Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. AUG. 8. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 V

an körülbelül egy esztendővel ezelőtti emlékképem Müller Józsefnéről, a város tanácsi apparátusának akkori vezetőjéről. Müller Józsefné az átmenet embere volt, s ez, mint tudjuk, nemcsakhogy roppant bizonytalan, de hálátlan helyzetnek is bizonyult. Tegyük hozzá: neki talán nem annyira. S hogy miért nem, arról majd később. Kisebb ünnepséget tartottak éppen a városházán, a szokásos évi alkotói támogatások valóban szerény díjkiosztását, amit néhány reprezentatív pezsgős palack s egy-két húsos szendvics is kiegészített. A tanácselnök-helyettes asszony pici pohár itallal a kezében egy kisebb társaságnak éppen arról beszélt, hogy bizony nem sokára munkahelyet változtat, szeptembertói tanítani fog egy szakközépiskolában. Amikor ezt kimondta, elmosolyodott, aztán még hozzátette, hogy természetesen olyan iskolát választott, ahol megoldott és egyértelmű az igazgató helyzete, nehogy azt mondják, pályázik valakinek a helyére, hogy újra pozícióba akar kerülni, isten ments, hogy feszültséget szítson a jelenléte...Ez már az az időszak volt, amikor a Sajtóházból hiába kerestük Matusik Sándort, a művelődési osztály vezetőjét, valahol hosszú nyári szabadságát töltötte, s az is köztudott volt, hogy ő sem marad a Széchenyi téren, mert ugyancsak visszapártol a pedagógusi pályára. Úgy is lett. Matusik Sándor ősztől már az impozáns Arany János Mozi DARVASI LÁSZLÓ általános iskola igazgatóhelyettese volt. Helyébe osztályvezetőhelyettesi minőségben Juhász Pál lépett, a torony alatt a helyi művelődés-politikai ügyeket ó irányította, egészen az önkormányzati irodák átszervezéséig, mert mint tegnap kiderült, rá a továbbiakban nem lesz szükség, így ő is pályát módosít, s mostantól az új szegedi erotic center - egyelőre mellákállású - üzletvezetője. Mondják, a sors fintora, hogy a szexfilmeket ezentúl abban a kicsiny kamarateremben vetítik, ahol eddig csekély és természetesen ráfizetéses nézőszám mellett többnyire művészfilmeket játszottak. Csakhogy a sors arra fintorog, és röhög, és azzal szórakozik, aki hagyja. Az mindenesetre esemény, hogy a kutúra egyik helyi irányítójából a felvirágzó s különben gyorsan hervadó honi szexipar alkalmazottja válik. Az ok? Azt mondta az osztályvezető-helyettes, hogy nem fogadhatja el a felkínált gimnáziumi tanári állást, mert megszokott már egy bizonyos életnívót, s tanárként ezt el nem érhetné. Itt, a szexiparban, gondolom én, pénzénél marad. Továbbá azt is gondolom, hogy kibújt a szög a zsákból. N

ézzük meg alaposan a szög hegyét, mielőtt visszahúznák. Nincs másról szó, mint a kultúrához fűződő termékeny viszonyról. A kultúra fogalmát természetesen most szűkebben értelmezem, hisz még az is a kultúra bájos és kalandos tartománya, hogyan szemetelünk és köpünk, vagy csókolózunk a napfényes utcán. Művelődéspolitikára, művészetfinanszírozásra, meg kiállítástámogatásra és egyebekre gondolok. És, mondom, arra, hogy vezető pozícióban miféle viszonyt alakíthatunk mindehhez. Mármost lehetett benne élni mindebben, némi alázattal, hozzáértéssel és szeretettel, természetesen, s lehetett élni a hozadékáért, vagyis