Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 19. DÉLMAGYARORSZÁG • A HELYZET 3 „Mi a hadseregbe akartunk bejutni, a KGB pedig hozzánk " Egyedül a konspiráció nem ismer határokat avagy miért nem lehet valaki szovjet-magyar kettős állampolgár? - Titokban jöttünk össze még 1983-ban mi, nagycsaládosok, hogy közös érdekeinket megkíséreljük valamiképpen megfogalmazni és képviselni. Próbálkozásunk azonban legfeljebb a közvélemény előtt maradhatott ismeretlen - amit roppant mód sajnáltunk -, az úgynevezett illetékes hatóságok szinte azonnal tudomást szereztek rólunk. Ahogy itt mondják: nyomban utánunk jártak. De ezt tettük mi is. Házhoz méntünk. Mit tehet pár ember a szisztéma ellenében, tűnődöm félhangosan, de Rivlin doktor felvilágosít: csak itt, Szegeden 250 ilyen család (mintegy ezer ember) él. Természetesen, mondja, ennél sokkal többen vannak, de a kisebbségi lét kellemetlenségei miatt sokan lemondanak inkább eredeti állampolgáságukról. Becslésük szerint ma Magyarországon körülbelül 10-15 ezer családdal kell számolni. Követségük, hiába kérték többször is, nem volt hajlandó nyilatkozni. Annak idején, érdekes módon éppen egy magyar szerv sietett a segítségükre. Pontosabban onnan egy ember. - Félig elébe mentünk a dolgoknak, amikor ellátogattunk a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra. Az épületben egyébként senki nem viselkedett elutasítóan: akárhogy is. de szovjet emberek voltunk - nézetük szerint tehát rosszat nem akarhattunk; a szovjet emberek kacifántos szovjet magyar szervezetét pedig föltétlen támogatni illett abban az időben. Nemtudásukat persze alaposan ki is használtuk, noha mi sem tudtunk szinte semmit, a szervezet is csak a mi képzeletünkben létezett. Dr. Pénzes Margit karolt fel bennünket. Az okos rendőrnő kioktatott: a kultúrába minden belefér, a politika is. A megoldás: egyesületet kell alapítani. Hangzatos, a korstílusnak megfelelő fedőnevet választottunk, és 1984-ben megkezdtük működésünket. Rivlin doktor asztalán nagy paksaméta. Megmutatja újságcikkét is - a Moszkovszkije Novosztyi közölte -, amelyben sorstársai nehézségeiről irt. Zárójelben megjegyzi, a glasznoszty után olyan volt Magyarországra jönni, mint innen például Kubába utazni. Aztán kezemben a papír: az alapszabály. „Szovjetmagyar kultúra egyesület". Aha! Ez ám a konspiráció! - Mi a hadseregbe akartunk bejutni, hozzánk pedig a KGB. Egyik nap - persze ez évekkel történt - felkeresett Kolja, azaz Orobej Nyikolaj barátom, aki ma az egyetem jogi karának dokumentátora s úgy mellékesen a Deutsche Welle rádió kelet-európai tudósítója is. Azt mondta: - Misa, beszélnünk kell! Beültünk a kocsimba, és elhajtottam egy olyan helyre, ahol senki sem hallhatott bennünket. Arról számolt be, hogy gyanús mozgást észlelt maga körül, feltűnően kerülgették különböző emberek. Nem sokkal ezután nálam is megjelent egyikük. Intelligens volt, a társaságunk felől érdeklődön, mint aki maga is be akar lépni. Azt hiszem, az első pillanattól FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Kiváló emlékezetű olvasóink még bizonyára nem felejtették el dr. Rivlin Mihailt, a szovjet állampolgárt. így mutatta be öt lapunk majd* nyolc évvel ezelőtt, november 6-án, az „ünnep" előestéjén. Arca, ez a tagadhatatlanul balti-orosz arc azóta mit sem változott; mellesleg, nem tudván cs nem akarván elkülöníteni magában azt az öt nemzetiséget, amelyet alkatában meghatározónak tekint, ma is szov jet állampolgárnak vallja magát. És optimistának. Utóbbi különösen figyelemre méltó teljesítmény, hiszen már sok esztendeje itt él Magyarországon. Úgynevezett vegyesházasság az övé, s ennek okán most egy hatodik nemzet fiának is szívesen mondaná magát, ha tehetné. A szov jet bürokrácia után semmiségnek tünt számára megbirkózni a magyarral. De aztán kiderült, ha ez a kis ország valamilyen téren nagyhatalom, hát hivatalnokságában az. Ezért aztán nagy on hasznosnak bizonyult, hogy a doktor magával hozta hazája jószerivel egyetlen exportálható cikkét - a konspirációs szellemet. tudta, hogy tudom. Később nem is fáradozott a fedótörténet fenntartásával: - Ha valami bajotok lenne a hadsereggel, mondta, csak gyertek hozzánk. Ez már a rendőrállam vége, gondoltam magamban. Persze azért azt is tudtam, honnan fúj a szél. Látták már, amint az átlagos kutya hanyattveti magát, ha valamelyik irtózatos termetű ebtársával találkozik? Tulajdonosaik azt mondják: harc nélkül megadja magát. Mindig is úgy éreztem, hogy „kis KeletEurópa" levegőjével a megadásnak valami hasonló készsége rakódik belénk, ha a Szovjetunió 16. és 17. „ tagköztársaságáról": a hadseregről és a KGB-ről hallunk. De Rivlin doktor csak nevet. - Nem olyan veszélyesek! Taktikánkat viszont a kommunistáktól vettük kölcsön: először a hadsereget kell elfoglalni. Közös ivászatokkal kezdtük és folytattuk, de a katonai belső elhárítás hamar felfigyelt ránk. Ám egyesületünkkel ók sem tudtak mit kezdeni. Megúsztuk: az elhárítás szemében magyar szervezet, az itteni rendóség számára pedig szovjet állampolgárok voltunk. Eszembe jut, hogy létezett itt egy nagyon hasonló nevű csapat, amelyről az égvilágon senki nem tudta, mivel foglalkozik: a Magyar-Szovjet Baráti Társaság. Talán még ez is jobb lett volna, mint az állandó konspiráció. - A megszálló hadsereg nem tudta annyira elmérgesíteni a viszonyt a két nép között, mnt az MSZBT. Tulajdonképpen egymás ellen hergelte a magyarokat és az oroszokatszovjeteket. Nem szándékosan: létezésének puszta ténye elegendő volt ehhez. No mindegy, ennek ellenére be akartunk szivárogni, mert, miután senki nem akart elismerni bennünket, ünnepi gyűlésekre nem járhattunk, igazán jól jött volna egy kis nyilvánosság. Csodák csodája, 1989 végén meghívót kaptam. Elutaztam az országos értekezletre, mi több, szólhattam. Mivel csupán néhány nappal azelőtt hunyt el Szaharov akadémikus, javasoltam, tisztelegjünk néma felállással. Azt látni kellett volna, milyen arccal álltak fel az „elvtársak", nagykövetünknek pedig még a lélegzete is elállt! A konzulnak nemkülönben, amikor - de ez már itt történt Újszegeden - felsoroltam sérelmeinket. Problémáinkhoz egyes hivatalok hozzáállása egyenesen őrjítő. Nemrégiben vettem egy garázst. Az ügyeket rendkívül lassan intézték, s külön is küldtek egy papírt, amelyben csupán annyit közöltek: Figyelem! Az érdeklődéssel csak hátráltatja munkánkat. Hogy ilyen körű lmények között mi lesz a sorsa a Göncz Árpádhoz