Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

SZOMBAT, 1991. JÚL. 27. DÉLMAGYARORSZÁG DM MÁGAÍIN7 Megállítható-e a szemétlavina? Kutyafohász Sokan fordultak hozzánk levélben, valamint telefonon és kérték „A kutya tíz kérésének" közlését. íme a kutyusok óhaja: 1. Minden elválásunk - még ha rövid időre is hagysz magamra - fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel. 2. Ne szidj és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid - de nekem csak Te vagy... 3. Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem. 4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanhatnám a kezedet mégsem tennék ilyet soha. 5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem. 6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdón-mezón mozoghassak, futkározhassak - ez jót tesz Neked is. 7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom - s igyekszem megszolgálni érte. 8. Te vagy az én gazdám - és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük. 9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid. 10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek - hiszen Te is öreg leszel egyszer... termelési körfolyamatba. Például ha a papírt nem fából kiindulva, hanem hulladékpapírból állítják elő, akkor így negyedére csökken a szükséges vízfelhasználás és az energiaigény is ötödannyi. De az üveg, a fémek (különösen az alumíniurrt) esetében is hasonló megtakarítások érhetők el. Magyarországon jelenleg csupán egy komplex hulladékfeldolgozó technológia működik (kísérleti jelleggel) Keszthelyen. Sajnos nem teljes egészében vették át az osztrák technológiát, és a működtetés körül is zavarok vannak. Viszont a burgenlandi Oberpullendorfban lévő hulladékfeldolgozó ugyanilyen technológiával hibátlanul üzemel. Fiatal és még tapasztalatlan önkormányzataink most kerülnek szembe telepü lésük hulladékgondjaival, ami - elsősorban a pénzügyi háttér hiánya miatt - általában megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Pedig az eddig „jól bevált" lerakás-eltüntetés út már nem sokáig járható büntetlenül. A jövő a megelőzés - szelektív gyűjtés - komplex feldolgozás kombinált alkalmazása. Megelőzésen azt értjük, hogy a künösen nagy szeméttel járó és az újrahasznosíthatatlan csomagolási módok, „eldobható" tömegcikkek stb. használatát rendeletileg korlátozzák. A háztartási hulladékoknak körülbelül a fele csomagolóanyag. A nyugaton egyre jobban elterjedő szelektív gyűjtés előnyei köztudottak: csökkenti a kezelendő hulladék mennyiségét, potenciális másodnyersanyagokat ad. Ma már itthon is egyre nagyobb a készség a gyűjtés beindítására. Több helyen már kísérletileg be is vezették: például Fonyódon; máshol pályázatok kiírása van folyamatban: többek között a fővárosban. A legnagyobb hátráltató tényező az „újrahasznosító háttéripar" hiánya, aminek létrejöttét pedig csakis állami támogatással, segítséggel lehet gyorsítani. Ettől függ a komplex hulladékfeldolgozó technológiák alkalmazása is, mivel a másodnyersanyagoknak is piacra van szükségük. Ennek a hármas, kombinált rendszernek a meghonosításával (ellentétben az égetéssel) egy, az adott viszonyokhoz megfelelően igazodó decentralizált rendszer építhető ki, amely mind gazdaságilag, mind környezetvédelmi szempontokból is a legoptimálisabb. A szándék már megvan (például Pest megyében a tervek szerint még az idén 3 komplex hulladékfeldolgozó kezdi meg a működését), csak a szükséges kormányzati döntések, rendeletek hiányoznak. Minél tovább húzódik a megfelelő döntések meghozatala, annál súlyosabb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok és maga az ország is. A tojáshéjról Ha a gyermeknek nehezen nőtt be a „feje lágya", a népi gyógymód szerint Kétasszony közötti tojás héját törték össze, megszárították és mézzel összekeverve adták a babának. A két Mária ünnep között (augusztus 15.-szeptember 8.) tojt tojás héja gyógyszerül szolgált gyenge és ájulós terhes nőknek, sőt tudőbajosoknál is alkalmazták. A tojáshéjnak élettanilag igen fontos szerepe lehet az emberi szervezetben. Ezt bizonyította be egy négytagú kutatócsoport, melynek orvos és mérnök tagjai évekig kísérleteztek, hogyan lehetne hasznosítani azt a nagy mennyiségű mellékterméknek számító anyagot, amely a tojáspor- és tésztagyárakban koncentráltan keletkezik. Megállapították, hogy a tojáshéj hasonló összetételű, mint a csont és a fog. Ásványi anyagai, a kalcium, a kálium, a magnézium, a foszfor, a vas és a fluor fokozza a csont szilárdságát, segíti a fogzománc kialakulását, javítja a szervezet általános erőnlétét. Például tavasszal, amikor a napfény sok kalciumot von el a vérből, ezért fáradékony az ember. A kalcium a biológialag kritikus életszakaszokban is fokozott szerepet kap. Ilyenek a csecsemő fogzási ideje, a hirtelen növekvő, hat év körüli gyermek állapota, a serdülő és a változó kor, valamint a terhesség és a szoptatás ideje. Á kutatók készítettek egy TOVITA nevű gyógyport, amely természetes kalciumforrás. Ebből I gr (1 adagolókanál) helyettesítheti az 1 liter tejben lévő kalciummennyiséget. Ez az összehasonlítás azoknál fontos, akik a tejet nem bírják, vagy keveset fogyasztanak. A por kiváló hatású csonttörésekkor és sportolók számára is. Bár a feltett kérdésre átvitt értelemben (politikai, kulturális stb.) is érdekes választ lehet adni, de most szigorúan szemétről, azaz hulladékokról lesz szó, mégpedig háztartási (kommunális) hulladékokról. Sokan nem tudják, hogy a szemételtüntetés problémája gyakorlatilag a világ összes országát sújtja valamilyen mértékben. Különösen érvényes ez az úgynevezett gazdag országokra, mivel a „fogyasztói társadalom" egyre fejlettebbé válása automatikusan maga után vonja a hulladéközönt. Hazánk szószólói immár az unalomig ismételgetik az Európához való csatlakozást, ami sajnos csak annyit jelent, hogy a keleti után a „nyugati" típusú rendszert fogjuk kritika nélkül átmásolni. Előre jósolható tehát sorsunk (útvesztőnk) a kommunális hulladékok tekintetében is. S ha megszemléljük az egyes mutatókat, kiderül, hogy szemét szempontból már nem sokat kell „ledolgoznunk". Például, az évi egy főre eső hulladéktermelés 1988-ban kb. 400 kilogramm (!) volt, s ez nagyobb a nyugat-európai átlagnál (évi 350-400 kgfő). Magyarország évente kb. 21 millió köbméter szilárd háztartási hulladékot „termel", ami tömegben körülbelül 5 millió tonna. Ennek a gigantikus szemétdombnak a 20,7 százaléka Budapesten, 54.5 százaléka a többi városban, míg a maradék 24,8 százalék (5,2 millió köbméter) az egyéb településeken keletkezik (OMFF tanulmány, 1988). Ebből látható, hogy a falusiak lényegesen kevesebb szemetet gyártanak, illetve nagyobb részét hasznosítják. (Az ország lakosságának mintegy a fele lakik falvakban, és a hulladéknak alig negyedrésze írható a számlájukra.) A szemét termelésében ugyan - mint a fentiekből kitűnik - egészen jól állunk, ám a kezelés kérdésében elképesztő hiányosságok vannak. A kaotikus állapotra jellemző, hogy