státusért, kapcsolatokért, íróasztalért, pénzért, reprezentációért, egyszóval a hatalomért. Ki, hogy s mint, miféle indíttatásból tette a dolgát ezidáig, végül kiderül. Kiderül, hogy köze volt e a saját életéhez, vagy sem. Kiderül netán, hogy íróasztalokhoz volt köze csak. Nem arról van szó, hogy kötelező elmenni tanárnak, dehogy. Ez szigorúan magánügy és szabad akarat dolga, ez-az. Ám a lenti városi naivok úgy éldegéltek itt, hogy a kultúra cserépedényére mindig ráképzelték a szakralitás fényes mázát. Hunyorogtak és képzelődtek, mert a gondolták, hogy a tünde fény mögött ott van valami szentség. A máz lekopott, s ami látni való, mégiscsak azt gondolom, nem lehangoló. Sőt! Azt hiszem, éppen ott tartunk, hogy minden és mindenki az ót megillető helyre kerül. S hogy szabad akaratból vagy sértődöttség okán, az egyre megy. Holnaptól: jegyek a fiatalok és a pápa találkozójára Megnyílt a Katolikus Ifjúsági Iroda A Dóm tér 15-ös számú ház udvarában, egy pincéből átalakított helyiségben nyitották meg az irodát. Holnap dtjíuLt&nra már megérkezik Budape^ról az a csomag, amely a fiatalok számára rendezett, augusztus 19-én, délután 4 órakor a Népstadionban kezdódó eseményre szól. II. János Pál pápa ezen az estébe nyúló délutánon találkozik a fiatalokkal, de ez a rendezvény egyben a katolikus ifjúság összetartozását is erősíti. A belépők korlátozott számban állnak rendelkezésre. Azok, akik előre jelezték igényüket, természetesen számíthatnak a jegyre. A maradékot érkezési rend szerint osztják szét. Szegedről eddig több, mint hatszázan jelentkeztek, de továbbra is folyamatosan érkeznek a levelek, telefonok. A MÁV különvonatot indít a Népstadionban tartott találkozóra, az IMMMNNMMMMMMMMIMMMMMinMNMINaMI A Belvárosi plébániuhivatal mellett hétfő óta működik a. Katolikus Ifjúsági Iroda. A 14 és 35 év közötti fiatalok itt vehetik át a belépőket, amelyek Népstadionban tartandó ifjúsági találkozóra szóló jegyeket tartalmazza. indulási időt később közöljük. Fontos tudni, hogy azok a fiatalok, akik a másnap, augusztus 20-án a Hősök terén rendezett eseményen is részt kívánnak venni, 19-én, hétfőn délig még szállást is kérhetnek. Budapest négy pontján kell jelentkezniük: a Városmajorban, Rezsó téren. Lehel téren, és a Rózsák terén található templomban kaphatnak címeket. Ugyancsak lényeges tudnivaló, hogy augusztus 15-én lezárul a belépőosztás, mert a jelentkezők listáját fel kell küldeni a pesti szervezőközpontba. Ez biztonsági intézkedés. Ugyanebből a célból 19-én délután 4 órakor bezárják a Népstadion kapuit, addig kell tehát bejutni. A stadionban - ahová körülbelül negyvenezer fiatal érkezését várják az elhelyezkedés után zenehallgatással, imával, közös énekléssel várják a pápát, aki a budavári Mátyás templomból érkezik majd. Ezután misztériumjáték kezdődik, amelyet Lukács evangéliumának egyik története alapján készítettek (A gazdag ifjú). IL János Pál ezután szól a fiatalokhoz, megáldja az egybegyűlteket. Távozása után további imádkozás, éneklés következik. A Katolikus Ifjúsági Irodán az ingyenes belépők mellé programfüzetet kaphatnak az érdeklődők. Telefonon is lehet tudakozódni, hívószámuk: 23 955. Pesszimista színésznő sikeres pályakezdése Beszélgetés Sáfár Mónikával, Mária alakítójával NYILAS - Honnan ez a vonzódásod a zenés darabokhoz? - Mindig imádtam énekelni. A főiskola előtt konzervatóriumba jártam, ha nem vettek volna fel, akkor biztosan a Zeneakadémiára megyek. - Milyen hangszeren játszol? -Több hangszeren, például tangóharmonikázni 7 évig tanultam, de gitározni és zongorázni is tudok. - Hogy kaptad meg Mária szerepét? - A Vígszínházban voltam gyakorlaton, egyszercsak szólítottak az ügyelőpulthoz. Már megijedtem, hogy késtem, vagy nem jöttem be időben a színpadra, és fegyelmit kapok, amikor az ügyelő a kezembe nyomott két kézzel írott óriási kottát. Próbaéneklésre hívtak. Ez csütörtökön volt, szombatra kellett mennem. Rögtön videófelvétel is készítettek. Ott ugyan még nem mondták, hogy megkaptam a szerepet, de már láttam a többiek arcáról. - Nem furcsa huszonévesként Máriát énekelni? - Biztosan hallottál a Máriajelenésekről. A látnokok mind azt mondják, hogy Máriát 23-24 évesnek látták. Én úgy érzem, hogy ó nem öregedett meg soha, bár állítólag 80 évesen halt meg. Számomra inkább az volt a furcsa, hogy ezt a szerepet nem játszotta el még senki. Egyetlen darabban sem került még ennyire az ó alakja a középpontba. Éli bennem egy kép Mártáról, de hogy azt elfogadja-e a közönség, az. óriási kérdőjel volt. - Mennyire más ez a Mária, mint az evangéliumokban szereplő? - Ebben a rockoperában Mária áll a középpontban, az ő emberi érzései, fájdalmai fogalmazódnak meg. Ez azért fontos, mert a Bibliában Máriáról szinte mint istennőről olvashatunk, nem tudjuk meg, hogy mit jelent egy nőnek elveszteni a fiát. - Egy prózaibb kérdés: melyik színházhoz szerződtél? - Egy nagyon furcsa szerződést kötöttem, mert a Madách Színháznál maradok mint külsős, mellette Kaposvárra is hívtak két szerepre. Az egyik zenés darab, a másik talán próza, de pontosan még nem tudom. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A Mária evangéliumának címszereplőjét kevesen ismerik Szegeden. Sáfár Mónika idén szerzett diplomát prózai tagozaton Marton László osztályában a Színművészeti Főiskolán. Már növendékként főszerepet játszott Kaposvárott Budai Dénes és Szilágyi László operettjében, a Csárdásban, és vele mutatta be a Madách Színház Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi rockoperáját, a Mária evangéliumát. Sokak szerint ő lesz a következő évtizedek legnagyobb musical-sztárja. - Nem gondoltál arra. hogy szabadúszó legyél? -Mindenképpen színházhoz akartaim szerződni. Ha nem tartozom sehová, akkor nem biztos, hogy kapok feladatokat. Amíg nem fut be az ember, addig nem szabad elmenni szabadúszónak, mert az végzetes lehet. Még nem vagyok kész. Az, hogy elvégeztem a főiskolát, nem jelenti azt, hogy a szakmának a birtokában vagyok. Szerintem Kaposvár a legjobb hely, ahol tanulni lehet. - Nem félsz attól, hogy beskatulyáznak. mint énekes színészt? - Az ember annak örül, amit kap. Ha érkezne öt zenés felkérésem, akkor elmennék és mindet elénekelném. Akkor valóban be lennék skatulyázva és azon törném a fejem, hogy valami prózai szerep után kellene nézni. Az a szerencsém, hogy imádom mind a kettőt. Egyébként az egész pályával kapcsolatban rettentően pesszimista vagyok... - Van rá okod? Rögtön az első nyáron olyan főszerepet énekelhetsz amilyet sokan egész pályájukon