Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

4 Riportok 1991. április 17., szerda Szeszcsempészek SOMOGYI KÁROLYNÉ KÉPEI Bitangolások idején... Az égnek álló gyökergk láttán föllélegezhetnek az állami gyümölcskofák: a halástyai téeszbarack már nem fog betörni a féltett nyugati piacra. Vasagyarú gépszórnyek, cápafogas fűrészek tépázták meg a szövetkezet barackosát. Mindazért csupán, hogy az idén biztos ne legyen gond se az ápolással, se a piacozással. Paragiék mégis másképp látják: - Megint megy a bitangolás mutat az élő fákból hagyott karósorra. - Ez már a harmadik gyümölcsös, amelyiket errefelé a szemünk láttára tesznek tönkre. János gazda, ki éppen segítőben teríti a trágyát a szomszédos Tóthéknak. inti ugyan asszonyát, de a mama tudja jól: „amit ma kimondhatsz, ne halaszd holnapra", s vastagon szórja a sérelmet. - Először a tulajdonos almafáit rángatták ki, mert kellett a hely a közösnek; aztán, amit elénk ültettek. azzal is fölsültek. Elhanyagolták, nem gondozták, olyan téeszmunkát csináltak. Nem számított semmi, csak az óra teljen... Megölte a fákat a t arack. Ráadásul még pénzt is kaptak a kiszedésükre... Mert, tudja hogy volt ez mifelénk? Rázom a fejem. ^Amikor ültetésre lehetett fölvenni a dohányt, arra vették, amikor meg a rombolásra, akkor romboltak megállás nélkül. Terítve volt a fák alja barackkal, a gaz tetejére nőtt a sornak. Hát, csoda-e. hogy az idén a fejsze, meg a fűrész lett a legbiztosabb orvosság. Érti ezt?! Örzse mama pontosan tudja a választ, s nem is erősködik, hogy mondja ki helyette más. Hason-, lilásra a mellettünk lévő háztáji gyümölcsöst említi. Az őszeszéki dűlő katlan alakú fakoronái erősek, terebélyesek. A köztesnek ültetett szóló lókéi szépen sorolnak. Ránézésre is értő ember munkáját sejteti, olyanét, aki tudja: mit ér a föld, ha gondozzák. Hogy más is pontosan értse, mire gondolt Paragi Jánosné a letarolt gyümölcsös szomszédságában, ide írjuk szavai lényegét: - Ennek a tanyának a gazdája két hónaljmankóval jár már évtizedek óta, mégis olyanok a fái mintha mindig köztük élne. Háromszor szedték ki mellőle a szövetkezet fáit. A közösben az ábra mást mutat. Sokkal tarkább a kép. Mondhatni: virágosabb. Ugyanis a nagy sebbel-lobbal ültetett gyümölcsösök hanyag eleganciával tűrik az idő múlását, s ennek következménye, ha termőre metszik az ágakat, ha nem: virágba borulnak. Termésüket vesztve várják sorsukat. a vicsorgó gépszörnyeket, az irgalmatlan fűrészeket, amelyek pillanatok alatt tönkreteszik, amit régebben az emberek nagy kínnal-keservvel - és sajnos ma már pontosan tudjuk: drágán alkottak. Paragiékkal nem számoltunk utána: mennyibe is kerülhetett a háromszori pocséklás, a többszöri gyümölcsös-tépés, hiszen ameddig egy ledugotl vesszőből vagy földbe tett magból termő tőke, gyümölccsel rakott fa lesz, legalább négy-öt esztendő telik. A legtöbbször verejtékes, áldozatos munkával, ami ma megfizethetetlen. Éreztük: a délelőtti napsütésben: ennek kiderítéséhez kevesek vagyunk, s ahhoz is, hogy ezen változtassunk. Elhagyva Paragiékat, tanyai gondolkodóval - olyan mindenre véleményt mondó emberrel - akadunk össze. Útszéli párbeszédünk: - A parasztemberek mindenkoron ki voltak téve az uralkodó hatalmi szeleknek. Bárhonnét is keletkeztetjük a tanyai élet javítására tett központi intézkedéseket, mire a szándék elérkezett a dülóutak népéhez, parancs formájában: fölerősödve rombolt tájat, szaggatta a hajlékok tetejét, döntötte a fákat. Mert, aki most a gyümölcsösbe irányítja a rombolókat, parancsra cselekszik. - Ezt nem gondolhatja komolyan... - Akik e rendszert működtetik, úgy gondolják: mindig kell valami munka a parasztoknak, mert eltunyulnak. Vallják: „legjobb, ha a rendszerváltás ürügyén kiírtatom vele a múlt dzsungelét, hogy tisztáson indulhassunk a jövőnek." - Nyilván nem ilyen egyszerűek a mostani állapotok. - Visszatérve Balástyához, kérdeztem Vilijóskát, aki rendes nevén Bárkányi és előtte párttitkár volt, hogy miért e nagy igyekezet a barackos kiirtásában? O azt mondta, hogy szabályos módon selejtezték ki a fákat. Megcsapta őket a fagy. Akkor mire véljem, hogy a hóhérmunkát épp azokra szabták, akik a barackos születésénél is bábáskodtak, ha nem a hatalom jótékony gondoskodásának?! - így hozható egy kalap alá a fatépés a rendszerváltással, ha jól értem..., de aki fát szaggat, az a jövő oszlopait dönti, nemde?! - A szegény, a megnyomorított ember csak így élhet... - A téesz még nem hasonlítható a szegény emberhez... - A gondolkodásban, herdálásában. tunyaságában igen. Nézzen körül, mind csak a mának él. Vágja maga alatt a fát, hogy hasonlattal mondjam. - Tehet mást!? - Ebben a formájában nem. A mai téesz születésétől romlott, s ami romlandó - mondta nekünk egyszer Veres Péter, mikor erre járt - az csak hadd romoljék. Majoros Tibor r ZELEI MIKLÓS RIPORTJA Szegény vidék a szomszédos Bckés megyében Medgyesbodzás és határa. De még nagyobb szegénységgel fenyegetőznek az emberek. '91 tavaszán már ezt is falubelije arcába vágta a reménybeli farmergazda: .Jössz le még hozzám köcsög aludttejért kapálni!" Osztják a földet. - Franciaországból is kaptam levelet - mondja Faragd Kálmán, a bodzási Egyetértés elnöke. írták, hogy az ásott kútra a drótkerítés mellett, meg a göréra igényt tartanak. Eddig harminc embernek osztottunk ki hatvanegy hektárt. Negyven hektár, amiről tudom, hogy kinek kell majd, s marad négyezerkétszáz hektár szántónk. Ennyi várja a kárpótlási törvény születését. Nem tudom, mcrmyit vesznek ki belőle. Föld? Föld? Hét egyéni traktor van a kornyéken. Ócskavas áron vásárolt, felújított masinák. Három gazdának tellett arra. hogy egy kicsit jobban gépesítsen. Nekik van bálázójuk, csőtörójük. ekéjük, vetógépük az alapgéphez. Maszek kombájn egy sincs. - Föl is készültünk rá. hogy azoknak, akik kiveszik, bérben megműveljük a földjüket. Nem tartom valószínűnek, hogy megszűnünk, szeretnénk fönntartani a szövetkezeti formát folytatja az elnök. - Kiegészítő jövedelemnek tekintik az emberek a földet. Négy-öt holdakon nem is lehet megélni. - És több mint négyezer hektáron? - Öt évvel ezelőtt szanálták a tsz-ünket. Alakult Magyarbánhegyesen egy baromfikeltető, mi voltunk a legnagyobb betétesük. Száztízmilliós veszteséget hoztak össze, ebből a miénk lett húszmillió-négyszázezer forint. Hitelből rendeztük, s a részletfizetés akkurátusan el van osztva 1996-ig. Megjegyzem, én csak tavaly lettem elnök. Bármivé alakulunk is át. az adósságot örököljük, visszük magunkkal. Aki kilép, kilép az adósságból is. Az a logikája ennek, hogy annak idején nem önllént jött be. Én is átéltem a kényszerszervezést, járkáltak az apámhoz Pusztaottlakán. A veszteséges keltető azóta Napfény Kft. néven erősödik. Már egymillió-kétszázezer forint hasznot hozott az Egyetértésnek. Nem kis pénz egy olyan szövetkezetben, amelyik az idei évre négymillió hasznot tervezett. - Bízom benne, hogy meglesz - mondja az elnök. - Eddig százkét milliméterrel több csapadékot kaptunk, mint tavaly ilyenkor. Most viszont hitelaszály van. A múlt évben huszonegymilliót kaptunk. Volt amikor harminchárom-harmincnégy milliót. Most ideadtak ötmilliót és több nem is lesz. A Világbanknál most bnálják cl egy ötmilliós kérelmünket. Ott kedvező a kamat, huszonhat szazalck A többihez kcpcst jó. nekünk ez is sok. Tizennyolc-húsz százalékot bírnánk ki. A harminc-harmincöt százalékba, meg az ennél is magasabb büntetőkamatokba tönkremegy a mezőgazdaság. Álldogál az idő. A megyehatár Battonya alatt országhatár is. így kiált a tábla 1991 húsvétján is a vándorra: „Állj! A Magyar Népköztársaság államhatára következik! A határnyiladékra rálépni, a határon átmenni, átbeszélni. TILOS!" A Battonya-Arad közti kövesúton elfogy a kő. a piros-fehér-zöld sorompó farkasszemet né^: a piros-sárga-kékkel. A köztudatban Szabolcs a legnyomorúságosabb táj. Az ezredfordulóra alighanem átveszi a vezetést Békés megye, 2000-ben megpályázhatja az ország legsötétebb megyéje címet. Pedig arrafelé a legjobb a föld. Békés megyén belül Battonya a mélypont, a mezőkovácsházi körzetben. Ennek örömére újra várossá léptették elő. A századforduló után több mint 13 ezer magyar, román, szerb és szlovák lakott a településen. Trianonnal a perifériára kerültek. s elvándoroltak. A szerbek közül sokan Macedóniáig optáltak, s hegyek vékonyka földjén megalapították Novobattonyát. De 12 ezer alá így se csökkent a lélekszám . Ehhez annak a korszaknak kellett beköszöntenie, ahol minden sarokra ki volt írva: legnagyobb érték az ember. 1949-ben 12 ezer 666 ember lakott Battonyán, 1970- ben 9 ezer 376. Máig csak 7200-an tartottak ki. Közülük több mint háromszázan kapnak munkanélküli segélyt: tíz-tizenkét diplomás is. Három tsz van a „városban". Az egyikben épp most számolták föl a sertéstelepet. A föld? Nem nagyon van már, aki kivegye! Állunk a sorompónál, szemben slattyog az őrség, iszkol a kóbor eb. - Tiszta időben a világosi hegyekig látni mutogat a felhők közé Németh Jenő fővadász. - Lehet, hogy jövőre határállomás leszünk! remél Ménesi György tanár úr a gimnáziumból. Állítólag az a terv, hogy itt vasúti. Dombegyházán meg közúti átkelőt nyitnak. Egy kis idegenforgalom biztos fölhozná a környéket. A fővadász puskaja a Lada ablakaban ragyog. - Nem jön ide már onnan se, csak akinek vaj van a fején. Falusi nyomor? Mezőgazdasági munkanélküliség? A nagyobb Mezőkovácsházán is tartanak ettől: a 3-10 holdas gazdák megjelenése az életszínvonal romlásához fog vezetni. - Mennyi idő alatt képesek rá, hogy gépesítsenek, hogy megfelelő szerszámokat vásároljanak? - kérdezem Lovász Sándor vállalkozót és Folytyik János mentőst. Mindketten mellékfoglalkozásban művelik a kovácsházi földet. - Egy új Zetort nem tudunk megvenni hatszázezer forint alatt. És arra két-háromszázezerbe kerül egyetlen munkagép. Majdnem egymillió, harmincszázalékos kamatra! Ha nyerünk a lottón, kifizetjük... A tsz-től visszavett földet a tsz-szel műveltetjük, bérben. De a tsz, ahol lehet, betart. Amíg neki is van vetni valója, addig nekünk nem vet el. Ha elvetett, hol ez hiányzik, hol az, rakodógép, trágyaszóró nincs. Vagy eső van! Ha odamegyek a tsz-hez, hogy van három holdam, művelje meg, ne fizetett ellenségnek tekintsen, hanem partnernek. Dc mit termeljünk? Kukoricát? Azt a disznóval etethetjük meg. és mit csináljunk utána a disznóval? Kalászost? Azt a tehenek eszik. Jön a tej... „Farmergazdaság?" - ezt kérdezgetik sokan. Adjanak hozzá ötven, nyolcvan, száz holdat meg pénzt! A kártérítés úgyse lesz igazságos. Ne azt csinálják, hanem új földosztást. - A választási kampányban piacot ígértek, az ellenkezője lett - mondja Bíró Vilmos, a mezőkovácsházi Új Alkotmány elnöke. - A munkához van jogunk, a megélhetéshez nincs. Mi még bírjuk, dc már a tartalékainkat éljük föl. Gazdaságilag nem megyünk tönkre akkor se, ha a nyáron learatott gabonát nem tudjuk értékesíteni. Ha nem lesz pénz. akkor terményben fizetünk az embereinknek. És föletetik azzal az állattal, amit nem tudnak eladni. Dc az áruházban a pénztárnál már nem fogadják cl senkitől a búzát meg a tojást... Azt mondják, a tsz-ck telték tönkre a magyar falut. Szerintem az állami elvonás, meg az, hogy a parasztembereknek falun nem volt érdemes befektetniük. Elvitték a pénzüket azokba a városokba, ahova a gyerekeik költöztek. Egyébként a mi tsz-ünk sose volt támogatott, mi nem szórtuk el senki pénzét. Sőt! Tavalyelőtt ötvennégymilliót, tavaly hatvanmilliót gomboltunk le az államnak. Honnan fogják ezt a pénzt behajtani? A Juliska néni hat holdjáról? - Megmaradnak a kárpótlási meg a földtörvény után? - Négyezerkilencszáz hektár szántónk van. Amit eddig igényeltek, mindent kiadtunk, '89-ben, '90-ben, s az idén. Nem vittek sokat, még előreláthatón 1300 hektárt kérnek vissza, ennek nyolcvan százalékát bérleményként akarják műveltetni. Bízom benne, hogy minimum 3000 hektárunk marad, s ezen valódi szövetkezésnek kell létrejönni. De az is lehet, hogy nem így lesz. Akkor talán farmer leszek. Én értek a mezőgazdasághoz, meg fogok élni. De hogy hány farmer lesz a környéken? Eddig nem láttam olyan földigénylést, amiből egy család megélhetne. Vagy nyugdíjuk van, vagy munkafielyük, s a föld lesz a pluszpénz. Este a tanácsházán, pontosabban a helyi önkormányzat épületében alakul a földrendező bizottság. Hat órára jöttek össze a független földigényiők, a pártok képviselői, az alpolgármester és az Új Alkotmány vezetői. Az egyik oldalon a jogfosztott parasztság mártírdömpingje, velük szemben a profi tsz-vezetők. És Bíró Vilmos szívósan küzd az érdekeiért. Az öregecske függetlenek nem komoly ellenfelek. A földhöz, a termeléshez se értenek ma már. A tárgyaláshoz se. Este nyolckor föláH Nagy András alpolgármester: - Két órája itt vagyunk és ott tartunk, ahol este hatkor. Megalakuljon-e a földrendező bizottság? Tessék javaslatokat tenni, az önkormányzat biztosítja a működés feltételeit. Czúth Lajos független földigénylő szidja a tanult embereket, akik mindent körülbeszéltek, de semmi nem történt. - Azért jöttünk össze, hogy a kárpótlási törvény után senki ne láthasson neki önhatalmúlag földet osztani! - mondja. -Hol az MSZMP? - kérdezi másvalaki. - A kisgazdapárt után az MSZMP a legerősebb a faluban, s ha van helyi hátterük, legyenek itt! Akkor is. ha nincsenek bem a Parlamentben. Este kilencre megvan a bizottság, amelyik egyelőre kézben tartja a falu 475 földigénylőjének dolgát. - Ezek az emberek két-három év múlva mind szabadulni akarnak majd a földtől - búcsúzik Illyés István, korábban HNF-titkár, s még most is független földigénylő, holott már korábban is szakított magának. - Én meg fogok élni. De az ő földjeiket vajon ki fogja fölvásárolni?