Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

1991. április 13., szombat Panoráma 9 Burda asszony versenye Aenne Burda kilenc évvel ezelőtt európai varróversenyt hirdetett, ahová azok a hölgyek nevezhettek be, akik nem hivatásos varrónők, de kedvtelésből varrnak ruhákat, terveznek modelleket. Az izgalmas mérkőzésen nemcsak a szilfid, manöken alakú hölgyek mutathatták be alkotásaikat, de a teltkarcsű, molett lányok, asszonyok is' felléphettek. Az elmúlt évben a nemzetközi mezőnyben, magyar hölgyek is megmutathatták tehetségüket. S miután honfitársnőink szép sikerrel szerepeltek, idén a Burda Moden magyar kiadója, a Modell kft. Magyarországon isméi meghirdeti a versenyt. Budapesten, Szombathelyen. Debrecenben és Szegeden lehet ringbe szállni.A döntőt a fővárosban az Átrium Hyatt Szállóban tartják, június 2-án délután 4 órától. Jelentkezhetnek olyanok, akik maguk tervezik és varrják meg a bemutatandó darabot, de azokat is várják a versenyre, akik előre megadott szabásminta alapján kívánnak dolgozni. Nagymamák, anyukák szereplésére is számítanak. Olyanokéra, akik gyermekeik számára készítenének ruhát. (Vigyázat, a nebulók magassága maximum IS2 cm leheti). Menyasszonyi és kismamaruhákkal ne kísérletezzenek. mert ezek a versenyen nem szerepelhetnek. A versenymodellek legfeljebb négy egymáshoz illó ruhadarabból állhatnak. Külön elbírálásban részesülnek a teltkarcsú hölgyek. Jelentkezni pedig - úgy tűnik - érdemes, mert egészen fantasztikus díjakat osztanak, úgy mint: mikrohullámú sütők, varrógépek, ezüst evőeszközkészlet. videókamera, mosógép, fényképezőgép. Aenne Burda asszony személyes ajándéka a legjobb varrónőnek egy 12 ezer DM értékű ékszer: s szerepel a különdíjak között 14 napos tengeri utazás (melyre a férjet vagy a barátot is magával viheti a nyertes), platina nyaklánc, életbiztosítás, vagy életfogytig havonta egy doboz Fewa mosópor is. Kíváncsian várjuk az elődöntőt. A szegediek és a környékbeliek a Juhász Gyula Művelődési Központban (Vörösmarty utca 5.) mutathatják be ruhakölteményeiket május 17-én délelőtt 10 órától. Jelentkezni és érdeklődni is itt lehet május 13-ig a 12-248-as telefonszámon. A vidéki elődöntőket és a fővárosi döntőt követi majd az Európa finálé, melyre bejutni talán nem is olyan lehetetlen. Gondoljanak hölgyeim a sikerre az értékes díjakra, no meg a szereplési lehetőségre! Az sem baj, ha olyan ruhát találnak ki, amit soha föl nem vennének máskor, csak a Burda Moden versenyen. Az időrendi sorrendet betartva a férj, Gábor kezdi a történetet: - Budapestről Zürichen át repültünk Johannesburgba, ahol egy magyar emigráns házaspár fogadott minket. Graham kapitány őket küldte elénk, s az ó vendégszeretetüket élveztük egy héten át. - Graham tengerészkapitány veszi át a szót Gabriella - 6 a meghívónk, a missziós szervezet létrehozója. Évente toboroz a világ minden tájáról középiskolás, illetve egyetemista diákokat, hogy Dél-Afrika legelmaradottabb területein teljesítsenek missziós szolgálatot, miközben maguk is megismerhetik az ottani életet. Graham Fokvárosban él, háza egyben a szervezet központja. Az utak anyagi fedezetét szponzorok segítségével teremti elő. Ezúttal 24 fős csoport készült fel nála az útra. Mi voltunk az elsők és egyedüliek Európából. A Fokvárosban eltöltött idő azzal telt. hogy a magunk barkácsolta faládákba csomagoltuk, készítettük elő a missziós úthoz kellő dolgokat. a gyógyszertől, élelmiszertől a könyvekig. - Merthogy a misszió csak ezek után következett - folytatja Gábor - az úticél Transkei volt. Ez az 51 ezer négyzetkilométeres terület négerek számára elkülönített földdarab. Hat millió fekete kínlódik-küszködik rendkívül' rossz minőségű, nehezen művelhető és alig termő földön. Villany nincs, víz néhány kútnyi. az ipar ismeretlen fogalom. Kukoricát, némi zöldséget termelnek, állatot tenyésztenek, körformájú, nádtetős vályogkunyhókban