míg a fővárosban a keletkező hulladékot gyakorlatilag teljes egészében elszállítják, addig az elszállított hulladék aránya vidéken csupán 53 százaléka. Ez is csak átlag, mert például a Békés megyére számított hulladék mindössze 29 százalék. Hazánkban összesen 2117 településen nincs megoldva a szervezett gyűjtés-szállítás! Ennek egyrészt pénzhiány az oka (a technikai felszereltség elégtelen, ami van, az is jórészt elavult), másrészt a gyűjtőelszállító szervezetek gyakorlatilag nem érdekeltek a szállításban. Állampolgári szempontból bármennyire is fájdalmasan hangzik, de tény, hogy a jelenlegi szemétszállítási díjak távolról sem fedezik a kezelés költségeit, így a változtatás elkerülhetetlen. Gyakorlatilag 3 fő módszer van a háztartási hulladékok kezelésére: lerakás, termikus eljárások (égetés, porolízis) és biokémiai módszerek (komposztálás, biogázelőállítás). Legegyszerűbbnek és legolcsóbbnak a hulladéklerakás tűnik, de ha az óriási helyigényre és a potenciális víz-, levegő- és talajszennyező-képességre gondolunk, mindjárt lényegesen drágul ez a módszer. Nem is beszélve a hulladékban lévő óriási értékű haszonanyagokról (papír, fém. konyhai hulladék stb). A lerakás, ha valóban betartják az egészségügyi, környezetvédelmi és egyéb előírásokat, elvileg nem jelent veszélyt a környezetre. De sajnos Magyarország esetében más a helyzet: a mintegy 2700 lerakóhelyen az összes hulladék kb. 85 százalékát helyezik el. A lerakók mintegy egyharmada engedély nélkül működik, és több mint a felének a körülményei nem felelnek meg a közegészségügyi követelményeknek! Mindössze kb. egytizedük rendelkezik többé-kevésbé elfogadható szervezett háttérrel, és csak ezeknek biztosított a szakszerű üzemeltetése, karbantartása. A másik fő ártalmatlanítási módszerünk jelenleg a hulladékégetés, amit hazánk egyetlen égető műve, a budapesti (rákospalotai) végez. Ez ugyan fel van szerelve porleválasztóval, de a szintén előírásos nedves füstgázmosó hiányzik. Elvileg napi 1200 tonna (évente kb. 300 ezer tonna) kapacitással működne, de egy „veleszületett" konstrukciós hiba miatt (csehszlovák technológia) eddig többet állt, mint működött. Ha tökéletesen is működik egy égető, azért vannak kivédhetetlen hátrányai, mint például a rendkívül magas beruházási (10-16 milliárd Ft) és üzezemeltetési költség, a sok hibalehetőség, a nagy korróziós veszély, a hulladék minőségére és összetételére való túlzott érzékenység, a leválasztott pernye és a maradék salak veszélyes hulladék jellege, valamint a tisztítás mértékétől függő levegőszennyezés. Ezen hátrányokat nem tudják ellensúlyozni az előnyök: az, hogy viszonylag kis területet foglal el, az ártalmatlanítás gyors és higiénikus, a hőenergia hasznosítható, 75-90 százalékkal csökkenthető a hulladék tömege. Az égetésnek a lerakáshoz hasonlóan óriási hátránya még a haszonanyagok teljes megsemmisítése. A biokémiai eljárások közül á komposztálásnak vannak hagyományai Magyarországon, de gyakorlatilag csak „házi" méretekben, és főleg mezőgazdasági céllal. Nagyüzemi méretekben a komposztálás tulajdonképpen a komplex hulladékfeldolgozás része. Ez azt jelenti, hogy az összegyűjtött és elszállított vegyes hulladékot különféle fizikai-mechanikai módszerekkel komponenseire választják szét (papír, fém, műanyag, üveg stb.). Komposztálni a kiválasztott szerves konyhai hulladékot lehet és érdemes. Az így nyert anyag ideális tápanyagpótló a mezőgazdaságban. A komplex hulladékfeldolgozás óriási előnye, hogy a kidobott szemét jelentós része visszajuttatható a A vályog reneszánsza? Békaérdekességek Ha a legnépszerűtlenebb állatokat keressük, valószínűleg előkelő helyet „vívnak ki" maguknak a békák, s ezt alighanem nyálkás bőrüknek, kifejezéstelen szemüknek köszönhetik. Pedig életük, életmódjuk sok érdekességet, különlegességet rejteget. Észak-Amerika sivatagos tájain nyáron, amikor perzsel a hőség, és hónapokon át nem esik eső, a növényzet kiszárad, és a talaj szinte betonkeménységű lesz. Időnként azonban kiadós záporok enyhítik a kánikulát, ilyenkor a csupasz földön a víz kicsiny tócsákban összegyűlik. S ekkor a kopár, néptelen tájat egy csapásra békák népesítik be. De a sivatagos tájon rövid ideig tart a nedvesség, a perzselő sugarak hamar felszikkasztják a tócsákat, és eltűnnek a békák is, mintha a föld nyelte volna el őket. A békákat valóban a föld nyelte el. Az ügynevezett ásóbékák ugyanis szárazságkor laza talajú helyeket keresnek, s hátulsó lábaikon levő szaru anyagú sarkantyúik segítségével befúrják magukat a földbe, 30-40 centiméter mélyre. Ha tartós a szárazság, még mélyebbre fúrják magukat a földbe. Megtörtént már, hogy háromméteres mélységben is találtak ásóbékát. Ezek a különös életmódot folytató állatok nagy mennyiségű tartalék tápanyagot meg nedvességet tudnak a szervezetükben felhalmozni. A nedvességet húgyhólyagjukban, valamint testűregeikben, meg a bőrük alatt tartalékolják. Ha ez a fölraktározott víz kifogy, akkor sem pusztulnak el, mert szervezetük jelentós mennyiségű vizet veszíthet minden károsodás nélkül. A földbe húzódott állatok nem fulladnak meg. Miután beásták magukat, tüdőik működése megszűnik, az állatok már csak a bőrükön keresztül lélegeznek, és így elegendő lesz számukra a talajszemcsék közötti oxigén is. Egy másik béka-érdekesség a góliátbéka. Még a zoológusok előtt is majdnem ismeretlen állat, a szakirodalomban alig található róla adat. Az biztos, hogy Afrikában', az Egyenlítői-Guineában és Kamerunban él egy mindössze 250 kilométer hosszú és 100 kilométer széles erdősávban, bővizű folyók vízeséseinek környékén. Háta zöldesbarna, hasa sárga színű. Szemének átmérője 2,3 centiméter, tehát alig kisebb, mint az eberé. Súlya 4 kilogramm is lehet, de az átlagsúlya 3,5 kilogramm. Fejének és törzsének hossza 32, hátsó lábai 44 centiméteresek. Tojásainak átmérője 5-6 milliméter. A kikelő lárvák mintegy 8 milliméter hosszúak, 45 nap alatt elérik legnagyobb hosszúságukat, a 4,8 centimétert. Ezután leválik a farkuk, és a 3,5 centiméteres kis békák megkezdik további fejlődésüket. A góliátbéka főleg rovarokkal táplálkozik, de rákokat, puhatestűeket, hüllőket és pókokat is fogyaszt. Még rágcsálókat is találtak a gyomrában. Az őslakosság nagyra értékeli a húsát. Az energiagazdálkodás szempontjából is nagyon fontos az építőanyagok kiválasztása. Természetes, a helyi ökológiai szempontoknak megfelelő anyag a vályog, amelynek alapanyaga az agyag, és amellyel szemben sok téves előítélet van. Az elkészült vályogfalnak hatalmas a hőtároló-képessége. Ezenkívül ennek a falazatnak olyan tulajdonsága is van, amelyet egyetlen más építőanyag sem közelít meg: a helyiség páratartalmát automatikusan szabályozza, és légzőképessége kiváló. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban évek óta folyik a kutató-fejlesztő munka, hogy tulajdonságait javítsák, Még majd megéljük, hogy az általunk irigyelt Nyugat fölfedezi a Szeged környéki tanyavilágot, s csodájára jár vályogfalú kis házainknak.