Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1 991. SZEPT. 16. A szó egyetlen értelemében sem volt könnyű hete a magyar miniszterelnöknek. Antall Józsefnek hétfőn, Tokióban kellelt tudomásul vennie, hogy az előkészített japán-magyar gazdasági és hiteltárgyalások egyik lényeges pontja, a beruházásvédelmi megállapodás, úgymond, félreértés miatt nem köthető meg. Aztán ugyancsak Tokióban szerezhetett tudomást egy másik fiaskóról. Az Közős Piac brüsszeli tanácskozásán Franciaország és Portugália vétója megakadályozta az Európai Közösségekkel társulásra készülő három közep-eurúpai ország husipari exportjának könnyítését. A sors úgy hozta, hogv a miniszterelnök ezután éppen Párizsba volt hivatalos, a magyar-francia barátsági és egyetértési szerződés aláírására, ám a francia vétó után alig kapott megny ugtató választ Mitterrand elnöktől az EK társulást illetően, Strasbourghan mar ujabb rémhír várta. A jugoszláv nemzetvédelmi minisztérium közleménye szerint Magyarország titkos légihídon fegy vereket juttatott el Horvátországba. (Fátylat a fátylakra) Nem először hangzott el, de Szabadkán valahogy megnyugtatóbbnak tűnt, hogy Antall József magyar és Ante Markovics jugoszláv miniszterelnök megegyeztek: fátylat kell borítani a közelmúlt nézeteltéréseire, a fegyverszállítási ügyre éppúgy, mint a légi határsértések esetére. E kettő együtt adta talán az ötletet a jugoszláv tábornokoknak egy űj változat, a légihatársértő fegyverszállítás vádjához. Egy szerdán kiadott katonai közlemény szerint Magyarország augusztus havában egy Horvátország felé kialakított légihíd útján mezőgazdasági repülőgépeken több ízben is fegyvereket juttatott a horvátoknak. A bejelentésnek idehaza nyilván nem lett sikere, még a kritikára mindig kész ellenzék is egyöntetűen elutasította. Ismervén a honi parlamenti indulatokat, ebből megtudható, hogy az ország mennyi hitelt tulajdonít a vádnak. (Politikai marharagu) Az esetet New York Times felháborítónak, méltatlannak és botrányosnak, a londoni The Times a párizsi külpolitika csődjének, a német kommentárok pedig kiábrándítónak nevezik, mondván, hogy Párizs néhány száz. tonna marhahús miatt egy politikailag kiemelkedően fontos döntés meghozatalát akadályozta tneg a brüsszeli közös piaci tanácskozáson. A lengyel, a cseh s a magyar vezetés csalódottan nyilatkozott, Genscher német külügyminiszter pedig rámutatott, hogy míg az EK vezetők jó ideje hangzatosan helyeslik a három ország társulási igényét, amint tettekre kerül sor, lám, Franciaország visszakozik. Szóval, otthonról mindenki Párizst bírálja, kivéve Antall József miniszterelnököt, akinek mégsem illik ezt tenni, mivelhogy éppen ott tárgyal. A francia-magyar barátsági és egyetértési szerződést mindenesetre aláírták (VII. Lajos és II. Géza királyok óta a másodikat), s benne a rendszeres konzultációk és a kisebbségvédelem kérdései mellett ott szerepel az a francia álláspont, miszerint Párizs támogatja Magyarország EK-társulását, sót idővel teljes jogú tagságát is. Elkeseredésre tehát nincs ok, csakhát a büsszeli tanácskozás nem a legjobbkor kezdődött. Franciaországban ugyanis nemsokára helyhatósági választásokat tartanak, s-a magyar pártok is tegyék szívükre kezüket - ugyan melyik kormánypárt áldozná fel hústermelő választói rokonszenvét egy kelet-európai marharaguért? (Ami összeköt: a sport) A régiónkat szabdaló politikai ellentetek egy pillanatra sem feledtetik az ember alapvető tulajdonsága, a derűlátás remélt „uralmát". A hét szerdáját nemzetközi labdarúgó-mérkőzések, országok közötti kemény összecsapások tették feledhetetlenné. A kupaszerda következik, hasonló körülmények közepette. A sportoló ember a pályán hajlandó feledni, mivel a szabályok reá szabottak, a győztes és a vesztes egyazon mércével lesz megítélve. A párhuzamnak itt végeszakad. S P.S Rendőri érdekvédelem A magyar Független Rendőrszakszervezet kezdeményezésére nemzetközi tanácskozást rendeztek Boglárlellén. A konferencia zárónapján, szombaton sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Roger Bouiller, a Rendőrszakszervezetek Európai Tanácsának (CESP) titkára elmondta, hogy bolgár, cseh, szlovák, német és magyar kollegáikkal közösen állásfoglalásban rögzítették az elhangzott véleményeket és javaslatokat, amelyeket a következő végrehajtó bizottsági ülés elé terjesztenek. Hogy mit tartalmaz ez az állásfoglalás, arról a CESP titkára nem kívánta tájékoztatni az újságírókat. Elmondta viszont, hogy a Rendőrszakszervezetek Európai Tanácsának kettős feladatköre van: az egyik szakmai jellegű, mivel ha azt tudomásul vesszük, hogy a bűnözés nem ismer határokat, akkor azt is tudnunk kell, hogy a bűnüldözés csakis akkor lehet eredményes, ha közösen lépünk föl ellene. A szervezet másik feladata - mondta a CESP titkára -, hogy kollégáiknak megfelelő érdekvédelmet biztosítsanak. Ez a kettős cél jellemzi az 1989-ben megalakult magyar Független Rendőrszakszervezetet, amelynek már 7 ezer tagja van. s ez év áprilisától a Rendőrszakszervezetek Európai Tanácsa tagjaként folytatja munkáját. Egyebek között szorgalmazva, hogy a rendőrségről szőlő törvény mielőbb a Parlament elé kerüljön. Elfogadása ugyanis garanciát jelentene arra, hogy a rendőrök politikamentesen, az állampolgárokkal együttműködve végezhessék munkájukat. * Megalakult a Katonák Érdekvédelmi Szövetsége szombaton, a Magyar Honvédség budapesti Hűvösvölgyi úti épületében. Az új szervezet célja - miként az alakuló ülésen elmondták hogy képviselje a hivatásos, a sor- és nyugállományú katonák munkavállalói érdekeit, úgyszintén azokat a társadalom érdekegyeztető mechanizmusában. Für Lajos honvédelmi miniszter képviselője révén köszöntötte az új szervezet tagegyesületeinek küldötteit. Több szakszervezet pedig támogatásáról biztosította a Szövetséget. (MTI) Ha kilendül az inga... - Soha, sehol nem hangzott el ez a szöveg. Nem tudni pontosan, hogyan került ki ez a vitaindító dolgozat. Természetesen nem esik jól egyetlen pártnak sem, ha nyilvánosságra kerül egyes kérdésekről vallott álláspontjának nyers változata. Döbbenetes módon túldimenzionálták e vitaanyag jelentőségét, szándékosan félremagyarázták. - A nyilvánossággal kapcsolatos kijelentések kavarták a legnagyobb vihart. Gondolom, egyetértünk abban. ennek oka, hogy a sajtó megítélése és állapota tükrözi a társadalom és az intézményrendszer helyzetét. - Más a kiindulópontja az MDFnek, s egészen más az ellenzéknek. Felfogásunk szerint - az elmúlt negyven év következményeként - a sajtó képzeletbeli ingája nem az ideálisnak mondható középen állt, hanem e ponttól még mindig baloldali irányba lengett ki a rendszerváltás pillanatában. Teljesen természetes az a törekvés, hogy mozgását e képzeletbeli közép irányába terelgessük. Az ellenzék - jól felfogott érdeke szerint - az akkori állapotot tekintette normálisnak, tehát az attól való eltérést jobboldali elmozdulásként értékeli. A kiindulópont hit kérdése - mint oly sok dolog ebben az országban. Innentől kezdve azonban csak süketek párbeszédéről lehet szó, egymás címkézéséről és lejáratásáról... - Kónya állítja: Magyarországon korlátlanul érvényesül a sajtószabadság... - Ez így van rendjén. A problémát - vele együtt - abban látom én is, hogy nem sajtószabadság, hanem sajtószabadosság van. S ez ellen föl kell lépni. Ennek egyik módja lenne a jogi eszköz, de nincs, ugyanis az örökölt sajtótörvényt nem tartom erre (se) alkalmasnak. Változtatásra nincs remény, mert kétharmados törvényről lévén szó az ellenzék - mint az folyosói beszélgetésekből kiderült nem fogja azt megszavazni. MegA Parlament MDF-frakciójának tagját, Póda Jenő országgyűlési képviselőt kérdezzük: milyennek értékeli Kónya Imre munkadolgozatának fogadtatását és hatását ? mmKmmmmmmmK>4smmmmmmm oldást csak az hozna, ha a szerkesztőségek anyagi felelősséggel tartoznának a megjelentetett írásokért. A közszolgálati médiák esetében vissza kell állítani a normális jogállapotokat, mely akkor következik be, ha az intendáns rendszer megszűnik, s a kormányfő aján-, lására a köztársasági elnök kinevezi az alelnököket. A jelenlegi állapot jogszabályellenes. - A; MDF frakcióvezetője nem is jogi, hanem politikái eszközöket említ a sajtó megregulázására... - Az ellenvéleményt toleráljuk, a hírek meghamisítását vagy részleges közlését viszont kifogásoljuk. Fontos, hogy elkülönüljön a hír és annak magyarázata. A pártatlan tájékoztatás különösen a közszolgálati médiáktól követelhető meg. - Tehát itt az idő a Magyar Rádió és Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres" megváltoztatására? E kijelentés - enyhén szólva - félelmet kelt... - E pontatlan megfogalmazás talán valóban kiválthat ilyen érzést. Bár az értelmezéstől függ. A frakció szerint kezdetben valóban a demokrácia rögzülése volt a legfontosabb, de most elérkezett arra az idő, hogy mással, így például a sajtóval kapcsolatos problémák megoldásával is foglalkozzunk. Kónya kijelentésének tartalma: az előbb említett inga normál helyzetbe lendülése. Mivel új sajtótörvény elfogadására nincs esély, kísérletet teszünk nyilatkozatokkal, politikai befolyásolással elérni azt, hogy a közvélemény felfigyeljen ezekre az anomáliákra, s kikényszerítse a két közszolgálati média vezetőitől a szükséges változásokat, a törvényes állapot helyreállítását. - E: lenne a frakció véleménye? - A szélsőséges megnyilatkozások nem azonosíthatók a frakció véleményével. Egy adott ügyben a közös álláspontot például a Magyar Közlönyben megjelent szövegek tükrözik. Félelmet gerjesztett a Justitia-terv „felmelegítése" is. - Nem megtorlásról és nem tudom én milyen szörnyűségről van ez esetben se szó. Csak bizonyos körhö'. kapcsolódó kiváltságok és előnyök megszüntetéséről. Azt. hog> ez a felvetett gondolat kiket érintene, a Park ment szabná meg. Ez morális kérdés. A cél, hogy lássák az emberek: ha nekem húzni kell az igát, mostantól a régi hatalmasság is ugyanúgy kénytelen élni, mint én. - A dolgozat nyilvánosságra kerülése ér értelmezése nyomán nyilván legjobban az MDF-frakció bolvdult föl... - A most megalakult „platform" egyfajta kifogást fejez ki. Már korábban megszerveződött a három irányzat, mely jól tűri egymást. A leghangosabb - Csurka révén - a népi-nemzeti irányzat. Kereszteshez, Salamon Lászlóhoz köthető a keresztény-demokrata vonulat. A legkisebbet, a nemzeti-liberális irányzatot fémjelzi Balázsi Tibor, Debreczeni József, Illési István, Katona Tamás, Szabad György neve. A szegediek közül ide tartozom én és Bratinka József. A szürke többség vagy 20 