Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

KEDD, 1991. JÚL. 23. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Csúcsforgalom Makra Ágnes reménye Sorscsapás és életösztön Megkezdték a kutatást Vannak katonasírok SCUMIDT ANDREA Az ember tehetetlenségében gyakorta inkább kerüli azokat, akiknek segíteni nem tud. Elzárkó­zunk a súlyos betegségnek, a sze­génységnek még a látványától is, az élet perifériájára került embertársunk gondjairól esetenként még annyira sem veszünk tudomást, hogy meghallgassuk a panaszait, a terhe­ken legalább így enyhítve. Minden­kinek a maga keysztje - mondjuk, s ezzel a vajhmi igazságtartalmú sóhajtással elintézettnek tűnik a baj. Önnön magunkban mégis elkesere­dünk, mert a sorcsapás, a tragédia ténye mégiscsak elszomorító és félelmeit ébresztő. Többször elolvastam azt a levelet, amelyet Makra Ágnes 24 éves rúzsai lány írt a szerkesztőségbe. „A problémám, amellyel megkeresem, a betegségem. Jelenleg tolókocsiban ülve íratom e sorokat. Mint minden fiatal, az iskola befejeztével egészsé­gesen, vidáman, boldogan éltem az életem, egészen 1985 augusztusáig. Üdülni voltam Balatonkenesén, amikor is bőrkiütés, láz jelentkezett és allergiát feltételezve az orvos antibiotikummal kiegészítve a keze­lést. a tünetet megszüntette. Újabb tünetek jelentkeztek 1986-ban, ezzel kórházi kezelésem megkezdődött és kisebb megszakításokkal ma is tart. Eddig 19-szer feküdtem kórházban (volt amikor II hónapot, múlt évben is csak hat hetet voltam itthonomban) mindenféle diagnózisokkal. Csak néhányat sorolok fel az áttekinthe­tőség miatt: vesehomok, vakbélmütét, neurózis, tumor, sclerosis multiplex, neurózis ismét, majd illeus műtét a rossz vakbélműtét következménye­ként, míg végül több vállízület gyulladás és sok-sok megalázás után egy hasonló kórlefolyású beteg kapcsán gondoltak arra, hogy nem kullancscsípés okozta Lyme-kór megbetegedésem van-e. Erre ilyen irányban betegségem kezdetétől négy évre, vagyis 1990januárban veitek le vén vizsgálatra Budapesten. A nem megfelelő orvosi ismeretek közreját­szottak abban, hogy annyi megpró­báltatáson, szenvedésen és meg­aláztatáson mentem keresztül, s reszketve, tolókocsiban élve csak reménykedem a gyógyulásban, hiszen már volt, hogy jobbra fordult a helyzetem." FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Szemtől szemben ülve hallgatom immár a rúzsai faluszéli lakásban Ágnest. Sokszor elcsuklik a hangja, sírdogál, míg folytatni tudja keserűvé változott élettörténetét. Édesanyjából csak az udvaron tör ki az elszorított zokogás, hogy miért történhet meg ilyen? Megcsípi a 18 éves lányt egy kullancs, s mivel erre még nincs elég orvosi ismeret a következő években, kínszenvedéses éveket él át, s ma félig bénán, bará­taitól a hat év alatt immár elhagyatva örömtelenül, fogyatkozó reménnyel várja: mit hoz számára a Sors? Nem vádol és nem a szakmai hiúsággal olykor talán mégiscsak megvert némely orvost kárhoztatja. Kétségbeesésében inkább figyel­meztetni akar mindenkit, milyen lehet az ember életé egyik napról a másikra. A kullancs által terjesztett vírusos megbetegedés, amely agy­hártya és agyvelő gyulladással járhat, ismert az emberek körében, s már védőoltást is lehet kérni e megbe­tegedés ellen. A lakikusok teljes egészében tájékozatlanok azonban a Lyme Borreliosis-betegségről, amelynek előfordulási esélye pedig a kullancscsípés következtében egyre gyakoribb: minden 3-10. kullancs ezzel fertőzött. Keserves tanulsága az eltelt, kínnal-fájdalommal és bizonytalanságba fulladt reménnyel átszenvedett hat évnek Makra Ágnes betegségismerete. Félelmetes, ha azt hallja a jegyzetelő, figyelő, együttérző ember, hogy milyen vizsgálat miképpen zajlott egy pontosan, dátum és nap szerint felidézett időpontban. Újra és újra átéli a nehéz éveket, amelyek után még ma sem a megnyugvás, a gyors gyó­gyulás bizonysága tölti el a napokat. Szót váltunk arról, hogy valójában mit tehetne az újságcikk, mennyit segít ha akár név szerint is ráolvassuk bárkire, hogy orvoshoz, ápolóhoz méltatlanul viselkedett a lám általa ismeretlen betegségben szenvedő fiatal iránt. Nem. egyáltalán nem akar ilyet Ágnes. Láthatólag csak végre szeretné elmondani többeknek is: vigyázzatok emberek, a kullancs