Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

21 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁQ SZERDA, 1991. AUG. 14. / Az állam ünnepén, Opusztaszeren Bordány nagy napja Állami ünnepünk rangjára emelt Szent István napja sokáig emlékezetes marad Bordány község lakóinak: ekkorra avattatott fel a község szent királyunk nevét visszakapott főterén államalapító Szent István király bronzszobra. Ünnepélyesen átadták a három új tantermet, nevelőtestületi szobát, korszerű vizesblokkot magában foglaló általános iskolai épületszárnyat és az épület folytatásában elhelyezték a készülő tornaterem alapkövét. MSMMMMMNINMtM^ Kivételes alkalmakkor gyűlik csak össze annyi ember Bordányban, ahányan a hétfő reggeli szentmise után az iskola udvarán találkoztak. Az ünnep jellegét és kivételességét hangsúlyozta, hogy parlamenti képviselők, megyei önkormányzati alelnök. Szeged városi alpolgármesternő is részese volt a bordányi nagy napnak. Az 1950-től önálló település és egyúttal a templom védőszentje Szent István király, ezért különösen jelentős, hogy éppen az ünnepen ilyen örvendetes események következhettek. E szavakkal kezdte köszöntő beszédét Balogh Ferenc polgármester, majd szólt arról: a lakosság önzetlen segítsége, a közadakozás és a temérdek kétkezi élőmunka nélkül nem lehetnének az ünnepen tanúi a község ilyen gazdagodásának. A nem egészen 18 millió forintos iskolabővítés máig sem történt volna meg, ha az önzetlen segítség, a helybéli építő kivitelezők és társadalmi munkát végzők lokálpatriotizmusa kevésbé erős. Szintúgy csak ábránd maradt volna a bármily nagyon áhított Szent István szobor is, ha a lakosság nem áldoz erre a célra 700 ezer forintot, s ezt az önkormányzati pénzzel, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 200 ezer forintos támogatásával kiegészítve már anyagi megalapozottsággal adhattak megbízást Bánvölgyi László szobrászművésznek - a második világháborús emlékmű alkotójának - a kompozíció elkészítésére. Ritka lehetőség, de annál nagyobb öröm az elkészült szobor és a gyerekekre váró iskolai szárny mellett a kész dolgok közelségében a készülőre figyelni: két nap múlva elkezdődik a tornaterem építése, amelyre állami céltámogatást kapott a község, így az idén 10 millió forintot lehet az építkezésre fordítani, s minden esély megvan az 1992 őszi befejezésre. A polgármesteri köszöntőt követően az iskola épületszárnyát dr. Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára avatta fel a nemzetiszínű szalag átvágásával, majd elhelyezte az épülő tornaterem alapkövét.'Fejes László kecskeméti apátplébános a közös imádsággal kérte Isten áldását az új létesítményekre, s a falu önzetlen népére. Cserkészfiatalok sorfala fogadta a templom melletti téren, az ünnepség további helyszínén az egybegyűlteket. Szent István egészalakos bronzszobránál. Bánvölgyi László alkotásánál dr. Kálmán Attila államtitkár mondott ünnepi gondolatokat és egyben avatóbeszédet. Példázatos szavai a históriából merítve plasztikusan elevenítették a Izabadságvágyó. emberségét őrző embert, akinek mindig kell példakép, akit követnie kell és érdemes. Hitre, tudományra és emberségre tanítson az iskola, s ehhez kapjon keretet mindennapi életében a felnövekvő nemzedék. Ne keletkezzék zavar oly időben, amikor szabadok vagyunk, s e szabadságra még a szűkösebb esztendőkben is ügyeljünk, viseljük mértéktartóan, de