Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 19. DÉLMAGYARORSZÁG AUTÓSVILÁG 3 Műszaki adatok (Renault Clio RN 1,4 Kat.) Motor: Vízhűtéses, négyhenegeres, soros motor, elöl keresztben, benzinbefecskendezés, elektroni­kus gyújtás, katalizátor, Lambda-szabályozással. Lökettérfogat: I390ccm Furat x löket: 75,8x77 mm Sűrítés: 9,5:1 Maximális teljesítmény: 5575 kW/LE Sebességváltó: kézikapcsolás, 5 fokozat + hátramenet Fékek: kétkörös hidraulikus, elöl tárcsa, hátul dob Kormány: fogasléces, fordulóköre 10,2 méter Gumiabroncsok: 16565 R 13T Benzintartály: 43 liter Maximális sebesség: 175 krrvőra Gyorsulás: 0-100 knvöra sebességre 11,2 másodperc Fogyasztás: országúton 4,8, autópályán 6,5, városban 7,8 liter Méretek: hossza 3709 mm, szélessége 1850 mm, magassága 1395 mm, tengelytáv 2472 mm. karosszériaszélesség 1625 mm Kényelmi felszerelések: osztott és dönthető hátsó ülések. elöl elektromos ablakemelők, központi zár infra távirányítóval, belülről állítható tükrök, fűthető hátsó szélvédő+törlő és mosóberendezés, rugalmas spoilerek. DM-teszt: az év autója! A francia ékszerdoboz Az év legsikeresebb kocsiját immár nálunk is bárki megveheti. Nyugat-Európában ugyan tíz­tizenkét hetet is várni kell most a slágerkocsira, nálunk azonban azonnal bele lehet ülni. No persze csak annak, aki a nem éppen olcsó, egy millió kétszázezer forintos árat képes zsebből kifizetni. De vajon megéri-e a franciás elegancia a borsosnak tűnő árat? A szegedi Budesheim-Csomiép Renault sza­lonja segítségével, akik néhány napra kölcsön adtak egy Cliót, erről szerettünk volna meggyőződni. El­ső látásra az 1400 köbcentis kisko­csi legfőbb vonzereje a tágasság. A nőiesen legömbölyített formák nagy belső teret takarnak. Ennél az autónál igazán érvényes a mondás: kívül kicsi, belül nagy. Az utastér hasznos belső hossza több mint 1 méter 70 centiméter, ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy átrendez­hető a csomagtér, akkor máris lát­szik, univerzális, jól kihasználható a belső tér. Öt utas mellett 265 literes csomagtér áll csak rendel­kezésre. de ha feláldozzuk az osz­tott hátsó üléssort, akkor 1055 literre nő a tárolásra alkalmas tér. A nőies formák ellenére a Clio belső felszereltsége inkább a szi­gorú céltudatosságra vall, mint sem valamilyen francia túlcicomázott­ságra. A renaultos hagyományokat csak a puha ülések, a szemet vonzó kárpitozás és lágy vonalú műszerfal képviseli. A műszerezettség is kel­lően puritán: fordulatszám mérő sehol, mindössze egy hatalmas kilóméteróra, néhány piktogram­mos kijelző és egy-két kapcsoló, nem is legjobb helyen, vízszintesen elhelyezve. így azután - főleg ve­zetés közben - igen csak tapogatni kell, milyen állásban is vannak. Sokkal jobban kezelhetők a Mer­cedes-szisztéma szerint beépített fűtést és szellőzést szabályozó gombok. Hasonlóan praktikusak a világítás, az irányjelző, a kürt és ablaktörlő kapcsolói. Jó megoldás, hogy sípoló hang figyelmezteti a vezetőt, ha a motor leállítása után bekapcsolva felejtené a helyzet­jelző lámpákat. Franciás luxus az autó nyitását és zárását vezérlő infravörös szem is. A Clio ugyanis úgy nyitható, hogy az indítókulcs foglalatával csak rá kell „csattintani" a kocsira, akárcsak a televízióra a távirányí­tóval. A megoldás azonban, állítják a tervezők, biztos védelmet nyújt az illetéktelen behatolókkal szem­ben. A nyitás-zárás azonban nem mindig megy simán: az érzékelő szemét ugyanis a belső tetőtérben az első szélvédő fölött helyezték el: csak akkor működik zavartalanul, ha a szemet jól célozza meg az autós. Beleülve a kocsiba, különösebb használati utasítás nélkül is gyor­san felfedezhető, mit, hogyan lehet kapcsolni. A nálunk járt öt sebes­séges, katalizátoros RN 1,4-es tipus is automata szivatóval indul, ennek ellenére azonban a kocsi hangja annyira halk, hogy előfor­dulhat, a keleti autókhoz szokott vezető a kereszteződésben megpró­bál ráindítani a motorra. A Clio für­gesége, jól kormányozhatósága elsősorban városi forgalomban tűnik ki. A 0,32 légellenállási ér­tékű Clio az elismerten áramvona­las kocsik élvonalába tartozik. A jó forma mellé azonban kitűnő menet­tulajdonságok is társulnak: megnö­velt nyomtáv, optimálisra tervezett futómű, a jól összehangolt rugózás, s a rendkívüli stabilitás. Igaz, or­szágúton százas tempó fölött, a meglehetősen nagy szélérzékeny­ség miatt veszít a stabilitásból, de így is biztonságban érezheti magát a vezető. A szép formának hátul­ütői is akadnak: a lekerekített orr miatt olykor nehéz a parkolás, a Olyan ez a kocsi, mint egy sármos francia szépasszony! - minden bizonnyal ez a mondat jutna eszébe bármelyik férfinak, aki beül az idei év autójába, a Renault Clióba. Az öt sebességes Renault-múzsán ugyanis, teljesítményét kivéve, semmi férfiasat nem találni: formáját szemügyre véve akár Pierre Cardin is tervezhette volna. A hazánkban is kiépülőben lévő Renault-birodalom nem akármilyen fegyvertényt hajtott végre az elmúlt két esztendőben: tavaly a férfiasabb 19-es, Chamade lett az év autója, az idén pedig a közismert 5-ösöket hamarosan felváltó Clio. kocsit „szokni" kell a biztonságos beálláshoz. Az első szélvédő kerete túl vastagra sikerült, így olykor a kilátást zavarja, meglehetősen nagy holtteret képezve. A próba Cliónk 1,4 literes katalizátoros motorjával 5750 percenkénti fordulatnál 75 lóerőt tudott. Ezt a motort bizony illik megpörgetni. Az állandó húzóerő érdekében bizony igencsak kap­kodni kellett olykor a kapcsolókart. Igaz, a szenvedélyes autósnak ez teszi élvezetessé a vezetést. Az első két fokozatban lévő húzóerővel bár­melyik autós elégedett lehet, a hár­mas és négyes fokozattól azonban kicsit többet várna az ember. Országúton, folyamatos százhúszas tempónál tesz igazán jó szolgálatot a plusz, ötödik fokozat. Beszélni kell a kocsi fogyasztá­sáról is. A gyári adatok szerint 90­es tempónál 4,8 litert, autópályán 6 és fél litert, városban pedig 7,8 li­tert „eszik" a Clio. Ez minden bi­zonnyal így is van. No de melyik autós állja meg a 80-as, 90-es tempót egy ilyen temperamen­tumos kocsival. A mi tesztautónk mindenesetre 463 kilométeres próbaút során tartalékig ürítette a 43 literes tankban lévő ólommentes üzemanyagot. Érdemes még visszatérni néhány gondolat erejéig a kocsi belső ki­képzésére: luxus megoldásnak számít az első ajtók elektromos ablakemelője, amelynek kezelő gombjait jól hozzáférhető helyre tették a tervezők. A hátul ülőket ebből a komfortból már kizárták. Ők a hagyományos tekerővel engedhetnek be némi levegőt ma­guknak. Hasonló eltérés akad a biztonsági övek komfortjában is: elöl testmagasság szerint állítható automata övek jelentik a kényel­met, míg hátul csak a hagyomá­nyos hevederre futotta. Érdemes visszatérni a csomag­tartóra is. Pontosabban a praktikus, öblös csomagtér „árára". A térnye­rés hátulütője az, hogy a pótkerék­nek csak a kocsi fenéklemeze alatt jutott hely, néhány pántra felfüg­gesztve. Ugye nem kell ecsetelni, hogy esős, sáros időben mit jelent egy kerékcsere. Sokkal ötletesebb egy másik megoldás: a rádiós mag­nó elhelyezése. A műbőr ablakkal eltakart zeneberendés az illeték­telen behatolók szeme elől igyek­szik elrejteni az értékeket. Hasonlóan praktikus a belső tető­borításon helyet kapott világítási megoldás is: a hagyományos belső fényt kibocsátó lámpaszem mel­lett, az első utasnak térképolvasó „reflektort" is felszereltek. A RN betűjelű, ötajtós változat mellett a Cliót háromajtós és transzporter kivitelben is, összesen tizenhatféle „kasznival" és ötféle motorral gyártják. A legkisebb az 1108 köbcentiméteres 49 lóerős, a legnagyobb pedig 1763 köbcenti­méteres, 135 lóerős, 16 szelepes változat. De létezik egy 1870 köb­centis 65 lóerős dízel Clio is. Az év autójának kikiáltott Clióban mindent összevetve igen csak élvezetes az autózás. Nem kell hozzáértő, autós szakembernek lenni, itt mindent az amatőröknek terveztek. Nem is csoda, hogy a Renault marketing részletének becslése szerint az elkövetkezendő években a Clio legalább olyan sikerkocsi lesz, mint az ismert kis 5-ösök, amelyeket jövőre már teljesen ez a típus vált fel. A gyár mindenesetre több mint 3 és fél millió ilyen kocsit szeretne gyár­tani, s remélik, hogy az elkövet­kezendő tíz évben a Clio sztárautó marad. A négykerekű francia ék­szerdoboz azonban aligha lesz még néhány évig elérhető a magyar átlagautósnak. Az extrák nélküli változat ára is jócskán meghaladja az 1 millió forintot. Hogy sok ez, vagy kevés? Nos, ez minden bizonnyal csak viszonyítás kérdése. Ha arra gondolunk, hogy a jóval nagyobb, családi autónak számító márkatárs, a 19-es Chamade ára alig több mint 1 millió 200 ezer, akkor máris látszik, a Cliónál bizony meg kell fizetni azt is, hogy az idei év autós csillaga. A sztárok ugyanis mindig sokba kerülnek. RAFAI GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom