Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-17 / 114. szám

4 Hetedhét határon 1991. május 17., péntek Kötő és lendítő erő Idestova negyedszázada már, hogy tanulmányaim és munkám miatt oda kellett hagynom Jászkisért, a szülőfalumat. Jdszkisériségemet azonban sohasem hagytam, s nem is fogom odahagyni. Száznyolcvan kilométerrel távolabbról is oda kötnek a jász-ság szálai, rokoni és lokálpatrióta érzelmeim. Hazamennem ünnep - ha néha szeretteim elvesztése miatt szomorú is enyéim gyarapodásának érzékelése büszkeséget lop lelkembe, problémáik nekem is gonddá válnak - s mindig azt kívánom, bárcsak tehetnék többet értük. Erről beszélgetve a minap valaki azt mondta, szentimentális, vagyok, s öregszem. Nemigen kontráztam „ítéletét", mert eszemben falum szeretett rajztanára, Csetc Balázs bácsi járt. A tanító, aki szinte megszállottan rajzolt mindent, ami jászkiséri volt: házsortól és szérűskerttől, kukoricacsutkákból készült gyermekjátékokig. A tanító, aki minden szabad idejében beszélgetett a falubeliekkel, „meséllette" őket, hogy minél hitelesebben leírhassa népéletüket, hagyományaikat, szokásaikat. Meg akarta örökíteni a jászkisériséget; sokéves munkájával még abba is jó értelmű lokálpatriotizmust oltva a faluban, akiben netálántán nem lett volna. S akadtak tanítványai között számosan követői, kik máig éltetik - községi tájházzal, honismereti körrel, farsangi cefrevágással, szüreti bállal s még sokminden egyébbel - a hagyományokat, egyben élen járnak abban, hogy a községet fejlesszék. Magukat adják a jászkisériségért, mert éppen attól jászkiséríek. Egy település jelene és jövője nagyon is múltjára és a benne élők „iság"-ára (zsombóiságára, mórahalmiságára, rúzsaiságára, szatymaziságára stb.) épül. Milyenségét nagyban meghatározza az ott élők lokálpatriotizmusa, falujukhoz való kötődése. S mostanság, amikor a falu- és városépítéshez, fejlesztéshez egyre kevesebb az anyagi erő (alig-alig akad rá pénz), az emberi erő, a községéhez és közösségéhez kötődő, azért tettrekész emberség értékelődik fel, jut fontos szerephez. Ezért örülni kell minden olyan kezdeményezésnek. ami az „iság "-ot szorgalmazza, minek célja a településhez kötődés szálaival erősítése. A mórahalmiak tavaly augusztusban alakult Pátria Körének például, ami a fiatal városért tenni akarókat fogja össze, hagyományokat akar feleleveníteni, illetve teremteni, fejlődésükért szeretné megmozgatni az itt élőket. Akik közül bizonyára sokan először csak rácsodálkoztak a városi könyvtárban működő kör első akcióira - például a helyi áfész, takarékszövetkezet, cukrászüzem támogatásával a parkban rendezett karácsonyi ünnepségre, vagy a közös temetőtakarításra. A következőkön - a gyermeknapi programokon, a borversennyel egybekötött őszi szüreti bálon - viszont valószínűleg már tevékeny részesei lesznek az eseményeknek, összefognak a pátriások lelkes, értelmiségiekből álló kis csapatával, hogy mielőbb megérezhessék, milyen a mórahalmiság. Milyen a szülőfaluhoz, városhoz kötődés igazából. Mit profitálhat belőle a kötő. a település, s annak lakója. Mennyivel viheti előre sajnálatosan széthúzó, pártütő korszakunkban egy-egy község, kisváros fejlődését, igazi, emberarcú civil társadalmának kialakulását az oda-, az összetartozás érzése, a helynek és népének szeretete. Szabó Magdolna Rúzsa az ezredfordulón Beláthatatlanul messzinek tűnt nem oly rég a; emberis'ég kétezredik esztendeje, miként a pusztai határban a délibábszerű juh hodály. Lehet, illetlen