Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. JÚL. 23. Alakulóban az önkormányzati társulás A megye 57 települési önkormányzata közül 23 foglalt állást, közülük tíz elutasítólag, 13 pedig igenlően - július 15-éig ez a mérlege a megyei önkormányzat által kezdeményezett szervezet, a Csongrád Megyei Önkormányzatok Társulása ügyében folyó döntéssorozatnak. A társulás végleges működési keretéről - a résztevevők létszámának ismeretében július 25-én határoz majd a megyei közgyűlés. Előzetesként, a társulás céljairól és lehetőségeiről Ratkai Imre közgyűlési alelnököt kértük nyilatkozatra. (SttSSSttMMMMM mmtmx&msmm - Milyen jellegű tevékenységet folytat majd a társulás? - Mindenekelőtt szolgáltatási szerepe lesz. Olyan ügyekben jár majd el, amelyekre az illető települési önkormányzatnak vagy nincs megfelelő szakembere, vagy nincs anyagi lehetősége arra, hogy ilyen szakembert önállóan fizessen. JogtanácSadói irodára, út- és műszaki-felügyeleti szolgáltatásokra és más, ehhez kapcsolódó információs nyilvántartási munkákra gondolok. - Milyen következtetést von le abból, hogy a beérkezett válaszok szerint tíz település önkormányzata nem igényli a közös szolgáltatási rendszert? - Hadd fogalmazzak úgy, hogy nem vonok le következtetést. A megyei önkormányzat nem azért indítványozta a társulás létrehozását, hogy beavatkozzék a települési helyhatóságok ügyeibe. Nem; mi nem erőltetjük a társulást. Csak: célszerűnek tartjuk. Főként a teljes szolgáltatási önállósághoz elegendő anyagi fedezettel nem rendelkező települések esetében. A megállapodási javaslat is eleve alternatívákat ajánlott. Akik elfogadták ezt, választhattak - Ferencszállás és Klárafalva például teljes körű részvételre tartott igényt, míg Mórahalom és Szentes csak az útfeiügyeleti, Dóc pedig csupán a jogtanácsadási szolgáltatásokat kívánja a társulásban végezni. De akadtak olyan települések is - mint Üllés - amelyek eseti együttműködésre vállalkoztak. Egyszóval: a belépés nem kényszer. - Elképzelhető-e, hogy a július 25-ei közgyűlés a kis jelentkezési arány miatt „lefújja" a tervet? - Erre csak az egyéni véleményemmel felelhetek. Szerintem: nem. Egyrészt mert van már 13 érdekelt, másrészt pedig továbbiakat is várunk. Ebben az évben, augusztus elsejétől legalább próba jelleggel mindenképp beindul a társulás. Erről egyébként már korábban megszületett az elvi döntés. - Milyen formában működik majd a szervezet? - A megalakulás után a részt vevő önkormányzatok és a megyei önkormányzat egy-egy tagot küld a taggyűlésbe, s ez lesz az a szerv, amely a munkát ellenőrzi és koordinálja. így a taggyűlésben mindenki ott lesz, aki anyagilag hozzájárul a társulás működéséhez. S. P. S. Egy kérdés Ópusztaszer polgármesteréhez Készül Ópusztaszer új rendezési terve. A település önkormányzatát hónapok óta foglalkoztatja, mi lesz a sorsa a közelben kiürített magyar honvédségi raktáraknak és a laktanyakompiexumnak. Azt szeretnék megtudni, hogyan kaphatnák meg hasznosításra ezeket az épületeket. Sikerült-e már tájékozódniuk? kérdeztük a falu polgármesterét, Kecskeméti Jánost. - Egyelőre csak annyit tudunk, Budapesten az MH Fenntartási és Elhelyezési Főigazgatósága illetékes az itteni katonai objektumok ügyében. A rendezési tervet készítő Délterv hivatalból magára vállalta, hogy kapcsolatba lép a főigazgatósággal, és a falu belterületéről délkeleti irányban levő laktanyakomplexumról, valamint a raktárbázisról is konkrét információkat szerez. A készülő dokumentációhoz ugyanis szükségük van ezekre az adatokra. A község fejlődése szempontjából különben egyáltalán nem mindegy, lesz-e, iehet-e közünk ezekhez az épületekhez. Nem titok, a vállalkozók, a vállalkozások támogatására szeretnénk igénybe venni a meg-i üresedett raktárakat és a laktanyát. mímímmtmmmms&mmmmmmm. Hogyan tovább? A Jerney János Szabadidőcentrum helyzetéről