Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám

HANGSÚLY 3 AZ ÖNKORMÁNYZAT KULTÚRAFINANSZÍROZÓ SZEREPE ÉS AUTONÓMIÁJA MEGNŐ-NINCS KULTÚRAELLENES HANGULAT* SOKARCÚ, EURÓPA HÍRŰ MŰHELYEK VÁROSA SZEGED A KIHARCOLT ÉRTÉKEK MENTÉN KÉPZELHETŐ EL A MEGÚJULÁS -A SZELLEMI ALKOTÓMŰHELYEK ZÁLOGA: SOKSZÍNŰSÉG ÉS ÖNÁLLÓSÁG Rendszerváltás értékek mentén . - Nem tudom, milyen lehet a kétszáz napos kínai tojás, de ha olyan, mint a száznapos, duplán, akkor nem irigylem a város mostani vezetőit. Tudniillik egy angol gasztronómiai újságíró könyve szerint a száznapos tojás látványánál már csak az íze szörnyűbb. Ön, dr. Ványai Éva, aki orvosként dotgozott, s most mint alpolgármester, az egészségügy, az oktatás, a tudomány, a kultúra, a közművelődés és a művészetek városi felelőse, miként kötődik ehhez a munkához? Maradjunk ez interjú erejéig a művészeteknél, hiszen a dolog rendkívül szerteágazó. Kétszáz nap után szakértőként, politikusként, szurkolóként, nézőként-szemlélőként részese e város kulturális-művészeti folyamatainak? - Tény. hogy váratlanul csöppentem bele ebbe a megtisztelő megbízatásba, amit én sohasem hatalomként, hanem mindig szolgálatként fogok fel. Sokszínű, érdekes, változatos ez a munka, amely engem személy szerint borzasztóan érdekel, feldob. Ezért nem is értem azokat a kérdéseket, hogy nem vagyok-e fáradt, nem vagyok-e fásult a napi 12-14 órai munka után. Természetesen egy embernek ezeket az igen speciális és borzasztóan komplex területeket képtelenség átlátnia és bennük szakértóként döntenie. Viszont őszintén állíthatom, hogy minden időmet arra szentelem, hogy minél jobban megismerjem a város kulturális, művészeti életét, csekély korábbi élményeim és tapasztalataim alapján fejlesszem ismereteimet, és éles helyzetekben lelkiismeretesen döntsek. Sok segítséget kapok az apparátus szakembereitől, a bizottságokban dolgozó képviselőktől és meghívottaktól, valamint a polgármester tanácsadó testületének tagjaitól. Úgy gondolom, hogy mindent, ami Szegeden érték, őrizni és fejleszteni kell. Rengeteg jó hagyomány született ebben a városban, van továbbépítésre alkalmas érték. Az elmúlt évtizedekben, években kialakultak az itteni művészeti élet karakteres műhelyei, amelyeket a rendszerváltás nem akart elsöpörni, megsemmisíteni. : - Mai viszonyaink között a művészet, a kultúra meglehetősen deffenzívába szorult. Máig él az oly sokat ostorozott maradékelv, a költségvetésekben még mindig hátul kullog a szellemi szféra, a finanszírozás új módszerekre vár. - Ez mind igaz, ám az erőfeszítések, a zsákutcából való kiútkeresések elvitathatatlanok. Az önkormányzati szféra kultúrafinanszírozó szerepe és autonómiája megnő, annak ellenére, hogy erre csak elvi döntések születtek, anyagi támogatás alig. így új finanszírozási lehetőségek kimunkálásán kell tömi a fejünket. Ennek nyomán az állami kulturális vállalatok privatizációjára éppúgy sor kerül, mint magánvállalkozások támogatására, a kül- és belföldi tőke mobilizálására, alapítványok létesítésére, és sorolhatnám. A döntések decentralizálását elősegíthetik azok a központi elképzelések, amelyek adómentességet kínálnak a kultúrát támogató alapítványoknak és közérdekű vállalkozásoknak. A kultúra, a művészet immár nem állami monopólium, de azt is világosan kell látnunk, hogy felelőssége megmarad. Struccpolitika lenne nem számolni azzal a ténnyel, hogy a lakosság kulturális kiadásai megváltoztak. Ez egyik oldalról a technika elterjedését, a műholdas műsorszórást, a videózást jelenti, másik oldalról az életszínvonal stagnálását, sokaknál csökkenését. Mindebből következik, hogy az önkormányzat kulturális mecenálása nem lehet rutinszerű feladat. Új támogatási forrásokat kell föltárni, űj kezdeményeket fontos támogatni, űj igényeket szükséges kielégíteni. A rendszerváltás ezen a téren rendkívüli módon érezteti hatását, s nekünk ezzel lépést kell tartani. Meggyőződésem, hogy kis pénzzel is lehet A város ünnepe A mult évi premiert követően idén második alkalommal ünnepeljük a város napjat, de az idén előszór új viszonyaink között. Nem véletlen hát, hogy a város vezetése kiemelten szervezte a nap programját. Kétségtelen, hogy a Föld napjától, április 22-étől zajló egyhónapos városszépítő akció valamennyiünk számára látható, érzékelhető. Szépen sikerült az a leporelló, melyben Péter László foglalja össze Szeged történetét az őskortól napjainkig. Tegnap este a városi televízió összeállítást közölt Szeged művészeti életéről. Ma délelőtt 10 órakor ünnepi közgy űlést tartanak a városháza dísztermében, melyen részt vesznek a testvérvárosok küldöttei is. Lengyel András irodalomtörténész ünnepi beszédét követően nyújtják át a díszpolgári címet Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikusnak, átadják az alkotói támogatásokat, valamint az Egészséges Szegedért Alapítvány díjait. Délután 3 órakor a Kass Galériában (Vár utca 7.) a Délmagyarország tipográfiai pályázatának terveit ajánlja az érdeklődők figyelmébe Kass János grafikusművész. Ugyanebben az időpontban a gyerekek a Százszorszép Gyermekházban (Kálvin tér 6.) Erdélyről vetélkednek. Fél 4-től fél 5-ig a Széchenyi téren a MAV-fúvószenekar ad térzenét. Történelmi emlékünnepség színhelye lesz 5 órától a Móra Ferenc Múzeum előtti tér. A fanfárzenét követően történelmi játékot mutatnak be a Szegedi Nemzeti Színház művészei, utána a város polgármestere szól az egybegyűltekhez. (Rossz idő esetén az ünnepséget a múzeum előcsarnokában és nagy termében rendezik meg.) Baka István költő szerzői estjét Beavatások című új kötetének megjelenése alkalmából este 7 órakor rendezik meg az ifjúsági házban. A Szegedi Nemzeti Színház díszelőadással köszönti az ünnepet. A V arázsdoboz című balett 7 órakor kezdődő előadása előtt bemutatják a város lakóinak Szeged új díszpolgárát. „Itthon vagyok" Beszélgetés Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikussal értékeket támogatni, még akkor is, ha kudarcok is jelzik törekvéseinket. - Szeretném, ha néhány konkrét dologban igazolná az előbb elmondottakat. Arra gondolok, hogy a színházi, zenei, képzőművészeti élet miként számíthat a közeljövőben az önkormányzat támogatására? - Azt hiszem, hogy lehet a magyar társadalom közérzete, vagy politikai tendenciája kultúraellenes, de Szegeden nincs kultúraellenes hangulat. Hosszú felsorolást kellene tartanom, ha csak sorjáztatnám azokat a művészeti műhelyeket, intézményeket, amelyeket a város tart el. De engedtessék meg néhány példa. 1979 óta adjuk át művészeti alkotói támogatásainkat. Kiemelkedő képességű hallgatóknak zenei ösztöndíjat, tanulmányi szerződést biztosítunk. Kevés város dicsekedhet azzal, hogy három tagozatos színháza, saját szimfonikus zenekara van, hogy olyan kórust mecénál, mint a szegedi Vaszy oratóriumkórus, hogy képzőművészeti megbízásokat ad (bár ezek az utóbbi időben csak kisebb volumenű feladatok: érmek, grafikák, mappák, plakettek), hogy olyan kiadványokat szponzorál, mint a zenei sorozat, a grafikai albumok sora. vagy a Szeged szobrairól készülő könyv. Az elmúlt rövid időben többmillió forinttal támogattuk a Fogadalmi templom altemplomának