Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-05 / 79. szám

1991. április 5., péntek Hangsúly 3 A Kálvin téri református egyházközség hét évvel ezelőtt kényszerült elhagyni otthonát, a Magyar Ede tervezte Református palotát. A felújítás - ha lassan is - elkészült, és hamarosan az egyházközség is visszaköltözhet. Dr. Bartha Tibor leikésszel ebből az alkalomból beszélgettünk. majd nyitva a kaput. Igy lehetőségünk nyílik az istentiszteletek ünnepélyességének megtartására. A felújításban közreműködő, sok segítőkész ember között is meg kell említenem Eke Tamás, a Csomiép építésvezetőjének nevét, valamint Tölgyesi Béla. a vízművek igazgatója és munkatársainak különösen kiemelkedő támogatását. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az IKV tekintettel anyagi helyzetünkre hét esztendő alatt sem emelte az ideiglenes gyülekezeti hely bérleti díját. Lábodi Lászlóné, a Mérey utcai általános iskola igazgatója szívességből több éven át megengedte, hogy 118 hitoktatásra beiratkozott gyerekünkkel az iskola egyik tantermében foglalkozhassunk. - Tekinthető-e a visszaköltözés jelképes aktusnak, föltárulnak-e új perspektívák az egyházközség előtt? - Feltétlenül remélem, hogy igen! Végre méltó módon tarthatjuk meg az istenliszteleteket, amire egy pincében nem volt mód. Azután a templom más célt szolgál, mint a bibliaórák vagy a gyermekistentiszteletek megtartása. Most minden gyülekezeti eseményt a maga helyén rendezhetünk. A távolabbi jövőről szólva: idővel mi szeretnénk működtetni az egykor tulajdonunkban lévő iskolaépületben most bent „lakó" óvodát. Bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy egyházközségünk területén, a Juhász Gyula utca 7. szám alatt egy négytantermes, református egyházi iskola működött a negyvenes évek végi államosításig. Clarisseumnak hívták, nevét az alapításához segítséget nyújtó adományozó elhunyt kislányáról kapta. Még az új önkormányzat megválasztása előtt esett szó először a városházán arról, hogy a református egyházközség mire tart igényt az államosítások idején elvett javakból. Mi a Clarisseumot és a Református palotát neveztük meg. Hangsúlyozom: ez nem jelenti azt. hogy türelmetlenül követelnénk - csak fenntartjuk a jogigényünket, amelyről az elmúlt évtizedekben sem mondtunk le. Az iskolában most működő óvodát változatlan funkcióban vennénk át. de ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megkapjuk az állami óvodáknak járó támogatást. A most megszületett törvényi szabályozás szerint tíz év alatt adják vissza az egyházi javakat, évenként öl százalékot. így ez a folyamat elhúzódhat. - Emiitette, hogy igényt tartanának az egész Református palotára. Ez azt jelenti, hogy a lakások és üzletek bérleti díjai az egyházközséghez folynának be? - Még nincsenek terveink. Természetesen csak akkor vennénk át ismét az egész épületet, ha fönn is tudjuk tartani. De még egyszer mondom: s/ó sincs követelózésról - Tartalmu\abb lesz-e az egyházközség hitélete u johb körülmények között? - Természetesen, hiszen most mar tarthatunk olyan rendezvényeket - ifjúsági találkozókat, konferenciákat -, amelyek nem fértek a pincébe. De említhetem példának a református egyházban ismert „csendes nap" meditációsorozatát is. Az ökumenikus, azaz felekezetek közötti kapcsolatok működtetése is javulni fog. Május elején ökumenikus női konferenciát tanunk, ez a tiszántúli egyházkeriilei regionális eseménye lesz. Nyilas Peter Somogyi Károlyné felvételei Morzsák a Bibliából KRISZTUS FELTAMADT A HALÁLBÓL™" (I. Korinthus 15:20) Húsvét ünnepén sokszor felhangzott énekekben és prédikációkban; többen mondták és hallgatták, mint a múlt évben, mert növekedett a világ népessége és megnyíltak évtizedek óta bezárt templomok; ahogy megmondta ..ezt az evangéliumot pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek " (Máté 24:14). A tavasz ünnepet, a természet megújulását, mintegy feltámadását akarják csak ebben látni a Krisztus feltámadásának tagadói, mintha nem jelentette volna ki a Krisztust feltámasztó Isten: .Amíg csak föld lesz. nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.,, (I. Mózes 8:22) Aki a húsvét ünnepén azt az Istent tisztelte, akiről így ír a zsoltár-költő: „Fiivet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, liogv kenyeret termeljen a földből" (Zsoltárok kve 104:14) - még többet is meríthetne a húsvét öröméből A XIII. század eleje óta énekeljük az éneket Krisztus feltámadott, kit halál elragadott' Örvendezzünk, vigadjunk. Krisztus lett a vigaszunk. Alleluja.' Találkoztam olyan mélyen gondolkodó emberrel, aki azért értékelte többre a keresztyén vallást a többinél, mert nem csak a haláláról van szó alapítójának, hanem a feltámadásban eszméje újulását. továbbhatását értelmezte De ez a külső szemlélő cs értékelő sem tudott örülni a Krisztus feltámadásának Jézus kortársaitól a mai emberekig sokan azért nem hiszik Jézus feltámadását, mert nem tudják elképzelni. Szeretnének kívülről látni Isten nagyságos dolgaiba. A hit belülről látást, belső meggyőződést jelent. A szombatot követő napon kora reggel kimentek az asszonyok Jézus sírjához, hogy gyászolják, de üresen találták a sírt és angyal, az örökkévalóság küldötte szólította meg őket: „Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta... és menjetek, gyorsan mondjátok meg tanítványainak, liogv feltámadt a halálból és előttetek megv Galileába: olt meglátjátok őt.1" (Máté cv 28: í-10). A húsvéli hit tehát többrétű feladat: I. hinni azt. amit mondott: „én élek. és ti is élni fogtok" (János 14:19). 2. menni és mondani, hogy előttetek megy (Galileába a tanítványok szülőföldjére és életük területére) otthonaitokba, munkahelyetekre, ahol gondjaitokat, bajaitokat élitek. Nem egy régen élt nagy tanító szellemi hagyatékát akarjuk beplántálni az utókorba, hanem a mindig élő Krisztus után menni! Ne az érzéseinkre hagyjuk magunkat és ne a távoli múlt emlékeit ápoljuk és tiszteljük Higgyük, hogy azért van előttünk, mert ezt üzente, még ha nem is érezzük hangulatunkban Ne a mögöttünk levő feltámadását akarjuk valahogy megérteni, hanem az előttünk járó Feltámadott erejére, bölcsességére, mennyen és földön mindenek fölölti hatalmára bízzuk magunkat, de „ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halálbál..." (I Korinthus 15:19-20). Azért lehet húsvéti örömünk minden napon, mert „cn ismerem őket. ők pedig köveinek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek cl soha. mert senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből". (János 10.27-28). Papp László református lelkész Egérfogó A minap fölhívott egyik ismerősöm, s indulatait nem fékezve közölte, hogy most már aztán elég. Honnan vesszük mi a bátorságot, hogy a hús, a tej, a cipőkrém, a mosószer és a villamosjegy után a Délmagyarország árát is fölemeljük. Indulata némileg érthető, s valószínűleg mi vagyunk a hibásak, hogy nem készítettük fel kellő alapossággal olvasóinkat az áremelésre. Szinte közhelyszámba mehetnek érveléseink: emelkednek a papírárak; mi sem vonhatjuk ki magunkat az inflációs tendenciák alól; a sajtóprivatizáció jelentős, jórészt rejtett terheket ró az újonnan alakult kft-kre, és sorolhatnám. De eszembe jutnak Lengyel András irodalomtörténész sajtóhistóriai dolgozatai, melyekből egyértelműen kiderül, hogy a tömegek tájékoztatásának hullámverése