büszkén magyarságunkat. A Szent István szobor avatása és az apátplébános által történő meg* szentelése után minden résztvevő kapott a friss, új kenyérből, amely Rácz Gyula napokban induló magánpékségéből előszörre került ki. BECSEI PÉTER Ópusztaszeren az ünnepi szónoklat előtt Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket: dr. Szűrös Mátyást, az Országgyűlés alelnökét, dr. Farkas László címzetes államtitkárt, köztársasági megbízottat, Baráth Etelét, a világkiállítás kormánybiztosát, dr. Kocsis Elemér református püspököt, az ópusztaszeri Országos Emlékbizottság tagjait, s az itt lévő országgyűlési képviselőket. Megígérte, hogy 1996-ra, a honfoglalás 1100. évfordulójára, emelve egyúttal a világkiállítás egyik decenlrumának fényét is, helyreállítják a Fes/ty-körképet. Pozsgay Imre beszédében kitért a Szovjetunióbeli eseményekre: ezek jelzik, a kelet-európai átalakulás még nem fejeződött be, sőt, bizonyos értelemben csak most veszi kezdetéi. Nagyra értékelte Mihail Gorbacsov szerepét, aki nélkül, mint mondotta, a régióban nem indulhattak volna el az elmúlt évtized végének sorsfordító folyamatai. Ez a sors közös, hangsúlyozta, nemcsak a szűkebb térség népeiével, de a birodalom összes lakójáéval. A magyarságban megvan az erő és a képesség, hogy amit tegnap megnyert, azt se ma. se holnap el ne veszítse. A szerzésnél előbbre való a munkálkodás, az okos, jól bodoguló népek példája ezt bizonyítja. Nemzeti vagyonunk hatalmas érték: milliók kötődnek hozzá ma is, e szálakat elvágni csak nagyon óvatosan lehet. Okunk van az örömre, emlékeztetett, hiszen jó a termés, de a kemény munka értelme sajnos, piacát vesztette. Ám van, amit soha nem szabad átadni semmilyen piacnak: a lelket, a kultúrát, az iskolát. Megőrzött önazonosságunk nélkül szegényebb lenne a világ - új államiságunk megteremtésével pedig bizonnyal gazdagabb: lesz még magyar felemelkedés, jelentette ki Pozsgay Imre. A délelőtti ökumenikus istentisztelet prédikációinak középpontjában a Szent István-i életmű méltatása és a mindennapi kenyérről szóló evangélium állott. Az ünnepi mise után az emlékpark kicsiny tava és a skanzen közötti út mentén dr. Kocsis Elemér, a tiszántúli református egyházmegye püspöke a pápa által megáldott alapkövet helyezett el a földben: két éven belül ökumenikus kápolna épül ezen a helyen Együtt az örömben Az idén talán tágasabb volt a tér: a megszokottnál és a vártnál kevesebben jöttek el ópusztaszerre - de természetesebb volt az öröm. Úgy tűnik, ünnepeinkből a protokolláris tenyérverés teljesen kiszorult: annál többször csattant fel viszont spontán taps, rövid és tiszteletteljes köszöntötte a hivatalos szónokot; kicsit habókos az ingyenzsíroskenyeret, az Agrárszövetség sátránál, a Keleti Fény Mgtsz pavilonjának tőszomszédságánál (lehet, hogy ezután nemcsak a már megszokott fény jön keletről, hanem némi meleg is?); a legkevésbé sem ütemes, de annál lelkesebb a földet érő ejtőernyősöket, akik e rutinfeladat elvégzése után feltehetően - civil polgártársaik példáját követve - megszállták a* emlékpark kulcsfontosságú pontjait: a hurkasütők, bazárosok, pörköltes kondérok és söröshordók környéki, stratégiai fontosságú helyeket, fgy aztán nem csoda, ha valaki egyet-egyet be óhajtott venni, nehezen boldogult. Apróságok tapsikoltak a körhintán és a felfújható gumivár udvarán ugrándozás közben, no és a skanzen tanyájának egyik