képviselő - egyik irányzathoz sem tartozik. A többségnek „hangulata van". Meggyőződésem, ezek a belső, ideológiai jellegű kérdések azonban csak a sajtót és az ellenzéket érdeklik. ÚJSZÁSZI ILONA A tízmilliós város most már éhezik. Akkora élelmiszerboltokban kószáltam, mint a Déli pu. várócsarnoka. Nem volt bennük semmi. Körben, fönt a feliratok: „HÚS, HAL, TEJ. KENYÉR, ZÖLDSÉG. FELVÁGOTT" - és alattuk az egymásba tolt, üres polcok. Az egyik sarokban félnaponként kenyeret árul a hóköpenyes babuska, arrébb egy kupac tavalyi cékla és egy rekesz rohadt hagyma várja gazdáját. Fönt épp be lehet váltani a cigarettajegyeket. Mozgás támad. A bolt körül csoportok gomolyognak, hátha érkezik valami, s akkor ők az elsők Most már biztos, hogy Lenin tényleg zseni volt. Egy olyan dús országra, amilyen Oroszország, egy annyira gazdag birodalomra, amennyire a Szovjetunió gazdag, olyan szisztémát kitalálni, amelyik ennyire tönkreteszi nem hétköznapi szellemi teljesítmény. Nyomasztja a temetetlen halott, a materialista istenember személyes jelenléte is a népet. Naponta csípnek el a Lenin Mauzóleum bejáratánál plasztikbombával, kézigránáttal, benzines üveggel fölszerelkezett embereket. A hullát akarják elintézni. Úgy gondolják, amíg ott bolyong közöttük, semmi nem fog sikerülni. (Ha igaz, hamarosan eltemetik a mamája mellé...) A zűrzavar, a nyomor köszörűkövén élesednek az ellentétek, züllik a harcmodor. Újabb ízléstelen hatalomratörésével Jevgenyij Jevtusenko például tökéletesen kiszolgáltatja magát az antiszemitizmusnak. Emlegetik a kollégák Zsenya Jevtusenko eredeti családnevét, ami Gangnusz. És szófejtésbe merülnek, magyarázzák, mit is jelent a gnusz?: szúnyogot, kellemetlenkedő rovart, a népnyelvben utálatos, undok alakot. .JJein nagy költő - teszik hozzá. - Az értelmiség mindig is tudta, hogy nem az. A ha tatom kell neki. s amit a hatalom jelent." Jevtusenko pedig válaszképp, mint írószövetségi vezér, letiltja az írók külföldi utazásait. Holott a vaganykovői temetésen feléledt a remény, elkezdődik a folyamat, amelyikben a bajok valódi Utazás Kamcsatkába (1.) A hulla merénylői Virágzik a falra firkált irodalom, a vécéköltészet. De a művek távol állnak a pornótól, a félpornótól, sőt még a laza erotikától is. A falakon is meg akarnak győzni a naponta változó graffitik. a klotyóban is agitálnak a firkák. Moszkvában, az orosz parlament epülete körül a házakon, a gépkocsi-felhajtókon, az aluljárók betonfalain az augusztusi három nap hősi halottjaira emlékeztetnek a feliratok. Megígérik, hogy ez „soha többé" nem ismétlődik meg. Az IL 62-es vécéjében piros filccel mázolták a tapétára: .Jelcin! Oroszország = Szabadság! Le Gorbacsovval!" A nyolc és fél órás repülőúton, Moszkvából Petropavlovszk Kamcsatszkij felé, van időm gondolkodni Moszkván, s ha megfejteni # nem is tudom, egy ősképet talán sikerül festeni róla. mxvíiimmim^ tovább. Tehát aki akar, kiléphet. De aki marad, az csinálja tovább a holnapi számot." Senki nem lépett ki. Egy héttel korábban szerelte föl a Moszkovszkij Komszomolec saját elektronikus technikáját, nagy teljesítményű japán szedőgépet, s három nagy xeroxot. Kijelöltek három konspirációs lakást, a szükséges technikát szétosztották e lakások és a szerkesztőség között. A szerkesztőséget belülről elbarikádozták, csak a saját embereiket engedték be, a rendőrök segítettek nekik. Valójában az a két tank is őket támogatta, amelyik beállt a szerkesztőség udvarára. Ha csak egyet lőnek, hiába a téglarakás az ajtókon belül. A KGB nem nyújtott segítséget. Várták az összes kapuban, hogy majd lekapcsolják az autót, amelyik a kész oldalakat a nyomdába viszi. De mire a titkosak észbekaptak, addigra a fénymásológépeken elkészítették a lap röpcédulaformájú, első rendkívüli kiadását, augusztus 20-án reggel ötre. Az ablakon dobálták ki, nagy csomagokban. Augusztus 22-én jelent meg az utolsó röplapújság, s a következő nap este már legális kiadással voltak az utcán. Huszonötezret a kioszkok adtak el, huszonötezret pedig a lap munkatársai. A főszerkesztő négy csomagot, 1600 példányt árult ki. központjaik körül rendeződnek el, nem a faji kérdések mentén. (Emlékszünk még, a Bélij dom, az orosz parlament védelmében elesett három fiatal férfi egyike zsidó volt. És a vaganykovői temetőben elkülönített szertartáson, de tisztelgő szovjet katonatisztek közt mondták fölötte a kaddist, s egy felindult alezredes arról szónokolt, hogy véget kell vetni a faji ellentéteknek.) A forradalmak tulajdonsága, hogy később koszolódnak. Amíg zajlanak, addig leegyszerűsítik az emberi viszonyokat meg a tannivalókat. A másfél milliós példányszámú moszkvai napilap, a Moszkovszkij Komszomolec főszerkesztője, Pavel Guszev augusztus 19-én reggel hétkor az ágyból ugrasztva tudta meg, mi történt, s hogyan. („Én mindig arról beszéltem - mondja hogy fordulat lehet, de nem katonai! Pártfordulat...") Délelőtt tizenegykor a főszerkesztő szerkesztőségi értekezletet hívott össze, amelyen elmondta, hogy ilyen körülmények közt nehéz sorsuk lesz, de pánik nélkül hozzá kell fogni a lapcsináláshoz. Délután háromkor a junta telefonon betiltotta őket. Újabb szerkesztőségi értekezlet: „Ha valaki esetleg nem értené - kezdte a főszerkesztő -, mostantól életveszélyben dolgozunk A kiadó igazgatóját, ak minden rendkívüli szám után följelentette őket a KGB-nél, felfüggesztették. A helyébe kuratórium került, s a lapot azóta privatizálták. „Függ" a KGB is. Az irattára levéltári kezelésbe került. Ki tudja, mennyire le íet ezt komolyan venni? Talán ki kellene próbálni úgy, hogy néhány történész megpróbál hozzáférni a magyar vonatkozású iratokhoz, legalább a második világháború kitörésétől kezdve... Guszev főszerkesztő beszélgetésünk végén azzal köszönt el, úgy érzi, hogy a puccs bukása óta egy másik országban él. De milyer, vagy inkább milyen lesz a másik ország? A Moszkva-parton, a híd alatt, a Bélij dom körül még ott voltak a barikádok nyomai, de már takarították el őket. Az úttesten foltozták a lánctalpasok okozta lukakat. A parkokban, a kapualjakban leírhatatlanul leépült arcú alakok osztozkodtak egy-egy üveg vodkán. Egy zsebest. aki a puccs napjaiban is „dolgozni" mert, kivágtak a rohanó metró ablakán. Most már nyugodtan működhetnek ők is. A kijevi pályaudvaron egy csapat cigánylány menetel. Hirtelen ékes magyarsággal szólal meg a Szépszemű: „Nincs abba becsület! Ma se lopott semmit..." Beregszászi magyar cigányok, tavasszal jöttek föl Moszkvába, s szeptember végéig maradnak. A vonatokon, pályaudvarok környékén kéregetnek és „csöveznek", bár ezt a szót nem ismerik. Úgy hallom, hogy a lopást a kéregetés szinonimájaként is használják: „Napi ezerötszáz-kétezer rubelt csak összelopunk mondja a Szépszemű. - Ha megfog a rendőr, kétszáz rubel a büntetés." Megy az elektricska, a Szépszemű néha nagyokat szív a szocnyája alá dugott cigarettából, átkiabál a barátnőinek, akik az utasokat „szedik le". A magyar a tolvajnyelvük. Megkérdezem a nevét, erre gyorsan elköszön. (Folytatjuk) ZELEI MIKLÓS