Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

Tavasz van gyönyörű!" A: alföldi ember he^e'" ' völgyet ugyan csak képzeletben járhat, a természet ébredését azért meglesheti máshol is: városkörnyéki erdőkben, élő és vadvizeink partján. Mozgalmas mostanság az élet a Tisza mentén, a Fehér-tón. de a Szeged környéki apró szikes tavakon is. Azt ajánljuk: hétvégén ki-ki pattanjon kerékpárra, szálljon vonatra, vagy üljön autóba, hogy szép tájra lelvén, kiadós séta közben elfelejtse a hétköznapok minden gondját-baját. S a víz szerelmeseinek végre tiszai kirándulást is kínálhatunk a Tihany motoroshajó jóvoltából. TISZAMENTI HANGULAT Hajóval - Csongrádig Se motorcsonak. se kajak nem kell immáron ahhoz, hogy bárki kirándulásra induljon a Tiszán. Rövidesen minden vasárnap menetrend szerint közlekedik ugyanis a Tihany motoros hajó Szeged és Csongrád között. Kellemes hétvégi programot kínál ez a hajóút, amit érdemes lesz kipróbálni. Szokásos útikalauzunkkal ezúttal erre a lehetőségre szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni. A hajó a Hungária Szálloda előtti rakpartról indul és utasaival hamarosan a Maros-torokhoz érkezik. Az összeszögel lésnél kőből épített osztómű késlelteti köriilheliil 270 méter hosszan a gyors folyású Maros és a lassú Tisza vizének elegyedését. Szembetűnő: mennyivel sötétebb színű a Maros vize, a „szőke" Tiszáénál. A Maros hirtelen meglassulása miatt itt fokozottabb a zátonyképződés, ezért ezen a szakaszon rendszeresen dolgoznak a kotróhajók. A kis vízibuszból ezután a tápéi kompot és egy magas löszfalat figyelhetnek meg a kirándulók. Hajdan ladikokkal jártak itt át az emberek a Tápai rétre, hogy földjeiket megművelhessék. A régi időkben egy pontonhíd is szolgálta az ' átkelést ezen a helyen. A kompot elhagyva az algyői hidak tűnnek fel, majd egy kőépítmény, a régi szegedi rakodó vasszerkezete látható. • Ezután a Lúdvári szivattyútelep mellett úszik el a hajó. Ez a szivattyú emeli ki a Tisza vizét és továbbítja az Algyői főcsatornába. A Fehér-tói halgazdaságot látja el a folyó friss vízzel, illetve a csapadékos esztendőkben a Fehér-tavat duzzasztó fölös víz egy része érkezik itt a Tiszába. Érdemes tudni, hogy mintegy .öt kilométerre a szivattyúteleptől található az ország egyik legszebb természetvédelmi területe, a Sas-ér. Szigorúan védett terület, állatvilágát csak a töltésről figyelhetik az érdeklődők. Hajdan réti sas is fészkelt itt: róla kapta a terület a nevét. A táj régmúlt Tisza-menti hangulatot kelt a szemlélőben, az öreg fűz, nyár ligeterdőket a magányos fűzekkel megtűzdelt ecsetpázsitos mocsárrétek teszik változatossá. A Sas-ér madárfajai közül legjelentősebbek a kiskócsag és az üstökös gém. Talán kevesen tudják, hogy Homoki Nagy István Vadvízország című híres természetfilmjének ártéri erdőket bemutató részletei ezen a Tiszához közeli vidéken készültek. Máriély felé közeledve, a településtől délre körülbelül három kilométerre található a megragadó látványt nyújtó Körtvflyesi holtág és a Ixtbodárnak nevezett természetvédelmi terület. A Tisza itteni ányási holtága ugyancsak festőien szép. Az ányási homokpad egyébként a szegedi motorcsónakosok kedvenc pihenőhelye. A nemzetközi Tisza-túra résztvevői is mindig tábort vernek itt. A falu a zalavári bencés apátság halászóhelye volt hajdanán. Ma pedig a víz, a levegő, a napsütés, az erdők és tisztások kedvelőinek, valamint a horgászoknak a nyaralótelepe. Jurtaszerű kempingje sok látogatót vonz nyaranta. Különlegesen magas a partfal Mindszentnél. A település a folyó bal partján fekszik, barokk stílusú műemlék temploma 1800-ban épült. Homokos partú strandja kellemes pihenést kínál. Szép, különleges fákban gyönyörködhetnek azok, akik úticélként a hullámtéri erdőket választják. A hajó végállomása Csongrád, amely a Tisza és Körös összefolyásánál épült. A Széchenyi úti általános iskola alagsorában páratlan értékű néprajzi gyűjteményt