írott levelemnek, elgondolni sem tudom. Ez ám a valami! A konspiráció már a köztársasági elnököt is bevonta; benne van ő is, most már le sem tagadhatja. Mit lehet itt tenni? - A te dolgod csak annyi, hogy írd meg: a kommunista rendszer országai nem tűrték egymás között a kettős állampolgárságot, de az utódok miért követnék a példát? Úgy tudom, a magyarok és a románok között már volt előrelépés ezen a téren. Miért ne tehetné az ország ugyanezt a szovjetekkel is? Egyesületünk ezért dolgozott éveken át. Most is csak ennyit, és nem többet kértünk Göncz úrtól: szeretnénk szovjet-magyar kettős állampolgárok lenni, a sajtótól pedig - nyilvánosságot! ODOR JÓZSEF Kapitányportrék Lehetőleg a legjobbat... „Minden esélye megvan rá, hogy sikeres ember legyen. Rendhagyó karrier az övé, a rendőrségnél mindenképpen szokatlan. Debrecenben sportállása volt, nálunk, Szegeden kezdte a szakmát. Kiváló érzékkel nyomozott újoncként. A jogi diplomáról sem csak papírja volt, rögtön látszott, tudja is a dolgokat. Nem véletlenül nevezték ki olyan gyorsan fővizsgáidnak a megyére... Szerintem jól döntött a főkapitány. Most végre, megértük: nem csak beszélnek arról, hogy a tehetséges, rátermett embereknek lehetőséget kell kapniuk. Jánosnak földobták a labdát. Jó keze, jó esze van." így jellemezte egyik régi kollegája dr. Lukács Jánost, a megyei főkapitány újonnan kinevezett helyettesét. Akik pedig a kézilabda pályán töltött éveiben is ismerték őt, egyszerű tömörséggel azt mondják róla: jó srác volt. A tizenegy évig NB l-es játékos hosszú évekre eltűnt a közönség elől. Most 38 évesen új pályára lépett, de hogy mindenki neki drukkol, az aligha hihető. A bűnüldözés vezetője a megyében... -Alezredes ár, hogy tetszik az új szerep? - Mit mondjak? Tetszik. Majd ha az elsó fizetésem megkapom, akkor hiszem el, tényleg főkapitányhelyettes lettem. Nem nyugdíjas állás, meghatározatlan időre szól... Talán félig rajtam múlott, félig meg a szerencsémen. - Nem ujjong, úgy látom. Ha nem rendőrnek áll. máshol, más munkahelyen lehetne felhőtlenebb az öröme. Azt mondják önről, nagyon tehetséges... - Ha úgy is gondolják, annak örülök. E kinevezés egyéni sikerem, a rendőrködés pedig csapatmunka. Az a lényeg, milyen az utóbbi. Azt hiszem, nincs köztünk, aki mámoros lehetne a diadaltól... Egyébként a választásomat nem bántam meg. Azt csinálom, amit szeretek. Debrecenben is a rendőrségnél dolgoztam, sportállásom volt. Szegeden végeztem a jogi egyetemet. Az ügyvédi, jogtanácsosi munka nem nagyon érdekelt. Inkább a nyomozás, a vizsgálati téma. Beballagtam a Kossuth Lajos sugárúti épületbe, fölvettek, 1982 októberében kezdtem a szegedi kapitányságon. - Azl kapta, amire számított? - Igen, munkát. Sokat kellett dolgoznom, teljesen más követelmények között. Nekem a sport sok szépet adott, úgy érzem, nem maradtam le semmiről. Jó csapatokban szerepeltem, szerettem játszani a Dózsában is meg a Volánban is. Debrecenben szélső, Szegeden átlövő voltam. A vállsérülésem miatt nem folytathattam a kézilabdát. Ha úgy tetszik, a büntetőeljárás is olyan, mint a mérkőzés, persze más szabályok, szempontok, célok érvényesek. Játékosként is igyekeztem a lehetőség szerinti legjobbat nyújtani. A