Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

SZOMBAT, 1991. AUG.'31. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Egy új tanév régi megnyitója E

gy nyár telt el, hogy valami biztatót próbáltam felfedezni az idei tanévnyitásra. Az ember reménykedik, mint Karinthy diákja, elmegy az ablakig a spongyáért, tesz-vesz; közben talán kicsengetnek, talán történik valami biztató. Vagy egyáltalán csak valami. Nem történt, hacsak a pénzügyminiszter július végi ígérete, mely szerint a iskolák nyugodtak lehetnek, mert az idei tanévben is megkapják a tavalyi mértékű támogatást, nem váltott ki megkönnyebbült sóhajt a pedagógusokból. De ha valamit kiváltott, az, ismerve az iskolák elmúlt tanévbeli reménytelen küszködését a pénzhez jutásért, bizonyára nem sóhaj volt és még kevésbé megkönnyebbült. Idén még csak volt valahogy, jövőre azonban nem lehet megélni ennyiből - mondták akkor, szintén abban reménykedve, hogy a nyáron mégiscsak kell történnie valaminek. És az iskolai szünet végén, egy nappal a megnyitás előtt be kellett látni, naivság volt reménykedni. Az idei tanévet már rég megnyitották. Nem tanévről beszéltek közben, sem nyitásról, de a sorok s nyilatkozatok között olvasni s hallani tudók könnyen rájöhettek, hogy amikor nem módosították az oktatás javára a költségvetést, amikor lényegében visszautasították az iskolák egyszerű létfenntartásához szükséges plusz támogatást, akkor a magyar oktatás következő éve kezdődött meg. Ha egyáltalán fel lehet készülni egy vesszőfutásra, az oktatásban dolgozók felkészülhettek rá, hogy ez a tanév nem a szakma értékrendszere szerint fog beköszönteni. A naptárt iskolakezdet, bármily hagyománya is van, ha az iskolák még villany és telefonszámláikat is nehezen tudják kifizetni, egy szakmai elvonókúra kezdete csupán. Az amúgy Kupa-módra való nadrágszíj megszorítás idén az iskolák nyakát fogja szorongatni. Nemcsak az úgymond „kicsikét és élhetetlenekét", ha egyáltalán szabad ezt a marcona piaci meghatározást alkalmazni a kistelepülések iskoláira, hanem a „nagyokét" is: a felsőfokú oktatási intézmények ugyanúgy üres zsebbel várják a megnövekedett energiaszámlákat, s ugyanúgy arra kényszerülnek majd, hogy a különben kívánatosan az állam által finanszírozott dologi hozzájárulásaikat az oktatók jutalmazására szánt összegekből fedezzék. Piaci kényszereszközök „piactalan" területre alkalmazásával köszönt be az új regula a tanügyben: vagy fennmaradni, vagy nem honorálni a teljesítményt, mely utóbbi még piaci viszonyok között is bűn. V

égeredmény, vagy két oktatási törvény közötti interregnum terméke ez a mostani szomorú évnyitás? Nagyjából mindegy. Mind a régi, mind a készülő törvény az állam finanszírozási kötelezettségével kezdődik. Ha nincs pénz, gyakorlatilag mindegy kitől, a művelődési tárcától, vagy az önkormányzatoktól nincs, de ha pénz híján legalább új oktatási törvény lenne (ígérve jövő szeptemberre), akkor az iskolák nem egy gödör aljára érkezve, hanem egy gödör aljáról indulva érezhetnek magukat. Jövő szeptemberig (ígérve még továbbra), azonban ebből mindössze a gödör igaz. Súlyosbítva a szülőknek kétszeri tananyag áremeléssel, és az iskoláknak mindenkori kompenzálatlan inflációs hatással - sajnos ezt ünneprontás gyanúja nélkül lehet ma leírni. A

tanévnyitás ünnepi része előre elromlott, meg- és kimagyarázhatatlanul a világbanki hitelfeltételek összes szabályzatával és pénzügyi politikánk minden gazdaságmcntó törekvésével. Keserű szájíz és minden mindegy hangulat marad utána, aminek a pénzben egyelőre nem mérhető, piacra még nem dobható végeredménye, ha hagyják, újabb ünnepeket fog majd elrontani. PANEK JÓZSEF Tanévkezdet és költségvetés Az adatok nem publikusak mmm Már a cím is jó. Nem az enyém. Kepes András volt oly kedves, hogy Ennyi! címen indított beszélgető műsort a tévében - gondolom ezt a csütörtöki adás után. A cím azért jó, mert semmiféle koncepciót nem mutat fel, tehát teljességgel nyitott; ez főleg azután szinpatikus, hogy nem egy koncepciózus cím után láttunk darabokra eső, unalmas műsort. Meg azért is jó cím, mert nem akar sokat, csak ennyit, és ha nekem azt mondják, hogy ennyi, akkor vagy úgy teszek, mintha érteném, vagy ha egy kicsit jobban érdekel, akkor van képem megkérdezni, hogy mennyi. És ettől kezdve már figyelek. Csütörtök este láthattunk és hallhattunk filmrendezőt, színésznőket (különböző minőségben), meg zenészt is. (A névsorolvasást itt elhagynám, mert aki látta, az úgy is tudja, aki nem, annak meg csak nevek maradnának, és az most nem képezi a beszéd tárgyáL) Ekkor van az a kérdés, hogy mégis mi tartotta össze ezt a műsort, mitől lett olyan „penge", amilyen? Első ránézésre Vitray Tamás Tere-feréje jut eszembe, mivel éppenséggel oda is meghívhatták volna az Ennyi!-ben felsorakoztatott vendégeket. Ennek ellenére merem állítani, hogy a produkció a „léc alatt maradt volna". Akkor pedig nem marad más feltételezés, minthogy a műsorvezetőben van valami, ami a közel egy órás beszélgetést megkülönbözteti az eddig látottaktól. Akkor nézzük ezt! A stílus itt a fontos. A stílus, ahogyan ő is kezdte a műsort, bejönni a színpadra, természetesen és mégsem „hascsikaróan" hanyagul, kicsit barátságosan és félénken, de nem együgyűen. Ezen felül a beszélgetésekben olyan humotral kérdez, ami igazán az ó humora, nem rájátszott, hanem spontán, nem hivalkodó, hanem egyszerű és tárgyszerű. Nem ül föl a beszélgetőpartner csacsiságainak, akkor inkább „megtáncoltatja", és nem hagyja magát butaságba keverni, ahogyan annyi riportert „megvezet" a kedves alany. Szóval itt már ki lehet ejteni, hogy színvonal van, csak a műsor címe inkább azt kémé, hogy semmit többet róla, minthogy jó volt. Azt hiszem, Kepes András kaphatná a díjat, ha lenne ilyen, az év „legklasszabb" kulturális műsoráért. Maradjunk ennyiben! POOMANKZXY SZILÁKD - Még július elején azt nyilatkozta nekünk, hogy fél: a pénzügyi tárca várhatóan jobban képviseli saját, financiális érdekeit, mint a kultusztárca. Most pedig előzetes telefonbe szélgetésünkün azt mondta, hogy rosszkedvűen jött haza a Minisztériumból. Vagyis beigazolódott a progrónzis? - A látogatás apropója az volt, hogy a tárca létrehozott egy oktatási érdekegyeztetési fórumot, mely a kormány, a szakszervezet és az önkormányzatok képviselőiből áll. Miután ez a fórum még csak formálódik, komoly elhatározásokat nem tehettünk, viszont kaptunk egy minisztériumi tájékoztatót. Megmutathatom magának a jegyzetemet, s akkor megérti a rosszkedv okát. A tájékoztatás alapján teleírt bő két oldalon mindössze hét számot találna, amiből négy dátum. Miközben, persze, finanszírozásról volt szó! -Az iskolák egyik évtizedes problémája a helyhiány. Van-e változás a tendenciában? - Szűcs Miklós minisztériumi osztályvezető tájékoztatása szerint országosan csökken az óvodai és az általános iskolás korú gyerekek száma. Sok intézmény erre úgy reagál, hogy osztályokat von össze, pedagógusi állásokat szüntet meg. Nemcsak a tárca, de a mi irodánk véleménye is az, hogy a demográfiai hullám apadása - lévén kevesebb gyerek az így kisebb létszámú osztályokban - több lehetőséget ad a minőségi munkákra. Remélem, hogy ezt majd a helyi közgyűlés is be fogja látni...Országos probléma aztán, hogy a vállalatok kivonulnak az ipari tanulók szakmai oktatásából. Örömmel látom, hogy Szegeden a tendencia éppen ellentétes, legalábbis akadnak biztató jelek... mtmMmttmmmmmmmmstmmmmmm A mai évnyitókkal országszerte kezdetét veszi az 1991-92-es iskolai tanév. Az előjelek nem túlzottan biztatóak. Sok jót az önkormányzat művelődési és közoktatási iroda vezetői sem tapasztaltak azon a minisztériumi látogatáson, amely néhány napja az oktatás finanszírozási problémáiról szólt - többek között. A Szegedi iskolák igazgatói a héten értesülhettek a