mindig összefüggött a társadalmi-politikai földmozgásokkal. Márpedig a történelemből kihajolni veszélyes, mondhatnánk, s igazolja e föltevést az elmúlt száz esztendő. Nemrégiben Kristó Gyula történész, a Szeged monográfia sorozatszerkesztője említette a nyomdába került harmadik kötet kapcsán, hogy a múlt század második felében robbanásszerűen szaporodtak a forrásanyagok - éppen a városi újságok elterjedésével. A nagy árvíz utáni idők a modern szegedi újságírás megszületésének és megerősödésének évtizedei voltak. A víz előtt itt lényegében egy patriarhális kényelmességú. lassú ritmusú, inkább csak az eszmehirdető politikára, valamint az irodalmias igényű s jellegű kisprózára alapozott zsumalizmus létezett, mely az eleven, gyors hírszolgálatot nemigen tartotta feladatának. A rekonstrukció nyomán felélénkülő város modernizálódó, polgárosodó élete azonban mindinkább megkívánta a gyors és pontos híreket, a sokoldalú, gazdag, a helyi viszonyoka! részleteiben is tükröző információkat. A szegedi sajtó jellegének megváltozása, korszerűsödése, s így elevenebbé, élénkebbé válása egy hosszas és egyáltalán egyenesvonalú fejlődés eredménye lett írja egyik dolgozatában Lengyel András. E folyamatnak kiemelkedő pontja lett 1910 májusában a Délmagyarország megszületése, amely - bár alkalmazkodva, tehát hol arcvonalban, hol lövészárkokban - következetesen és egyértelműen a város érdekeit szolgáló progresszív újság maradi közel nyolcvanegy éves története folyamán. Talán legjelentősebb változását eddig a negyvenes évek végén élte meg - amikoris éppen történelmi küldetéseinek elismeréseként megmaradt, s negyven cven át szolgált az ország egyetlen városi újságaként. Ám akkora változást, mint amilyet napjainkban él ál. soha nem lapasztalt sem szerkesztő, sem újságíró, sem olvasó. A sajtóprivatizáció nyomán a Délmagyarors/ág saját kezébe vehette sorsának kormányrúdját. Úgy igyekszik a város lakosságának szolgáltató lapja, híradó társa és véleményformáló fóruma lenni, hogy nem hajtja be derekát pártérdekeknek, nem szolgálólánya az önkormányzatnak, nem kiszolgálója vélt vagy valós lakossági érdekeknek. Ezt persze tanulni kell. s a tanulópénz néha megvámolja pénztárcánkat csakúgy, mint erkölcsi tartásunkat. Megújulunk eszközeinkben, technikánkban is. Az egyik legkorszerűbb újságkészítő rendszer, a Macintosh birtokában immár néhány napja saját magunk állítjuk elő a lapot - kivéve a nyomás műveletét. A rendszer - ebből következően - még befejezetlen, hisz éppen az utolsó fázis sok bizonytalanságot rejtő technológiai folyamata múlik a Szegedi Nyomda munkatársainak, szakembereinek felkészültségén, gondosságán, jóindulatán. A történelem kesztyűt dobott a sajtónak is. Ezt a kesztyűt felvenni szakmai és erkölcsi kötelességünk. Magas szinten élni az új lehetőségekkel viszont csak az olvasó egyetértésével és bizalmával lehel. Aki nem sajnálja a megemelt árat, aki megvásárolja és olvassa a lapot, az naponta mellettünk voksol. Kös/önel érte. JELKÉPES AKTUS Vissza a Református palotába! - Meddig lesz még a hétköznapi istentiszteleti alkalmak színhelye a Mérey utcai pince, amelyet átmenetileg használnak? - A kulcsokat már megkaptuk az IKV-tól. de apróbb pótlások még hátra vannak. Reménységünk szerint legkésőbb egy hónap múlva bent leszünk. Á Református palota Tisza Lajos körúti részének első emeletén nyolc szolgálati lakást kapunk vissza. A földszinten újra élni fog a száz személyes nagy gyülekezeti terem, és egy kisebb tanácsterem. Ezek a helyiségek az épület belső traktusában vannak, védettek az utcai forgalom zajától. A középső udvaron csak az egyházközségbe vezet út. hivatali órákban tartjuk