kialakítását, a szóregi és a szegedi szerb templom műemléki felújítását, az alsóvárosi templom és kolostor rekonstrukciós munkálatait. - Mint a kultúráért, a művészetért felelős alpolgármester, milyen ars poeticát fogalmazhatott meg magának eddigi tapasztalatai alapján? - Úgy gondolom, áz én feladatom a meglévő értékek őrzése, és a kialakuló jó törekvések támogatása. Nem hiszem, hogy nekem kellene kitalálnom ennek a városnak szellemi arculatát. Várom, hogy megkeressenek elképzeléseikkel a város szellemi életének kiemelkedő személyiségei, győzzenek meg elképzeléseikről, és én igyekszem világra segíteni ötleteiket. Példának okáért a Szegedi Szépmíves Céh vezetői támogatást kértek tőlem. Én azt az óhajomat fogalmaztam meg. hogy terveikben fogják össze a város minden képzőművészét. Amint látja, a Szépmíves Tárlat '91 című felhívásukban már valamennyi szegedi alkotóhoz fordulnak a közös bemutatkozás reményében. Egy ilyen elképzelés mellé természetes, hogy minden lehetséges eszközzel odaállok. Hasonlóan örömteli volt a szegedi szimfonikus zenekar vezető dirigensi pályázatának kínálata, ahol nagyszerű egység mutatkozott meg. Örömmel vállalom a kamaraopera Varázsfuvola produkciójának segítését, vagy a Baka István titkársága alatt újjászerveződő írócsoport támogatását. Minden hasonló minőség számomra garancia. - Melyeket tartja a közeljövő legfontosabb feladatainak? - A megszerzett és kiharcolt értékeket védeni, őrizni kell. Különösen, ha olyan szellemi alkotóműhelyekről van szó, amelyek Európa-hírűek. Szeged karaktere sokarcűságában rejlik. Bízom benne, hogy a válsághelyzet áthidalása sikeres és rövid lesz. A közeljövőben több szobor kerül méltó helyére, megjelenik a Szeged-mohográfia újabb kötete, októberben jelentós tárlaton mutatjuk be az Aradon őrzött 1849-es ereklyéket. És minden támogatást megadunk az augusztus végi hungarológiai kongresszus sikeres lebonyolításához. TANDI LAJOS - Professzor Úr életében mit jelenteti a fiatalon kijelölt város, Szeged? - Különös ellentmondása a történelemnek. hogy a trianoni döntéssel az ország rengeteget vesztett. Szeged viszont óriásit nyert. Egy több mint száz éves kezdeményezés, az egyetemalapítás valósult meg, hiszen 1921-ben a kolozsvári egyetemet repatriálták Szegedre. A világtörténelmi döntés e városnak szerencsét hozott. olyan határozatot, amelyhez immár szerzett joga van. Az egyetem idehelyezésél nem fogadta ugyan egyértelmű lelkesedés, de a város akkori felelős vezetői pontosan tudták, milyen nagy szükségük van a már meglévő szellemi Véletlen, vagy torvényszerű?! Tény, hogy amikor tavaly Szeged napjának ünnepén átadták a díszpolgári címeket, mindhárom kitüntetett eleven szálakkal kötődött Szeged mellett Erdélyhez, szűkebben Kolozsvárhoz. A mostani kitüntetett, Szőkefalvi-Nagy Béla is Kolozsvárott született és városunk lett második, immár végleges otthona. Lehet abban a bizonyos Szeged-Kolozsvár szellemiségben valami megtartó erő, valami továbbvivő lendület... élet megerősítésére, aws1-***^-?*^^ Nemcsak befogadták, de magukhoz ölelték az egyetemet. Édesapám révén 1929-ben jöttünk Kolozsvárról Szegedre, és az áttelepítés óta eltelt közel egy évtized múltával fészekmeleg közegbe érkeztünk, hamar otthonra találtunk. Azokban az években készültek el a Tisza-parti klinikák, részben a kolozsvári épületek tervrajzai alapján. A dóm avatásán, mint gimnazista cserkész, magam is jelen voltam. Kolozsvár és Szeged sok szempontból hasonló városok Méreteik, hangulataik, történelmük megannyi közös vonást mutat. így aztán számomra Szeged a végleges otthont jelentette. - A; egyetem annak idején egységes és a városhoz integrálódó szellemi műhely volt. Ezt az utóbbi évtizedekben részint mesterségesen, részint a természetes fejlődési követően megosztották. Mi erről az Ön véleménye? - Végigéltem ennek a folyamatnak szinte valamennyi állomását. Az egyetem mindig is a város szellemi fejlődésének táptalaja, inspirálója volt. Az országban végbement változások, a régió politikaitársadalmi mozgásai és Szeged öntörvényű fejlődése egyaránt befolyásolta az egyetem működését. Tanítottam a tanárképző főiskolán, évtizedek óta dolgozom az egyetemen, s 1951-52-ben, amikor felső döntésre az egyetemet kettéválasztották. az egyetem természettudományi karának dékánja voltam, így részese az átalakulásnak. A döntést nem volt módunkban megkérdőjelezni, mellette és ellene érvekel felsorakoztatni bármikor lehetett. Az orvosegyetem más minisztériumhoz tartozott, más intézményekkel volt kapcsolatban, mint a tudományegyetem. Feladatunk elsősorban a zökkenőmentes lebonyolítás volt. s nyugodt szívvel említhetem, hogy ez simán zajlott le. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy az egyetem történetét végigkísérő szellemiség, a kolozsvári és a szegedi egyetem szelleme mindvégig élt, meghatározva az itt élő és dolgozó tudósok, kutatók, tanárok és hallgatók munkáját. Ez az egységes szellemiség a szegedi egyetem legnagyszerűbb erénye és megtartó hatalma. - Ön sosem zárkózott be matematikusként egy kutatószobába, papírlapok, matematikai kiadványok, könyvek zárdájába. Mindig érdekelte a közélet, társadalmi affinitását sohasem tagadta meg. Éppen ezért hadd kérdezzem meg. hogyan vélekedik a napjainkban zajló rendszerváltásról? - Érzelmeim vegyesek. A zűrzavart az átalakulás természetes velejárójának tartom. Az ügy, a cél nagyon pozitív, viszont a céltudatosság sokakból hiányzik. Ha a szegedi viszonyokat veszem figyelembe, örömmel tapasztalom, hogy az egykor éles és bántó viták a lehig- gadás jegyeit mutat- ják. Ami az egyetemi életet illeti, úgy gondolom, hogy bizonyos kérdésekben a dolgozók és a diákok véleményét isr meg kell hallgatni és figyelembe kell venni. De indokolatlanok és károsak lennének az olyan, demokratikusnak minősített fórumok, ahol hozzá nem értó emberek szakkérdésekben mondanak véleményt, egyetemen vagy máshol. Ezek a demokrácia hiteles működését gátolják. E téren óriási felelőssége van az ország irányítóinak éppúgy, mint az önkormányzatoknak. a helyi intézmények vezetőinek és a sajtónak. - Ha Önre bíznák, Szegednek melyik karakteres vonásait erősítene, a jövő szempontjából a fejlődés mely trendjeit tartaná fontosnak? - Nem vagyok a közélet mélyvizében, s abban sem vagyok biztos, hogy a sajtó - amelynek segítségével tájékozódom. - hú képét adja mostani viszonyoknak A türelmetlenséget én természetes dolognak tartom, de nagyon vágyom arra. hogy a nyugodt idó objektív mértékével mérjünk. Átgondolt, okosan szervezett, erkölcsi normák nyomvonalán alakuló helyi politi kát szeretnék, mely túlmutat a felületi problémákon, s valóban mély és alapvető változásokat kényszerít ki. - Nehéz lenne összeszámolni az Ön kitüntetéseit, elismeréseit, okleveleit. Jelent-e valamit e sorban a díszpolgári elismerés? - Ezt még nem próbáltam. A helyi rádióban hallottam a közgyűlés döntését, s őszintén mondom, meglepett és meghatott. Hiszen most nem egy szűkebb - bármily magas tudományos fórum fejezi ki elismerő ítéletét, hanem a város egész polgárságát képviselő testület, azé a városé, amelyhez életem során oly szorosan hozzákapcsolódtam. T~L