Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

4 Panoráma 1991. május 15., szerda Növekvő szórványban A többségi népesség mellett mekkora kisebbség számítandó szórványnak? A kérdés közelről sem kizárólagosan elvi jelentőségű, főleg a kisebbségi sorban élő erdélyi magyarság számára. Mivel hitelesnek mondható adataink a romániai demográfiai helyzetről lassan fél évszázada nincsenek, a választási eredmények alapján valószínűsíthetjük: hol. milyen arányban élnek magyarok. A székely megyékben, Háromszéken (hivatalos neve Kovásznál és Hargitában a lakosság túlnyomó többsége. 80-90 százaléka magyar. Felefele a román-magyar arány Maros és Szatmár megyékben, bár az utóbbiban mutatkozik némi román túlsúly. Viszonylag sok magyar él Biharban és a Szilágyságban 30-40 százalék közötti a részarány -, Kolozsban 25 százalék körüli. És ezután következnek a szórványok, körülbelül 10 százalékos részesedéssel: Arad. Brassó, Temesvár. Máramaros és Hunyod megyék; ennél is kevesebben cinek Fehér, Beszterce. Szeben és KrassóSzörény megyékben. (Utóbbiban alig 2-3 százaléka a népességnek,) Abszolút szórvány a Kárpátokon túli településeken található, ahol százezres nagyságrendű városokban ezres, illetve pár százas lélekszámú magyar kisebbség cl (például az olténiai Krajován, Galacon a Duna mentén, északon Suceaván). Ugyancsak abszolút szórványnak számítandó a bukaresti magyar közösség is. amelyről éppen a tavalyi választás jelezte, hogy szó sincs a román fővárosban 100 ezres nagyságrendű magyarságról. A világháború előtti helyzethez viszonyítva általános a szórványba szorulás; a mai kettő helyett öt megyében voltunk többségben. Kolozsvár volt Bihar mai helyzetében, s Arad megyében volt a magyarság arányszáma akkora, mint most Kolozsban. A mai tendenciák meghosszabbításával - és alig mutatkozik esély gyökeres változásra - a közeljövőben kincses Kolozsvárunk is szárvánnyá válhat. A szórvány helyzete, a véle lejátszódó folyamatok modcllértékűek. A kisebbség, legyen akár kétmilliós is, nem tekinthet el a szórványok helyzetétől, létérdeke ezen közösségek kutatása, a nemzetiséghez való kötődés jellegének és mértékének a megismerése. Helyzetfeltárásra van szükség kicsi falvakban és nagyvárosokban egyaránt, milyen sajátos jegyek mutathatók ki a más-más jellegű közösségekben A kisebbség távlati céljainak megfogalmazásában, a követendő stratégia kijelölésében roppant fontos szerep jut tehát a szórvány-magyarságnak. Ezért döntött úgy az RMDSZ vezetése, hogy a szórványok kutatását programszerűen támogatja. Az erdélyi helyzet alapján három kutatóhely kialakítása látszik szükségesnek. Kolozsvárt a belső-erdélyi. Temesvárt a bánsági, Brassóban pedig a dél-erdélyi és Kárpátokon túli szórványt kutatnák. Elsődleges feladat látleletet készíteni a valós helyzetről, egyházi adatok, iskolai adatsorok begyűjtésével: az anyanyelvismeret fokának a felmérése is igen fontos. Ugyancsak e felmérések során kellene kiválasztani egy-egy kisközösség potenciális vezető személyeit, felmérni ezen egyének szerepvállalási készségét. Ezen adatok birtokában prioritásokat lehelne jelezni, s elindítani a szervezőmunkát. Ami pedig a leglényegesebb feladatot, a kutatást illeti, eleme/ni kell végre - a vegyes házasságokat (mennyiben valósul meg a potenciális előny, a két nyelv-két kultúra kettőssége), lel kell mérni az egymást követő nemzedékeket jellemző asszimilációi, de igen érdekes témának mutatkozik a politikai kultúra vizsgálata is az anyanyelvhez való ragaszkodás függvényében. Hatalmas munka vár a kutatókra; hasonlóra nem nyílt tér hosszú évtizedek alatt. Szegényes anyagi eszközök mellett csak egy alapigazságra támaszkodhat a kisebbség: sorsával magának kell törődnie. Rodö Barna Mű s tét A papír fölé hajolva hosszan gondolkodott. Mereven maga elé nézve, szinte szuggerálta a jobbnál jobb ötletek papírra vetését. Halk szalonzene segítette a múzsa táncra perdülését. Persze nem fizetett zenészek vonós-, fúvós-, ütős-, vagy billentyűs hangszereinek hangjai árasztották el a termet - mint az ántivilágban -, hanem a rádió hullámhosszán serkentette az alkotni vágyót, aki maradandót szeretne letenni az asztalra. Nagy a nyüzsgés, mégis ügy tűnik, itt mindenki mindenkit ismer, talán törzsvendég, mivel itt is. ott is elhangzik egy-egy biztató szó. ötlet a mű még jobb elkészítésérc. Az alkotó vasszorgalommal dolgozik. asztalán sorakoznak a már elkészült lapok, szépen, pontosan, egymásra illesztve. . Amikor az utolsó vonálka is u helyére kerül, a jól végzeti munka feletti öröm szeles mosolyt csal ki az arcára. Ez a mü így pontos. így jó. Most már megpihenhet a toll is a belső zsebben. Az alkotó mindkét keze az asztalon, még a fölforrósodott tenyérnek is le kell hűlnie. S végre, ebben a pillanatban, az asztal körül állók örömére elhangzik a várva várt kinyilatkoztatás: - No. ezeket húzzák ki. ha tudják - s átadja helyét az arra várakozónak. A teremben derültség. többfelé kacaj hallatszik. Hiszen nem kétséges, a mű nagy gonddal, szakmai hozzáértéssel, s nem kis ráfordítással készült el. A tét is óriási. Fantasztikus. Szinte hihetetlen s elképzelhetetlenül nagy: több mint százötvenmillió. Turi József Csőszválasztás előtt Karakószörcsög egy gazdag sziget. Nemrégen vívta ki a városi sziget rangját. A rendszerváltozás új embereket kíván. Az uraság félti a házát, marháját, őriztetni kell. Közrend, közbiztonság a csősz feladata. A feudalizmusban elég volt az elkötelezettség, iskolák nélkül is jó csősz lehetett. Hogy nem érteti hozzá, kit érdekelt. A népet, azt az istenadta népet, akinek őrizni kellett a vagyonát, földjét, senki nem kérdezte meg. A karakószörcsögi högybirlokosság ismét csőszpályázatot írt ki. Hogy tavaly is volt egy. ez kit érdekel már? Tavaly is két jelölt volt. Egy kis csősz, meg egy nagy csősz. Gondolom, az iskolák után. A nagy csősz nyerte cl a pályázatot. Az ó feladata, hogy megszervezze a csőszhivatalt, városi ranggal. Szállingóztak is a segédcsószök, természetesen ejtőernyővel a szigetre. Honnan? Az Auroráról idelótt matrózok voltak, mentőmellény volt. tudás, tapasztalat nem. A vármegyei fócsősz azonnali eredményességet akart. Karakószörcsögi kormányzó azonban nem örült ennek. O is szolgált az Aurorán. Az új csőszjelölő bizottságba bekerülve, az egyéni érdekeit képviselte. A saját érdekeit (új rendszer - régi ember). A saját érdekeit, nem pedig a vonzáskörzet kis szigeteinek, kis kormányzóinak véleményét, biztos, ami biztos, a vonzáskörzet önkormányzatait meg sem kérdezte (régi ember - régi nóta) mi a véleményük. A mostani új választáson a vármegyei föcsósz. az előző munkahelyén lévő beosztottját favorizálja. Emlékek, az. Auróra ágyúlövésci. együtt, egymásért. Egy év után inkább legyen kis csősz. A tavaly kinevezett nagy csősz nehezen kap csőszkunyhól. azt is ideiglenesen Hogy miért? Egyszerűen, kérem. Nem hallotta az Aurora ágvu dörgéseit. nem korrupt, nem t'rakcióz.ik. meghallgatja a pártok képviselőit, reformjavaslatai vannak. Ezen a szigeten ezt még nem szabad. Itt még hajbókolni kell. bejelentkezni, meghajolni, jelenteni a kormányzónak, elfogadni az unikumot, mosolyogni, megköszönni, meginni, elmenni, elintézni, reszketni. Karakosz.örcsögön az idő megállt. Az időt őrzi az Aurora fénye. A szenátus jóllakott, jómódú, kényelemhez szokott szürkeállomány. Itt kérem új csósz kell. Aki nem ismer majd senkit, helyismerete nincs, dc szereti az unikumot. Az egy évvel ezelőtt pályázatot nyert új-régi csősszel mi lesz? Kit érdekel. Menjen 48 évesen nyugdíjba. Minek ment csősznek. Miért nem ment matróznak az Aurorára. Most nagyobb esélye lenne. Lehet, hogy nem is kell ide rendes csósz. Minek is. Alig lesz disznó, marha, baromfi, a földeken nincs semmi. Talán azt a sok munkanélkülit kell majd őrizni. Arra a vármegyei főcsőszjclöltjc is jó. (Tudják - Aurora!) Hogy most Móra Ferenc megfordult a sírjában? Nem csodálom. Elég sokat búvárkodott Kistelek határában avar sírokat keresve. Mihálvfi György — PATAKI SÁNDOR RIPORTJA " Lázár Dániel meséli: - Az erdélyrészi Székelyszáldobosról nejemmel. Annamáriával és a négy gyermekkel: Bama Dániellel, Annamáriával, Hilda Zsuzsával és Tamás Áronnal tavaly márciusban érkeztünk Balástyára. Két nap múlva munkába álltam. Később, nyírás után átvettem 769 |uhot. Az itteniek rájöhettek, hogy a munkának élek, mert rossz szóval nem illettek. Segítettek. Csak a szomszéd falka juhászával, Kaponyás Andrással nem jöttünk ki. Már tavaly, mikor behoztuk a nyári karámban nevelt 50-60 bárányt, amiket a feleségem gondozott, állandóan fenyegetve éreztük magunkat. A kutyái állandóan támadtak. Az egyik állat beteg volt. Mondtuk is: a gyerekeket megmarja, kösse le biztonságosan azt a kutyát! Üzent: amit nem kaptunk meg Romániában, megkapjuk itt! Én 27 évet dolgoztam az erdőkitermelésnél, nem vagyok puha ember. Az anyaországba a négy gyermek miatt jöttünk, ilyen egyszerű a képlet. Érezni lehetett, hogy az igyekezetünket nem nézi jó szemmel. Tudni kell, hogy ősszel a télire való takarmányt Laci bácsi, az ágazatvezető falkánként osztja el. s azzal mindenki úgy gazdálkodik, ahogy tud. Előrelátóan avagy pazarlóan. Decemberben is legeltettük a nyájat, csakhogy spóroljunk. Az asszony, a gyerekek is segítettek. Harminckét guriga takarmány (egyenként 500-600 kg) maradt tavaszira. Kaponyás tavaszira föletette a magáét. Se szó, se beszéd, elvitt egy gurigát a miénkból. Bár meg tudtunk volna egyezni... Ha bajba jut valaki, segítünk... Másnap újra jött. Mondtam: - Bandi, ami egyszer el lett osztva, azért már felelünk. A válasza: - A takarmány és a birka a téeszé, tehát közös, én ne parancsoljak neki. Húsvétkor Bama fiammal és Bogdán Szilárddal megyünk a juhokhoz vizet engedni, locsolkodásból jövet... ránkuszította a kutyákat... mi védekeztünk... fejbeütött Kaponyás András... Recsegett-ropogott a világ köröttem... többre nem emlékszem. Megjártam, mivel védtem az állataim takarmányát. Végül is ekkor csúcsosodott ki az ellentét. Kórházba vittek. Azóta se dolgozok Nagyon fáj a fejem. Minden héten visszajárunk. Az asszony gondozza a juhokat. Minden áldott nap rettegnek a kutyáktól. Egy év munkájának az eredménye, a spórolásunk ráment erre a támadásra, amit elszenvedtem. A fülemmel is baj van. Elrepedt a dobhártyám. Rettegünk. Kaponyás el akar űzni bennünket, mi csak dolgozni szeretnénk. Állandóan elárasztja vízzel a juhaklot. Két állatot is széttépetett a kutyákkal. Ember az ilyen? Kaponyás András meséli: - Engem senki sem hallgatolt meg eddig. Balástyai sárga rózsa Mertz Károly, a boldog emlékezetű piarista tanár helyettesítette a menetrendszerűen belegeskedő magvar tanárnőnket. Örökké emlékezni fogok beköszönő szavaira: „Ma Zsiga bá' gyermekkoráról mesélek. Egy elbeszélés ürügyén." Akkor, hirtelen K. Tóth Zsigmond, a falumbéli vőfélyek egyike és Bujdosó Zsigmond szomszéd jutott eszembe; a képzettársítást a keresztnév indokolta, ami rövidesen „elolvadt" Mertz tanár űr szavai hallatán. Aki, bánsági sváb származása és „tiltott" piarista létére fölelevenítette számunkra egy nyírségi református falu és szegény család mindennapjait, tudván tudva, átnyújtja a belépőt egy életmű megértéséhez. Móricz Zsigmond, aki változó történelmi korokon át ügy tudta megközelíteni erdélyi, szegedi tanyavilági avagy hortobágyi hőseit, hogy megmaradt krajcárkajtató, boldogságkereső nyírségi parasztgyermeknek, egyúttal az egyetemes magyar lélek fölkent kutatója maradt - mindazok épülésére, akik müveit forgatjak. Manapság kevesen vagyunk. Az élet viszont nincs tekintettel ezen fogyatékosságunkra - újratermeli a Móricz tollára méltó helyzeteket. Például legutóbb Balástyán, a Baskay-majorban. Ahol Kaponyás András juhász jól helybenhagyta Lázár Dániel juhászt. A Kaponyás név nyírségi, azért hangzik furán e vidéken. Lázár Dániel erdélyi. A balástyai majorban találkoztak. elmondta. A részeges Dani erőszakoskodott. Védekezni kellett... bácsi Húsvétra fogyóban volt a szénám. A takarmányos elment Laci bácsihoz. Azzal jött vissza, amíg nem hozat ki. etethetek a Dánieléből. Majd visszaadják. Dániel a csúszdát leakasztotta, kijelentvén: - Innen nem visz emberfia takarmányt! Szóváltás lett belőle. Én ennyit mondtam: - A termelésben kell megmutatni, ki mennyit ér! Nem itt! Eljöttem a kazaltól. Lázár is tudhatta, hogy a fóállattenyésztó is tud a dologról. így kezdődött. Húsvét másnapján hajtom haza a birkákat a legelőről, a hodály túlsó végébe mentem a fiast beengedni, amikor Lázár megszólított. Részeg volt. Odahívott s mondta: - Még mielőtt el nem megyek, magát nagyon megverem! Beengedtem a fiasokat. Azt gondoltam, elment. Szó se róla. Utánam szólt: - Állj már meg! Válaszolok: Dániel, menjen haza, majd józanon megbeszéljük. Mérgesen jött felém. Megmarkolta a grumáncomat. Élóször ő ütött. Lehúztam a fejem. A kutyának, a vörös Suszternak odaszólok: - Fogd meg! Belekapaszkodott a bal lábaba. Akkor ütöttem vissza. Elterült. A részeg ember. Tápászkodott fölfele... olyan mérges voltam... belérúgtam... otthagytam. A fiaim, Zsolt, a kisebbik, Bandi, a nagyobbik tereltek. A Dániel fia üvöltött: - Megölöm a Kaponyásokat! Tudni kell. hogy Lázár Dániel részegen agresszív ember, most is kierőszakolta, hogy visszaüssek. A kutyáim? Ezek hűséges állatok. A juhászembert nem bántják. Lázár nem juhász, nem is állítja, hogy az volna. Kijelentette: utálja a birkát A családdal hatodik éve dolgozunk Balástyán, negy évet lehuztunk a pusztán. második éve gondozzuk a törzsállománynak számító falkát. Furcsállom, hogy hozzá nem értő emberekre bízzák az állomány egy részét. Itt a példa: kihajtás előtt körmölni kell a birkákat. Ez alapvető szabály. Kötelesség. Kinek a