ólja előtt: ugyan keljen már fel az a közepesen nagy disznó ott a hűvösben, s mászkáljon, röfögjön egy kicsit a kedvükért. A hangulatfelelősök: a délutáni órákban gőzerővel dolgozó sportolók, zenészek és táncosok csak elmélyíteni tudták az együttlétet - az ünnep örömében. _ FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Munkáspárti nagygyűlés Ütközés vagy érintkezés? Mint Szilágyi Gyula, a párt központi bizottságának tagja, a városi önkormányzat képviselője rövid beszédében elmondta, ők ezen a napon ünneplik augusztus 20-át. Az összejövetelt egyébként a Himnusz közös eléneklése és egy szavalat (Ady Endre: A grófi szérűn) nyitotta meg. ám az emberek a hajnali Szovjetunióbeli események ismeretében türelmetlenül várták már Thürmer Gyula pártelnök helyzetelemzését. Aki mielőtt ezt megtehette volna, átvette a személyén keresztül a munkásosztálynak és a parasztságnak szánt kenyerei (az orosháziak bort is adtak hozzá). A pártelnök kijelentette, történelmi pillanatokat élünk, most dől el, milyen arculatot vesz fel a Szovjetunió s vele Európa a következő évtizedekben. Mert veszélyben van a keleti szomszéd állami léte és veszélyben a szocializmus: üzente, védjék meg a Szovjetunió egységét és társadalmi rendszerét - a Munkáspárt az ő oldalukon áll, t továbbra is vállalja, sőt bővíti az együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, személyektől függetlenül, elvi alapon. Az SZKP vezetőit arra kérte, olyan politikát folytassanak, amely a jövőben is a két ország jó kapcsolatait szolgálja. Saját párttagságát higgadtságra Föl, föl vitézek a csatira... Boldog legyen vagy csak szabad, hagyta, hogy mások válasszanak... - finomították a harcias indulók keménykatonás pózait az Emanuelle lágy dallamai. Elvtársak, menjetek egy kicsit lejebb, később úgyis bevesszük a várat! A zöld gyepszőnyegen az ország több pontjáról érkezett munkáspártiak, a sátrak alatt kazettaárusok, kifőzdék, hurka-kolbász és sör. Makón, a Maros-parti réten szombaton délelőtt fél 11-kor előmajálist: nagygyűlést tartott az MSZMP. wiiwittisiiiimiwiiiimsumiwMMMitD intette, bár, mint mondotta, az űj, felkent hatalmast zavarja a munkás és a paraszt. Ezek viszont semmiképpen nem fogják engedni, hogy ünnepeiket. érzéseiket, hagyományaikat és múltjukat: az agrárszocialista mozgalmat, az 1925-ös MSZMP-t, a Nemzeti Parasztpárt marxista vonalát. Erdei Ferencet, Veres Pétert, Darvas Józsefet, Fehér Lajost (a korai szövetkezetesítés egyik élharcosát) elvegyék tőlük. A mai halalmasok, fejtegette a pártelnök, igen gyakran említik az elődjüknek tartott Szent Istvánt oly képpen, hogy neki a rendszerváltás nehéz feladata jutott. De hol vannak ők az államalapítótól - ideológiai előítéleteikből indulnak ki: kinek mit jelent '56 és a két világháborús korszak, kinek mi volt az apja, anyja; nagyban folyik Horthy, Imrédy sőt Szálasi tisztára mosása. István történelmi tette szervesen következett a magyar múltból; külpolitikai orientációváltása a valamennyi szomszéddal: a Nyugattal, Bizánccal s az oroszokkal való jó viszonyt jelentette - utódai új vasfüggönyt eresztettek le, s fegyverszállításaikkal szeparatista mozgalmakat támogatnak: ütközési és nem érintkezési pontokat keresnek a környező népekkel. • Belpolitikájukban a pluralizmusról papolnak, miközben durván beavatkoznak a szakszervezetek belügyeibe, támadják a sajtót, lépten-nyomon fellángol a