nem.. - Ez teljesen igaz, nagyon örültem is neki, de én mindig hosszútávra gondolkodom. Ezért is nem szálltam el... Pedig mindenki attól félt, hogy hű, majd milyen nagyképű leszek... Ez alkati kérdés, én már előre tekintek, hogy mik lesznek a kilátások. Láttunk már gyönyöré, nagy pályakezdéseket... Ezen a pályán az ember soha sincs biztonságban. Én ezért is nem bízom el magam, és nem vagyok happy ebben az ügyben. Inkább végzem a dolgomat, és ha hívnak, akkor azt örömmel megcsinálom. De pesszimista vagyok, így nem eshetek akkorát. - A főiskola mit jelentett számodra? - Profizmusra nevelt. Az osztályfőnökömtől pedig azt tanultam meg, hogy soha senki nem fog mellém állni a főiskola után, tehát nekem kell szellemi, fizikai, idegi munkát végezni. Ha rossz rendező van, vagy rossz kollégák, nekem akkor is jónak kell lennem. Bármi történik is, valamit mindig ki kelt találnom, hogy rám figyeljenenck. - Volt a nyáron más feladatod is? - Székesfehérvárott mutattuk be Frenkó Zsolt Jobb, mint otthon című darabját Iglódi István rendezésében, amiben egy nagyszájú karakterszerepet játszottam. Néhányan megnézték a szakmából, és nem akarták elhinni, hogy ez a Sáfár az a Sáfár, aki Máriát játszotta, annyira más volt. Egy gyereklemezt is csináltam a nyáron Tintás ujjak címmel. A szövegéi Adamis Anna írta. a zenéjét Csemiczky Miklós szerezte, a dalokat teljes egészében én éneklem. Talán ősszel megjelenik. HOLLÓSI ZSOLT mmummmmmtmmmmmmmmm Ehhez a névhez - mondhatom - nem a legkedvesebb emlékeim fűződnek... Nem mondhatom viszont, hogy valami kifogásom lehetne a latin név jelentéséhez, hiszen az oroszlánokat gyerekkorom óta mindig tiszteltem. Később, gyűjtéseim során mindig idéztem azt a görög mondást: 'Héna alla leontá...! Egyet-de oroszlánt! Nagyrabecsültem a „szegedi oroszlánokat" a Lóv-öket, Lipótot s nagyszerű ivadékát, Immánuelt. Mindig megakadt a szemem, bármerre jártam az oroszlán-ábrázolások tömkelegén, légyen az pénz, érem, akármilyen kép, címer vagy az építészetben, paloták, emlékművek, akár házak falán található stilizált oroszlánfej, annak formái mindig érdeklődésem középpontjában álltak. Ha rajtam múlott volna, összefényképeztem volna Szeged oroszlán díszeit házak falán, kapuk fölött, bárhol, bármilyen anyagból készített példányait. (Talán a követőimnek, tanítványaimnak - valakinek sikerülhet majd ezt a régi ,Jiobby"-mat megvalósítani.) Ami a kellemetlenebb emlékeimet illeti, az a zsótérházi gyerekeskedésem idejére nyúlik vissza. Még a 30-as évek elején gyakran járt hozzánk - a nevét nem tudom pontosan - ?...Leóné, egy vénkisasszony-forma, már elvirágzott, de erősen tetszeni vágyó, agyonkozmetikázott, parfómözött nőszemély, akinek férje valami gyanús, talán román nemzetiségű egyén.(?). lehet. Azt is beszélték róla, hogy valahol kémszolgálatot (?!) teljesített volna. Ez a mendemonda természetesen, előttünk, gyerekek elólt, valamiféle titkos csodálatot eredményezett Leóné nem élt együtt az urával. Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (19.) II » Iií'i . r'ím' IWH fiTawilVHVH'il' r rV• i• • • jprrrr'riilinv „melyben értesolünk arról, hogy az „oroszlánokkal", azaz a Leó-névvel kapcsolatban, milyen emlékek rögzítődtek szerzőnk pályafutása során.." Özvegy volt-e, vagy elvált, azt nem tudtuk. Valahányszor eljött, mindig magával hozta két fiúgyermekét, nálunknál jóval fiatalabb, éktelen rossz nevelésű csimotáját. Ezeket, Artúr bátyámmal, csak úgy hívtuk: a Leó-gyerekek! Miért járt az asszony hozzánk, azt ma sem tudom. Talán jogi „védelmet", vagy „olcsó úgyvédi tanácsot" vélt Édesapámban föllelni? Nem tudom. A Leó-gyerekek bemutatkozása családunkban meglehetősen balul ütött ki. Édesanyámnak volt egy kedvenc süteményféléje, az u n. „rácz pite", amelynek ízét ma is a számban érzem. Ezt természetesen csak nagyobb ünnepek alkalmával sütötte. Ünnep előtt egy nappal már elkészült vele s széles tálcán elzárta az „ebédlószobában" lévó nagy kredenc aljában. Azért mondom, hogy elzárta, mert erre mindig nagy szükség is volt. Ugyanis nemcsak anyánknak, de nekünk is ez volt a kedvenc suteményféleségunk. Mindig sóvárogva gondoltunk a ..nagy kredenc" tartalmára. wims^mmoh-mmm^mií^^xamis^sm^-ix^im. Tehát. Az elsó alkalommal még nem gondolhattunk arra, milyen falánk, szemtelen „oroszlánkölykökkel", már ami a Leó-gyerekeket illeti, van dolgunk. Anyánk udvariasan eléjük tette a tálat, a finom rácz-pitével. Bár ne tette volna... A két „kiéhezett" csemete percek alatt végzett a zsákmánnyal. Anyjuk eleinte a ráhatás gyarló eszközével próbált reájuk hatni. De hiába. Míg a fenyegetésig eljutott - a süteményes tálban csak néhány morzsa búslakodott. A két gyerkócnek - Dugonics András szavaival élve - úgy látszik csizma volt a torka helyén... Végül a Leók anyja is - egy sóhajtással - beletörődött a megváltoztathatatlanba. Mi ketten, de szüleink is, dermedten figyeltük az esetet. Azóta nálunk a családban a rendetlenség, szemtelenség fogalma egybefonódott a Leó-gyerekeknek csupán a neve említésével... Talán ennek tudható be. hogy néha, ha mérges voltam valamire, még legjobb barátaim egyikét, K... Lászlót is Leó-névvel csúfoltam. Bár ne tettem volna. Csak halála után tudtam meg, hogy ez a név az ő családi érzékenységét sértette... * A Leó-gyerekek felnőtt koromban is sokszor eszembe jutottak. Valahányszor csak a Leó-név is előmbe került, így voltam Dénes Leóval is. Szeged „választott" (?) polgármesterével is. Vele, személyesen többször is találkoztam. Mondanom sem kell, mindannyiszor be kellett mutatkoznom, jóllehet ismernie kellett engem, hiszen a Károlyi utcában szüleim szomszédságában lakott. Olyan közelségben, hogy a falon áthallatszott, amikor Dénes Leó a feleségével „társalgott"... Hadd ne fessem meg D. Leó arcképét. Bizonyára mások másként ismerték, másképp vélekednek róla. D. Leó .Jcorhű" jellemzését az utókorra bízom. Mindenesetre igaz az a mondás, hogy vannak emberek, akiknek még életükben igyekeznek emléket állítani, vagy hamarosan a haláluk után. mert félő, hogy az utókor talán másképp fog vélekedni róluk. Ez történt D. Leó emléktáblája leleplezésekor... Nem szólnék semmit, nem fájna, ha történetesen Édesapám is nem éppen abban a házban halt volna meg. Közte és D. Leó közt (elvégre mindketten Szeged város polgármesterei voltak) nagy volt a különbség. Ezt bárki elismerné, aki hűséges fia ennek a városnak. De akkora különbség, mint az „agyonhallgatás" és az emléktábla között húzódik-talán mégsem volt... _._..„_ (Folytatjuk t