tárcájából körmöltetett Lá/ár Dániel? Egy éve vannak itt. Tévét, gázpalackot, hűtőládát kaptak a léesztól. Ahelyett, hogy rászólnának: álljon le az ivással! Azelőtt is nagy szót hallott, örökké Algopyrint kért. így szakadhatott be a dobhártyája. Ha egyáltalán beszakadt. Embernek tartom, vétkes embernek, de nem juhászembernek. Akinek volt valaha kanárimadara, az nem vált kanáritenyésztóvé! Azt mondom: ittasan senkinek sincs keresnivalója a munkahelyen! Se a gyepen! Lázár Barna Dániel meséli: - Eresztettem a vizet, a Kaponyás-kutyák ugrabugráltak, mikor láttam az ütést, felkaptam a villát, de az idegességemben kiesett a kezemből, Kaponyás bicskaval a kézben támadt volna rám. ha a nagyobbik fia le nem fogja... Bogdán Szilárd meséli: - Dani bácsi bément vizet engedni. Nem volt agresszív. Kaponyás megbújt a hodály sarkában. Leütte Dani bácsit. Előbb a kutyákat reáuszította. A rőtvöröst és a l'ehért. Dani bácsi a földön, Kaponyás rugódni kezdte. Mire odaértünk, elhúzta a csíkot. Koponyás Zsolt meséli: - Minden ugy történt, ahogy apukam Az események hat résztvevője és szemtanúja közül csupán ifjabb Kaponyás Andrást, a Komárom-Esztergom megyei szakmunkástanulót nem szólaltathattam meg. Minden más vélemény utánhallás eredménye lenne. Mivel a balástyai Móra Mtsz vezetése válsággal küzd (a lemondott Egri József utódlásának kérdése magyar módra - túl lett bonyolítva...), a gazdálkodás felmérésére legjobb megoldásnak a szakírók idézését találtam. íme, miként vélekedett a DM 1988. április 13-ai számában Tóth Szeles István: ..A balástyai Móra Tsz-hen... a csúcs 1985-ben volt. ezer anyajuhhal növelték a létszámot. A hizlaláson 11.5 milliós nyereségük képződött, aztán 1986-ban a csernobili események miatt elmaradtak az exportszállítással. 980 ezer forintos eredménnyel kellett beérniük. Tavaly <tehát 1987-ben) 4,2 millió Ft haszonnal számolhattak. Az. anyajuhtartás önmagában kivétel nélkül minden évben veszteséges volt... Galliáts László ágazatvezető szerint 12-14 ezer Itízó báránnyal tudnák kibekkelni az anyajuhok veszteségét. Ehhez saját részró'l több jó juhász kellene, az eltérő színvonalú munkát a 90-től 180-ig terjedő ellesi átlag jelzi..." A közelmúlt ennél keményebb megfogalma/ásra kés/tette Majoros Tibort a Délmagyarország J99I. március 9-ei számában. Tóth Sándorral, a gazdaság főkönyvelőjével beszélget, aki a következőket mondta: ..-A növénytermesztés a legjobb évet zárta. A juhászat tette be a kaput, tavaly ötezer birkát tartottunk. A gyapjúpénz még odavan, a bárányokra sincs jó piac. A négy és fél milliós bevételnek csak a fele jött össze... " Ezek szerint a bizonytalanság tartja markában a tagságot, a dolgozókat. Fogalmazzunk céltudatosabban: a létbizonytalanság. Úgy tűnik, nem csak a vezetést, hanem a juhászatot is elérte a „leszámolás" szele. Míg ott hanyagnak tűnő mozdulattal fol lehet állni az elnöki székből, a juhász ragaszkodna a falkájához. Ha a körülmények (gazdasági, társadalmi útkeresésünk állóvizét minek is nevezzük?) nem ütnének rajta. A fejére, hogy belesántuljon. E kemény, „huszonnégy órából tizenhat a munka-világban „az indulatok méretei kozmikusak. A kutyák csaholásához szabhatók. A mozdulat ígérete munka - írtuk valamikor. A juhász úgy érzi, le kell számolnia valakivel. Mindig a hozzá legközelebbi^el, sorstársával tes/i. A munkát jelképező mozdulat könnyűszerrel ütéssé torzul. A kenyértéltés idejét éljük.