laknak. - S mi volt a dolgotok: a missziós feladat? - Középfokú iskolákban mezőgazdasági ismereteket tanítottunk. A gyümölcsfa ültetést, veteményezést, komposzt készítést mutattuk meg. Sokmindent, ami egy háztartásban, kisüzemben elvégezhető. A többiek mind mást és mást. Például út vagy víztározó építését. S bármennyire is meglepő, videón is szemléltettünk, mégpedig napelemmel működtetett videón. Az oktatás és beszélgetés angolul folyt, mert természetesen mindenki jól. anyanyelvi szinten beszéli e nyelvet. Furcsa ellentmondás talán, hogy ott. ahol kis vályog: viskókban élnek, s jószerével kézzel túrják a földet, az iskolákban oxfordi kiadású könyvekből tanulnak a gyerekek. -Tudták egyáltalán, hogy honnan jöttetek? - Az egyik középiskolában fiatal tanár azt kérdezte -miután megtudta.hogy magyarok vagyunk - mi újság most Nagymaros ügyben? Ugyanakkor egy másik alkalmi ismerősünk arról faggatott bennünket, hogy létezik-e nálunk is apartheid? Azt hitte ugyanis - mint utóbb kiderült - hogy a mi országunk valahol Észak-Afrikában van. - Merthogy Dél-Afrikában tombol az apartheid? - kérdezem mostmár Gábort is, mert eleddig Gabriella beszélt. - Gyakorlatilag valamennyi megkülönböztető tiltást megszüntettek. kivéve a szavazati jogot. Azt csak a fehérek gyakorolhatják. Ám mostmár a négerek is bárhol lakhatnak, bemehetnek étterembe, nemcsak harmadosztályon utazhatnak, mint eddig. Az persze más kérdés, hogy sem a jobb lakást, sem az éttermet nem tudják megfizetni. Igaz, kormány sokat fordít szociális kiadásokra, a feketék mégis nagy nyomorban élnek, s növekszik a bűnözés. - Transkeiben egyébként összetalálkoztunk egy magyar lánnyal - tér át egy más témára a feleség. - Egy tipikus kis afrikai falu bérelt házában lakott, s vendégül látott bennünket ő is pár napig. Egyébként hihetetlenül meglepődtünk, hogy ennyi emigráns magyarral találkoztunk. A johannesburgi házaspáron, a transkei lányon kívül még összehozott jó sorsunk egy fiatal biológus sráccal. Pajor Istvánnal, akinek köszönhetjük, hogy eljutottunk néhány kutatóintézetbe. s a híres dél-afrikai nemzeti parkba, a Krűger Parkba, ahol fantasztikusan gazdag az állat és a növényvilág. Megismerkedtünk egy Szegedről elszármazott házaspárral. Demjénékkel. Lakásuk falán ott lóg egy festmény, a régi-régi Oskola utca képe. Találkoztunk egy most kivándorolt hazánkfiával, egy Pécs környéki bányásszal, aki itthoni munkahelyét elvesztvén, most Dél-Afrikában próbál szerencsét. - Hány magyar élhet ott? - Egyesek szerint 15 ezer magyar él Dél-Afrikában, mások 7-8 ezret mondanak. Két magyar klub működik. Azok a honfitársaink. akikkel találkoztunk, jószerével naprakész információval rendelkeztek az itthoni történésekről. -Végezetül szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra ezt a fantasztikus élményt adó utazást. A repülőjegy árát a G 2000 és a Soros Alapítvány, a Démász, a VIDIA, a Dél-Tisza-menti Áfész. a JATE, a Komplett Ruházati Vállalat és a megyei tanács ifjúsági osztálya adta össze. Köszönjük nekik. - kalocsai Graham kapitány missziója Tűzszerészek, vegyvédelmisek Faültetést, veteményezést tanítottak Dél-Afrikában Fokvárosban készítettek egv Európa térképet. Rárajzoltak egy téglalapot, s az átlóinak metszéspontjába eső városba küldtek egy dél-afrikai missziós körútra szóló meghívót. A metszéspontok Szegedre estek, s az utazó innen indulhatott. A vállalkozók között döntött az angol nyelvtudás. A meghívót elnyert két egyetemista számára azonban ez csak félsikert jelentett, hiszen a másik „fél" - az útiköltség ára - hibázott az elinduláshoz. De mert kerestek, támogatókra leltek egy kis hírveréssel tán mi is segítettünk nekik - összejött a repülőjegy ára. Bizonyság rá, hogy újra itt ül a szerkesztőségben - immáron egy házasságkötésen is túl - Uhrin Gáror és Varga Gabriella, a két Dél-Afrikát megjárt utazó. a volt szovjet laktanyában Gyenes Kálmán képei