Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

4 Hetedhét határon 1991. március 8., péntek A megszólított ember... ...VŐFÉLY, EGYKOR VOLT FŐVADASZ ÉS POLITIKAI ÜLDÖZÖTT. Lehetséges, van aki túlzásnak tartja, ily sokféleképpen azonosítani egyetlen személyt. A rúzsai Tanács Vilmosra mégis mindez egyként jellemző. Köznapi ruházatában, persze, nem vall erről semmi. A község központjában levő emeletes társasiházak egyikénél a drótfonatos kerítést javítja. Nem másért, mint hogy egyike azi itt lakóknak. — Éppen nem egy lakodalmi mulatozáshoz szokott ember foglalatossága — mondom a kerítés tövében térdelő férfinak. •„lirr. — Az már igaz lenne, ha valóságosan a vőfély folyvást lakodalmi mulatozásba merülne. Ami egyáltalán nincs így. A vőfély eszénél kell, legyen s nem a saját mulatsága a fontos, hanem a lakodalmi vendégsereg jó érzése, áz örömszülök és a násznép megelégedettsége — imígyen reagál Tanács Vilmos, úgy is. mint Rúzsa község nevezetes embere. Innentől kezdve már sokat kérdezgetni sem kelL hosszan meséli vöfélysége történetét. — Nővérem- férje. Vagyis hogy a sógorom vőfélyként ténykedett. Még abban az időben, 1940 tájélián került hozzám egy megsárgult. vöfélyrigmusökat. verseket tartalmazó könyv. Ebből igen sok mindent megtanultam. pedig eszembe nem jutott még. milyen hasznát veszem-. Egyszer aztán bekövetkezett az az eset. amikor fontos lett ebbéli tudásom. Jeles falusi lakodalomban voltunk, ahol nagy bonyodalom támadt: gyűlt a vendégsereg, a virágos vőfély meg sehol. Anyám mondta, hogy csak rendbe kéne hozni a helyzetet Kerítettünk mellvirágot. a szükségles díszített bot helyett vágtam egv fűzfavesszőt, aztán elkezdtem mondani, amit ilyenkor elvár a lakodalmi megszokás. Hát magam sem tudnám, miként értem a végére, de tényleg az egészet meg tudtam csinálni, oly annyira: hívtak egyre-másra a lakodalmakba. Beletanultam. amit még igényeltek volna, kaptam és szereztem verseket magam is faragtam ilyesmi rigmusdkat azután észbe se kaptam. és már évek óta ismert és keresett vőfély lettem a környéken. — Mennyire szigorú rendje van annak, mikor mit mondjon a vőfély? — Azt a szokás pontosan megmutatta, milyen menetje van a ceremóniának. Hagyományozódott a menyasszonykikérés formájától kezdve minden, a búcsúztatásig, az örömszülőik tennivalójáig. Ehhez a vőfélynek a lehető legteljesebb mértékig igazodnia kellett. De annyira mégsem, hogy ne lett volna egyénített a vőfély mondanivalója. Mert akkor, ugye, mindegy lett volna, kinek adják a lakodalmi ceremóniamesteri szerepkört Márpedig ha mindegy lerrne, hogyan köszöntik a kálátosdkat, vagyis a menyasszony házában mulató vendégeket a vőlegény házában tartott lakodalmi mulatságon. akkor bárki mondhatott volna holmiféle beszédet Innen aztán Vilmos vőfély a legapróbb részletekig beavatna a nem mindennapi foglalatosság rejtelmeibe. Közbevetőleg, a kérésemre pohár bor mellé való köszöntőt kerekít: .sárga kocsit kerékkel, fehér poharat fenékkel", mire föl eszembe ötlik: a mi járművünk éppen a pohárral egyező színű. s szerencsére, nem én vezetek Ezzel, adjon Isten egészséget! Hallgatom utá. na a valódi köszöntők egyik gyöngyszemét amibe biz' nem akármilyen historikus doigok szövődnek, benne felejtvén a Kárpátokat s mi egyebek még földrajzilag a magyarok országához idomulnak, egészen a fiumei tengeri kapuig. Hol vannak már azok az: idők! Ködbe vesztek, s különben se lehet már e régi módon még a lakodalmakra se gondolni. Nem mostanság történnek szárkúptapostató, véget alig érő. hathétszáz személyes lakodalmak. Ha már így van, szeretném a vadászmesteri ténykedés felé terelni a szót: — Mesélik a faluban, volt jócskán turpisság a régebbi vadászidökben. Hogy esett az a „sörétes csizma, hijjaj, de