tekinthetnek meg a kirándulók, és egyebek mellett az Alföld egyetlen lelepülésméretű népi műcmlékegyüttesét, úgymond „élő" halászskanzenjét kereshetik fel. (Nagy László felvétele) G. E. VADVIZEKEN: Billegető cankő, nyílfarkú réce, fattyúszerkő Hogy mit is nevezhetünk manapság vadvíznek, azon sokat lehetne vitatkozni. Amikor Homoki-Nagy István az ötvenes évek elején a Vadvízország-ot forgatta a Fehér-tón, talán akkor még sokfelé voltak vadvizek, hiszen a Fehér-tó is az volt eredetileg. Óriási kiterjedésű vadvíz, amely nyárra kiszáradt, és szikes pusztává vált. Halastó korában azonban már elvándoroltak innen a vadvizek madarai. Kisebb-nagyobb szikes mélyedéseket találtak a Dél-Alföldön, ahol vonulás közben megpihenhetnek, az ittmaradók pedig költhetnek is. Nevezzük hát ezeket a szikes tavakat vadvizeknek, bár az igazi havas tél után. esős tavaszokon, a természetes, füves laposokban megmaradó talajvíz-foltokat is nevezhetjük így. Az utóbbi száraz esztendőkben felszántott mélyedésekben azonban csak a belvíz gyülemlik föl. Szerencsére mély fekvésű megyénkben van ntég elég kis szikes tó, ahol kisebb-nagyobb számban megfigyelhetjük eredeti környezetükben a Fehér-tó madarait. Ilyen vadvizekre invitálom az olvasót egy kis vízimadárlesre. Szegedhez legközelebb a dorozsmai Nagyszéksós volna, ha lenne rajta víz. A Sándorfalva melletti Székalj vagy a sándorfalvi rét is éppenhogy csak nedves mostanában, de azért megfigyelhetjük itt a jajongó bíbiceket, a nagy godát, a most éppen fészket építő piroslábú cankókat, s féltett ritkaságunkat, a széki lilét is. Északabbra, a műúttól távolabb találjuk a Makra-széket. A kis kerek tómedret egy csatorna szeli ketté, de esős tavaszokon még ez sem tudja megakadályozni, hogy ne legyen rajta némi víz. így aztán megcsodálhatjuk a sokféle átvonuló vízimadarat. A dankasirályok mellett áprilisban megjelennek itt a fekete sapkás kis sirályok, a fekete-fehér gulipán kisebb csapatokban táplálkozik, az alig húszcentis vízben jobbra-balra kaszálva csőrével. A pajzsos cankók néha százas csapatokban a szélvizeken tartózkodnak, s a nedves fűben gyűjtenek táplálékot. így erőt a további útra. észak felé. Itt ugyanúgy, mint a Balástya melletti Bizó-széken, a Kistelek melletti Miiller-széken és a Bíbic-tavon, vagy a pusztaszeri védett Büdösszéken megfigyelhetjük az összes hazánkon átvonuló vízimadarat: a réce- és lúdalakúakat, a parti madarakat és a sirályféléket. A récék közül természetesen leggyakoribb a tőkés réce, aztán a kisebb testű böjti és csörgő réce, a barátréce, s rendszerint párokban úszkálnak a ritkább és elegáns tollazatú kanalas récék, a nyílfarkú récék is. A tőlünk északabbra költő fütyülő récék sárga fejtetőjükről ismerhetők fel, no meg jellegzetes hangjukról. A vadludak, a nagy lilikek, vetési ludak nagy része már elvonult, s itt maradt az egyedül nálunk költő nyári lúd, vagy más néven szürke lúd. A parti madarak közül néhányat már megismertünk, de például a cankó-félékből sok faj van, csak győzzük felismerni őket. Tyü-tyü hangjáról és sötét színéről ismerhetjük fel a kormos cankókat. A nagyobb testű, hátán fehér szürke cankók egyesével, vagy néhány példányból álló csapatokban járnak. A csatornák partján bukkan fel a billegető cankó, erdei cankó. s a godák, apró partfutók, pajzsos cankók nagyobb, a vizek felett csapongva szálló csapatai mindig csodálkozásra késztetik a madármegfigyelőt. Április végén jelennek meg az elegáns szerkők, előbb a kormos szerkő és a fattyúszerkő, majd a ritka fehérszárnyú szerkő is. A küszvágó csérek már korábban megjöttek, és a Korom-szigeten próbálkoznak költéssel a lármás több ezernyi dankasirály mellett, de ha szerencsénk van, itt vagy vonulás közben a szikeseken megpillanthatjuk a ritka szerecsen sirályt is. A Skandinávia felé tartó lócsérekből is legfeljebb ha 8-10 példányt láthatunk. Április tehát az igazi madárvonulás ideje. Kanyarítsunk nyakunkba egy