Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

6 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZ/ VASÁRNAP, 1991. AUG. 18. A törvényhozó Nyolc pergamenlap a nemzet könyvtárában. Az ezerszázas években másolták-írták; világosan áttekinthető, szép betűk, néhány nem túl cirkalmas betűdíszítéssel. 1934-ig - amikor az Országos Széchényi Könytár megszerezte - az ausztriai Admont bencés kolostorában őrizték. 1846-ban döbbent rá egy német tudós, hogy a kódex Szent István törvényeinek legrégibb, általunk ismert szövege. Nyolc lap, alig több nyomtatott oldal. De benne sűrűsödik az államalapító szent királynak és törvénytudóinak minden bölcsessége. Ezek a törvények határozták meg a magyar társadalom életének alapjait. Évszázadokra. Ma hány lapot tesz ki egy törvénykönyv? Kötetek sora, és milyen hamar elavul! Szent István ezekkel a törvényekkel teremtett otthont népének. „ Megszabtuk népünknek, hogy mi módon élhet tisztes és háborítatlan életet." A letelepített, addig gulyái-ménesei-nyájai legelőigénye szerint mozgó-vándorló lakosságot a vásárok helye és a templomok kijelölése segítette állandó, egymást ismerő közösséggé válni. ., Tíz falu építsen templomot, melyet adományozzon meg két házzal és ugyanannyi szolgával, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról pedig és a térítőkről a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök. " „ Vasárnaponként minden ember jöjjön össze a templomban, nagyok és kicsinyek, férfiak és nők, kivéve, akik a tüzet őrzik " Mindez messze túlnő a vallás gyakorlásának keretein. A tíz falu népe, mely saját erőből megépítette a templomát, valahol a tíz község középpontjában, jól láthatóan, lehetőleg dombon, a közös munkában összeforrott, és a rendszeres heti találkozásokon, mise előtt és után, eszmét cserélt egymással. Lelki életük ura nem a világi hatalom volt immár, hanem a pap, aki esketett, keresztelt, temetett, ügyes-bajos gondokban tanáccsal szolgált; betűvetést is tanított. A papot kész ház várta, benne lovak, tehenek, ökrök, tyúkok és libák. Viszont a templomi berendezésre már nem futotta volna a tíz falu népének; arról a király gondoskodott: miseruhák, kelyhek, szentségtartók, füstölők, harang, oltárterítő. A király tehát egyszersmind az ország legfőbb főpapja is. A plébánosok fölött pedig a püspök áll, aki a misekönyveket, imakönyveket köteles beszerezni. Mivel ezeket kézzel írták, igen drágák és becsesek voltak. A megszerzett, meghódított haza fokozatosan otthonná vált. Amit pedig valaki saját magának szerzett, az elidegeníthetetlen tulajdonává vált. „Elhatároztuk királyi hatalmunkkal, hogy minden embernek hatalma legyen sajátját szétosztani, ráhagyni feleségére, fiaira, lányaira és rokonaira, vagy az egyházra, saző halála után ezt senki megdönteni ne merészelje." Ez a cselekvési szabadság Szent István törvényeinek nagy vívmánya. Elámulunk, amikor a kis híján ezer évvel ezelőtt fogalmazott tömör törvénysorozat huszonkettedik cikkelyében ezt olvassuk: „Minthogy pedig Istenhez méltó, s az embereknek igen jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét, királyi rendelettel úgy intézkedünk, hogy ezentúl senki se merészeljen szabad embert szolgaságra vetni." Most. ma, 1991-ben is érvényes és megszívlelendő szavak, különösen az elmúlt évtizedek tapasztalatával lelkünkben. A honfoglalás korának és az azt követő évszázadoknak jeles tudósa, Györffy György joggal állapította meg, hogy István király törvényei, melyek nem szolgai átvételei az akkori környező országok törvényeinek, hanem a magyar hagyományra támaszkodnak, a szomszédos országokhoz képest sokkal humánusabbak voltak. „Jogbiztonság tekintetében Szent István Magyarországa az élre került a középkori Európában." (Szent István törvényeinek kézirata, 1988. 38. lap.) Mivel a király hatalmánál fogva biztosítani tudta a törvények betartását, a környező országokból valósággal áradt hozzánk a legkülönbözőbb nemzetiségű szakképzett munkaerő (némi túlzással, mai kifejezéssel élve: vállalkozó). Ezek megbecsüléséről az Intelmek sokszor idézett sorai tanúskodnak. Tanulságos, hogy ez az idegen-áradat, ez a sokféle nyelv és szokás sem magyar államiságunkat, sem nyelvünket nem fenyegette. A jövevények - hiszen jól érezték magukat - szívesen, önként és gyorsan hasonultak magyarrá. Az Árpád-házi királyok korában német, olasz, francia, arab, zsidó, jász, kun, besenyő, görög népek, kereskedők, iparűzők, állattenyésztők éltek, mi több: szinte nyüzsögtek hazánkban. Mind magyarként, hungarus öntudattal. Ezek a törvények és a betartásukat biztosító királyi hatalom fellendítette az „idegenforgalmat", az átmenő kereskedelmet és zarándokjárást. Györffy Györgyöt idézem: „1018-ban István király megnyitotta a Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokutat Magyarországon át... a zarándokok nem voltak többé a hajósok kapzsiságának és a kalózok veszedelmének kitéve, hanem olyan szárazföldi úton mehettek, melynek biztonságát királyi várak sora őrizte, és az ellátásról a várak alatt létesített piacok gondoskodtak." Még útikalauzok is készültek; továbbá Jeruzsálemben, Bizáncban, Ravennában és Rómában magyarok számára szállást és ellátást biztosító zarándokházak épültek, a Stefanita-rend pedig gondoskodott fenntartásukról, betegek ápolásáról, a zarándokok gondviseléséről. A velencei bencés kolostor szerzetese, Gellért is zarándokútján került Magyarországra, így települt le nálunk a király személyes kérésére, s lett belőle csanádi püspök. (A velencei kolostorszigeten ma is ápolják Szent Gellért emlékét.) Mint arra már Többször utaltunk: nem elég törvényeket hozni, azok betartásáról, érvényesítéséről is gondoskodni kell. Szent István könyörtelen eréllyel szervezte meg hatalmát; határőrsége, katonái, ispánjai, püspökei a hatalmas kiterjedésű ország egyik végétől a másikig biztosították az egységes közigazgatást, a jogrendet, őrködtek a közbiztonság felett. Egyetlen ember, ha mégoly hatalmas is, egyedül nem gyakorolhatja hatalmát. István király kiváló érzékkel választotta ki kormányának férfiait: tudósokat, törvényismeróket, katonákat, papokat. Alkalmas emberek kerültek a képességüknek legmegfelelőbb helyekre. Az általa létrehozott szervezet, mind a megyék ősei, a várispánságok, mind a hadsereg felépítése, mind az egyházi intézmények (tíz faluként egy templom, országosan tíz püspökség és két érsekség; a bencés szerzetesrend tudományos központja (Pannonhalmán) oly hatékonyan működtek, hogy amikor halála után trónutódlási zűrzavar tört ki (fia, a trónörökös, Imre királyfi fiatalon meghalván, az ország nem fogadta el sem az István által kijelölt, túlságosan „nyugati" tájékozódású unokaöccsét, Pétert, a velencei dozse fiát, sem pedig a vezérektől származott rokonát és nádorát, Aba Sámuelt) - a kijevi emigrációjából hazahívott Endre, az István által félreállított, megkínzatott Vazul fia, az épségben talált, működő szentistváni közigazgatást és törvényhozást felhasználva, folytatni tudta a nagy államalapító munkáját. Pedig érzelmileg minden oka meglett volna, hogy az apját bántalmazó Istvánt gyűlölve, életművével szembefordulva azt lerombolja (amint a Gellért püspököt meggyilkoló csőcselék remélte). Endre azonban felismerte, hogy hazája, népe és nemzete érdekében folytatnia kell Szent István zseniális életművét, mely. mint ma már láthatjuk, ezer év viszontagságait állta ki. Ez is Szent Istvánnak, a törvényhozónak érdeme. Amikor tehát régi hagyományként nemzeti ünnepünkön: augusztus huszadikán Szent Istvánra emlékezünk, szálljon gondolatunk az életművét tudatosan folytató Árpád-házi királyok felé is, és lélekben vessünk egy pillantást Endre tihanyi sírjára, a kereszt alakú karddal megjelölt márványlapra - az egyetlen épségben maradt magyar királysírra az Árpádok korából. NEMESKURTY ISTVÁN Szent István legendáinak európaisága István 41 éves uralkodását a történetírás két részre osztja. A határ 1018-1019, amikor István új zarándokutakat nyitott, amely az országot Európa vérkeringésébe kapcsolta be. A következő két évtized a nemzetközi távlatú fejlesztés korszaka, amikor Magyarország Európa jelentős tényezőjévé vált. István személyesen is megismerkedett a zarándokokkal. A Gellért-kislegendából tudjuk, hogy Gellért Pannónián indult a Szentföldre, de engedett István meghívásának és az országban maradt. István a királyi székhellyel is igazodott a zarándokút vonalához: Székesfehérvárott építtette fel a királyi kápolnának és temetkezőhelynek szánt bazilikát. Ezzel egy olyan szakrális központ létesítése lebegett szemei előtt, mint egykor Nagy Károlyé volt Aachenben. És aki ellátogat Európa középpontjába, Aachenbe, az ottani gazdag magyar emlékek megtekintése nyomán rádöbbenhet arra, hogy abban az időben valóban Európa voltunk. Nem véletlen, hogy az aacheni székesegyházban is tartottak Szent István emlékülést. A nagylegenda ezt az Európán is túlmutató intézményrendszer-kiépítést az apostolokról írt jövendöléssel hozta kapcsolatba: „Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk." „Jóakaratának és művének híre messze fekvő, igen híres földeket bejárt - mondja a nagylegenda. Szerzeteskolostort alapított ui. Jeruzsálemben, abban a városban, ahol Krisztus emberi természete szerint tartózkodott... A világ fejében, Rómában, István elsó vértanú nevére, 12 kanonokból álló, minden tartozékkal bővelkedő gyülekezetet állított, és egy kőfallal körülkerített telepet házakkal, vendégfogadókkal azon magyaroknak, akik imádkozás végett felkeresik az apostolok fejedelmének, boldog Péternek a küszöbét. Még a királyi várost, Konstantinápolyt sem fosztotta meg ajándékozó jótéteményeitől... Méltán nyerte hát el birodalma határain belül az apostol nevét, mert noha az evangélium hirdetésének tisztét ő maga el nem vállalta, a hit hirdetőjének, mint vezérük és felügyelőjük. megteremtette a gyámolítás és gondoskodás vigaszát." István halála után tisztelete, elsősorban Székesfehérvárott, túlment a szokásos vallásos megemlékezésen. Halála emléknapján, augusztus 15-én tartották a fehérvári törvénynapokat, törvényeit már 1083 előtt Leges beati Stephani-ként emlegetik. A kultusz tehát már a szentté avatás előtt megvolt. Két csodásnak tűnő tettét ismerjük: megjövendölte a besenyő támadást és imájára a támadó Konrád császár csapatait egy rejtélyes futár rendelte vissza. István király törvénye és a kor gyakorlata szerint a fő kegyúr maga a király, alája tartozott az esztergomi és a székesfehérvári székesegyháztól kezdve a királyi monostorokon keresztül számos plébánia és kápolna. A nagylegenda Szent István törvényeit úgy jellemzi, mint amelyekben megszerkesztette minden ártalom ellenmérgét. Mint Krisztus által egybefűzött világ békéjének fia meghagyta: senki utódai közül ellenségként más földjét ne támadja, törvényes vizsgálat nélkül ellenfelét ne bántsa, az özvegyeket és árvákat senki se nyomorgassa. És mindez összhangban állt a kor európai törvényeivel. (Russzkaja Pravda és a bajor törvények.) Az Európa felé fordulásként értékeljük a Hartvik-legenda szavait, amely szerint „királyságának sorsosául... a római császári méltóságot viselő, szelíd erkölcsei miatt jámbornak nevezett Henrik húgát, név szerint Gizellát vette házastársul, kit szintén olajkenettel felkentek, az ország koronájának viselésében társának rendelt." Mikor pedig a pogányok „nem akartak letérni eltévelyedett útjukról, a dühöngésük sem csillapult, a vezér, bizakodván az örök erényben, seregének sokaságával Isten kegyeltje, Márton főpap és Szent György vértanú (a kor kedvelt európai harci szentjeinek) zászlaja alatt elindult, hogy úrrá legyen az ellenség veszett dühén." László uralmának megszilárdulása, gazdasági megerősödése nyilatkozott meg a magyarországi szentté avatásokban, 1083-ban. Ekkorra már nyilvánvaló lett, hogy mindez Szent István szilárd államszervezetének köszönhető. 1083-ban viszont első királyunk ifjú korának szemtanúi már nem éltek, a visszaemlékezók az öreg királyt ismerték, aki teljesen a túlvilág felé fordult és a szentek barátságát keresve, jótékonykodott. István király szentté avatását megelőzően, nyilván László király megbízásából, írták a nagyobb legendát. írója a szájhagyományon kívül István törvényeit és az Intelmeket használta forrásul. Elsősorban térítő és egyházszervező munkásságát, jámborságát, életszentségét hangsúlyozza. A hiteles életirat - Hóman megállapítása szerinti - hiányait pótolta László halála után a kisebb legenda. A szentté avatással Magyarországnak saját szentje lett, aki a középkor nemzetek feletti eszmerendszerében nem csupán magyar, hanem európai volt. Szentté avatásával a magyar egyház továbblépett előre a hitvalló szellemben. Az új templomokba már magyar ereklyék, István, Imre, Gellért, András és Benedek ereklyéi kerültek. Az országos Szent István-kultusz gyökerei a szentté avatás idejéig nyúlnak vissza. Szent László kora István személyében már egyesülve látta a dinasztiaalapító hős és a keresztény király egyéniségét. Az Álmos személyéhez fűződő Turul-mondát Istvánnal hozza kapcsolatba: a legendában Emese helyett Sarolta kap álmában égi figyelmeztetést István születése előtt. Ezzel István törvényhozó és szervező munkáját mitikus értelemmel ruházták fel. A politikai közhatalom és a keresztény lelki hatalom egyesítésének elméleti indokolását Szent Ágoston hippói püspök (354-430) európai szintű elmélete adta meg. E szerint a krisztusi tanítást nem ismerő vagy megvető, pusztán földi célokra törekvő népek és fejedelmek a bűnben fogant és bűnökkel teljes földi birodalom, a civitas terrena polgárai és tartományurai. A krisztusi igazságot megismerő, hirdető, földi érvényesülését előmozdító, földi eszközökkel égi célokra, Krisztus földi birodalmának kiépítésére törekvő keresztény királyok és fejedelmek viszont a püspökökkel együtt a civitas Dei, István országa apostolai és e birodalom földi tartományaiban Jézus Krisztus helytartói. Ehhez tartozik, hogy Szent István korában élte az európai, nyugati kereszténység egyik virágkorát. Az emberek lelkét a túlvilági boldogság utáni vágy fogta el. szemük előtt István országa lebegett, ahogyan azt Szent Ágoston leírásában megismerték. Kálmán király jogilag a pápától független, Isten által koronázott királyságát a bizánci császárokéhoz akarta hasonlatossá tenni. Ezért tisztelete jeléül szigorúan meghagyta Hartvik győri püspöknek, hogy írja meg Szent István életét. Ó két legendára és szájhagyományokra támaszkodott, leginkább egyes epizódokat, részleteket emelve ki a szent király életéből, de mentesen a legendákban szokásos általánosságoktól. A Hartvik-legenda szerint a pápának éjjel látomása volt, hogy másnap megjelenő ismeretlen nép követeinek adja a koronát és apostoli áldását. Ez azt jelenti, hogy a koronát magától az Úristentói nyerte el, ezért az ország sorsa nem függhet sem a császároktól, sem pápáktól, hanem egyedül az Isten kezében van. Ezzel a Szent Korona-tan megalapozója lett. A Hartvik-legenda évszázadokon át nagy tekintélyt élvezett. A szentszék már a 12. század közepén erre hivatkozva erősítette meg a fehérvári egyház régi jogait, és később is gyakran hivatkoztak rá különböző egyházi perekben. A király által irányított egyház megvalósítását szolgálta 1083-ban István király szentté avatása. Első királyunk sírját László és főemberei nyitották ki, pápai küldött közreműködése nélkül (erre már csak azért sem került sor, mivel a pápa, Rómában körülzárva, senkit sem tudott volna küldeni). A VII. Gergely és II. Orbán törekvéseivel szemben álló László és Kálmán király az uralkodásuk alatt fogalmaztatott Szent István legendákban elhomályosítanák a Szent Péternek való felajánlást. A nagylegendában olvashatunk ugyan erről a felajánlásról, de azt, hogy Szent István az országot Szűz Máriának ajánlotta fel. Megjegyzem azonban, hogy a Szent Péternek tett felajánlás 1000 körül más jelentőséggel bírt, mint később: a németrómai császártól való függőség elkerülését. Hasonló felajánlást tett Szent Péternek Meskó lengyel fejedelem 991 körül. Mindkét esetben a spirituális jelleg került előtérbe. Ebből a korból, a legendák keletkezésének korából vetítették tehát vissza Szent István Mária-kultuszát. Ez a férfiú hívó volt, olvashatjuk a nagy és a Hartvik-legendában. minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnévnek hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik. Ezzel Szent István a keresztény magyarság nagy családját Mária személyéhez kapcsolta, népét haereditas Mariae, família Mariana kifejezésekkel, a Szent Szűz házanépének és örökségének nevezte. Az európai Mária-kultusz kifejeződését látjuk a nagy- és a Hartvik-legendában, amikor Konrád támadásakor Szent István sérelmeit az Örök Szűz Istenanya, Mária elé tárva, ilyen szókra fakadt: „Ha kedved telik benne, világnak úmóje, hogy örökséged szólejét ellenség pusztítsa, s a kereszténység zsenge ültetvényét irtsa, kérve kérlek, ne róják fel az én renyheségemnek, hanem inkább akaratod rendelésének. Ha a pásztor bűnös, érdeme szerint ó maga lakoljon, kérlek, ártatlan juhokat dühöd ne sújtson. E beszéd után Máriától már szinte megvigasztalva, magabiztosan kelt útra az ellenség irányába." És tudjuk, imája meghallgatásra talált: titokzatos hírnök adott parancsot a germánoknak a visszatérésre. Végezetül néhány bibliai idézet a legendákból, amelyeket az európai gyakorlatban szívesen használtak. Mindkét, a nagy- és a Hartvik-legendában szerepel: Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. - Adjatok és akkor ti is kaptok. - Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. - Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe elótt. - Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége. Csak a Hartvik-legendában fordul elő: Minden jó tudomány és minden tökéletes ajándék felülről van, és a világosság Atyjától száll alá. - Az Aiya azi akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. - Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd óket. - Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk (ti. az apostoloknak). És egy idezet, mai napig tartó bölcsességgel: Ha bölcs hallgatja a tanítást, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. (Részletek Kállay István A Szent István és Európa című könyvben megjelent tanulmányából)