munkahelyemen hasonlóképpen. Szakma a miénk, csupa nagybetűs. - Mik a jellemzői ön szerint? - Emberséges, tisztességes, szakszerű, törvényes, mentes a politikától. Egyértelműen ezek, számomra. Mindegyik nagyon fontos, legalábbis annak kellene lenniük. - Csongrád megye arról volt híres, hogy minden gyilkost megtaláltak. Ez már nincs így. Kommentár? - A mostani bűnözés nem hasonlítható például a hetvenes évekéhez. Teljesen megváltoztak a bűnözés és a bűnüldözés feltételei. Természetesen a lakosság a gyilkosságokra a legérzékenyebb, azokat tűri legkevésbé. A nyomozóknak pedig minden ügy egyformán fontos, úgy 50-60 havonta. Nem magyarázkodom. A munkafeltételeinkről sokan beszéltek már. a tartalékainkról is. Remélem, elhiszik nekem, eredményeket akarunk mi is. Azt például, hogy ne maradjon gyilkosság földerítctlenül. S van esélyünk. Úgy másfél éve volt mélyponton a rendőrség. Onnan már elmozdult. - A bűnügyi munka a legtitokzatosabb. A nyomozás érdekében hallgatnak róla. Csak azért, mindig? - Tudom, elcsépelt a kifejezés, de el kell fogadnia mindenkinek, fölösleges a gyanakvás. Nem fontoskodunk és nem titokzatoskodunk a nyomozás érdekében... Az eredmény a lényeg, azt várják tőlünk, nem magyarázatokat, hol, mit, merre, minek csináltunk. - Nagyon magabiztosnak tűnik. Mire alapoz? - Szorongva, bizonytalankodva nem érdemes az embernek belefogna semmibe. Nálunk pedig különösen nem. Döntéseim előtt sokat töprengek, szerintem ezért kapom a fizetésem egy részét. Aztán az ambíció is fontos, ha nincs elég, abba lehet hagyni. A családomtól minden segítséget megkapok, illetve alkalmazkodnak. Elfogadják a munkámat. Feleségem Szentmihálytelken tanít, ha mindkettőnknek elfoglaltsága akad. a nagyszülőkre biztosan számíthatunk. MAG EDIT Felhívás Felhívjuk a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tagjait és azok özvegyeit, hogy akiknek nyugdija a havi 10 000 forintot nem haladja meg, - nevüket, - irányítószámukat, a helységnevet, - utca- és házszámukat, valamint -utolsó nyugdíjszelvényüket szeptember hó 25-ig küldjék meg az alábbi címre: Szécsi István Budapest Szugló u. 185. 1141 Magyar Politikai Foglyok Szövetségének Csongrád Megyei Szervezete Vitafórum Az egészségügy megújításáról Az Orvosi Hetilap ez év augusztus 18-án megjelent számában látott napvilágot a magyar egészségügy megújításával kapcsolatos cselekvési program. Az írás bevezetőjében arra kérik a magyar orvosokat és a gyógyszerészeket valamint az egészségügy szakdolgozóit, hogy véleményű kkel, javaslataikkal, észrevételeikkel járuljanak hozzá az egészségügyi reform megvalósításához. A Magyar Orvosi és Gyógyszerészt Kamara Csongrád megyei szervezetei, valamint a szegedi Orvos Klub a véleménynyilvánítás lehetőségét kívánja megteremteni a holnap, pénteken délután 5 órakor megrendezendő vitafórumon. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád megyei Intézetében (Derkovits fasor 7-11.) tartandó fórumra meghívták dr. Kiss Gyulát, az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnökét valamint több országgyűlési képviselőt, köztük dr. Kincses Gyulát és dr. Grezsa Ferencet. A rendezvényre Csongrád megye orvosait, gyógyszerészeit és egészségügyi szakdolgozóit várják