és az intézmény további működtetéséről cserélik ki véleményüket a forráskútiak július 26-án, pénteken 18 órakor a szabadidőcentrum nagytermében. Az önkormányzat ezen a közmeghallgatáson szeretné megtudni a lakosságtói, milyen módon és formában képzelik el a ház hasznosítását. Szezonban: bordányi barack Jönnek Szombathelyről, Győrből, Budapestről, Egerből, Miskolcról, s még ki tudja hirtelen. A sorolást Kálmán Zoltánnétól, a Bordányi Előre Szakszövetkezet fclvásárlótelepének vezetóhelyettesétól hallom. Lám, ennyire keresett az ízletes homoki őszibarack. - Van kereslet ugyanígy a burgonya, a paprika, uborka iránt is. Megszűnt az olyan időszak, amikor nyugodtan ülhettünk, lesz vevő.vagy sem, a Zöldértnek úgyis felvásárlási kötelezettsége van. Na, ez elmúlt, a nagybani vevőt nekünk kell megkeresnünk, ráadásul úgy, hogy az áralkuban friss ismereteink legyenek. Naponta tájékozódunk telefonon a Bosnyák árairól éppúgy, mint néhány más meghatározó övezet piacáról. - Többféle zöldségfélét, illetve gyümölcsöt is látni. Miből van most a leginkább kereslet, s ami egyben a termelőnek is megéri ? - Őszibarackból minden mennyiség elfogyna. Elverte a jég, a gombabetegségek is csökkentették a termést, ezért nem tudunk annyit továbbítani az ország különbőzé részeibe, amennyire igény lenne. Az árak ebből a gyümölcsből 18 és 70 forint között mozognak. Nem célunk a termelőket indokolatlanul alulfizetnünk, ezért az osztálybasorolás egyértelműségével fizetünk. A csütörtök és a vasárnap a legerősebb nap, akkor jön a legtöbb áru. Általában napjában nyolszáz-ezer ládányi. Ez súlyban körülbelül 6-8 mázsát jelent. - Úgy hallottam a faluban, sokaknak még jobban kifizetődő, ha saját maguk fuvarozzák a piacra, például Pestre. - Nem vagyok ebben olyan egyértelműen biztos. Mármint, hogy az a kifizetődőbb. Elhiheti, hoztak már nemegyszer madárlátta barackot, vagyishogy Pestről visszahozottat, s örültek, hogy itt mi szó nélkül átvettük. Megvannak a bevált, visszatérő vevőink, mint mondtam az ofszág különböző vidékeiről, mi pedig csak annyi árkülönbözetet teszünk rá, ami messzemenően tisztességes. - Nem mindennapos, hogy a felvásárlótelep targoncása éppenséggel a saját áruját rakja teherkocsira. Bogyó Ferenc mint kistermelő élvez e itt valamiféle előnyt ? - Mármint a felvásárlási árak körül ? Semmiképpen, mert mindenki tudja melyik minőségűért mennyit kaphat. Áralku, minőségi vita lehetséges, de egymás érdekeit mindenkinek szem előtt kell tartani. A termelőnek azt, hogy kevesebb fáradsággal el tudja adni elfogadható árért a termékét, a felvásárlónak meg azt nem szabad feledni: jövőre is elsősorban az itteni emberektől kell gyümölcsöt, zöldséget vennie. A bizalmát nem veszítheti el. Lám, a kocsi lassan megtelik, a győri Agrodiszkont Kft. teherautója indul hazafelé. Érdekességként tudom meg a kft. szállítóitól, hogy Győrben szinte kizárólag csak a legjobb minőséget hajlandók megvenni a kiskereskedők. A magyarázat kézenfekvő, az osztrákok gyakori bevásárlók a Rába-parti városban. B. P. Szatymazi igazságok Népítélet után - bírósági Több mint másfél éve esett meg az eset a Szatymazi Finn-Magyar Barátság Tsz-ben, s ma sincs nyugvóponton. Az akkori elnök - aki egészségügyi okokból nemrégiben ment nyugdíjba - s három vezetőtársa között annyira elmérgesedett a viszony, hogy kenyértörésre került sor. Vígh Jánosné főmezőgazdász, Kónya Ferenc főállattenyésztő és Vetró János háztáji agronómus visszaéléseken kapta rajta, s lemondásra szólította fel az elnököt, Papp Elemért. Ezek után érdekes módon, azonnal kiderült, a „puccsisták" füle mögött is vaj van. Az elburjánzó, kölcsönös vádaskodások kivizsgálására fegyelmi bizottság alakult, amely vezetőségi U léseken, küldött- és közgyűlésen bogozta tovább a fonalat. Vetró Jánost a vezetőség kizárta a szövetkezetből. A küldöttgyűlés az elnökkel szemben a figyelmeztetést találta a vétséggel arányos elmarasztalának. Ugyanitt távollétükben kizárással és prémiummegvonással sújtották a főmezőgazdászt és a fóállattenyésztőt. Közgyűlést hívtak össze az ítélet megerősítésére vagy elvetésére. A szennyesteregetést követően a 163 leadott szavazatból 134 Vígh Jánosné és 135 Kónya Ferenc kizárását szentesítette. Az érintettek az események manipulására hivatkozva, s igazukban bízva, bírósághoz fordultak. Fordult a kocka A munkaügyi bíróság hosszas tárgyalási procedúra, többszöri ítélethalasztás után végül helybenhagyta a közgyűlési határozatot. Fellebbezés folytán a megyei bíróság június 18-án tett jogerősen pontot az ügy végére. Víghné fegyelmi büntetését az 1989. évre eső prémium, és eredménytől függő részesedés megvonására, két társáét szigorú megrovásra mérsékelte. Ezzel fordult a kocka, jogi megfogalmazásban a felperesek túlnyomóan pernyertesek, az alperes, a szövetkezet, túlnyomórészt pervesztes lett. Jó esetben itt vége is lehetne az ügynek. A jogerős ítélet nagyrészt rehabilitálta az időközben munka és fizetés nélkül maradt két vezetőt. Vetró János már nyugdíjas, így anyagi vesztesége kisebb. Gavallér Józsefet, az új elnököt azért kerestem fel, hogy az új helyzetből adódó kötelezettségekről tájékozódjam. - Az ítélet utáni napon mindkettőjüket visszaállítottuk eredeti munkakörükbe. Érdemben nem kezdtek még el dolgozni, Vígh Jánosné betegszabadságon van, Kónya Ferenc pedig az időközben felgyülemlett szabadságát tölti. Még 19-én kimentek a területre, aznap nem is ment a munka, „lezsibbadt" a tagság. Ezt a fura lélektani hatást Víghné is említette nekem. Kétféleképpen is magyarázhatók a történtek, vagy lelkiismeretfurdalásuk volt az elébük került tagoknak, s szégyenükben lapítottak, vagy az ítélet fordulatával nem értettek egyet, s mivel változtatni nem tudtak rajta, magukba fojtották dühüket. Hogy melyik csoport a többség, veszélyes lenne rá tippelni, s különben sem lehet népszavazással helyettesíteni a törvényt. E kitérő után lássuk a további részleteket. „Óvatos" fizetés A pernyertesek másfél évi munkadíjukat, a premizálásból kizártak a prémiumukat, és a ki nem vett háztájijuk elmaradt hasznát nyújtották be igényként. A vezetőség Kónya Ferenc emelés nélküli korábbi alapfizetését kívánja alkalmazni, Vígh Jánosné esetében a küldöttgyűlés hivatott dönteni. Az ügyet bonyolítja, hogy az összetorlódott kifizetésből adódó adótöbbletet egyik fél sem kívánja magára vállalni. Méltányossági kérelmét most adta be a szövetkezet az APEH-nek. A háztájit paradicsomban, paprikában kapták a tagok, így több tízezer forint ezért is a követelésük. A vezetőség álláspontja szerint a közös művelésű paprikát mindig is érdem szerint osztották. így a mostani ítéletben megmaradt elmarasztalás is elegendő ahhoz, hogy „visszamenőleg" megtagadják. Helyette egy hektár búza átlagtermését ajánlották föl, természetben. Az alkudozás alaphangulatához hozzátartozik a vezetőség második döntése is. Annak ellenére, hogy hozzáláttak az ítéletből adódó kötelezettségeik teljesítésének, 8:1 arányban a törvényességi óvás kezdeményezését szavazták meg. Szerintük az első és másodfokú ítélet 180 fokkal eltér egymástól, s a változtatás indoklása nem meggyózó, s hiányos. Az ódzkodás másik jelentős oka lehet, hogy a szövetkezet egyik napról a másikra él, a szokásos havi 1,3-1,4 millió forintot is nehezen tudják összekaparni. Annyi pénz nincs az egyszámlán, hogy Víghnéék egymillió forintnyi bruttó bérét s annak közterheit azonnal kifizessék. Levél, sugallatra? Személyi ügyek is tarkítják az egyébként is kusza helyzetet. Az állattenyésztési telepen dolgozók beadványban fordultak az elnökhöz: ha visszahelyezi oda a volt fóállattenyésztőt, felmondanak. Gavallér József említette, hogy a nyugdíjasnapon olyan emberek hívták félre, s tanácsolták, hogy ne vegye vissza Kónya Ferencet, akikkel kilenc évvel ezelőtt találkozott utoljára, amikor még más beosztásban itt dolgozott. Vezetőségi és küldöttgyűlések következnek majd az ügy rendezésének szándékával. Vígh Jánosné szerint e szándék enyhén szólva kétséges. - Az óvást taglaló vezetőségi ülésen megkértek, hogy menjek ki, miután ezt szóvátettem, mégis behívtak a szavazásra. A gabonában kiadott háztáji azért elfogadhatatlan, mert az értékénél több a fizetendő beművelési költség. Az állattenyésztők levele kizárólag a korábbi haragosok körében fogalmazódott, vélhetően sugallatra. A tagság ellenkezése abból is adódik, hogy azzal hangolták őket, ha pert nyernek a „vétkesek", 2 milliójukba kerül. A jogerős ítélet, amely igenis megalapozott, a többségnek ezért elfogadhatatlan. A fizetés alóli kibúvási kísérleteket nem nézhetjük tétlenül, kénytelenek leszünk bírósághoz fordulni. Az eredményt képtelenség előre borítékolni, tartok tőle, bőven akad még dolga a jogászoknak, ügyvédeknek ebben a tengeri kígyóhoz hasonlítható, tekervényes ügyben. Az áhított kompromisszumnak és megbékélésnek nyoma sincs. TÓTH SZELES ISTVÁN mmmmmmm Padlástól a pincéig (4.) Kedvezőtlen kilátások A lakáshelyzetről sorozatunkban vázolt képen látni kell azt is hogy nemcsak építésekre, de bontásokra is sor került. 1976-90 között Csongrád megyében 11 909 lakás szűnt meg (belvízkár, avulás miatt), azaz minden újonnan épített 100 lakás közül 23 a lebontottak helyett készült, és ténylegesen csak 77 szolgálta a lakásállomány gyarapodását. Kisteleken például '71 és '75 között 58 otthon szűnt meg. Sándorfalván 35, Dócon 90.1976-80 között volt a lakásbontási csúcs: Dócon 300 lakás szűnt meg; Ferencszálláson 138; Klárafalván 133. A következő öt esztendőben legtöbbet, 42-t Sándorfalván bontottak, Dócon már csak 30-at, Kisteleken 25-öt, Mórahalmon 2-t. A '86-'90 közötti időszakban Dócot tovább bontották, 44 lakás szűnt meg (és csak 9 épült), máshol általában mérséklődött a lakásmegszüntetések üteme. A KSH megyei főelőadójának. Pálfalvi Zsoltnénak a statisztikai adatösszegzéseiból az is kiderül, hogy a lakások közül 5 ezret bontottak le avulás miatt, 2228-at pedig a tömeges lakásépítést megelőző településrendezések miatt. A (égiek pótlására, illetve új lakásként a megyében 1976 és 1990 között felépített 52 ezer új otthon a lakásállományt mindössze 7 százalékkal bővítette - s a lakáshelyzet összességében kritikán aluli. A Szeged környéki ielepüléseken kedvezőbb, mint a nagyvárosban, de további perspektívái igen kedvezőtlenek. Az a tény, hogy ebben az évben a megyében egyetlen önkormányzati testület sem vállalkozott - pénz hiányában - lakások építtetésére, valamint az, hogy idén negyedannyi családi és társasházat kezdtek csak alapozni, mint két esztendeje, egyértelműen mutatja a negatív tendenciákat. Az infláció, a munkanélküliség, a középréteg elszegényedése, a növekvő építési költségek, a kedvezőtlen hitelfeltételek, a magas kamatok, az adók visszafogják az építési kedvet majdhogynem kilátástalanná téve a fiatalok számára azt, hogy önálló új otthonhoz jussanak. Nagy a valószínűsége annak, hogy kényszerűségből újra „divatba jön" a generációk. a nagycsaládok együttélése. Az utóbbi években épített nagy falusi házakban már a közeli jövőben valószínű az idősebbek és a fiatal házasok „összezártsága" - ami egyfajta életmódváltást jelent a számukra. Váltás az építések tendenciáiban is várható: nem nehéz megjósolni, hogy kevesebb, kisebb alapterületű és kevesebb luxust adó házak fognak épülni - s nehezebben, mint a korábbiak. Nagyobb lesz a saját munka vállalási aránya, a családi összefogás, gyakoribb a kalákában építés. S minden bizonnyal reneszánsza következik a hagyományos, olcsóbb építőanyagoknak. - Aki a régiónkhoz tartozó településeken jár, máris felfedezheti mindennek a jeleit. SZABÓ MAGDOLNA