Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1991. április 2., kedd A helyzet 3 BELVÁROS 2. Leállított felújítások „Romloll tortaházak" - ez volt az első rész címe. Nincs értelme épületekenként elsorolni, mely házak kerültek a legrosszabb állapotba. Akinek van Belvárosban lakó ismerőse, az tudja, milyenek is az irigyelt helyen álló épületek belülről. (A legjobban persze az tudja, aki ott lakik.) Azt pedig mindenki láthatja, hogy a Belvároshoz, és saját .jobb napjaikhoz" mennyire méltatlan állapotot kell e házaknak elszenvedniük. „Miért hagyta ezt az IKV, hiszen most nem kellene pénzhiányra hivatkozni, ha annak idején elvégzik a szükséges munkákat!" - mondják sokan. Valóban: miért és hogyan történhetett az, hogy a város vagyonának sokmilliós részét jelentő bérházakat tönkretehette az idő? A lehetséges magyarázat természetesen a pénz körül forog. Elvben a házak bérleti díjaiból kellett yolna fedezni a felújtásokat is. A rendszerből azonban hiányzott az igazi tulajdonos, aki a bevételeket a szükséges helyre forgatta volna vissza. Az ötveneshatvanas években igencsak alacsony lakbéreket kért a „tulajdonos" állam. Akkoriban egy szoba-konyhás lakásért 19 forint 20fillért kellett fizetni havonta... A kétségbeejtően leromlott állapotú belvárosi házakról szóló írásunk első része után most megpróbáljuk kideríteni, melyek voltak az ide vezető folyamat mozgatói. Csakhogy még a kis lakbérek egy részét is elvonta ugyanaz az állam. A mesterségesen alacsonyan tartott lakbéreket csak 1971-ben emelték föl jelentősebben, ezt követte a '83-as emelés (meg a többi). Ugyancsak a tulajdonosi szemlélet hiányára vezethető vissza, hogy elmaradtak a felújításokra szánt állami támogatások. Egészen 1975-ig volt jellemző ez az állapot, akkor (1980-ig) a lakbéreket is uthagyiák. Az 1986-ban kezdődő hetedik ötéves terv végére újra kezdődtek az elvonások. A; IKV azért elköltötte a „föntről " kapott pénzt - csak éppen nem volt érdekelt abban, hogy mindig a leggazdaságosabb megoldást válassza. A megtakarítás „rossz pontnak" számítolt. Most a felújítandó házak puszta teneztetése is milliókba kerülne. Pedig az idő sürget: ha azonnal megkezdődhetne a tervezőmunka, az építési engedélyeket legkorábban akkor is csak jövőre adhatnák ki. Csak a nagyságrendek érzékeltetésére: az Oskola utca 23-as számú ház felújítása 25 millió forintba kerül! A házban öl lakás és egy üzlethelyiség között oszlik meg ez a költség, lakásonként tehát 4-5 millió forint jön ki. A lemaradás tetemes. Ehhez képest az IKV-nak 60 millió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy ne kényszerüljön a folyamatban lévő felújítások leállítására. Az évenként szükséges 700 lakásfelújítás helyett idén még így is csak 245 lakásra futja - ha futja... És ez csak a már megkezdett felújításokra vonatkozik. új épületen nem kezdenek dolgozni az idén. sőt, az is lehet, hogy öt házon le kell állítani a munkái. A költségek rendkívül magasak. Egy födémcserénél például nem biztos, hogy a födém az eredeti állapot szerint állítható vissza. Ennek oka az, hogy a ház felépítése óta sok műszaki előírás megváltozott. Az pedig, hogy a városnak lesz-e honnan kihasítani azt a bizonyos 60 milliót, erősen kétséges. Ny. P. Vízmérték A tájékozódásban léteznek alapfogalmak, ilyen például a vízszintes és a függőleges. Mivel ezek objektív dolgok, a szemménékre. józansági fokra, találomra nem szabad rábízni őket. Ha az ember járdát készít, falat rak, szennyvízcsatornát szintez, hamar szembesül a saját fogyatékosságaival. A falra folyik az esővíz, a fal kibukik, s a lehúzott WC „visszaböfög". Jobb az ilyesmit megelőzni s venni egy vízménéket. Az üzletben pár száz forinttól néhány ezerig terjedhet a skála méret és márka szerint. Tekintve, hogy mindegyik „csak" vízmérték, hát az amatőr a legolcsóbbat választja. Idáig tiszta sor, csak ne vágódna az eszébe, hogy az üzletben látott árcédulákon szereplő összegek feléért-harmadáért a Cserepesen már látott szemrevaló műszereket. Kiballag s megveszi ott; bagóén. Még büszke is magára, hogy kezdi kitanulni a piacgazdaságot. Vakon bízik, hisz e segédeszköz örök törvényen működik, a benne lévő folyadék és buborék tudja a dolgát. Beszintezi a csatornát s ellenőrzésképp beleönt egy kupa vizet, amely szemtelen módon nem lefelé, hanem fölfelé folyik. Ezt még a rendszerváltással sem tudja megmagyarázni magának, kételkedni kezd. Kér kölcsön a szomszédjától egy másik vízmértéket. Az mást mutat ugyan, de a vele átállított csatorna is. tovább makacskodik. Irány a másik szomszéd, az övé ellenkező irányban téved, hisz létezhetetlen, hogy a minimális lejtés érdekében kutat kelljen ásni a cső másik végén. Pillanatnyi fejvakarás után a kupaktanács verbuválódik: kiderül, még az én műszerem a legjobb, hisz két csavarral állítható. Ki a fene gondolta, hogy még a vízmértéket is utólag kell beállítani? Rendben, ha ez a kor követelménye, hát legyen. Egy a bökkenő, hogy mihez. Az ember régi mesterek művén végez empirikus tapasztalatszerzést, falakat, küszöböket, padlót ellenőriz, s csodák csodája azok egyformán lejtenek. Elgondolkodom, vajon ők honnan vették a vízmértéküket? Netán ók is régi mesterek művein állították be. Kétlem, akkoriban ilyesmi nem történhetett meg. Különben kétségbe vonnám, hogy létezik a vízszintes és függőleges fogalma. T. Sz. I. KERESKEDOBÁNAT Bögrecsárda és versenysemlegesség Az elmúlt néhány évben húzóágazatnak számított a kereskedelem a Dél-Alföldón, egyes területei inflációs rátát is meghaladó forgalomnövekedést produkáltak, az átlagkeresetek a többi ágazatnál erőteljesebben növekedtek. Az ív azonban megtörni látszik, általanos a keresletcsökkenés, megszűnt az élelmiszer-forgalmazáshoz kapcsolódó adókedvezmény. „Miközben a szervezett kereskedelem visszavonhatatlanul elindul a lejtőn, az engedély nélküli szektor virágzik. " Körülbelül ebben a megállapításban összegezhető az a nemrégiben lezajlott kerekasztalbeszélgetés. amelyen a szakma vezető cégeinek - többnyire első emberei próbálták összefoglalni. mi minden bántja mostanában a kereskedőket. A résztvevők névsora tiszteletet parancsoló: a házigazda Hotya Líviusz, a Kisosz titkára. Martonosi István, Kelemen János, a Dél-Tisza Menti ÁFÉSZ elnöke, Bakai István, a Maros Menti ÁFÉSZ. Bánáti Antal, a Centrum Áruház igazgatója. Kristó Imre. az Élikertől és még sokan mások. Az elhangzottakat talán nem is feltétlen szükséges nevekhez, vállalatokhoz kötni, a tanulságok fontosabbak. Él a kereskedelmi törvény, a jogszabályok azonban nem tanhalók be. A hivatalosan is bejegyzett vállalatok ellenőrizhetők. tőlük minden megkövetelhető. a láthatatlan szektor egyelőre megfoghatatlan. Az egyik adózik, a másik nem. pedig a teljeskörűség az általános adóterhelést is csökkenthetné. ..Ne bántsuk az engedély nélküli árusokat, náluk minden olcsóbb, mint az áruházakban." Ez. mint tény, természetesen igaz, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a látható szektor is produkálna olcsóbb terméket - a nagyobb tömegű beszerzés miatt talán még olcsóbbat is - ha adó. járulék és egyéb fizetési kötelezetsége az engedély nélküli kereskedelmen behajtható szintre süllyedne. Amilyen messze van ez az aga/al az adöegyenlőségtől. olyan távoli a valódi versens • semlegesség is. Palackozott italok boltja: vág valaki egy ajtót a ház falába, masnap árul. harmadnap tisztelet a kivételnek - megjelenik a féldeci cs a hosszúlépés is. Ha A banánárus Csak így hívták egymás közölt a kereskedők a Belvárosban hetekig működő zugárust, s nemigen tudtak mit kezdeni vele, hiába ismerték a nevét. Több lerakattal is dolgozott a nagyobb áruházak körül, s ha mégis sikerült elzavarni valamelyik alkalmazottját, az rövidesen máshol ütötte fel a sátorfáját. Pontosabban, a konyhai mérlegét, mert arról árusított. \ boltosokat megdádázza valaki, ha olyan kilós súlyt használnak, amelyet nem hitelesítenek rendszeresen ... a konyhamérleg, úgy látszik, mehet. Ha 80-90 dekát mér egy kiló helyett, nem adózik, nem fizet tb-járulékot, közterület-foglalási engedélyt, tényleg olcsóbban árulhat, a gyermekes anyák nagy-nagy örömére. A sors fintora az. ha a becsapott vevó megkeresi a banánárus mögött „magasodó" áruház igazgatóját és nála - végül is a Centrum, a Nagy stb. áruház előtt vásárolt - reklamál a súlycsonkításért. Kíváncsi lennék, hányig számolt magában a válasz előtt a direktor úr, milyen árnyalatot vett fel az ábrázata. Hogy mindeközben szeretettel gondolt a rendőrségre, az önkormányzatra, a kereskedelmi, közterület- és egyéb felügyeletekre. valamint az összes létező hatóságra..., talán érthető is. Később, amikor arra kényszerül, hogy háromszáz dolgozójából ötvenet az utcára tegyen - éppen a csökkenő forgalom miatt egyszerre mindenki elkezd ..csúnya igazgató urazni". K. A. hivatalosan épít vendéglátót az áfész, annyi lik. luk. fekete és zöld mosogató. Telesleges - különben sosem használt - ajtó és nyílászáró szükségeltetik.... a végén megbánják, hogy belevágtak. Egy italbolthoz éppen 12 darab kis helyiséget kell építeni. A szakemberek szerint valamikor a „se tanács, se önkormányzat" átmeneti - meglehetősen sokáig húzódó - időszakában szaladt el a ló. A kereskedelmi vagy a közterület-felügyeleten pedig nem dolgoznak sokkal kevesebben, mint békeidőben. Az egyik áruház vezetője, megelégelve a zugárusokat, holmi ellenőrzéssel próbálta meg riogatni azokat. Az illetékes hatóság ki is szállt, de a könnyebb ellenállás irányába haladt és inkább az áruházi büfében talált 10 szalámis szendvicset, amelyek körül nem voltak teljesen rendben a papírok. kuvács András A meghizlalt felesleg Csodálom társadalmunk érettségét. s csodálkozom rajta, hogy ennyire vissza lehet élni vele. Meggyőződésem, a taxisblokád sem azért vált tömegméretűvé, hogy az emberek ne látták volna be, újabb terheket kell vállalniuk. Ez elől nincs menekvés, esetleg más súlyelosztásban, de a teher marad, nem válik köddé. A döntéshozók pökhendi magabiztosságba ágyazott kapkodó, s a következményeket elbagatellizáló intézkedései akkor a legboss/antóbbak. ha átlátszó, kapásból cáfolható érvekkel t annak körülbástyázva. Az meg egyenesen vérlázító, hogy a még igazaból ki sem épült piacgazdaságra bíznak olyan dolgokat, amik maguktól úgysem oldódhatnak meg. Itt van ez a disznó-ügy. ami az ígéretek szerint hamarosan megoldódik. A disznós gazda nem vonja kétségbe, összeomló exportpiacaink miatt vissza kell fogni a termelést, s ha netán megint lesz vevő. akkor újra rákapcsolhat. Korábban 300 ezer. manapság 200 ezer túltartott, eladhatatlan sertésről esik szó. A feldolgozók támogatásokért pályázhatnak a felesleg mértékéig. Miért nem lehetett ezt fél évvel ezelőtt megcsinálni? Az éves termelés öt százalékáért érdemes az egész ágazatot szétzilálni? Még ha bagóért, bizonytalan fizetési feltételekkel ..ajándékoztuk" volna el. s mondjuk vesztettünk volna rajta I milliárdot, akkor is jobban jártunk volna, mint így. Igaz. most a költségvetés kevesebbel is megússza, hisz a nyomás alá került belső piacon csökkentek az árak. s a termelő minden sertéséért önköltség alatti összeget kap. A darabonkénti ötszázezer forint az ó vesztesége. Még annyi anyakocát sem mer megtermékenyíttetni, amire vélhetően mégiscsak szükség lesz a belső ellátáshoz. Kevesen vannak. akik a bizonytalanra akarnak, s tudnak befektetni. Elképzelhető, hogy ezen bátrak megnyerhetik majd a réven, amit most a vámon elvesztettek. Akik anyagilag nem bírnak kitartani addig, törülhetik szemüket, szájukat. A normális az lett volna, ha a termelők önhibáján kívül felgyülemlett feleslegét azonnal, veszteségek árán is központi segítséggel levezetik. Erről a tiszta lapról indulhatott volna af költségeket elismerő védőárral, a piaci igényekkel alátámasztott termelői-feldolgozói szerződések megkötése. Aki e figyelmeztető jelek után is mert volna