a hasonlat, vagy túlzottan földhözragadt, de csak az jut az ember eszébe: mennyivel jobb, ha a valóságközeit mérjük, s nem csudaáramvonalas csudajárműveket képzelünk rozzant dűlőútjainkra. Nagyóvodásoknak, kisiskolásoknak szolgált még rajzos feladványként az ezredforduló megtervezése alig néhány éve. Ma már csak karnyújtásnyira van a kivételesen kerek esztendő, a legtöbb helyen tehát úgy vannak vele. illó módon kellene várni. Rúzsa főterén - ha lehel ilyet mondani - sarkonfordulhatunk háromszor, r a magunk módján feltérképezhetjük, mi minden lehetne itt. A tudatosan megtervezett építészeti jövő azután vagy egyezik vele, vagy nem. A helyben élők gondolataival többnyire nem ellenkezik a Csomiterv összevont rendezési munkája, amely 1990-tól 2005-ig szól. Csupáncsak azért, mert már tavaly hallhattak róla bőven, de az akkori „tanácsi világban" az új képviselőtestület dolgát nem akarván nehezíteni, nem akartak dönteni. Az önkormányzat most jóváhagyta a lakossági igényeket figyelembe vevő módosításokkal a tervet. Ha már főteret említek, megmondhatom: sokáig töprengtem volna, miért oly szellős és jellegtelen a község központja, ha a jegyző, Lábecz László rövidest föl nem oldja a dilemmát. Hát persze, a hirtelen-hamarjában fölszámolt kisvasút épp erre szelte át a falut. Állomásépület, raktárház őrzi az. emlékét. Sajátosan nézi a helyzetet az önkormányzat vezetése: úgy mint a központ rendezését sokáig gátló állapotot, most pedig bőséges szabadsággal felhasználható térséget. Igazából aprólékos részletterv a belterületre nincs is, de az átfogó rendezési tervben néhány alap-tézis erejéig ott található. Nevezetesen nem kell feltétlenül a telepszerű lakásépítést szorgalmazni, mondván, ez „városias". Az a legfontosabb cél, hogy lakóépületek és szolgáltató'egységek alkossanak tetszetős faluképet a mindenképpen megtartandó park környezetében. A sorházakra nincs igény, mint a közelmúltban megmutatkozott. Építési kedvben viszont alapvetően nincs hiány. Ezért fontos volt meghatározni, merrefelé alakítsanak telkeket. Jóllehet Rúzsa lakónépessége is csökkent az elmúlt évtizedben, s a születésszámot a halálozási aránnyal összevetve az ezredfordulóig is az össznépesség fogyása várható, mégis szükségesek és kapósak a telkek. Jelentős részben a külterületen, tanyákon élnek a rúzsai lakosok, akik mind nagyobb számban építenek belterületen. Öt év alatt (1980 és 85 között) százharminchét lakás épült a községben. A következő időszak rendezési tervében tehát mindenképpen számolnak a további építésekkel. Függetlenül attól, hogy a hitelfeltételek már korántsem ösztönzőek, a legutóbbi telekosztások se történtek hiába. Tagadhatatlanul nagyobb igény van a támogatásra: az önkormányzat a rendelet május elsejei hatálybalépése után most már el tudja bírálni, a kérelmezők a háromféle, helyben meghatározható támogatási formákból miként részesülnek. Rámondhatnánk, ugyan miféle köze van a mostani építkezéseknek, a kölcsöntörlesztés támogatásnak és első lakáshoz segítő kölcsönnek az ezredfordulóhoz. Ha nem tudnánk: ezek a lakóházak már igen markánsan a jövő évezred helybéli utcaképét formálják. A közeli időkben jelesül a pusztamérgest és a Zalka út melletti területen mintegy ötven építési telket alakítanak ki. Ami a belterület további hasznosítását illeti, szükségesnek látszik egy igényes vásártér kialakítása, a piactér hasznosítására pedig vállalkozót vámak. (Gyenes Kálmán felvétele) becsei Óvónőből üzletasszony Klárit tizenöt