cigányellenesség. Az űj rendszer a vagyonos tulajdonost emelte hőssé, s szóra sem méltatja, akik a kenyeret az asztalra helyezik. Nekik a sorban állás jut a leértékelt húsért - ám a jótékony akció sem érettük, a nyomorgókért, a megalázottakért történt: az eladhatatlan tonnányi áruhegyeknek szólt. Az agrárpolitika csődjéből a kiút nem a nagybirtokon, vagy a farmergazdaságon keresztül vezet: meg kell akadályozni a kárpótlási törvény végrehajtását, s demokratikus jogszabályokat alkotni a földre és a szövetkezetekre vonatkozóan, s létrehozni egy exportorientált, több szektorú, vegyestulajdonon alapuló mezőgazdaságot - s a Szent István-i örökségből továbbvinni a legfontosabbat: az alkotmányon s a jó törvényeken fölépülő állam eszméjét. A magyar népnek ma nincs képviselete a Parlamentben, össze kell fogni tehát, hogy a párt ott legyen a hatalomban, amely holnap talán újra a dolgozóké lesz. Thürmer Gyula utolsó szavai szinte elvesztek az emberek kiáltozása közepette: éljen a párt, éljen a párt, skandálta szónoklata végén egyre hangosabban a tömeg, amely a Szózat után - spontán - elénekelte az Internacionálé! is. Az ünnepi beszédet kővetően fórum kezdődött: a jelenlevők aktuális politikai kérdéseket vitattak meg. ÓDOR JÓZSEF Keresztutak Szónoklata végeztével Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét beszélgetésre kértük. - Hogyan értékeli a Szovjetunióban történteket? - A peresztrojka alapgondolata helyes volt, ám a végrehajtásba hibák csúsztak. Azt hiszem, mindenki előtt világos: az utóbbi hónapokban a Szovjetunióban a kapitalizmus és a szocializmus küzdelme zajlott. Mára eljutottak oda. amely pozícióból a szocializmust tovább védeni már nem lehetett. A Szovjetunió területi épségét mindenképpen meg kell védeni, Európa és a világ biztonsága szempontjából ez létkérdés. Ideje volt tehát, hogy e hatalmas ország sorsa határozott kezekbe kerüljön. - A tábornokokéba? - Ezt így nem jelenteném ki. - De hiszen Moszkvát megszállta a katonaság.. - Innen úgy tűnik, a Janajev vezette csoport szánta el magát az operaiív beavatkozásra. - A Janajev vezette csoport? Az alelnök csupán eszköz is lehetett.. - Aligha. Még a szakszervezeti mozgalomból ismerem. Magabiztos, határozott ember. - Vajon kik állnak mögötte? - Ennyire pontos információkkal nem rendelkezünk, bár folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az SZKP vezetőivel. - A történtek feltehetően a Borisz Jelcin által képviselt irányvonal átmeneti vagy végleges vereségét is jelentik. - Hál. nem szeretnék a helyében lenni! - Ha Jelcinnek vége, valószínűleg a többpárti demokrácia előtt is lezárult a: út. - Pluralizmus és demokrácia a szocializmusban is lehetséges. - Az események milyen külpolitikai következményekkel járhatnak - mindenekelőtt Németországban: az egykori NDK területén még mindig közel 300 ezer szovjet katona állomásozik. - Nehéz erre válaszolni. Úgy vélem, a csapatok kivonásában komolyabb fennakadások nem lesznek, a Szovjetunió megtartja kötelezettségeit és nem gördít akadályt az európai folyamatok elé. - Gondolja, hogy a birodalom végleg beletörődött Kelet-Európa elvesztésébe? - Nem vesztette el. Ennek a meccsnek ugyanis még nincs vége. - Elég ijesztően hangzik, amit mond. - Úgy értem, még nem dőlt el, hogy a kelet-európai országok az állandó válságokkal terhes kapitalista, vagy a korszerű közösségi társadalom útjára lépnek. ÓJ