fáj"? — Hangoztatnám, tényleg régi esetek, mert hogy én nem vadászok '82 óta. Hivatásos vadász voltam '70-től. tizenkét éven át, egészen a vadászmesteri tisztségig vittem. Megmondom, több volt a rang, a ti. tulus. mint am.it ez egyáltalán jelentett. Pénzben semmiséget. munkában. amit nagyuraknak, politikus vezetőknek kellett végezni, hogy jól folyjék le a vadászat mindannyiszor, munkában annál többet Nem is nagyon örömmel emlegetem ezt az időszakot A sörétes puskával sebesülés dolgáról annyit hogy egy meg nem nevezendő űr ácsingózott a vadásztársaság elnöki posztjára, eljátszotta tehát. hogy a riválisa meglűtte. Csizmájába rakott egy maroknyi sörétet kezdve a jajgatást s szórta kifelé a „bűnjeleket". Sebet senki nem keresett, elég volt ennyi bizonyság, a rivális urat felfüggesztették, emez lett rövidest a vadásztársaság elnöke. Nem kell hosszas meditálás, hogy bizonynyal cinkasok adódtak, elhinni a trükköt De az élet produkált már jócskán hamis dolgokat. Még a kierőltetettből keserves valóságot is. Ez utóbbi okán lett politikai fogoly, mostanra meg a Pofasz helyi elnöke Tanács Vilma-?. Mivel a kötelező beszól, gáltatáskor nem tudták az előírt terménymennyiséget beszállítani, héthavi börtönnel kellett a hiányt pótolni. — Lám, a sors úgy hozta, háromféle dologról említhetik, legutóbbról a politikai okból kárt szenvedettek tisztségviselőjeként. Mit gondol, miről ismerszik meg leginkább? — Mikor melyik dolognak van nagyobb fontossága. Vadászként tán már kevesebben említenének. Pedig úgy ismerem az erdőt alig akad. aki jobban — válaszol tömören a vöfélv. volt fővadász. továbbá közellátási vétség miatt Rákosi-bortant iárt rúzsai ember. Látszik, kicsit nehezen állítja rangsorba a háromféle dolgot Ha az egyiket hátrébb hagyja, még sértődhet valaki. (Fotó: Gyenes Kálmán.) Becsei Péter A nagy szervező, a véletlen hozott össze bennünket múlt héten a polgármesteri hivatalban. Az idősebb nő azért jött oda, hogy csekket kérjen, amin pénzt befizetve csatlakozhat a Sándorfalváért Alapítványhoz. Menten megkérdeztem: — Miért teszi? Habozás nélkül felelt: — Nincsen ebben semmi különös, semmi újságba való. Egyszerűen szeretem ezt a falut. Közvetlen légkörű. AZ üzletekben hozzájuthatok mindahhoz, anvre szükségem van, jól ellátnak. — Emiatt hoz anyagi áldozatot? — Azért, hogy egy kicsivel hozzájáruljak a fejlődéséhez. Nézze, az az igazPlusz... ság. én arra számítottam, sokkal több adót nyomnak rám, mint a tavalyi. Rákészúltem a pénzzel. Aztán most, hogy nem vetettek ki új helyi adót, hanem maradt a régi, maradt a pénzem is. — Nem lenne a pénzének helye máshol? — Lenne, persze hogy lenne. Csakhogy én úgy gondolom, kaptam Sándorfalvától. Évek óta ellátást, most meg belátást, megértést a falu vezetőitől, akik nem kotorásznak a zsebemben plusz adókért. Becsülöm a méltányosságukat. — Kétségtelenül arra vall, hogy törődnek a képviselők a választóikkal. — Én nem választottam őket. ?•>•> — Tudja, nem lakom Sándorfalván Kiskertem van itt. — Elárulna a nevét ? Szemembe nézett: — Minek? Nem az a fontos, ki adja, hanem az, hogy adjunk. Nem? De ha mindenképpen nevesíteni akar, írja azt, amivel már úgyis elkeresztelte a Délmagyarban az itteni kiskerteseket. Eszerint adakozó beszélgetőpartnerem: egy hétvégi sándorfalvi. (szabó) Lepasszolták az egyesületet Övék a labda, övék a gond „Ne hagyjuk széthullani a falu sportegyesületét. Ha csak 50 ezer forint támogatást kapnak az önkormányzattól — ahogyan tervezik —, akkor befellegzett a labdarúgóknak. Ilyen pici pénzből nem tudják fenntartani magukat. Ha nem áldoznak a sportra, egyszersmind a falu népét is megfosztják a meccsre járás, a szurkolás örömétől. A felnöttegyüttcs kemény munkával beverekedte magát a megyei II-be, és ott van még az ifjúsági és a serdülőcsapat. Mi lesz velük? Kapjanak jóval több pénzt!" — javasolta Budai Sándor képviselő a közelmúltban megtartott szatymazi falugyűlésen. A jegyző, Vinnai Gyula nem sok jóval kecsegtette azonban a labdarúgók támogatóját, ugyanis a következőket mondta: „Nem tartja az önkormányzat feladatának és felelősségének a sportegyesület teljes körű támogatását. Természetesen, a képviselőknek a költségvetés elfogadásakor jogukban áll a tervezett összegen változtatni, de az önkormányzat egyedül, az egyesület erőfeszítései nélkül akkor sem lesz képes megbirkózni ezzel a feladattal. Módjukban áll viszont a sportolóknak vállalkozni, szponzorokat találni, pártolótagságot toborozni." Vajon hogy vélekedik minderről Spiller László, ez egyesület elnökhelyettese? — Még a játékvezetői díjra sem elég az egyesületnek szánt összeg. Ha egyszer megszűnik ez a szakosztály, talán sohasem lehet újjászervezni. Példa énre a balástyai csapat. Nem szeretnénk hasonló sorsra j-utni. A falunak fontos volt eddig a sport, áldozott is rá, miért ne lenne ez így ezután is?! Támogatott bennünket az áfész, a Zöldért, a Finn— Magyar Barátság, a Homokgyöngye és a Móra Tsz. Az éltalános iskola téli felkészülési lehetőséget biztosított. Ügy tudom, az áfész ezután sem zárkózik el a segítségnyújtástól. Megelőlegezve az idei támogatást, az elmúlt év végén egy garnitúra mezt kaptunk tőlük. És hogy készek vagyunk önmagunkon segíteni, azt misem bizonyítja jobban, hogy magunk ástuk ki a pálya felének megvilágítását szolgáló lámpaoszloptok helyét. A régi tanács beszerezte az oszlopokat, végre elértük, hogy ezután nemcsak napvilágnál, de este is edzhetúnk. Aki ismeri a falusi ember életformáját, az tudja, milyen nagy lehetőség ez! Sok tehetséges, saját nevelésű srác játszik nálunk, és egy sem „idegenlégiós". Vagyis helybelieket támogatna az, aki nekünk forintokat szán ... Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy amikor annyit beszélünk az egészséges életmódról, a mozgás, a sportolás fontosságáról, akkor morzsákhoz sem jut az az egyesület, amély ezért tenni akar... A három csapat működéséhez legalább 300 ezer forintra lenne szükségünk. Hogy honnan teremtjük elő ezt az összeget, egyelőre nem tudom. Pénzügyekkel azonban én nem foglalkozom, ezért jó lenne, ha az egyesület elnökét is megkeresné ... Ezt a tisztet a Labor Markét Kft. úgyvezető igazgatója, Aczél Tibor tölti be. Az elnökhelyettessel ellentétben, egyáltalán nem borúlátó a labdarúgó-szakosztály sorsát illetően. Nyilván megvan rá az oka, hogy optimistább legyen. Egyelőre nem avat be, hogyan igyekszik segíteni a labdarúgókon, de ígéri, ezt is megteszi, ha eljön az ideje. Vállalkozniuk kell, hogy fennmaradjanak? Akkor vállalkoznak. Legutóbbi tisztújító közgyűlésükön módosították is ennek megfelelően az egyesület alapszabályát. Döntöttek a pártoló tagság megszervezéséről, és gondoskodtak a labdarúgók egész évi utazásának megszervezéséről. Hat évvel ezelőtt a felnőtt csapat az MNK-ban bejutott a megye legjobb négy együttese közé. És ez nem akármilyen fegyverténynek számított. A mai napig emlékeznek rá az emberek. Hogyan hagyhatnának veszni egy ilyen gárdát? Az elnök határozottan állítja: talpon marad az 53 tagú egyesület, erről kezeskedik. Ügy legyen! Gombos Erzsébet Egy szuszra „Honnan tudja, hogy magánfelvásárló-telepet akarunk nyitni? a polgármestertől? Nem titok ugyan, de túl korán faggatózik ... Igen, Agro-bill ennek a betéti társaságnak a neve, amit egy jugoszláv állampolgárral létrehoztunk. Kettőnk vállalkozása lesz, ha sikerül... Társam tresnyeváci, jómagam pedig a szatymazi áfész alkalmazottja vagyok. Régen foglalkozom már gyümölcsés zöldségfelvásárlással, -értékesítéssel; Szegeden saját üzletem is volt. Négy hónapja „engedélyeztetünk" egyfolytában. Kérelmeink megjárták már az illetékes belgrádi és a budapesti minisztériumokat, de még mindig nem vagyunk egyenesben. Néhány pecsétes papír hiányzik. Külkereskedelmi jogot akarunk szerezni a zöldség- és gyümölcsforgalmazáshoz, hogy a határon túlra is szállíthassunk. Hová? Ahol erre igény van. Aki fizet, annak! Veszünk teherautókat, számításaink szerint legalább három, 4-5 tonnás kocsira lesz szükségünk. Kell majd tároló, raktár, hűtőház, de ahogyan mondtam, még az „ámen"-ig sem jutottunk el az üzlet beindításában. Két-három hét múlva hívjon újra, remélem akkor már szívesebben beszélek minderről ..." A vonal túlsó végén Mol nár Antal szatymazi felvásárló tartotta a telefonkagylót. G. E. Zsombón Kinek s mennyi jut? A minap önkormányzati testületi tanácskozáson kialakított költségvetés szerint a 2387 ember lakta Zsombón idén 566 ezer forint jut szociális segélyezésre. További 150 ezret étkezési hozzájárulásra, 254 ezret pedig a rászorulók ápolásának dijaira fordítanak. Hogy ebből kinek jut, s mennyi, azt a helybelieket jól ismerő közművelődési, oktatási és népjóléti bizottság dönti el. Az már most világosan látszik — mint erről a polgármesteri hivatal „népjóléti mindenese", Illés Zoltánná informált —, hogy megnövekedett a támogatást kérő fiatal családok száma, akik nehezen birkóznak az építési és egyéb kölcsöneikkel, az inflációval Ugyanakkor a faluban élők 40 ",'u-a téeszjáradékos. s ez lényegesen kevesebb havi pénzt juttat nekik, mint a „rendes" nyugdíj. Sok idős ember vár segítséget az elöljáróságtól. Közülük most 24-et gondoznak, ápolnak, étkeztetnek saját otthonaikban. Ez az úgynevezett területi gondozómunka próbálja pótolni február l-jétől az idősek otthonát is, a gondozás központi színterét ugyanis nem működtetik a korábbi bejárásos rendszerben — elsősorban anyagi okok miatt. Ami azért is sajnálatos, mert a napi találkozások sok öreg magányosságát oldották. Az időseikre sajnos nem jut elég ideje a családoknak, közülük sokan jó szóért is jönnek a polgármesterhez, és Illésnéhez. Természetesen türelmesen, megértően foglalkoznak velük. A^szoctáíis munka azonban mind inkább családsegítő tevékenységgé is kezd válni: fiatalok is igénylik. Tavaly év végén a segélyek adásakor már rájuk, a 3-4 gyermekes fiatal családokra is figyeltek. Mert szaporodnak megélhetési gonjaik, erőteljesebben jelentkeznek a problémáik, s ezek összegződve rossz, elkeseredett hangulatot váltanak ki belőlük. Arra pedig nem lehet alapozni a válságból való kilábalást, a későbbi fejlődést. Nem lehet alap a közömbösség, a bizalomhiány, a gene rációk egymástól való elfordulása sem — abból csak rossz üzlet lehet. Zsombón felismerték ezt. S — mint Faragó Vilmos polgármester mondta — nem ilyen „üzleti alapokra" akarják helyezni a szociálpolitikát, a népjólétet. Szabó Magdolna Kisteleki temető Temetni muszáj. Ám nem mindegy, hogyan, veszünk búcsút szeretteinktől, miként marad meg emlékezetünkben az a fájdalmas elválás, amit úgy szoktunk mondani: utolsó útjára kísértük... Szép nem lehet egyetlen temetés sem, de kulturált, emberhez méltó igen. Erre kell hogy törekedjenek mindazok, akik ezt a nehéz feladatot magukra vállalják. Kisteleken a Márvány Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. gondjaira bízták a temetőt, az önkormányzat a kezelői jogot átadta ennek a tizenkét tagú társaságnak. Nem írjuk azt, hogy ezentúl ők üzemeltetik, mert nem illik ez a szó ide. inkább egyszerűen csak azt tasiszük közzé: akinek, akiknek szomorú kötelességük van a sírkertben. őket keresse. Náluk váltható ki a sírhely, vállalták a temetést éa a sírkőkészítést is. Üj ravatalozót, felújított utakat vett át a Márvánv társaság. Kegyelettel temessenek G. E.