szerződés nélkül hizlalni, azt a saját kockázatára tette volna. Ezt a lehetőséget lekéstük, elkerülhetetlenné vált a senki számára sem jó termelési hullámvölgy, amit nagy valószínűséggel mi. fogyasztók fogunk az esetleg elszabaduló árakban megfizetni. Ki tudja, mikorra tolódott el az a bizonyos tiszta lap időszaka. Kötve hiszem, hogy mindezért a disznók a felelősek. T. Sz. I. Lesz-e nálunk fekete eső? Becslések szerint az irakiak által felgyújtott olajkutakban naponta mintegy milliónyi hordó nyersolaj ég cl Kuvaitban. Egy hordó elégésekor annyi hőenergia szabadul fel. ami egyenértékű egy városi autóbusz 28 órás szakadatlan üzemeltetésével. Hírek szerint 570 olajkút ég Kuvaitban, az égéskor keletkező hő egy-kétezer hektárnyi, aránylag kis területen koncentrálódik. Ez háromféle szennyeződést eredményezI Hószennyeződést. vagyis az adott területre jutó napsugárzás melegének többszörösével melegíti a talajt és a levegőt. Emiatt a forró levegő nagy sebességgel emelkedik a magasba, heves légmozgásokat idézve elő a környezetben. 2. Az égéskor jelentós mennyiségű gáz képződik a levegőben: szén-dioxid, szén-monoxid. kén-dioxid, amelyek szétterülve növelik a légkör üvegházhatását. illetve savas csők képződését. 3. A heves légmozgások által felkavart por. homok, korom és füst is magasba emelkedik, eltakarvj az eget. elsötétítve a Napot Égő kuvaiti olajkutak A Kuvaitban égő olajkutak hője mintegy másfélszer több. mint Magyarország energiafogyasztása, de 137-szer kevesebb, mint a világ energiafelhasználása. Hazánk tehát jól „megélhetne" abból az energiából, amit esztelenül elpazarolnak az iraki gyújtogatok. A világ összességét tekintve azonban ez a mennyiség csak töredéke az emberiség energiaszükségleteinek A másik kérdés, amit sokan föltesznek: mennyire befolyásolja a légkör széndioxid-tartalmát, és ezen keresztül az éghajlat melegítését szolgáló üvegházhatást a Kuvaitban elégő rengeteg olaj. Az emberiség az egész Földön havonta 500 millió tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe szén. olaj. gáz és fa elégetésével. A Kuvaitban égő olaj talán 3-4 millió tonna üvegházhatású gázt juttat egy hónap alatt a levegőbe, vagyis egy százaléknál kisebb értékkel emeli az egyébként is meglévő széndioxid-kibocsátást Számunkra legizgalmasabb kérdés: eljuthat-e hozzánk az a légszennyeződés, amely a Kuvaithoz közeli országokban máris „fekete esőként" jelentkezik. Kuvait területe 16 ezer négyzetkilométer, ezt a földdarabot tekinthetjük szennyező forrásnak. Ha itt például naponta négyzetkilométerenként 7 tonna szennyező anyag kerül a levegőbe, akkor ez innen távolodva a légáramlatok kavargása miatt hígul: vízszintesen és függőlegesen is szétterül. Ezer kilométer távolságban százszor kevesebb, azaz 70 kilogramm szennyező anyag jut egy négyzetkilométerre. Magyarország légvonalban 3000 kilométerre van Kuvaittól, ide már 900-szorosan hígított szennyeződés juthat, vagyis négyzetkilométerenként 8 kilogramm naponta. Csakhogy a szennyeződés nemcsak a távolság miatt hígul, hanem a leülepedés miatt is. továbbá az csók időről időre ..kimossák" a levegőben levő szennyező anyagokat. Egy 20 kilométer/óra sebességgel mozgó levegő, kitartó délkeleti széllel, egy hét alatt érkezik Kuvaitból Magyarországra. Ez elég hosszú idő a száraz leülepedésre. de az esők okozta kimosódásra is. Csakhogy az Arab-félszigeten a téli fél évben északkeleti, nyáron északnyugati szélirány az uralkodó. A légmozgások tehát nem felénk, hanem legtöbbször éppen ellenkező irányba sodorják a szennyező anyagokat De bármennyire változzék is egy adott helyen a szélirány, a levegő útja mindig többé-kevésbé kanyargós. 3000 kilométeren át szinte soha sem nyílegyenes a pályája, legalábbis az alsó 4-6 ezer méteres légrétegben, ahol a légszennyeződés zöme található. A legtöbb félnivalójuk tehát az Öböl térségében lévő országok, valamint Dél-Ázsia lakóinak van. Dr. Koppány György egyetemi tanár. JATE