Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

8 1991. április 13., szombat D(V| magazin © A katolikus szociális doktrína száz éve Száz évvel ezelőtt, 1891. május 15-én jelent meg XIII. Leó pápa Rerum novarum (Új dolgokról) kezdetű enciklikája, melyet az utókor a katolikus szociális doktrína megalapozásaként értékel. A kórlevél születésnapjának évfordulóját négy pápa arra használta föl, hogy - XIII. Leó alaptételeinek ébrentartása mellett - maga is kifejtse korának „új dolgairól" álláspontját. így cselekedett XI. Pius 1931-ben a negyvenedik évfordulón (Quadragesimo anno), XXIII. János 1961-ben a hetvenediken (Mater et magistra), VI. Pál 1971-ben a nyolcvanadikon (Octogesima adveniens). II. János Pál pápa pedig 1981-ben, a kilencvenedik születésnap alkalmából (Laborem exercens). Most induló sorozatunkban e szociális enciklikákat vizsgáljuk. Rámutatunk azokra a változásokra, melyek az évek múlásával a katolikus szociális tanításban végbementek, és azokra az új jelenségekre is, melyek ezeket a módosulásokat előidézték. 7 XIII. Leó: Rerum novarum (Uj dolgokról) 1891 XIII. Leó pápa (1878-1903) elődei még vagy érzéketlenül, vagy ellenségesen álltak a polgári fejlődés által létrehozott új viszonyokkal - a diadalmas liberális burzsoáziával, a mögötte egyre izmosodó munkássággal és annak szocialista materializmusával - szemben. A múlt század hetvenes éveiben lezajló mélyreható változások (német és olasz egység létrejötte, egyházi állam összezsugorodása, a polgári társadalom kiteljesedése, munka-tőke harcának éleződése, szocialista eszmék térhódítása, a Párizsi Kommün) arra késztették a katolikus egyház vezetését, hogy figyelmét ezen új dolgokra fordítsa. Igy került érdeklődésének homlokterébe a társadalom szociális problematikája, és született meg a társadalom szociális feszültségéről. annak megoldásáról, egy egész rendszerré fejlesztett tanítása, a szociális doktrína. A szociális kérdés munkáskérdésként jelenik meg az enciklikában. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy valóban itt kell keresni a polgári társadalom alapvető feszültségforrását, másrészt ennek megoldására született különböző munkásszervezetek és elméleteik voltak az egyház és a vallás tömegbefolyásának fő veszélyeztetői. Az egyház nem elégedhetett meg csupán ezen szervezetek elítélésével, bírálatával, a létrejöttük alapjául szolgáló problémákra is választ kellett adnia. A feszültség forrása és orvoslása A szociális feszültség forrását, a társadalomban lévő igazságtalanságok magyarázatát, az enciklika az ember erkölcsi tökéletlenségében, a vallástól, az egyháztól való elfordulásban látja. Döntő felelősség illeti meg ebben az államhatalmat, a munkásvédő törvények hiánya miatt. Nem kicsi a gazdagok erkölcsi felelőssége sem: csekély számú dúsgazdag embernek sikerült a megszámlálhatatlan tömeget majdnem rabszolgai iga alá hajtani" vonja le a következtetést az enciklika. De kijut a felelősségből a különféle munkásszervezeteknek, a „zavargó és ravasz elemek"-nek, akik a „tömeg izgatására és lázítására". elferdítik a tényeket, a munkásokat megillető jogokat és kötelességeket. A szociális feszültség orvoslására a receptet az enciklika Aquinói Szt. Tamás summáinak tagadva kifejtő módszerével adja, tehát először azt vázolja föl. hogyan nem lehet megoldani a problémákat. /. A magántulajdon eltörlésével és a kollektív tulajdon megteremtésével. A pápa a magántulajdont - a természeti törvényből levezetve - az emberi személyiség létezési zálogának tartja, ez különbözteti meg az embert az állatvilágtól. 2. Az osztályellentétek kiélezésével, az osztályharc megvívásával. Szerinte ugyanis ebből .3 teljes elvadulásnak és zavarnak kell következnie." „Amúgy is, teljesen egymásra vannak utalva: sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat." 3. A társadalmi egyenlőség megteremtésével. „Az emberek ugyanis természettől fogva sokban és nagyon különböznek egymástól." Végkövetkeztetése: a polgári társadalomban a legfelsők a legalsókkal egyenlők nem lehetnek." 4. Ac egyház mellőzésével. „Az egyház ugyanis az. mely az evangéliumból oly tanokat merít, melyek ereje által a harc vagy megszüntethető, vagy annak keserűsége enyhíthető lesz." Az egyház mint békítő Mivel az enciklika - mint láttuk - a szociális feszültség forrását alapvetően erkölcsi tényezőkben, és a vallástól, az egyháztól való elfordulásban látja, a megoldás döntő tényezőjét is az egyházban találja. Szerinte ugyanis az egyház, mely az erkölcsi rendnek, a vallásos fegyelemnek magyarázója és őre, képes a szegényeket és gazdagokat egymással kibékíteni, kapcsolatba hozni azáltal, hogy mindkét osztályt az igazságosság és a szeretet törvényéből eredő kötelességeire szólítja. Az igazságosságból eredő kötelességeket a munkások számára a következőkben fogalmazza: A munkát elvégezni. „az uraknak vagyonát meg nem károsítani és személyét semmiképpen meg nem sérteni. Saját érdekeik védelmében az erószaktóí tartózkodni." A munkaadók kötelességei: „Ne tartsák munkásaikat rabszolgáknak, tiszteljék bennük az emberi személy méltóságát. A munkást nem szabad „nagyobb munkával terhelni, mint amilyent ereje megbír... vallására és lelki javaira tekintettel legyenek." A méltányos mértékű munkabér biztosítása. „...Haszonlesésből a szegényeket elnyomni, s másnak szerencsétlenségét kizsákmányolni sem az isteni, sem az emberi törvények nem engedik. Valakitől pedig megérdemelt bérét megvonni nagy bűn, mely hangos kiáltással hívja le magára az égből a bosszú haragját." Az állam a közjó védője Az enciklika az államnak csupán az egyháznak alárendelt, kisegítő funkciót szán a szociális kérdés megoldásában. A liberális állameszmény (az állam éjjeliőr) időszakában már ez a kisegítő szerep is merész állításnak tűnt, jóval megelőzte korát. A pápa az állam célját, legfőbb feladatát a közjó védelmében szabja meg. Ténykedésekor mindenekelőtt az alsóbb osztályokra kell tekintettel lennie, mivel „a gazdagok... amúgy is körül vannak véve saját védbástyáikkal, s így kevésbé vannak az állami oltalomra szorulva". A munkásság védelmében a lélek javainak védelmét helyezi előtérbe, tehát az államnak a lelki célt. az üdvözülést kell elsősorban segítenie. A kulsó. a testi javak védelménél, az enciklika említést tesz egyes munkáltatók túlkapásai elleni védelemről, a munkakörülmények, a munkaidő, a női és gyermekmunka kérdéséről. Ezeknél is fontosabbnak tartja azonban az állam védelmező szerepét a munkabér megszabásánál, az igazságos munkabér megállapításánál, hogy elegendő legyen a tisztességes élet fenntartásához. Az állam gondoskodó szerepének azonban - az enciklika szerint - a vagyonos osztályokra is ki kell terjednie. Elsősorban a magántulajdont kell védelmeznie „a nép kötelességeire szorítandó". Az államnak meg kell akadályoznia, hogy „mástól az, ami övé elvétessék, s az emberek valamely képtelen egyenlőség örve alatt más tulajdonába betörjenek". Munkások önsegítése Némi nosztalgiával gondol itt a pápa a „kézművesek szövetkezeteire" - a céhekre. Hasznosnak tartja az önsegélyező munkásszervezeteket is (szerencsétlenség, betegség vagy halál esete, vagyongyűjtés a tulajdon elterjesztésére). Elónyösebbnek véli viszont, ha a munkások és munkáltatók együtt alkotnak közös szervezetet (ez a korporációs rendszer gondolati csírája), mert az érdekek így jobban összhangba hozhatók. Legjobb formának az egyházi vezetés alatt álló - valláserkölcsi, evangéliumi alapon működő - munkásszervezetet tartja. A pápa tehát ezzel szentesíti a keresztény szocialista szervezetek létét. A különböző önsegítő szervezetek harci módszere - az enciklika szerint az osztályok közötti együttműködés, a társadalmi béke előmozdítása lehet, az erkölcsi tényezőket is fölvonultatva. Az osztályharcnak még a legenyhébb formáit, módszereit (sztrájk) is elveti, mivel: A szünetelés ezen neme nemcsak a munkaadókat és munkásokat károsítja meg, hanem a kereskedelemnek s a közjónak is ártalmára van. mivel rendesen erőszakoskodással és zavargásokkal jár. gyakran a közbékét is veszélyezteti." Az enciklika az osztályharc talaján álló szervezeteket nem csupán elvileg ítéli el, hanem az állam feladatává teszi, hogy - ezeknek, mint amelyek „a tisztességgel, az igazságossággal vagy az állam jólétével állanak", létrejöttét megakadályozza, vagy ha létrejöttek, feloszlassa. Egyébként a különböző szervezetek létrehozásának jogát a természeti jogból vezeti le. és az állam csak akkor léphet föl ellenük, ha azok a fenti vétséget elkövetik. A Rerum novarum enciklikában megfogalmazott szociális doktrína, tehát a szociális (munkás) kérdés megoldását a természeti renden alapuló olyan organikus társadalom megteremtésével képzeli el. melyben a már kialakult polgári társadalom alapvető tulajdon és osztályviszonyai megmaradnának (munka és tőke egymás nélkül nem létezhet), és az emberek - az osztályharcot kirekesztve - a társadalom rendező erői és rendező elvei segítségével a közjóért tevékenykednek. Ez azonban nem jelent sem a polgársággal, sem a tőkés társadalommal való teljes azonosulást. Megtalálható benne a szabadversenyes kapitalizmussal, és elméletével a polgári liberalizmussal szembeni kritikai hangvétel is. Természetesen ez messze elmarad a „materialista szocializmusok" és szervezeteik erőteljes ostorozásától. Az enciklika korunk „jóléti társadalom", „gondoskodó állam" elméletének és gyakorlatának számos elképzelését előlegezi, és - többek között ez teszi lehetővé súlyának, szerepének megőrzését és megújulási képességét. (Nagy László felvételei.) (Folytatjuk.) PÁL JÓZSEF 11 11 1 1 II ia •• • iá Rejtvény BARATI SOROK VÍZSZINTES: I. Egy magyar közmondás kezdete (zárt betűk: A, M, S, N) 14. Fán élő kétéltű. 15. Zaragoza folyója. 16. Alapvető. 17. Füleredetű, a füllel kapcsolatos. 19. Sorvég! 20. Gyermek egyik „lételeme". 21. Egybehangzóan. 22. Istállói vélemény! 23. Dalos. 25. Tartozást megad. 29. Fejfedőből lassan pézgyűjtóvé válik! 30. Részleges szabadság! 32. Csodálkozás. 35. Den „.; Hága. 36. Sikerrel keres. 37. Padlás egyik fele! 38. ... figura docet; amint az ábra mutatja (Uti). 40. Sör tetején is képződik. 41. Szezon. 42. Ügynökség. 43. A rádium és a kén vegyjele. 45. Klára idegen megfelelője. 46. Arborétumáról is nevezetes település a Bakony egyik völgyében. 49. ... stew; ír gulyás (étel). 52. Zola egynemű betűi. 54. Füttyjellel figyelmezteti. 56. A mezőgazdaságot idéző előtag. 59. Páratlan álom! 60. Futva menekül a helyszínről. 61. Regebeli görög dalnok, egy delfin menti ki a tengerből. 62. Cipőiparáról híres dél-jpiorvaországi város. 64. Csapatsportág. FÜGGŐLEGES: 1. Zseblámpa áramforrása. 3. Olimpiai bajnok labdarúgókapus (József). 3. ... Montand: francia színész, énekes. 4. Állam az Arab-félszigeten. 5. Fólia közepe! 6. A bizmut vegyjele. 7. Előfizetés újságra. 8. Védett ragadozó madár. 9. Kertész ...; a Makra írója. 10. Részekre oszt. 11. Spanyol úr. 12. Párosan szabad! 13. Hegycsúcs. 18. Daí. 21. Hivatkozás, korábbi tény említése. 24. Tanul az esetből. 26. Arra a helyre von. 27. A közmondás második, befejező része (zárt betűk: F, S, Z. V). 28. Felelet. 31. Németországi folyó és vidék. 33. Bolgár fizetőeszköz. 34. Fertőtlenített. 38. Tarlóhántás. 39. Tanonc. 42. ... Tcpelcni: albán önkényúr volt. 44. Mitikus kehely. 47. ... Szewinska; kiváló lengyel •Üctanő. 48. .„-havatok; a Keleti-Kárpátok része. 50. Indulat, düh. 51. Hivatali szoba. 53. Női név. 55. Nem áll stabilan. 57. ... fivérek; a Bee Gees együttes jeles tagjai. 58. Júda egyik fia a Bibliában. 61. Nála lenlebbi helyre. 63. Nyíl vége! 65. Eres! SCHMIDT JÁNOS BEKÜLDENDŐ: a vízszintes I. és a függőleges 27. sor. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni, a megjelenéstől számított hatodik napig. Címünk: Délmagyarország Szerkesztősége, 6740 Szeged. Tanácsköztársaság útja 10. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK Az április 6-án megjelent rejtvény helyes megfejtése: ODANÉZZ APU. A KROKODIL FEKVOTAMASZT CSINÁL. NA LÁTOD. MENNYIRE BUTA. Könyvjutalmat nyertek (amit postán elküldünk): Körmendi István (Dugonics u. 28.). Bede István (József A. sgt. 154 ), Zsolnai Anita (József A. sgt. I46A.). Daru Zoltánné (Bartók B. u. 36.), Csontos Jánosné (Börzsöny u. 3.). Gál Teréz (Vas utca 2B). Az április 6-án megjelent gyermekrejtény helyes megfejtése: Ml AZ? Szúnyog. BETŰZD! Pinty. TALALÓS: Eső. föld. fű. KERESŐ: A K-sorb'an. az 5. oszlopban lévő 6-os szám. Könyvjutalmat nyertek: Pálinkó Krisztina (Retek u. 7/B.), ifj. Csillik László (Madách u. 2.), Vorhelyi Mónika (Űrhajós u. 12.), Mihály István (Callóközi u. I4A), Mészáros Lilla (Pf. 816 ). Batancs Róbert (Domaszék. Lcmnu. 19.)