fejleményekről. Lapunk csütörtökön kérte fel Roboz Istvánt, az iroda helyettes vezetőjét, ossza meg velünk a tapasztaltakat. - Abból a kevés adatból, amit önök megkaptak, vannek-e olyanok, melyek az elkövetkezendő évi finanszírozásról szólnak? - Nincsenek, mert egyelőre nem tartják őket publikusnak. A 92-es költségvetés véleményezése a pénzű gyi és a kultusz tárca között most történik, ám számokat nem tudhattunk meg. Én az ilyen tájékoztatást akkor, finoman, ki is kértem magamnak... Mármost konkrétabban az oktatás finanszírozásáról. Van ugye a normatív, vagyis állami és az ehhez kapcsolódó, országszerte igen nagy változatosságot mutató önkormányzati támogatás. A tárca képviselői azon a véleményen voltak, hogy az oktatás általában túlfinanszírozott, s hogy a normatív támogatásnak olykor másfél-kétszeresét is megkapják még helyben az iskolák. Erre példaként a köztudottan nagyon gazdag Bóly község iskolaügyét említették, csakhogy ez szerintem nem jellemző. Különösen nem Szeged oktatási helyzetére. Különben a kormányzati költségvetésre igen nagy nyomást gyakorol az IMF, vagyis a Nemzetközi Valutaalap, aminek szakemberei szerint is túlfinanszírozott a magyar alsófokű oktatás. - Mire voltak önök kíváncsiak a minisztériumban ezek után? - Jómagam két kérdést tettem fel. Számol-e a tároa az új költségvetés kiszámításánál az inflációval? Gondoltak-e arra, ha helyileg tűlfinanszíroztott az oktatás, meg kellene emelni a normatív támogatást? Az első kérdésre azt válaszolták, hogy húsz-Tiuszonöt százaiákos inflációval gondolkodnak. Ez igencsak optimista álláspont. A második kérdés válasza: nem. - Bérügyekben van-e valami újdonság? - A fővárosi tájákoztatón a szakszervezet olyan álláspontot képviselt, hogy ezentúl ne a béremelés adott százalékát határozzák meg, hanem mondják meg a rendelkezésre álló összeget, aztán majd kialakulnak az elosztás elvei. - Igen sok szó esett tavaly a szakmai tanácsadás helyzetéről is. - A kormány túlzottan ezt sem tudja finanszírozni. A mi irodánk és a Pedagógiai Intézet véleménye, hogy ez ügyben nem kell új intézmény. Legyen gazda a Pedagógiai Intézet. A városi helyzet pedig az, hogy igen sok szaknak egyszerűen hiányzik a tanácsadója. Akik esetleg mégis vállalták, pótlékot nem, csak órakedvezményt kaptak. S ha így is elvállalták, az dicsérendő. Az viszont már kevésbé, hogy a minisztérium szeretne létrehozni egy szakmai szolgáltató szervezetet, afféle tankerületi főfelügyelőséget. Az informácó minisztériális igénye jogos, mégis félő, hogy ez a szerv majd csorbítja az önkormányzatok jogkörét. - Ma tanévnyitók zajlanak városszerte. Kisebb-nagyobb iskolai botrányok színezték az elmúlt évet. Most van-e olyan iskola, ahol valamilyen oknál fogva nem indulhat meg az oktatás? - Nincs. Néhány általános és középiskola megbízott igazgatókkal indul ugyan, de ez még nem akadály. Olyan problémánk elle»ben akad, hogy elődünk, a művelődési osztály gimnáziumi osztályok indítására kért föl szakközépiskolát, aminek a pénzű gyi feltételeit nem biztosította, nem is tervezte. Néhol problémás a napközis ellátás, de mondom, tanítás mindenütt lesz. - Tudtommal igen ellentmondásos a munkaerőhelyzet. A megszokott pedagógusbőség mellett például hiány van tanítókban. - Nyolcvanhét munkanélküli pedagógust számlál jelen pillanatban a hivatalos adat. Szerintünk ez valamivel több, mert jónéhányan még keresik az állásokat. Tanítókra valóban sok iskola vár, csakúgy, mint nyelvtanárokra. - Visszatérve a minisztériumi tájékoztatóra: az oktatási törvényről tudtak-e meg újat? - Szűcs Miklós osztályvezető egy nyári szegedi látogatásán a következő év végéről beszélt, hogy akkorra biztosan elkészül. Most optimistábbak, és az év elejét emlegették. Időszerű is lenne már nagyon, hiszen a jogi zűrzavar, az egymásnak ellentmondó jogszabályok igencsak hátráltatják a munkánkat.' DARVASI LÁSZLÓ Forró: Schmujt Andrea í 4