Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

1991. április 17., szerda Műsorok 17 SOROS-ÖSZTÖNDÍJ TÖRTENETSZOCIOLOGIAI KUTATÁSRA A változó közösség Pászka Imre Kézdivásárhelyen született. Sepsiszentgyörgyön járt gimnáziumba, Kolozsvárott egyetemre, a temesvári Új Szónál volt újságíró. Időközben két könyve jelent meg a bukaresti Kritericm Kiadónál, az első Struktúrák és közösségek 1984-ben, a második négy esztendővel később, a Bölcsesség útja címmel. Két éve települt át Magyarországra, itt filozófiatudományokból kandidált, s a JATE szociológiai tanszékén dolgozott az elmúlt hónapokig, mígnem szerződése lejártával munkaviszonya megszűnt, s ő munka nélkül maradt. És mégsem. A Heti Világgazdaságból a napokban tudhattuk meg, hogy Soros György, magyar származású amerikai üzletember újabb jelentős támogatásban részesítette. Erről beszélgetünk. - A fent említett folyóiratban mindössze annyi olvasható, hogy az ösztöndíj kelet-európai levéltári kutatásokra szól. Kifejtenéd ezt bővebben ? - Egy, már összegyűjtött anyag - conscripciók (adótabellák) - számítógépes feldolgozásáról van szó. Lassan tíz éve annak, hogy ezt az anyagot a csíkszeredai levéltárból kiírogattam. Konkrétan Udvarhelyszékről van szó, anirak 138 településéről, az 1800-tól 1848-ig terjedő időszakban. Falvanként az adóköteles családokat, azok társadalmi pozícióját, gazdasági erőforrásaikat igen aprólékosan számbe vették, ugyanis ennek alapján állapították meg az évi adót - pénzben. Rengeteg adat van, hiszen maga a kisebb közösség is eléggé „vegyes" volt, vagyoni tekintetben igen látványos a mozgás, noha az egyre halványuló címek állandóak, és használják is őket 1848-ig. Már Romániban próbálkoztam ennek az anyagnak a feldolgozásával, de a mintegy 350 ezer adat kézi számítógéppel való rendezése, rájöttem, képtelenség, és sok csapdát is rejt. Most ezt a műveletet elölről kell kezdeni, és ebben a JATE Szociológia Tanszékének két. általam nagyra becsült oktatója-kutatója, dr. Feleky Gábor és Lencsés Gyula is közreműködik. - Ebből a rengeteg adatból miféle kutatási tapasztalatot szűrtél le? - Szándékom, hogy ezt a helytörténeti jellegű tényanyagot történetszociológiai megközelítéssel szélesebb kelet-európai összefüggésbe helyezzem, azaz megkeressem azoknak a struktúramódosító elemeknek a csíráit, kezdeteit, amelyek a múlt század második felében nemcsak a székelységben, hanem szász, román és orosz környezetben is társadalmi, gazdálkodási magatartásformák változásához vezetett. így kiderül: a kis- és középbirtok milyen erőforrásokkal és értékekkel illeszkedett be a piaci viszonyok térhódítása nyomán keletkezett űj helyzetbe. Ha erre választ kapok, akkor további kérdéseket is megfogalmazhatok, természetesen olyanokat, amilyeneket a tényanyag karaktere is magában hordoz. - Ezenkívül még mivel foglalkozol ?< - Dolgozom a kelet-európai harmadik utas elgondolások feltérképezésén. Elmosta emléküket a közelmúlt, de a tradíciók újból feltámadnak - főleg román és orosz környezetben, ahol a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben komoly erők állnak mögötte. Kelet-Európa sok korábbi, történelmileg felhalmozódott tényező „szerencsétlen" összejátszása nyomán a legjobb úton van az ázsiasított, illetve balkanizált „nyitott" társadalom felé. Mert hát a nyitottságra való hajlamnak is vannak tradíciói, a kérdés az, hogy ezek milyen irányúak? Darvasi László Siker és pocak Néhány napja elképesztő kasszasikerről kaptunk hírt az Intercom magyar filmforgalmazó cégtől. A Nicsak, ki beszél még! című film minden várakozást fölülmúlva, az első héten több mint 351 000 nézőt vonzott a filmvásznak elé, ami 21 millió forint bevételt jelentett. Ez átlagosan 60 forintos jegyárnak felel meg. Ennyi pénzért másfél óráig még utazni sem lehet a vasúton, arról nem is beszélve, hogy a vonatablakon kinézve kevesebb élményben lehet részünk, mint a mozik „priccsén". A nagy siker azért is -elképesztő, mert a család-sztori második része közel serit volt olyan bájos és eredeti, mint az első. Hogy az egyheti bevétel nagysága még kézzelfoghatób legyen, összehasonlításul: egész pályafutása során a Batman 41 millió, a Micsoda nő! 26 millió, a Jó reggelt, Vietnam! pedig csak 18.9 millió forintot hozott a forgalmazók konyhájára; szóval a család-sztorit .jól kifőzték". Nem valószínű, hogy a magyarországi bevételtől felbuzdulva, de az a hír járja a Nicsak, ki beszél még! női főszereplőjéről, Kristic Alley-ről, hogy rohamos hízásba fogott; közel húsz kilóval több lett a „röpsúlya". A forgatásokon zörgő papírzacskókkal sétál, és minden emészthetőt magába gyömöszöl. Az intelmek nem hatnak rá, a baljós figyelmeztetéseket csak annyival intézi el: ha majd öreg és kövér lesz, akkor öreg és kövér nőket fog alakítani. A frappáns válasz, meglehetősen praktikus is, de gyanítom, hogy a közeljövőben egyre kevesebb férfi álmodik majd az „új" Kristie Alley-val. (podmaniczky) Kozmikus út magyar út ? Pető Ferenc, a Houstonban élő világmagyar, A kozmikus út mozgalom megalapítója jól ismert Magyarországon és Szegeden is. A héten újra városunkba érkezett,s innen üzent a miniszterelnöknek s az ország népének. - Éppen eléggé ismerem a magyarországi helyzetet. Tavaly háromszor jártam itthon, s elmondhatom, tevékenyen résyt vettem a politika formálásában. A legfontosabb és legsürgősebb feladatnak ma is - a politikai demokrácia kiépítését tartom.A kezdeti nekilendülést politikai és gazdasági helyben topogás váltotta fel - ezért kezdeményeztem ismét: induljunk meg végre! Biztos vagyok benne, hogy üzenetem eljut Antall Józsefhez, Üzenetem figyelmeztetés önmagunknak is: melyek a legfontosabb tennivalók, hogyan kell felkészülni a lélekben és a gyakorlatban a jövőre. Pető Ferenc ma este 6 órakor a Deák Ferenc Gimnáziumban terjeszti elő javaslatait az erkölcsi és politikai átalakulásra. Ó.J. TABÁNI TALÁLMÁNY Kilencszáz diák érdekében Alapítók: Király János, Nagy András, Moravszki János, Kiss Emil, Domonkos Ildikó, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat és a Hex Kft. Az alapítvány elnevezése: Szegedi Tabán Iskolai Alapítvány. Célja: elősegíteni az iskolában a nyelvoktatás feltételeinek javítását; támogatni és jutalmazni a versenyeken, pályázatokon induló tehetséges gyerekeket; szélesíteni az eddig is szép hagyományokkal rendelkező kulturális tevékenységet; az oktató-nevelő munkát színesebbé tevő programok támogatása, szemléltető eszközök beszerzése. Az alapítvány vagyona: 65 ezer forint induló tőke, amit kuratórium kezel, gyarapítása érdekében gyűjtéseket szervezve. Az alapítvány nyitott, ahhoz bárki csatlakozhat. Hivatalos szűkszavúsággal ennyi a lényege annak a kezdeményezésnek, amiről a minap a Tabán iskolában Bezdán Istvánné igazgató és Sós Mária igazgatóhelyettes tájékoztattak. Hátterében pedig az áll. hogy az egyre csökkenő állami támogatás ellenére sem akarják feladni eddigi eredményeiket, korlátozni tevékenységüket. lemondani a világgal való lépéstartásról. Kilencszáz diákjuk érdekében (ennyien zsúfolódnak az ötszáz tanulóra méretezett lakótelepi pancliskolában) próbálkoznak az alapítvánnyal, hogy minél sokrétűbben hozzájárulhassanak képességeik kibontakoztatásához Az iskola fennállása óta újító törr.kvéseilrkrl létrehozott olyan értékeket szeretnének a plusz forintokkal megvédeni, mint például a tanulók személyiségének harmonikus fejlődését biztosító művészeti tevékenységek, az egészségnevelési program, a diáksport egyesület, a nyelvoktatás, a magas szintű matematikai képzés - s nem utolsósorban az iskolában kialakult pedagógiai alkotóműhely. Az anyagi gondok miatt ugyanis veszélybe került a korábbi években versenyeken sorozatosan igen sii:erescn szereplő énekkar, színjátszókör, néptánccsoport, sportkör és szakkörök működése. Nincs elég pénz arra sem, hogy a tanulmányi versenyekre beneveztcssék. utaztathassák a diákjaikat. hogy a nyelvtanuláshoz kellően hozzájáruljanak. (Ez utóbbihoz például sikerült megnyernünk a Békeszolgálat egy angol anyanyelvű tanárát, de lakást már nem tudnak biztosítani neki, s félő, ha az önkormányzat nem segít - mondjuk azzal, hogy a garzonházban üresen álló lakások közül megnyit egyet neki -, nem jön-Szegedre tanítani.) A közoktatásfejlesztési alapból megítélt és más pályázatokon nyert anyagi támogatás, amit lelkes és magas színvonalú munkájukkal a tabános pedagógusok szereztek az iskolának, mára sajnos apadó forrás. Ezért az alapítvány felhívás a szülőkhöz, hogy aki teheti, támogassa az iskolát. Ahol természetesen nem vámak ölbe tett kezekkel a pénzküldeményekre, hanem maguk is megpróbálják az alapítványi tőkét gyarapítani. Május 23-án például az ifjúsági házban Tabán-estet rendeznek és a kulturális műsor teljes bevétele az alapítványé. Csakúgy, mint a május 18-án sorra kerülő Tabán-futás sportprogramjának anyagi haszna. Aminél persze nagyobb lehet majd az a haszon, mit az alapítvány hozhat az iskola diákjainak hosszabb távon. St M. „Ki tud mit? i 99 Nagyon hosszú névsort tartok a kezemben. Na nem kell semmi rosszra gondolni. Mert ez a II. Szegedi Gyermek és I. Ifjúsági „Ki mit tud?" középdöntőjének névsora. Azért ez a furcsa számozás, mert a rendezők 16 éves korig kitolták a korhatárt a tavalyi vetélkedőhöz képest. A középdöntők első fordulója az elmúlt hét péntekén 41 műsorszámmal már lezajlott az ifjúsági házban. Ugyanezen a színtéren szombaton 8 óra 50 perctől 52-en küzdenek majd, ezután nyolc nappal, szintén 8 óra 50 perctől a vasárnapi középdöntő utolsó fordulójában 49 műsorszámot mutatnak be a kilenc tagú zsűrinek, akiknek, úgy tűnik, lesz munkájuk rendesen, mert ez elvégre összesen 142 műsorszámot jelent. Ezenkívül a szakzsűri 16 produkciót egyenesen a két elődöntőbe irányított és ha nem csalnak a számításaim ez már 158 műsorszám. Ez pontosan negyvennel több, mint a tavalyi. Remélhetőleg ez azt is jelenti, hogy hagyománnyá nőheti ki magát ez a verseny, melynek minden szervezőjét csak tisztelettel említhetünk, lévén munkájukat ellenszolgáltatás nélkül végzik, ahogyan a zsűri is. A szervezők között szerepei a Városi Úttörőszövetség vezetősége, az ifjúsági ház, a Szegedi Dolgozók Ifjúsági Szövetsége, valamint a Szedipesz. Modulok a zenében Zenei hét kezdődött Szegeden, a program célja: századunk muzsikájából ízelítőt adni. Hétfőn este a város ismert zenészei és a zenekedvelő érdeklődők gyűltek össze a Somogyi Könyvtár-zeneszobájában, hogy Pongrácz Zoltánnak a zeneakadémia jeles tanárának előadását meghallgassák, századunk zeneszerzői problémáiról. Ki hitte volna, hogy á „hallod-e te kőrősi lány" kezdetű nóta dallamai Muszorgszkij egyik művében is ott bujkálnak, hogy Chopin egyik zongoradarabjának futamai kísértetiesen hasonlítanak a magyar úribálokat megnyitó palotás első taktusaira, vagy hogy a pesti kocsmáros által komponált dalocska később Bizet operájának torreádordalában köszön vissza. Miről is van szó tulajdonképpen, netán a nagy zeneszerző lopott a kocsmai zongoristáktól? Nem ez történt, tudtuk meg Pongrácz Zoltán rendkívül szellemes, hangulatos előadásából. A hasonlóságokért a modulok a felelősek. Azonos rendszerben gondolkodva, óhatatlanul azonos következtetésre jutnak a zeneszerzők s azonos törvényszerűségeket fedeznek fel. így a végeredmény is hasonló lehet. A huszadik század végén a zeneszerzők saját modulrendszert hoznak létre. Ma egy muzsikus, mielőtt művének megalkotásához hozzáfog, először meghatározza, hogy milyen zenerendszerben fog dolgozni. Kitalálja a mű saját rendszerét, megadja a paramétereket melyekhez aztán munkája során alkalmazkodik. Pongrácz Zoltán miközben ezeket magyarázta kordináta rendszereket, gombócokat, köröket, kereszteket , görbéket rajzolt a táblára, a másik pillanatban a zongorából akkordokat, dallamokat csalt elő, hogy a mondottakat illusztrálja. S bár mondandóját ilyen terminológiákkal tűzdelte meg mint, hangkvalitás, rezgésszám, ekvivalens hangok, hierarchikus akkordok stb., előadásából azért a laikus is megérthette a lényeget: egészen más halláslogika szükségeltetik a kortárs zene megértéséhez, mint a klasszikus muzsikáéhoz. A modem zeneművek interpretálása is különbözik az előző századok előadói szokásaitól. A kotta ma már afféle grafikus jelek sokasága, a jelek tartalmát, a szerző úgy adja meg, hogy az előadóművésznek is lehetőséget ad a darab végleges formábaöntéséhez. Magyarul: a partitúra a modulokat vázolja fel csupán, az apró részletek kidolgozását, vag éppen improvizatív megoldásait az interpretálókra bízza. így a mű minden alkalommal másként, de mégis ugyanúgy szólal meg. A huszadik századi zeneművészetre azt is mondhatnánk: olyan szabadság ez, melynek rendje van. Ma este fél 8-tól folytatódik a programsorozat, a Zenekonzervatórium nagytermében Az új bécsi iskola kisugárzása címmel adnak kamarahangversenyt a művészek. A műsort Vántus István vezeti, Schönberg, Anton Webern, Albán Be.rg, Edgár Varése és Karlheinz Stockhausen műveit Delley József, Huszár Lajos, Kerek Ferenc (zongora), Sín Katalin (cselló), Bálint Zsuzsa (ének), Maczák János (klarinét), és Bálint János (fuvola) adják elő. P. E. KIÁLLÍTÁSI NAPLÓ Sakkozószemüveg Többnyire örömujjongással lép a galérialátogató abba a terembe, ahol váratlanul nem „elvadult" realista képekkel találja magát szembe, pontosabban hátba. Akkor aztán annyira megörül, olyan üdeség járja át minden porcikáját, hogy képes mindenféle kritika nélkül átadni magát a látványnak. Hiány hiányt szül, még ha ez természetesnek is látszik; ugye úgy, hogy ember példápl embert szül. A megszokott felett „átgyaloglunk", legjobb esetben maró gúnnyal fogadjuk, a ritkaság pedig előszeretetet élvez. Amennyiben élvezi. Az ifjúsági ház mini galériájában látható Burúzs Csaba kiállítása, melynek képei első megközelítésben a pop art szót juttathatják eszünkbe. Akkor most milyen irányzat? (Persze unom azt mondani, hogy unom az irányzatosdit.) A pop art az egyik legveszélyesebb irányzat abból a szempontból, hogy ugyan sokat elbír, de könnyű belőle kihajalolni, és az már giccs, vagy csupán egy rossz geg. Egy ennél is rosszabb hasonlattal élve, a pop art oly hosszú, de roppant keskeny ösvény, melyen a térdét is legyalogolhatja a művész, ám az ösvény két partján az előbb említettek határsávja kíséri, és kész, Burúzs alkotásai közel állnak a szürrealizmushoz is, de az a magatartás, amely a műveket létrehozza, koránt sem szürrealista. Viszont az egész kiállítás szép példa arra, hogyan lehet csak képben gondolkodni, ami annyit tesz, hogy ugyan szívesen kimondaná a néző, amit lát, de a mondat helyén csak görcs marad. S ha ezt idejében észre veszi a néző, a görcs feloldható, és mire végighalad az alkotások előtt, maga is megtanulhat csak képben gondolkodni. Rávezetés a tárlatra Kép I.: Üres fényképalbumot tartó, mosolygós férfi és nő. Van min nevetniük. Gondolkodóvá, élőlényekké váltak mosolyukkal. A kép tudja önmagát: az album üres lehet, nem hiányzik belőle az arcképük, mert ők ntár egy másik képen, a festményen szerepelnek. Mintha ez az egyszerű, de okos megoldás nem a festőnek, hanem nekik jutott volna eszükbe. Kép 2.: Üres tévékerctben Buddha, vele szemben egy másik Buddha, figyelik egymást; felettük üres képkeret. A helyzet bonyolult, hiszen két élettelen melyből egy pontosan elegendő figyeli egymást. Ez * kép: kilépve a fenti keretbői. Az üres képkeretből kihullt alkotás mintha azt jelezné, a „megfogalamozott dolognak" nincs igénye térre, ám ha van, akkor is a végtelen, a hiábavalóan áhított térre. Kép 3.: Nagyméretű sakktáblán egy fekete és egy fehér Leninfej. Logikus és dicséretre méltó parti. Ha a néző sakkozószemüvegben közelít, láthatja, eljött itt a dialektika pillanata, amint kettészakít egy embert. Kép 4.: Csikós eredeti, hozzáillő tájban, ám remek lova hintaló. Megérdemli, avagy nem? Azt hiszem^ mindegy; a. nem túl eredeti ötlet nyomán itt csúszik át giccsbe a poposság. Kép. 5.: Tükörre ragasztott meztelen férfi és nő háttal, a kép elé lógatott vászonra árnyékuk vetül. Elemelés. Egy tárgy árnyéka csak akkor érintkezik a tárggyal, ha az közvetve vagy közvetlenül érintkezik a földdel. A levegőben lévő tárgy nqpt érintkezik árnyékával. Tehát nem történt itt más, mint e megoldással a síkbeli emberpár elfoglalta helyét a térben. A többi kép április 21-éig látható az ifjúsági házban délelőtt 10 órától délután 5 óráig. Podmaniczky Szilárd