évig óvó néninek szólították. Szerette a munkáját, és mégis felcserélte a népfronttitkári posztra. Hivatást hivatalnokságra váltott. Ám nincs ebben semmi különös. Nem ó volt az egyetlen, aki így tett a rendszerváltás előtt. Akkor, abban az időben úgy érezte, nem utasíthatja vissza ezt a megbízatást. Ambiciózus, közéleti emberként élt diákkora óta. Óvónóként sem tagadta meg önmagát. Hogyne vették volna észre a talpraesett, intelligens fiatalasszonyt. Szinte magától értetődött, hogy úgymond kiemelték. O pedig élni akart a lehetőséggel, de sohasem visszaélni vele. A történet ennyi, amiről lehetne hallgatni, amit lehetne megbánni, de hát Klárinak nincs oka, hogy bármit is titkoljon. Ez a néhány év is az élete része. Nem volt korrupt, nem lett belőle bukott vezető, csak éppen a világ állt a feje tetejére, ami az ő sorsába is beleszólt. Munkanélkülivé tette, állástalan óvónővé. Hiába próbálkozott, nem sikerült elhelyezkednie. A ^segélyből élést méltatlannak találta, egyre csak azon törte a fejét: mitévő-legyen? Ki akart valamit találni, amiben örömét lelheti, no meg ami hoz is valamit a családi kasszába. Bármibe is fogjon, tudta, mindent élőiről kell kezdenie. És az ötlet megszületett. Mucsi Ferencné Klári Kisteleken lakberendezési üzletet nyitott. - Mindig foglalkoztatott, érdekelt, hogyan tudnám az otthonomat, a munkahelyi környezetemet célszerű használati és dísztárgyakkal lakályosabbá tenni - meséli, miként jutott erre az elhatározásra. - Ázon is eltűnődtem, hiánycikk egy ilyen bolt a városban, jóllehet igény lenne rá. Az emberek helyébe kellene hozni a kiegészítő kisbútorokat a lakás szépítéséhez, csinosításához szükséges dísztárgyakat. Kistelek a vonzáskörzetével együtt elbír egy ilyen üzletet. Mindezt végiggondolva döntöttük el a férjemmel, megpróbálkozunk az üzlettel. A családi házunk alsó szintjének egyik kis szegletében hoztuk létre a boltot. Újrakezdési kölcsönt vettünk fel, minden tartalékunkat befektettük a bolt kialakításába. Ma is sokan tcsz.ik szóvá, miért nem a főutcán árulunk. Nem vagyunk eléggé szem előtt, ezzel sokat veszíthetünk. Meglehet, bár én úgy gondolom, nem minden ezen múlik. Fontos, persze, hogy fontos, hol az üzlet, de az is, mii árulnak benne. - Nagyon szép, igényes portékát kínál. - Igyekszem szép dolgokat beszerezni, meggyőződésem ugyanis, hogy egy ilyen bolt alkalmai lehet arra is, hogy az embere) ízlését formálja. A külön igé nyekre is vevő vagyok. - Az ízléses és jó minőségű ári azonban nagyon drága. - Ez a buktatója a dolognak, d( nem akarom alább adni. Ha hozo) is olcsó árut. annak olyannak kel lennie, amit szégyenkezés nélkü vállalni tudok. Nehéz évek jön nek, máris tapasztalom, lassabbat fordul meg a pénz, mint néháni hónappal ezelőtt. Hogy köny nyebben vészeljem át ezt a; időszakot, arra gondoltam: bővi tem a kínálatot. Árusítani akarói kerítéselemct, lépcsőlapot, kor latot, lambériát, hogy ezekért ; cikkekért se kelljen az itt lakók nak máshova utazgatniuk. Vannal törzsvendégeim, ajándékot min dig vesznek az emberek. Ilyes mikkel biztatom magam. Muszá optimistának lennem... (Gyene Kálmán felvétele) Gombos Erzsébet KISZOMBORI SÁRDAGASZTÓ Hoz-e pénzt az iszaptemető? Kiszombor határából földút vezet egy helyre, még a szeméttelepen is túlra, ahová csak az olajszagú és szurtos tartálykocsik járnak olykor. Az út egyik oldalán zöld búzatábla van, hivalkodó tavaszi tenger, a másikon meg drótkerftéssel körülvett meddő terület, közepén sűrű és fekete tóval. A