újabb, nehezen kezelhető, akár évtizedig is luppangó súlyos betegséget okozhat. Néhány hevenyészett mondatban köszönetet akar mondani azoknak, akik segítették, emberi szóval vigasztalták és orvosként érző fiatal lányként törődtek vele. Mindazok tudják a budapesti, szegedi professzortól, illetve docenstói, a rúzsai körzeti orvosig és sebész házastársáig, hogy őket illeti a sírásban folytatódó köszönet. Mit tehetnénk Makra Ágnesért, akit vigasztalni immáron csak megpróbálni lehet. Sok mindent megszenvedett már ahhoz, hogy igazán bizakodni tudjon. De életösztöne, tartása mégis lenyűgöző. Az élethez való ragaszkodása az élet szépségei, a szeretet utáni vágy oly erősnek látszik, hogy remélhetően élhet még szebb, egészséges időket. Ahogy tudom, volt munkahelye, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet, a rúzsai fiók volt munkatársai anyagilag segítettek Ágnest, s a helyi önkormányzat is csatlakozni szán­dékozik tízezer forinttal a Lyme Borreliosis Alapítványhoz. Ami Ágnes sorsát közvetlenül befo­lyásolja, az a tovább folytatódó gyógyszeres kezelés és a víz alatti tornáztatás - amelyhez éppen a segítséget kéri. Már a korábbi időkben jelentős javulás mutatkozott, amíg Szegedre be tudott jönni alkalmas járművel, segítséggel. Olyan emberek önzetlenségére számít, akik segíteni tudnának abban, hogy az orvostudományi egyetem testnevelő, gyógytornász tanárához meghatározott időben, reggel l-re egyórányi időtartamra be tudjon jutni. Apró dolognak tűnik, ami viszont a rokkantnyugdíjból élő Ágnesnek és ugyancsak kicsi nyugdíjjal rendelkező édesanyjának nem csekélység: reszkető kézzel Ágnes képtelen írni. Ha ajándék­képpen egy még használható írógépet kapna, a célirányos kézmoz­gás szintúgy elősegíthetné a gyó­gyulást és a külvilággal való kapcsolattartást a lelki kondícióban is tartalékot adhatna. Makra Ágnest 6786 Rúzsa tanya 849. sz. alatt lehet elemi, levél a Postafiók 1105-ön jut el hozzá. A helyi polgármesteri hivatalon keresztül is útbaigazítást kaphatnak a jószándékú, humánus és segíteni képes emberek. BECSEI PÉTER a Széchenyi téren? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Tegnap a városgondnokság és a városgazdálkodási vállalat megálla­podása szerint kutatóárkok ásása kezdődött a Széchenyi téri szovjet hősi emlékművek helyén. A feltéte­lezések szerint a Takaréktár utca felőli obeliszk alatt tisztek, a Kárász utca oldalán pedig altisztek és közlegények holttestét temették el. Mindannyian a városért vívott harcok áldozatai. A feltételezéseket megerősíti az a jegyzőkönyv, amelynek eredeti példányát Sztyepanok őrnagy, a Szovjetunió Minisztertanácsának meghatalmazottja 1949. július 8-án nyújtotta át dr. Gál Tivadar főjegy­zőnek, aki az akkori polgármester, Dénes Leó nevében vette át a dokumentumot. A jegyzőkönyv pontosan leírja a harcokban elesett szovjet katonák emlékére állított obeliszkek megjele­nési formáját, az oldalukra vésett feliratokat. Az is szerepel az iratban, hogy a Takaréktár utca felőli em­lékmű alatt, „az első sorban" egy törzstisztet és tizenöt főtisztet temettek el. A tiszti emlékműre az elhunytak nevét is rávésték. A Csongrád Megyei Levéltárból előkerült még a jegyzőköny mellék­lete is, amelyben kézírással sorolják föl az eltemetett katonák nevét. A „tiszti" emlékműnél tegnap megkezdett ásások az obeliszk egykori helyét átlós irányban bontják meg. A másik oldalon a terület oldalaival párhuzamosan ásnak. Ezzel a módszerrel remélik megta­lálni a sírokat. Fölmerül a kérdés: mi lesz a kihantoltak sorsa? A város vezetése és a szovjet nagykövetség attaséja már az emlékművek lebontása előtt megegye­zett abban, hogy a katonákat a Du­gonics temető szovjet katonasírjába temetik el. Az ottani obeliszk előtt jobbra kiemelt közös sír meghosszab­bításával találnak most már remél­hetőleg valóban örök nyugalmat a harcokban elesett katonák. .4; újra­temetés - a polgármester ígérete szerint - katonai dísymmpával történik majd. A munkálatokról kezdettől pontos dokumentáció készül. Lefényképez­ték a még álló emlékműveket, s ugyanígy később minden munka­fázist. Jegyzőkönyvek és fotók rögzítik majd a mostani kutatások eredmé­nyét is. NY P GARANCIA &1ZTOSÍTO RT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom