének, közlekedésfejlesztésének kérdéseiről, illetve a helyi lakosság városfejlesztésben aktív részvételéről lesz szó. Vendégeinknek ma arra is lesz módjuk, hogy városunkkal ismerkedjenek. S ha már az ismerkedésnél tartunk, hadd asszuk meg egy benyomásunkat olvasóinkkal: a tegnap délelőtti nyitórendezvényen minden résztvevő megismertethette a többiekkel városát, érdeklődési körét, szemináriumi jelentkezésének okát. A bemutatkozások után megerősödött e sorok írójának az az érzése, hogy az UTO tagvárosainak képviselői nem csupán a tolmácsberendezés révén vannak egymással szinkronban. PÁLFY KATALIN Európa jövője a városok jövője - a városok jövője Európa jövője Rá kell helyezni magunkat a térképre - Tapasztalatai szerint milyen problémák sürgették ennek a viszonylag új európai szerveződésnek létrejöttét? - Az európai nagyvárosok szövetsége egy nagyon is jól érzékelhető felismerésből született. Abból tudniillik, hogy a világ nagyvárosainak helyzete az utóbbi években egyre katasztrófálisabbá vált; abból, hogy minden jelentősebb településnek szembe kell néznie a különféle környezeti problémákkal; abból, hogy egyformán szorítják ezeket a városokat a szociális faktorok ellentmondásai, úgymint a munkanélküliség, a katasztrofális lakáshelyzet, a rasszizmus terjedése, a speciálisan nagyvárosi bűnözés (zsebtolvajlás, autólopás és -feltörés stb.) szaporodása. Ezek az egymással összefüggő komplex témák válságos helyzeteket eredményeznek, ugyanakkor erőteljes tendencia az európai integrációs folyamat, de ez az önmagában pozitív jelenség a problémák integrálódását is magával hozza. Kizárólag az erők összefogása és a tapasztalatok átadása vezethet kézzel fogható eredményre. Ezeknek a lokális és nemzetközi problémáknak a felismerése vezetett a mozgalom elindításához, az Európai Tanács és az Európai Közösség támogatásához. - Az elmúlt évtizedek európai kapcsolatainak az egyik, ám jórészt protokolláris szerveződése volt a testvérvárosi hálózat kiépítése. Eredményei és hiányosságai az új helyzetben a kapcsolatok felülvizsgálatára késztetik a városok vezetőit. Ez az új hálózat mennyiben képes sajátos programot kidolgozni? - Az elmúlt években Európának szembe kellett néznie egy új kihívással, s ez nem más, mint a kelet-európai volt szocialista rendszerek összeomlása. Ez a kontinentális jelenség újabb problémák gyűjtőhelye is lett, hiszen halmozottan jelentkeztek a gondok, mert a rendszerváltozást követő hatalomnak és az új hejyi önkorA közelmúltban az angliai Birminghamben rendezték meg az európai nagyvárosok mozgalmának negyedik konferenciáját. 1986-ban született meg az Eurocities-szerveződés, a hálózat az Európai Közösség egyik szervezeteként működő Európai Bizottság támogatásával Rotterdamban jött létre azzal a céllal, hogy az ősi kontinens nagyvárosai állandó kapcsolatokat tartsanak egymással, közösen keressék a megoldást az urbanizáció okozta problémákra. A mostani birminghami tanácskozásra 40 európai nagyváros polgármestereit hívták meg, s a konferencia címéül ezt választották: Közös válaszul az európai változásokra. Magyarországot egyedül Borvendég Béla Ybl-díjas építész, a szegedi önkormányzat konzervatív frakciójának egyik vezetője képviselte a polgármester felkérésére, az angliai város önkormányzatának vendégeként. Néhány nappal hazaérkezése után összefoglalta angliai élményeit, s tapasztalatait írásban is átnyr ito'" Szeged polgármesterének. mányzatoknak még ma sincsenek válságkezelő metódusai, s mindezt súlyosbítja ezen országok szegénysége. Egyre világosabb az a felismerés, hogy a kelet-nyugati együttműködés alfája nem lehet pusztán a gazdag nagybácsi jótékonykodása. Európa jóléti államai számára mind egyértelműbb, hogy saját fejlődésük záloga, alapja a közép- és kelet-európai országok elindulása a fejlődési spirálon. - Hogyan épül ez a mozgalom, milyen struktúrában dolgozik, s milyen volt a konferencia munkamódszere? - Az Eurocities-mozgalom deklarált törekvése, hogy hozzásegítse tagjait ahhoz, hogy stratégiai szerepet játszhassanak Európa térségeinek fejlesztésében. Több bizottság különböző helyszíneken tevékenykedik. Frankfurt am Mainban a gazdaságfejlesztési. Lyonban a környezeti, Barcelonában a technológiai együttműködési, Montpellier-ben a kulturális, Rotterdamban a városmegújítási, Torinóban a közlekedési- és tömegkommunikációval foglalkozó, Strassbourgban a kelet-nyugati együttműködési, Birminghamban a társadalmi jóléti bizottság működik. Az éves konferenciákat rotációs rendszerben szervezik, a mostani közgyűlés arról döntött, hogy 1992-ben Frankfurt am Main lesz a következő tanácskozás helyszíne. - Mint az egyetlen magyar résztvevő, és úgy is mint építész és városi képviselő, milyen tapasztalatokat szerzett? - A kongresszus plenáris ülései - amelyek, mint mindenütt, jórészt protokolláris jellegűek -, mellett úgynevezett panelbeszélgetéseket szerveztek. Lehetőségeim szerint jó néhány programon részt vettem. Három fontos eseményt emelek ki. A birgminghami egyetem - mely Anglia egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye, s ahol 11 ezer oktató dolgozik - is kivette részét a konferencia munkájából. Kiderült, hogy fakultásain önkormányzati szakembereket is képeznek, s meggyőződésem, hogy ez a magyar társadalom számára is mind sürgetőbb és elengedhetetlenebb feladat. Úgy gondolom, hogy az angliai város egyeteme és a szegedi felsőfokú intézmények között szorgalmazni kell a kapcsolattartást, az együttműködést, a kölcsönös tapasztalatszerzést. A másik fontos élményem a kelet-nyugati együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkacsoportban ért. Előadások sorát hallgattam meg, s különösen figyeltem a közép-keleteurópai országokból érkezett delegátusok szavait, Lipcse, Gdansk, Krakkó, Szentpétervár küldötteinek felszólalásaira. Lipcse főpolgármestere például a rendszerváltás és a helyi közigazgatás változásának összefüggésével kapcsolatban elmondta, hogy a keleti jólét a nyugati országok fejlődésének is elsődleges érdeke és záloga. Hangsúlyozta, hogy a volt szocialista országok fölzárkózásának négy kritériuma van; a működő gazdaság, a társadalom bizalma, a rend és a biztonság, valamint a kulturális növekedés lehetősége. Számomra különösen hangsúlyos Krakkó polgármesterének bejelentése, miszerint a meglehetősen nehéz helyzetben lévő lengyel társadalom e nagy hagyományú városa 1992-ben megrendezi az európai kultúra hónapját. A harmadik fontos élményem egy találkozó volt Catherine Trautmannal, Strassbourg polgármesterével, aki megerősítette azokat a trendeket, amelyeket Szegeden is megfogalmaztunk. - Fölmerül a kérdés, vajon mit várhat egy város egy ilyen szervezettől, s vajon milyen hozadéka van a kongresszuson való részvételnek? - Meggyőződésem, hogy minden ilyen programnak annyi hozadéka van, amennyit a résztvevő fél beleinvesztál. Ha csak passzív hallgatóként ülöm végig a programot, nyilván kevesebb, mint ha kezdeményező szereppel lépek fel. Mindenesetre fontosnak tartottam, hogy Magyarországról egyetlen résztvevőként aktív részese legyek a programoknak. A csatlakozni kívánó nagyvárosok számára fölajánlottak egy terjedelmes kérdőívet, melynek adatait egy nemzetközi számítógépes adatbankba táplálják, s ezek éppúgy rendelkezésre állnak a városi önkormányzatoknak. mint a gazdasági szakembereknek, tanácsadóknak, befektetőknek. És soha nem elhanyagolható az új ismeretség, a személyes kapcsolatok gazdagítása. Meggyőződésem, hogy Szegednek alapvető érdeke csatlakozni az Eurocities-hálózathoz. Ennek azonban feltételei vannak. Körültekintő, nemzetközi propaganda, egyéni külpolitikai koncepció, önálló program, tudatos kapcsolatépítés. Rá kell helyezni Szeged városát Európa térképére. Projekteket készíteni a városkaraktert meghatározó legfontosabb területeken. Ez az alap, hogy Európa segítő kezét megfoghatjuk. TANDI LAJOS TARTALOM Európa határai átjárhatók Önkényes lakásfoglalók Exkluzív interjú Surján Lászlóval 4 Testvér-városok 5 Hetedhét határon 6 Vásárfia 7 Döntetlen Moszkvában 8 Pedagógiatörténeti előadások 10 Keretek Kevés. Ezt a szót hallom a környékbeitfalvak valamennyi jegyzőjétől, pénzkeretelosztásban részes lakossági képviselőjétől, ha a szociális segélykeretekről beszélünk. A pénz kevés, a kérelmező pedig egyre több. S majdnem mindegyik valóban rászorul a segélyre. A megélhetés a falvakban is egyre nehezebb, a jövedelemforrások ott is kiapadóban vannak. A tej, a hús, a gabona, a paradicsom, a szőlő (s ki tudja még mi minden) termelésének, értékesítésének válságait a vidék lakossága ugyancsak megsínylette. És szenvedő alanya az ipari munkahelyszűkítő tendenciáknak is. Egyre többen veszítik el az eddig bejárók, városban dolgozók közül állásukat, kényszerülnek a munkanélküliek kenyerére vagy más kenyérkeresetre, vissza a falvakba. Ahol: „Keresni azt lehet, de találni..." Keserves élcelődés helyett állapítsuk meg: munkahelyet találni vidéken, faluban szinte lehetetlen egyelőre. A farmergazdálkodásról szőtt szépséges álmok még gyerekcipőben sem közelítenek az alföldi magyar paraszthoz, nemhogy nyűhetetlen, biztosléptű cowboycsizmában. A tétova topogáshoz sokhelyütt még gyerekcipő sincs. Nem telik rá sok-sok családnak. S nem telik másra sem.Ruhára, élelmiszerre, tüzelőre, kölcsöntörlesztésre, s annyi minden másra még kénytelenek kérni. A több gyermeket nevelő munkanélkülivé lett csakúgy, mint az épülő háza kölcsöneinek törlesztésével fojtogatott vagy a családi támogatás nélkül maradt idős, beteg ember. Gyarapodik a kérelmezők száma, ám nem gyarapodik, nem emelkedik az a szám, az a keret, amiből segélyt adhatnak. Az önkormányzatok pénze kevés. Gondjuk pedig emialt egyre több. Van már olyan település, ahol a szociális keretnek a „terhére" lévő idősek napközijét bezárták. Mondják, azért talán, hogy több jusson a keretből a fiataloknak. Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás! SZABÓ MAGDOLNA