távcsövet, madárhatározónak kitűnően megfelel az Európa madarai, s ha nem is gépkocsival, de akár busszal, vagy vonattal felkereshetjük ezeket a kis szikeseinket, melyek a Dél-Alföld legjellegzetesebb élőhelyei, utolsó menedékei az éltető vizet szerető madársokaságnak, éppen ezért vigyáznunk kell rájuk, hogy feltehetőleg természetszerető utódaink is láthassák a vadvizek madarait. (A fényképet Somogyi Károlyné készítette.) MOLNÁR GYULA 1991. április 20., szombat Állatorvosok, állattartók, figyelem! ^ * ^ a MEDINVET patika Állattenyésztési és állatgyógyászati eszközök, valamint bel- és külföldi állatgyógyszerek, takarmánykiegészítók széles választékával várjuk Önöket. A patika mellett a kisállatok számára (cicák, kutyák, kanárik stb.) rendelői is működik. Cím: Szeged, Csongrádi sgt. 14b. Berlini krt. felőli bejárattal. Telefon: 6M4-910. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8.40-től 17 óráig. Rendelési idő: hétfő, szerda, pentek 10-től 12 óráig és délután 14-től 17 óráig. Nomád tábor - természetkedvelőknek Hogy mi kell a nomád élethez? Sátor, hálózsák, gumicsizma, szúnyogriasztó, távcső, jegyzetfüzet. S még sok más apróság, a táborozás kellékei. Hogy mekkora „buli" a nomád sátoro zás a városi gyerekek számára, csak az tudja, aki több napot töltött velük együtt a természetben. Ha netán volt a közelben faház vagy kollégium, a többség mégis a sátort választotta, még ha a vihar után be is ázik egy kicsit, hiszen az ilyen élet mégiscsak romantikusabb. A természetszeretetre nevelés, a növények és állatok felismerése a célja annak a tábornak, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja szervez immár nyolcadik éve a megyében, mindig más helyszínen. Jönnek is az országból mindenünnen, kilencévestől az aggastyánig több százan. Merthogy először még csak száz fővel kezdték, most meg már háromszáznál le kell állítani a jelentkezéseket, hiszen ekkora létszámmal már igen nehéz áttekinthető tábort csinálni. Még dr. Legány Andrástól, a nyíregyházi Pedagógiai Főiskola tanárától származott az ötlet az úgynevezett TOT-táborok létrehozása. A Természetvédelmi és Ornitológiai Tábor eredeti rendszere bevált, s Csongrád megye másodikként csatlakozott a kezdeményezőkhöz. Jelenleg az országban négy helyen rendeznek rendszeresen ilyen programokat. A zömmel általános iskolás táborlakók délelőttönként kis csoportokban - a modem francia pedagógiát követve - főiskolai, egyetemi hallgatók, szakavatott felnőttek vezetésével járják a területet, s ismerkednek a tájjal, az élővilággal - forgószínpadszerűen. Egy-egy csoportot mindennap más vezető visz ki, más és más jellegű területre. így a gyerekek mindenkitől megtanulják azt, amihez az illető legjobban ért, egyiktől a növényeket, másiktól a rovarokat, vagy éppen a madarakat, hiszen, mint tudjuk, polihisztor manapság már senki sem lehet. Délutánonként aztán fajfelismeró vetélkedők zajlanak, diaképekről kell kitalálni, mit is látnak. Ilyenkor derül ki, hogy a gyerekek között igazi kis professzorok vannak, akik „mindent" tudnak egyegy növényről vagy állatról, s azt büszkén el is mondják ott melegében. S ez a legnagyobb oktató erő! Magyarázhat a legjobb pedagógus óraszámra, mégis a gyerekek azt jegyzik meg legjobban, amit a hasonló korú pajtásuktól hallanak. Alkalom ez arra is. hogy barátságok szövődjenek a természetszerető táborlakók között. Sokan vannak, akik évről évre visszalátogatnak ide, mert a megye újabb arcát, tájait ismerhetik meg. A Tisza és a Maros árterét, a homokerdőket, a gátéri Fehér-tavat, a rúzsai erdőt. Az idén az ásotthalmi Erdészeti Szakiskola parkja ad otthont a tábornak, június 30-a és július 14-e között, hála az iskola természetbarát igazgatójának. (Érdeklődni lehet az 55-804-es telefonon.) Május 15-éig ki-ki eldöntheti, családostól részt akar-e venni a táborozás örömeiből, vagy gyermekének akar így maradandó élményt szerezni és megszerettetni vele »természetet.