partról csattogva röppennek fel a foltos galambok, mint a hely elvarázsolt nemtöi. Galambok; a szemlélő azt gondolná, mérgezett vidéket lát - ezek a galambok meg, ki tudja miért, mégis itt vannak az olajos tó partján. A kerítésen belül pedig fű is alig nő, s a tó tükre sem víztükör. Iszaptemető, azt mondják. Az ember, ha iszaptemetóről hall, először a környezetvédelemre gondol. Aztán meg arra, tudják-e a község lakói, hogy a település határában van a környékbeli olajkitermelések egyik tárolótelepe, ahová a fúrási iszapot szállítják. S végül, mit szól ehhez a helybéli polgármester? Nagy Tibor, Kiszombor elöljárója velünk együtt dagasztja a sarat, míg körülnézünk. Ő igazán kiszombori. mondja, de még megválasztása után sem tudta, hogy ez a hely létezik. Csak később, amikor a közvetlen közelben lévő szemétlerakódé kapcsán a hulladékelszállító vállalkozók között kirobbant vita ügyében erre járt, akkor bukkant rá a telepre. Aztán a képviselő-testületet is tájékoztatta róla. és a,közös vélemény akkoriban egyöntetűen az volt: az iszaptemetőt mielőbb fel kell számölni - mégiscsak felháborító, hogy a község ivóvízkútjai közelében ilyen fertőt tartsanak. (A kutak egyikéről időközben, kétszeri mérés után kiderült, hogy vizének arzéntartalma meghaladja az egészségügyi szabványban megengedettet. de ez természetesen nem a teleppel van összefüggésben.) A felszámolás persze már akkoriban akadályba ütközött volna, nem csak a gödör kitisztításának költségei miatt, hanem azért is, mert a Szolnoki Kőolajkutató Vállalat csak bérlője a területnek; a tulajdonos a helybéli tsz. A polgármester elószöris az olajipar szegedi környezetvédelmi referenséhez fordult, aki másnap készségesen kijött a helyszínre, de az ügyet tovább kellett küldenie, aminek nyomán hosszas tárgyalás kezdődött a szolnoki vállalat és a kiszombori polgármesteri hivatali között. Ennek következményeként az ügy - leginkább az önkormányzat nézetét tekintve fordulatot vett. Látogatásunkkor Nagy Tibor mindjárt az elején leszögezte: Kiszombor két szempontot tart fontosnak; egyrészt, hogy a telep a megengedett mértéken felül (vagyis a község számára érezhetően) ne szennyezze a környezetet, másfelől pedig azt, hogy ha ez teljesül, és az iszaptemetót nem számolják fel - ebből a község a mostaninál nagyobb hasznot húzzon. (A terület jelenlegi bérleti díja igen alacsony; 3 forint négyzetméterenként). Hogy hogyan' lett ebből „ügy"? A történethez hozzá tartozik még egy másik, jellegzetesen honi fejlemény is. A témáról néhány hete riportot készített a Szegedi Televízió Virradóra adása, s ennek hatására újabb illetékes környezetvédelmi szakember érkezett a helyszínre. Csak a vizsgálat eredménye volt a régi: a tározó olajos iszapja nem szennyezi a környék vizét, s ezt az elkerített terület négy sarkában fúrt kutak vizének rendszeres elemzése is bizonyítja. Vagyis, a vizsgálat nyomán úgy tűnik az önkormányzat második szempontja elsővé lép majd elő az egyezkedésben - az anyagi szempont. A képviselők, községünk anyagi helyzetét szívén viselő testülettől érthető módon a dologból pénzt akarnak látni, több pénzt. A tárgyalás következő fordulója egy eljövendő zárt önkormányzati ülésen folyik majd le, s ezután talán már végeredményről is hírt lehet adni. Kellő tájékozódással mindenesetre a kezdetben feltett kérdések is másként hangzanak. Kiderülhet, hogy az első látásra oly ijesztő iszaptemető hasznot hozhat Kiszombornak. S. P. S. < xt- . 'iWái'L 'YWV 11 »-* Ír ;:«- § Ni