Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. AUG. 8. , LEVÉLCIMINK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Kirekesztő liberalizmus? Köszönet a támogatóknak A Szeged Városi Közgyűlés egyik tagjának, Vincze Tibornak (Fidesz, liberális frakció) volt egy figye­lemre méltó felvetése július 25-én, a testületi ülésen: hogy lehetett meg­hívni Antall Józsefet Szegedre, hogy nyissa meg a Szabadtéri Játékokat, hiszen ez egy ..liberális város"! Túl azon, hogy a közönségsiker itólagosan igazolta a meghívás he­lyességét, lenne egy-két kérdésem az önkormányzati képviselő úrhoz: - Látott-e olyan demokráciát, hogy ahol egy helyi választásokon többségbe kerül egy pártcsoport, akkor ott a politikai „ellenfelek" nem vállalhatnak közszereplést? - Látott-e olyan országot, ahol az első számú vezető fellépését csak helyi közgyűlési határozattal enge­délyezhetik? - Libelárisként nem tartja ön­ellentmondásnak, hogy mások véle­ménynyilvánítási jogát akarja kor­látozni? Tavaly Göncz Árpád nyitot­ta meg a szabadtérit, s teljesen „szimmetrikus", ha most Antall Józsefet hívják meg erre a „fela­dat"-ra. S országos SZDSZ-ren­dezvényt éppen Pannonhalmán tarthattak? - Nem következik-e felfogásából, hogy Antall József a „liberális" Budapesten sem szerepelhet, s mi, a májusi választásokon nagy többséget elérők itthon, az időközben „libe­rálissá vált" Szegeden sem? - Nem veszi észre, hogy az a „liberális többség" mennyire inga­tag, sőt megszűnt, például a saját funkciójában vagy a tömegtámo­gatottságukban? Látta, hogy (az MDF-fel egyébként több helyen vitában álló) kisgazdák rendezvé­nyein mennyien vannak, hogy a KDNP taglétszáma milyen gyorsan növekszik, vagy hogy Lakitelek helye és szelleme mekkora töme­geket vonz? - S mindezek után nem látja-e szükségesnek véleményének alapos megmagyarázását, módosítását vagy visszavonását? Nem kívánom tagadni, hogy a Polgármester Úr, aki szintén agilis szószólója a „liberális város esyné­jének, úgy nyilatkozott, hogy az alpolgármesternőnek joga volt meghívni" a miniszterelnököt. Szó­val - bármely fórumon - szívesen veszem Vincze Tibor válaszát! Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azzal az övé legyen az utolsó szó. KELEMEN GÁBOR „Mit csinált a Zöld Párt" A Délmagyarország július 17-i számában „Környezetvédelmi ta­nácsnok?" címmel Ódor József ín cikket, mely Kovács Mártonnak, a Zöld Párt helyi szervezetének egyik vezetőjével történt beszélgetés alapján készült. Július 25-én Szabó Ferenc, az Önkormányzat Környe­zetvédelmi Bizottságának vezetője „A Zöld párt eddig nem csinált semmit" címmel reflektált erre a cikkre. Ez utóbbi írásra vonatkozóan az alábbiakat kívánjuk kijelenteni. Kovács Márton önkéntesen, sza­bad idejét feláldozva részt vett a környezetvédelmi bizottság vala­mennyi ülésén. Figyelembe véve az ott tapasztaltakat, joga van mind saját, mint pártja nevében az ülésekről, a bizottság munkájáról véleményt mondania. Nincs joga viszont Szabó Ferencnek a Környe­zetvédelmi Bizottság nevében ­akikkel a cikkében leírtakat nem egyeztette - kijelentéseket tenni, például a főcímben, „A Zöld Párt eddig semmit nem csinált", ugyanis ellentétben Kovács Mártonnal, ó a Zöld Párt semmilyen ülésén vagy általa szervezett akcióján nem vett részt, következésképp személyes információi nem is lehetnek arról, hogy a Zöld Párt csinált-e valamit vagy sem. Kovács Márton vezetőségi A július 20-án indult országos akció ünnepélyes keretek között ért véget Budapesten, augusztus 4-én, vasárnap. Ez idő alatt közel 100 túrázó körbekarikázta az országot a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítéséért, pontosabban: gyűj­tést rendeztek egy 100 ágyas rehabilitációs központ felépítésére. Az SM-kerékpártúra résztvevői július 27-én délután érkeztek Sze­gedre, ahol a Széchenyi tér középső sétányán ünnepi programmal fogadták a túrázókat. Az önkormány­zat részéről dr. Oláh Julianna fóorvosnó köszöntötte a vasembere­ket. Dr. Bencsik Krisztina és dr. Guseo András a kerékpártúra lénye­géről szóltak, kiemelvén, hogy ezál­tal olyan gyűjtési akcióra kívánják felhívni mindazoknak a figyel­mét, akik anyagilag is támogatni képesek egy olyan rehabilitációs központnak a felépítését, amely a sclerosis multiplexben szenvedők javát szolgálhatja. / . H Köszönve a Délmagyarországban és a Délvilágban megjelent cikkek­nek már a kerékpártúra megszervezé­sénél is tapasztalhattuk egyes embe­rek önzetlen segítségét. Eklatáns példaként említhetnénk Vass Menyhértninek, az Élelmiszeripari Főiskola élelmezési csoportvezető­jének azonnali reagálását. Neki, valamint munkatársainak köszönve oldhattuk meg gondtalanul a túra résztvevőinek elszállásolását és étkeztetését. Fáradságot nem kímélve vállalták ezt a feladatot. Köszönetet mondunk továbbá a szegedi Atlasz Utazási Irodának, a kisteleki Szennyvíz-csatorna Válla­lat dolgozóinak, az ugyancsak kis­teleki Dékány Józsefné virágkötő kisiparosnak, a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak, vala­mint a kisteleki Kábelgyár ado­mányaiért. A SZEGEDI SM-KLUB VEZETŐSÉGE Hová tűnnek a macskák? tagunk személyes tapasztalataiban nincs okunk kételkedni, ezért kije­lentjük, hogy véleményével azono­sulunk, s azoktól nem határoljuk el magunkat. Annál is inkább nem, mert Szabó Ferenc úr cikkében nem tételesen cáfolja a Kovács Márton által elmondott konkrét ügyeket (a vezető késik a bizottság üléseiről vagy meg sem jelenik, a bizottság munkája akadozik stb.). Szabó Ferenc cikke egy részében politikai síkra tereli az ügyet, választási propagandafogásokra hivatkozik. Amellett, hogy közismert, a Zöld Párt a legkevésbé politikai szervezet, kijelentjük, hogy Kovács Márton konkrét ügyekre célzó nyilatko­zatából ilyen messzemenő politikai következtetéseket levonni egyhén szólva politikai rosszindulatra vall. A Zöld Pártnak ezzel nem áll szán­dékában választásokra készülni vagy politikai zavart kelteni, pusztán demokratikus jogát, a társadalmi kontrollt akarta gyakorolni. Szabó Ferenc válaszát nem fogad­hatjuk el, s ezen az illogikus síkon nem is kívánunk vele további vitába bocsátkozni. A ZÖLD PÁRT DÉL-ALFÖLDI SZERVEZETÉNEK VEZETŐSÉGE A közelmúltban szomszéd­asszonyom leányával sétára indult a Sancer-tavak felé. Amint bokrosabb részhez értek, iszonyatos bűz és látvány tárult szemük elé. Több macskatetem szét volt dobálva, többsége megcsonkítva, szeme ki­szúrva, hasa végig felszakítva, né­melyiknek derekára szögesdrót csavarva... Döbbenten visszafordul­tak, és a Szél utca végén az isme­rősöknek elmondták a látottakat. Ekkor derült ki, hogy több házból az utóbbi időben eltűntek ezek a házi­állatok. Az egyik idős hölgy elmond­ta, hogy neki már a második macs­kája veszett el, vörös színű kandúrját még mindig siratja. A kárvallottak közül többen elindultak a helyszínre megnézni, az ő kedvencük közte van-e ezeknek a lemészárolt állatok­nak. A meglepetés ekkor követke­zett: időközben eltüntették a tete­meket, kivéve egyetlenegyet, amit bizonyára sietségükben hagyhattak ott. Meg kell még jegyeznem, hogy ezen a környéken rendszeres a lövöldözés nemcsak galambokra, de védett madarakra, énekes rigókra stb. Tavasszal gyűrűzött postagalamb zuhant le a házunk elé friss lövéssel. Sorszáma után felkutattuk a tulajdo­nosát, s mint kiderült, egy több ezer forintot érő postagalamb volt, amit egy törzsállományból röptettek. La­kott területen pedig tilos a légpuska használata! Ennyi a történet, ez a szégyen­teljes valóság. Egyre inkább elem­bertelenedó világunkban gyenge jellemű embertársaink védtelen, kiszolgáltatott állatokat kínoznak ha­lálra annak tudatában, hogy szadiz­musukért senki sem bünteti őket. Az ilyen gaztett pedig megtorlásért kiált, de egyéb segítség hiányában csak abban reménykedhetünk, hogy a tet­tes vagy tettesek valamilyen formá­ban elnyerik büntetésüket. (Név és cím a szerkesztőségben) A megszépült DMKE Bátyai Jenő tollából visszaem­lékezés jelent meg a lap július 31-i számában „A megszépült DMKE" épületéről. A cikk utolsó mondata helyesbítésre szorul, ugyanis az említett épület nem 1945 után került az egyetem birtokába, hanem azt már 1921-ben a Kolozsvárról Szegedre menekült m. kir. Ferenc József Tudományegyetem vette igénybe „egyetemi internátus" céljaira. Édesapám ugyanis - a máig birtokomban lévő és Menyhárt rektor aláírásával kiadott, 1921. október 2-án kelt okmánya alapján - az említett időtől az 1921/22. tanévre megbízást kapott az „internátus kapusi teendőinek ellátására". Mivel édesapám folyamatosan Reálisabb szemlélettel A DM július 25-i számában jelent meg „Aratás" címmel Kövér Károly olvasói levele. Az írás néhány ironikus, a múltra vonatkozó megjegyzése késztetett arra. hogy tollat fogjak. Márcsak azért is. mert a hasonló hangvételű megnyilatkozások nem ritka jelenségek napjainkban. Szapulni a múltat, szidni válogatás nélkül a kommunistákat ma hálás téma. Ebből élnek még ma is sokan. Úgy tűnik, a jelzett olvasói levél is ilyen fogantatású. Szerintem nincs sok értelme az ilyen eszme­futtatásoknak. Csak gerjesztik az indulatokat, szembeállítják egymással a különböző társa­dalmi csoportokat. Remélem, nem sokáig. Hiszem, hogy amint konszolidálódik a helyzet, árnyaltabbá, tirgyilagosabbá válik az elmúlt 40 év megítélése, a történések értékelése. Vissza­szorul a „múltban minden rossz volf'-szemlélet, a demagógia. Nem lesz divat a volt párttitkárok, szolgalelkű személyzetisek, a bólogató szak­szervezetisek felemlegetése. „Keserűaz aratás" - írja Kövér úr „mert a parasztság teljesen ki van szolgáltatva néhány száz. kommunista emlőkön nevelődött kül­kereskedő tehetetlenségének". Vajon a cikk szerzője milyen emlőkön nevelkedett negyven év alatt? írásából ítélve értelmiségi. Lehet, hogy kom­munista szellemiségű tanintézetekben lett azzá? Visszatérve a fent idézett megjegyzéséhez: komolyan gondolja, hogy a kommunista rendszer neveltjei csak úgy általában tehetségtelenek, tehetetlenek? Nem osztom a nézetét már csak azért sem, mert például nyugaton más a véle­mény. Nem véletlen, hogy a politikai kontra­szelekció rostáján kihullott magyar (netán kom­munista) szakemberek közül sokan megtalálták helyüket a tőkés országokban. A külhoni kapitalisták, úgy tűnik, kevésbé finnyásak, mint a hazaiak. Kövér úr folytatja a sort az alábbi, nem eredeti aranymondással. Nálunk volt jJollár­kölcsönökből teremtett vörös paradicsom". Igaz, abból is. De hogy a szerző témájánál maradjak, példának hozom a mezőgazdaságot. Mint Kövér úr is tudja, sikerágazat volt, a nyugat által is elismert eredményekkel. Az olvasói levélben életképtelennek nevezett „kollektivista" formációval és a háztáji gazdaságokkal. Tehát jöhettek létre értékek, uram bocsá' az eretnekségért, „szocialista" alapokon is. Nem­csak a dollármilliókból, hanem az agrár­szakemberek és a parasztság munkájából is. Er­ről nem szabadna megfeledkezni, ezt agyon­hallgatni. Elhomályosítani azt, hogy milliók dol­goztak az „átkos" múltban, ebben az országban, tisztességgel, jövőbe vetett hittel, meggyőző­déssel és némi eredménnyel. Mindazonáltal távol áll tőlem, hogy a tulajdon megváltoztatásának időszerűségét és szük­ségességét vitassam. De ne feledkezzünk el a tényekről sem. Nevezetesen például arról, hogy nálunk sok év óta élelmiszerbőség van. ellen­tétben a szintén eladósodott szomszédokkal. Ma viszont haladunk azon az úton, hogy nálunk se legyen. Úgy vélem, ideje lenne a valóságot reáli­sabban szemlélni, és a Kövér uraknak is lépést váltani. TAKÁCS JÓZSEF NYUGDÍJAS Vándorló képviselőkről Olvasván Ugrin Emese (július 30.) képviselőnő egyébként szim­patikus magyarázatát, nem tudom megállni, hogy néhány gondolatot ne fűzzek az eléggé gyakori reinkarnációhoz. Tempore mutantur et nos mutamur in illis. Az ember keresi a helyét és nincs jogom vitatni, hogy az átigazoló képviselők tényleg jót és jobbat akarnak, amihez új és kedvezőbb feltételeket keresnek. Ugyanakkor a pálfordulások igen komoly erkölcsi vagy bizalmi kételyeket is felvetnek. A hűség, a felelősség, a bizalom és a kölcsönös tisztelet örök emberi fogalmak, amelyeknek a képviselő-választáskor meghatározó szerepük van. Különösen vonatkozik ez a közvetlenül megválasztott országgyűlési képviselőkre, bár a listán való besétáltatás lehetőségei is a pártok iránti bizalomtól függően alakultak. Nem túl hosszú a négy év. Azt, a vállalásnak megfelelően, mindenképpen ki lehet bírni, ha csak nem áll fenn tragikus tévedés vagy méltánytalanság. Hallgassunk a bölcs tanácsra: non omne licitum est honestum. (Nem minden tisztességes, amit meg lehet tenni.) Én úgy érzem és minősítem, hogy a vándorló képviselők súlyosan megszegik saját ígéreteiket és szavaikat, mi több, megsértik és megalázzák a választóikat. Az állampolgárok annak idején valahogyan döntöttek, ami az ó személyes ügyük és titkuk. Ezt utólag még a képviselő sem változtathatja meg. Márpedig most ez történik. A derék Ugrin Emese, a bávatag Maczó Ágnes, a nyalka Király Zoltán stb. egyszer csak kijelenti, hogy nem ér a nevem. Lehet, hogy sok volt a bizonytalanság, lehet, az első szabad négy év a tanuló időszak, a képviselők mégsem lehetnek ilyen cinikusak. A nyughatatlan természetű és exhibicionista képviselőknek arra is gondolni kellene, hogy az ilyen magatartás komolytalan jelleget kölcsönöz a Parlamentnek és az egész demokráciának. Nem kell csodálkozni azon, hogy a választópolgárok már, és a jövőben, nem vállalják ezt az alárendelt és megviccelt szerepet. Inkább otthon gubbasztanak szégyenükben és csalódottságukban. Természetesen mindez az emberi tisztesség próbája és terhe, amit törvényben nem lehet szabályozni. A képviselőknek mindenesetre mélyen el kell gondolkodniok az emberi kapcsolatok alapnormáin. Az esetleges tévedéseiket csak becsületes úton rendejietik. SISAK ISTVÁN FÖLDVÁRY U. 6. Köszönöm, Plébános Ur! 1962-ig (nyugdíjazásáig) az említett intézmény alkalmazottja volt, ma­gam is évtizedeken keresztül éltem a szolgálati lakásban. Természetesen az internátusból a későbbiek folya­mán előbb „diákotthon", majd a 30-as évek elején „Horthy kollégi­um" lett, s ezen a néven működött ­igen szép számmal adva az ország­nak kiváló tudósokat és személyi­ségeket - egészen 1944 őszéig, illetve az 1945. év kezdetéig. Ez időtől ismét „diákotthon", majd „Irinyi János Kollégium" elneve­zéssel szolgálta az épület a szegedi tudományegyetemet. SZILÁGYI MARGIT. FEKETE SAS U. 9. Nyolcvanhat éves nyugalmazott kántortanító vagyok. Unokaláto­galóban tartózkodom Szegeden, aki ismerve a templomok iránt érzett megkülönböztetett érdeklődésemet, felajánlotta, hogy kivisz Szentmihály­telekre, megnézni az új templomot. A látogatást összekapcsoltuk - vasár­nap lévén - szentmisehallgatással. Ahogy megláttam a templom fehér falai fölé emelkedő tornyot, meg­csapott a Hargita szele, a Márama­rosi havasok fenyőillatú levegője. Belépéskor kitárulkozott a kis ék­szerdoboz. Hatalmába kerített a puritán egyszerűség, építészeti egyértelműség, áhítatot parancsoló nagyszerűség. Megkezdődött a szentmise. Plébános Úr! Köszönöm a szentbeszédet. Csodálatos logikai egységben beszélt a krisztusi meg­bocsátásról. alázatról és szeretetről. Sok mai politikusnak, pártvezérnek kellett volna hallani eV a beszédet. A rozzant harmóniumnál idős ember ült. Olyan hangon énekelt, mely csak a legnagyobbaknak adatik meg. Koromnál fogva volt szeren­csém hallani szűkebb pátriám, a Bácska híres kántorait: id. Szvetnik Lajost, aki virtuóz művésze volt szakmájának; a bajaiak büszkeségét. Lovas Györgyöt, a mélykúti Horváth Nándort, a jánoshalmi Zdmbót és Ádámot, a halasi Hangody Istvánt, a kalocsai Szendrey Imrét, Ciráki Imrét, és mindegyikhez méltó volt ez a csodálatos szép színű, lélekből szóló hang. Amit pedig énekelt, a magyar néplélek rég nem hallott hitbeni kincsei. Kántor Úr! Ismeret­lenül köszönöm! Olyan élmény volt a templomban eltöltött közel egy óra. mely ritkán adatik meg az embernek. A puritán és mégis fenséges templom, a lélek diktálta értékes szentbeszéd és a szívből jövő kántorhang. Boldog és büszke lehet az a közösség, ahol ilyen hármas találkozik, hogy hitet, bizal­mat és erőt adjon a megfáradt em­bernek. Feloldozást kérjen a bűnösök számára, dicsérve Istent és szolgálva az embert! Plébános Úr! Köszönöm! A jó Isten áldását kérem további mun­kájához. ILLÉS ISTVÁN ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A munkanélküli segélyről D. G.-né, Szeged. Kislányom most érettségizett. Egyetemre nem vették fel. Szeretném tudni, hogy kapha­tok-e utána családi pótlékot vagy segélyt, mert elhelyezkedni nem tud. A családi pótlékról szóló rendel­kezések szerint kislánya után családi pótlék a vizsga után már nem jár. Ellenben, mint pályakezdő, kaphat munkanélküli segélyt. A rendelet szerint pályakezdő munkanélküli segélyre az a munkanélküli jogosult, aki oklevelét felső- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán két évnél nem régebben szerezte; a munkaügyi központ a jelentkezését követő három hónap alatt nem tudott számára első munkaviszonyba lépé­séhez megfelelő munkahelyet fela­jánlani. és elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együtt­működik. A fenti bekezdésben meghatá­rozott kétéves határidőbe nem számít be a pályakezdő, sorkatonai és az azt követő tartalékos katonai, továbbá polgári szolgálatának; gyermek­gondozási díj, illetőleg segély folyó­sításának: harminc napot meghaladó keresetképtelenséget okozó betegsé­gének, valamint a meghatározott három hónap időtartam. A pályakezdők munkanélküli segélyének havi összege a minden­kori minimálbér 75 százaléka. A pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának maximális időtartama hat hónap. DR. V M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom